Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-03 / 1826. szám

1954. április 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal A McCarthy cirkusz A SAJTÓ ORSZÁGOS MÉRETŰ POLITIKAI CIRKUSZT REN­DEZ A DEMAGÓG SZENÁTOR BOHÓCKODÁSAIBÓL. — HA­ZUGSÁG-PÁRVIADALRA HÍVJA A HADSEREGET. — AZ ELNÖK NEM MER ÁLLÁST FOGLALNL WASHINGTON — A publicitás őrületben szenvedő Joe Mc­Carthy, demagóg szenátor, végre elérte, hogy egész héten át róla Írtak a lapok és beszéltek a rádió kommentátorok. Ezt az országos méretű cirkuszi előadást azzal érte el, hogy valóságosan hazugság párbajra hivta Stevens Army minisztert s azon generálisokat, akik nem hajtanak térdet előtte. McCarthy nagyon felbosszan­totta a generálisokat azzal, hogy leszidta a hősi tettekért 13-szo­­rosan kitüntetett Zwicker gene­rálist, aki fellebbvalói paran­csának engedelmeskedve nem árulta el, hogy Dr. Peress volt katonai fogorvost ki léptette elő őrnagyi rangra. Ez a Dr. Peress ugyanis megtagadta a választ McCarthy azon kérdésére, hogy volt-e valaha a kommunista párt tagja. Az Army ekkor előállt azzal a leleplezéssel, hogy McCarthy és Roy Cohn nevű segítője ki akar­ták erőszakolni, hogy különleges kedvezményeket adjanak David Schine regrutának, akit‘nemré­giben hívták be katonai szolgá­latra. Cohn számos esetben te­lefonált Schine fellebbvalóinak és megfenyegette őket, hogy igy meg úgy elbánik velük, ha Schi­ne nem kapja meg a követelt speciális kedvezményeket. KIRAKAT ZSIDÓK David Schine egy igen gazdag new yorki hotel tulajdonos fia, aki önkéntesen, FIZETÉS NÉL­KÜL AJÁNLKOZOTT ARRA. HOGY SEGÍTI McCARTHYT A KOMMUNSTA ÜLDÖZÉS­BEN. Az újságírók állítása sze­rint Schine pénzeli Cohnt és az­ért olyan jó barátok. McCarthy kapva-kapott a két ZSIDÓ FIÚ (mindkettő egészen fiatal em­ber) ajánlatán, mert ezekkel, mint KIRAKAT ZSIDÓKKAL ellensúlyozhatja a mögötte fel­sorakozott antiszemita bandát, akik a demagóg szenátort tart­ják vezérüknek. (Magyar pár­huzammal élve, két Scharf Mó­ricra akadt McCarthy). Az Army vezetőségének vád­jaira McCarthy azzal válaszolt, hogy Stevens és az Army gene­rálisok felajánlottak neki a Navy-re vonatkozó nagyon de­rogáló adatokat, ha abba hagy­ja az Army elleni vizsgálatot. Ezt természetesen úgy Stevens, mint a generálisok arcátlan ha­zugságnak nevezték. Ez a botrány, vagy bohócko­dás ezzel olyan nagy méretű lett, hogy számos törvényhozó köve­telte a kivizsgálását. A kérdés az, hogy ki hazudott: McCar­­thy-Cohn vagy pedig Stevens és a generálisok? De még csak ak­kor jött az igazi cirkuszi bohó­di-Masszák Aladár már évek óta az amerikai Intelligence Ser­vice szolgálatában áll és ő a Ma­gyarország felé irányított “fel­szabadító” propaganda vezetője. Lehet, hogy ezt éreztem meg már akkor, de lehet, hogy csak a Horthy-szagot vettem észre rajta, azért nem foglalkoztam vele a Bérmunkásban és azért mondottam rá, hogy NEM KÓ­SER. (Folytatjuk) zat, mert McCarthy azt követe­li, hogy az általa uralt szenátu­si bizottság vizsgálja ki a dol­got. Legfeljebb annyiba ment bele, hogy ezen vizsgálat idejé­re a bizottság elnökségét áten­­'gedi a vele nagyon rokonszenve­ző s őt mindenben segítő Mundt szenátornak. McCarthy tehát vádló, tanú és biró akart lenni egy személy­ben. Mikor ezt szemére hányták, azzal állt elő, hogy alkalmazzák úgy rajta, mint Stevens Army miniszteren a hazugság felderí­tő gépet. Miután ez általános el­lenzésre talált, megindultak a tanácskozások a szenátorok kö­zött, hogy ezt a dolgot egy má­sik, McCarthytól független bi­zottság vizsgálja ki. Jelen sorok írásának idején még nem döntöttek, hogy a ha­zugságpárbajt melyik bizottság előtt fogják megvívni. McCarthy azonban már eddig is aratott részletes győzelmet azzal, hogy dacára az országos felháboro­dásnak, amit bohóckodásaival felkeltett, Eisenhower elnök nem akar, vagy nem mer nyílt állást foglalni ebben a kérdésben. Az újságíróknak adott nyilatkoza­tában azt mondotta, hogy “nem ismeri a kérdés részleteit”, de annyit mondhat, “hogy Ameri­kában tradíció aZj hogy senki sem lép fel bírónak olyan ügy­ben, amelyben ő az egyik érde­kelt fél”. Ez a se meleg, se hi­deg nyilatkozat nyíltan mutatja, hogy az elnök nem mer szembe­szállni a demagóg McCarthyval, hiába várják tőle pártjának ko­molyabb elemei. Betetőzi McCarthy bohócko­dásait az, hogy most már min­denkit árulónak, titkos kommu­nistának nevez, aki őt kritizálni meri. Legutóbb Drew Pearson, neves rovatiróról hangoztatja, hogy az a háború alatt “black­mail” módszerrel szerzett titkos adatokat egyes kormányhivatal­nokoktól. KÍNA ELISMERÉSE LONDON — Itteni politikai körökben azt beszélik, hogy a genfi tanácskozáson Canada, New Zealand és Ausztrália azt fogják ajánlani, hogy a United Nation ismerje el a Kínai Nép­­köztársaságot, ha az ígéretet tesz arra, hogy nem kezd táma­dó háborút. Paris — Az 1954-es francia költségvetés az indokinai hábo­rú céljaira csak 338 millió dol­lárt irányzott elő azzal a felté­tellel, hogy a háború további költségeit, 1,784,000,000 dollárt az Egyesült Államok fogja fi­zetni. — így nem marad kétség aziránt, hogy kinek a háborúja folyik Indokínában. AZ INDUSTRIAL, WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYÍL ATKOZ AT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell lolyma mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL:” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert, A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer Vezető* éritíttk a -éet társadalom keretein beim. A méltóságos férgek (Vi.) Amig csak a munkások, parasztok jöttünk ide Ameriká­ba, az a néhány úrhatnám, akik idekerültek, elhallgatták a múlt­jukat és volt is rá okuk. így nem hallottuk olyan gyakran ezt a méltóságos, ezredes, tekinte­tes, nagyságos megszólításokat. Most ezek a paraziták, a papok­kal egyetemben uralják a ma­gyarkolóniákat. Ezek ünnepük a március idusát, Petőfi, Tán­­csis, Vasváry forradalmi kitöré­sét. Persze, az ő saját szájuk ize szerint magyarázva azt. Mindenfelé halljuk ezen urak pökhendi viselkedésével kapcso­latos híreket. Például egyik is­merősöm, aki a clevelanki ön­képző Kör (W. S.) ünnepélyén a finom élelmiszert vitte ezen mél­tóságos izéknek, hallotta, amint az egyik mondta a másiknak, hogy “Mióta itt vagyok, még egyetlen egy intelligens, müveit, régi amerikással nem találkoz­tam.” Akiknek akarva, nem akarva vitatkozni kell ezekkel, azok tud­ják és meg is mondják nekik, hogy aki nem úgy ismeri Ma­gyarország történelmét mint ők, azok nem ismerik Magyarország történetét. Ez áll a társadalmi, gazdasági, politikai, sőt még a vallási ismeretekre is. Ezen sorok írója soha nem szerette az élősdieket, akár a ro­varok, akár emberi lények is voltak azok. Ezért nem szívesen irok ezekről, de ez a pökhendi­­ség, mellyel ezek itt viselkednek arra kényszerít, hogy összeha­sonlítsam őket a rovarvilág leg­ismertebb élősdijeivel. Ugyanis a legismertebb rovar vérszopó a poloska, amely leg­inkább éjjel, csipkedi, szívja az emberek vérét. Ez hasonlít az éjjeli betörőkhöz, rablókhoz. A másik jól ismert ingyenélő a bolha, ámbár kevésbé látott pa­razita, azok hasonlítanak a csa­lókhoz, spekulánsokhoz, kijá­rókhoz, akik ügyesen elugranak, amikor megakarják őket fogni. De a tetvek, azok méltóságtelje­sen, leginkább az emberi test­nek a felső részén élősködnek. Már azok nem ugranak, nem bujkálnak mint a másfélék, ha­nem úgy hiszik, hogy nekik szü­letésüknél fogva joguk van má­soknak a nyakán élosködni. Amint a rovarvüág élősdijeit, úgy az emberiség élősdijeit is nehéz volna leszoktatni, pláne azokat, akik hiszik, hogy nekik születésüknél fogva joguk van arra, hogy mások nyakán élős­­ködjenek. Úgy kell velük bánni mint a tetvekkel. ÉHEZŐ GYERMEKEK SAN LUIS OBIPO, CAL. — Ennek a kis történetnek “Éhín­ség a bőség közepette” címet kellene adni. Legalább is azt mondotta Mrs. Virginia Car­rington, az itteni iskola igazga­tónője, amikor jelentette a vá­rosi hatóságnak, hogy a Nipo­­mo környezetből jövő iskolás gyermekek közül éhínség követ­keztében többen elájultak. A vizsgálatnál kitűnt, hogy számos mexikói munkás család, amelynek kenyérkeresői egy idő óta nem kapnak munkát, ki­fogytak minden pénzből és éle­­lembőli is és igy gyermekeiket nem tudják táplálni. Az éhező gyermekek aztán az iskolában összeestek. Miután úgy a váro­si Welfare Department, mint a Red Cross megtagadták a segí­tést, hivatkozva arra, hogy nin­csen ilyesmire alapjuk, a vidék népe könyöradományokat gyűjt az éhező gyermekek táplálására. Páris — A francia kormány bejelentette, hogy a Franciaor­szágot meglátogató Pietro Nen­­ni, olasz szocialista vezért kiu­tasítja. Pár nap múltán azon­ban Joseph Linel miniszterelnök minden megindokolás nélkül visszavonta a kiutasitási rende­letet. — Ugylátszik, hogy a fran­cia kormány nagyon gyenge lá­bon áll, ha már egy ilyen láto­gatás is annyira idegesíti.

Next

/
Thumbnails
Contents