Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-07-25 / 1791. szám

1953. julius 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÁRCA Mindenható és mindentudó Irta: HALLEN M. BELL — Jaj, hogy mennyire el van hanyagolva ez a kert! — mon­dotta az Ur bánatosan, miköz­ben lassan leereszkedett a két kőangyalka által tartott kőlap­ra. — Csupa fü és gaz minden­felé, a virágok már csaknem mind eltűntek, hát igy néz ki ma a Paradicsomkert! — Hát mi egyebet várhattál Uram, — kérdezte Sátán, — hi­szen Te magad űzted el a kert gondnokát, Ádámot és a felesé­gét? — De annak is Te voltál az oka, — szólt az Ur mérgesen, — te bizgattad a kígyót, hogy vegye rá őket a tiltott alma evé­sére. — De Uram hiszen Te tudtad hogy azt fogom csinálni, miért nem akadályoztad meg? Hiszen Te mindenható vagy, vagy nem? — Persze, hogy mindenható vagyok, — felelte az Ur. —De azonkívül Te mindentu­dó is vagy, aki látja és tudja mindazt, ami a jövőben történ­ni fog, ugy-e? — Hiszen éppen az a baj, — mondta az Ur fanyar mosollyal. — Nem értelek? — mondotta Sátán. — Hát ide figyelj, — szólt az Ur, —- Én mindentudó vagyok; tudom mindazt, ami történt már eddig és ami történni fog a jö­vőben. Tudtam én azt, hogy az a két teremtés enni fog a tiltott gyümölcsből, hát akkor hogyan akadályozhattam volna meg ? Ha megakadályoztam volna őket akkor előzőleg ROSSZUL TUD­TAM VOLNA. Csak nem gon­dolod, hogy én, a mindentudó ROSSZUL TUDOK VALAMIT? Tudtam, hogy enni fognak az almából. Érted, amit mondok? — Nem egészen, de megpró­bálom, — mondta Sátán s úgy tett, mint aki nagyon erősen gondolkozik. — De ha Te min­dent tudsz előre, akkor a jövő­ben történő dolgokat nem tu­dod megváltoztatni, azokra sem­miféle befolyást nem tudsz gya­korolni. Hát akkor érdemes mindentudónak lenni? — No látod, már kezded ped­­zeni, — mondta az Ur fáradt lábait kényelmesen helyezte el az egyik angyalka fején. — Min­dent tudok, ami történni fog, másszóval semmi olyasmi sem történhetik, amit én már most nem tudnék. Márpedig ha vala­mit megváltoztatnék, azt azért tenném, mert kedvem ellenére formálódott ki, vagyis úgy, hogy arról előre nem volt tudo­másom, másképpen nem enged­tem volna meg. Azért “likvidá­lom” azon embereket, akik nem kedvem szerint járnak el. És azért mondják rólam, hogy “fél­tékeny isten vagyok”. Te is azt hiszed, hogy “féltékeny” va­gyok? — Nem gondolnám, hogy fél­tékeny lehess, ha igazán min­dentudó vagy, — mondta Sátán megfontolva. — A napokban is egy ember annyira megharagitott, hogy már levettem a polcról egy erős istenyilát, hogy rádobom, de az­tán mégis meggondoltam a dol­got, csak nem teszek olyasmit, amit nem tudtam előre. — Ugyan, miért nem vetted ezt a kockázatot, miért nem dob­tad rá a ménykövet? — kérdez­te Sátán. — Csak gondold meg, mit csinált volna ez az elhamarko­­dásom az én mindentudásom­mal. Egy “isten”, különösen oly főisten, mint én vagyok nemcsak mindenható és mindentudó, ha­nem ez a két tulajdonság ugyan­akkor bizonyos korlátozást is rak rá, korlátozza a szabad aka­ratban. Én csak azt tudom el­rendelni, hogy történjen, amit már jóelőre tudtam, hogy tör­ténni fog. Ezen én nem változ­tathatók, nekem nem lehetnek spontánszerü akarat kirobbaná­saim, nekem még csak uj gondo­lataim sem támadhatnak. — Ahán! —-. csodálkozott el Sátán, — akkor Te valójában semmit sem tudsz csinálni, tör­ténik minden úgy, mint azt az idők végtelenje előtt elintézted. Akkor igazán nem érdemes min­denhatónak lenni. Miért nem do­bod sutba a mindenhatóságo­dat? — Óh, azt nem tehetem, — válaszolta az Ur, — hiszen most már ügyelnem kell arra, hogy történjék mindaz, aminek tör­ténni kell. — Akkor miért nem hagysz fel a mindentudósággal is? Hi­szen az emberek között is azok tartják magukat mindentudók» nak, akik azt sem tudják, hogy mennyire tudatlanok. Az Ur gyanakvó*pillantást ve­tett Sátánra: — Én már nem változtatha­tok azon, hogy mindentudó le­gyek vagy sem. Különben is én vagyok az egyetlen mindentudó és csak az történhetik, amit én megengedtem. Sátán szemei felvillantak. — De Uram, hiszen akkor Te az egyhelyben állást, az örökös stagnálást képviseled. Ha csak az történhetik, amit Te már ré­­ges-régen plhatároztál s azon semmi változás nem állhat be, nem-e gondolod, hogy egyszer csak az emberek közül egy tu­dós, kitalál valami újat és el fog hagyni Téged? — Attól nem tartok, mondta az Ur, — hiszen én tudom mind­azt, amit tudni lehet. Én vagyok az összes tudományok forrása és tárháza. — Uram, nagyon összezavar­tad a dolgokat, amikor Ádámot és Évát kiűzted a Paradicsom­ból csak azért, mert ettek abból az almából, — mondotta Sátán, közben hátát nekivetette a Tu­dásfának — jól kivizsgáltad Te azt a dolgot? — Mit beszélsz? Hiszen tu­dod, hogy a bűnözők bevallották vétkeiket. — Hogyne vallották volna, mikor annyira rájuk ijesztettél. Bevallottak volna azok akármi­lyen bűnt is. — Miért gondolod, hogy nem voltak bűnösök? — Nos, miért volt tőlük eltilt­va az a gyümölcs? — Azért, mert annak fo­gyasztása képessé tette őket, hogy külömbséget tegyenek a jó és a rossz között, — válaszol­ta az Ur mogorván. — Ahogy látom, még ma sem tudják ezt a külömbséget. Nem gondolod, hogy talán nem is a Tudásfa gyümölcséből ettek? — Tudtak annyit, hogy mez­telen testüket betakarták. — Talán fáztak? — vetette közbe Sátán. — És aztán azért haragudtál meg annyira, hogy ruhát öltöttek magukra? — Dehogyis azért, de úgy volt elhatározva, hogy ne tud­ják a jó és a rossz közötti kü­lömbséget. — Óh, most már értem, — mondta Sátán, — azt akartad, hogy ne legyenek jók. — Ugyan, dehogyis azt, ellen­kezőleg, azt akartam, hogy jók legyenek. — De hogyan lehettek volna jók, ha egyszer nem tudták, hogy mi a jó és mi a rossz? — Csupán magamnak tartot­tam fel annak megítélését, hogy mi a jó és mi a rossz, — mond­ta az Ur büszkén. — Óh, most már értem, — válaszolta Sátán, — nem adtad tudtukra, hogy melyik a jó és melyik a rossz, de ha története­sen a rosszat választották, ak­kor azért büntetés járt nekik. Nem gondolod, hogy a teremté­sükben volt a hiba? Persze min­denki mérges lesz, ha észreveszi, hogy munkájában nagy hibát követett el. — Ne beszélj igy, úgy vélem, elég nagyszerű munkát végez­tem az ember teremtésével. — Óh, én nem kritizállak, — mondta Sátán meghunyászkod­va, —-. persze hogy nagyszerű, kitűnő, fenséges munkát végez­tél velük, különösen a nő terem­tésével. Nem is tudom, hogyan támadhatott az a gondolatuk, hogy bóvli munkát csináltál. — Köszönöm, — mondta az ur engedékenyen. — Tudod, Sá­tán, dacára annak, hogy sok­szor bosszantok mégis kedvel­lek, néha úgy hiszem, hogy te vagy az egyedüli barátom, aki méltányolni tudja az én nagy­szerű munkámat. — Hát az már igaz, — szólt Sátán hízelegve, — nagyszerű dolog volt ez a világteremtés, de különösen az, hogy a teremtés koronája, az ember, automati­kusan szaporodik. Hej, ha a művészek a remekműveikkel er­re képesek volnának! — Bárcsak soha sem ültet­tem volna azt a fát a Paradi­csomkertbe, — mondta az Ur, — hiszen szándékomban volt va­lami tisztességes erkölcsi kódex megalkotása s ime, azon embe­rek azt hitték, hogy minden csak jó, vagy csak rossz lehet. És már az első választásnál té­vedtek. — Miért kellett a dolgot igy osztályozni ? — Gondoltam, hogy úgy köny­­nyebb dolguk lesz. — Hiszen adtál nekik csodá­latos agyvelőt, miért nem en­gedted, hogy használják is? — Igaz, adtam nekik nagyon figyelemre méltó agyvelőt és re­mélem, hogy idővel használni is fogják. CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK! JULIUS 26-án, vasárnap, ezúttal a west sideon, az elő­nyösen ismert Nelson Home­­ban, 5520 Broadview Road­­on levő szép pázsitos kertben tartják CSALÁDI KIRÁNDULÁSUKAT Ételekről és hűsítőkről gon­doskodik a rendezőség. Esős időben nagy fedett helyiség van. Belépődíj nincs. A hely a városi Bus-al is könnyen elérhető. East side­­iak az Ontario és Prospect sarkán vegyék a 67-es számú Broadview Bust a végállomá­sig, onnan rövid séta jobb kéz­re a Nelson Home. Akroniak a W. Market Streeten jobbra vegyék a Rout 176-os utat, amelyen elérik a Broadview Roadot. — De nem gondolod, hogy a Te mindenhatóságod és minden­tudásod akadályozza, hogy hasz­nálják az eszüket? — Mit beszélsz már megint, — ugrott fel az Ur és dühösen eltávozott. Sátán gúnyosan né­zett utána. (Progressive World) SPORTTELEP A TABÁNBAN Zöld bokrok, virágzó fák öve­zik a Spartakus SE újonnan el­készült sportpályáját a Tabán­ban. Közel hatezer négyzetméter területet foglal el a három te­nisz-, három röplabda és egy ko­sárlabdapályát, 100 méteres fu­tópályát, úgyszintén a magas, távolugró és sulydobópályákat magában foglaló gyönyörű sporttelep. A pályával szemköz­ti épületben mosdókkal, zuha­nyozókkal felszerelt férfi és női öltöző várja a sportolókat. ÉPITŐGÁRDA 1952-53 évre. Mrs. Adams Helen, L. Ang. 12.00 Bischof Józsefné, Clevel. 12.00 Buzay János, Cleveland ....12.00 Bikó Teréz, Cleveland.......12.00 Farkas Imre, Akron ___ 9.00 J. Feczkó, New York ....... 1.00 Fishbein L., New York _ 7.00 Fodor János, Cuy. Falls ....12.00 Gajdos István, New York ..12.00 Gáncs Lajosné, Cleveland ..12.00 Gáncs Lajos, Cleveland ....12,00 Hering Susan, Buffalo ....12.00 Képes János, Munhall___ 5.00 Kollár József, Cleveland .... 7.00 Kovách Ernő, Cleveland .. 3.00 Köhler Sándor, Chicago_ 1.00 Kucher András, Pittsb. .. 10.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 8.00 A. Lelkó, Pittsburgh ____10.00 Mogor József, Cleveland .... 8.00 A. Molnár, Cleveland ........12.00 Munczi József, Cleveland .. 2.00 N. N. Newark__________12.00 Pál Lajos, Ambridge ____12.00 Szabó Ferenc, Cleveland_ 7.00 Székely Sándor, Cleveland 2.00 St. Török, Studio City__ 6.00 Visi István, Lincoln Park.. 7.00 Vizi József, Akron ............. 7.00

Next

/
Thumbnails
Contents