Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-25 / 1791. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1953. julius 25. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL A DIÓSGYŐRI NAGYOLVASZTÓ A vas, az acél és a gépek országává fejlődő Magyarország egyik “acélvárosa” a Bükkhegység lábánál terül el. Rohanó patakoktól átszelt festői völgyben fekszik Északmagyarország egyik nehézipari gócpontja, Diósgyőr. Itt magaslik a diósgyőri vasgyár kéményeinek és acéltornyainak erdeje. Itt épült fel az ötéves terv nagyszabású alkotásának egyike, a Diósgyőri Nagyolvasztó. A kohó hatvanöt méter magas acéltornyának tetejéről jól látni a közel két évszázados ómassai kohó maradványait. . . 1952 tavaszán, a Diósgyőri Nagyolvasztó üzembehelyezését követő hét ünnepi hangulatában ásták ki az évszázados omladékréteg alól és állították helyre eredeti formájában a régi kohót a vasgyár munkásai. Munkájuk nyomán feltárult Magyarország egyik értékes ipari műemléke, az ország első magasolvasztója, amelynek dolgozó a történelem könyvébe is bejegyezték nevüket, mikor az 1848- 49. év magyar szabadságharc idején éjt nappallá tevő, hősies munkával gyártották a vasat a Habsburg elnyomók ellen küzdő magyar katonáknak, Kossuth Lajos honvédéinek. A diósgyőri völgy, ahol most a szovjet segítséggel épült modern óriáskohó emelkedik, volt egyike azon területeknek, ahol már a XIX. század folyamán is voltak kezdeményezések az önálló, fejlett magyar nehézipar megteremtésére. Az első világháború végéig a gyarmatosító Habsburg uralom hátráltatta e törekvések sikerét. Az ország idegen urai — az őket kiszolgáló magyar tőkések és földesurak segítségével — arra kényszeritették az országot, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia keretében Ausztria nyersanyagszállító és iparcikkeket felvevő piacának szerepét töltse be. Az első világháború után sem bontakozhatott ki az önálló, sokoldalúan fejlett magyar nehézipar, mert a hatalmon lévő kizsákmányoló osztályok eladták az ország nemzeti érdekeit — nyersanyagát, —■■ természeti kincseit — hol az amerikai, hol az angol, hol a német tőke érdekeltségeknek. A Diósgyőri Nagyolvasztó az 1950-54 között megvalósuló ötéves terv alkotása. Azé a tervé, amely fejlett ipari országgá változtatja Magyarországot és megteremti az ország további iparosodásának széles, biztos bázisát, az egészséges, erős nehézipart. LELKES MUNKA EREDMÉNYE A Diósgyőri Nagyolvasztó felépítése az egész magyar nép szívügye volt. Dolgozók tízezrei siettek jó munkájukkal, ötleteikkel, újításaikkal a nagyszabású alkotás megvalósulására. A budapesti és vidéki gyárak hetekkel határidő előtt fejezték be a kohó ötezer tonna súlyú vasszerkezetének, ezerkétszáz tonna súlyú gépberendezésének gyártását. A vasút dolgozói soronkivül juttatták rendeltetési helyükre az ország minden részéből érkező küldeményeket. A kohó építői nyári forróságban és téli hidegben rendíthetetlen kitartással folytatták fontos munkájukat. Feladatukat különösen bonyolulttá tette, hogy az uj nagyolvasztó egy élő, termelő üzem kellős közepén épült. Az építés munkáját például akadályozta a régebbi olvasztó gazométere. Ennek lebontása és újból való felépítése hetekre megakasztotta volna az üzem termelését — ezért a kohó építői újszerű eljárással egy darabban emelték fel és tolták át uj helyére az ötezer köbméteres, hatalmas súlyú szerkezetet. A régi, fából készült hűtőtornyot úgy döntötték le, s kapcsolták át a vízcsatornákat az uj, betonból készült toronyra, hogy az üzemekben egyetlen percre sem kellett megállania a termelésnek. A kohóépitők lelkes, odaadó munkájának eredményességét sokszorosára fokozta a Szovjetunió segítsége. Szovjet gyárak szállították a kohó legbonyolultabb, legfontosabb berendezéseiket. Szovjet kohóépitő mérnökök segítették tanácsaikkal a magyar szakembereket, akik a múltban sohasem építettek még a Diósgyőri Nagyolvasztóhoz hasonló nagyméretű, modern kohót. A Szovjetunió gazdag műszaki tapasztalatainak széleskörű alkalmazása tette lehetővé, hogy a magyar nehézipar uj bázisa, amely egymaga 30 százalékkal emeli a magyar vaskohászat teljesítményét, nyolc és félhónapos rekordidő alatt épülhetett fel — mig a múltban egy kisebb, jóval kevésbbé gépesített kohó Magyarországon hat esztendeig épült. A NÉP SZOLGÁLATÁBAN A nagyolvasztó most büszkén magaslik az újjászületett diósgyőri vasgyár telepén. Éjjel-nappal izzik a vasérc és a koksz, acéltornyának belsejében. Az öntődaru acélkarja újból és újból kitűnő minőségű nyervassal teli óriás-üstöket szállít a kohó csapolónyilásától a gyár Martin-müvéhez. A Diósgyőri Nagyolvasztóban gépek végzik a munka túlnyomó részét. A kohó pályaudvarnak is beillő vasútállomásán fürge villanymozdonyok veszik gondjaikba az öblös gondola-kocsikból álló vasúti szerelvényeket, amelyek ércet, mészkövet, mangánt, kokszot hoznak a Nagyolvasztó számára. Emberi kéz érintése nélkül kerül a vasúti vagonokból a kohó betonból épült nyersanyagraktárba, a “bunkerekbe” a nyersanyag. Gépek mérlegelik a kohóba induló érc- és kokszadagokah Gépek rakják a lemért adagot a ferde pályán közlekedő “skip”-felvonóba. A felvonó a kohó acéltornyának magaslatán lévő, önműködő elegy-elosztó készülékbe zúdítja terhét. Ez a készülék ugyancsak emberi munka nélkül, folyamatosan látja el nyersanyaggal a kohót, abban az ütemben, ahogyan az alul távozó nyersvas és salak helyébe lejjebb-lejjebb sülyed a kohó belsejében olvadozó nyersanyagtömeg, s megürül a kemence felső része. ' De nemcsak. a mérlegelés, a rakodás, az adagolás munkáját végzik gépek. A budapesti Ganz vvárban készült elektromos vezérlőberendezések automatikusan irányítják az egyes munkafolyamatokat, egy központi vezérlőberendezés pedig a kohó különböző üzemrészeinek munkáját hangolja össze. Egykor nehéz, megerőltető feladat volt a kohászok munkája. Az uj Nagyolvasztó magasfoku, csaknem mérnöki színvonalú munkává nemesítette a múltbeli verejtékes robotot. Jut már idejük és energiájuk a kohó dolgozóinak a tanulásra, a szórakozásra, a sportra is. JÓLÉT ÉS KULTÚRA A Diósgyőrt övező falvak parasztsága a múltban távoli országrészekbe is elvándorolt, filléres éhbérért idénymunkát végzett a nyári hónapokban. Most a földhözjuttatott parasztság fiai és leányai számára tanulási, fejlődési lehetőséget biztosit a virágzó nehézipari kombinát! Modern munkáslakótelepek, kényelmes munkásszállodák épültek a gyárba özönlő dolgozók elhelyezésére. Uj kulturotthonok, -könyvtárak, filmszínházak nyújtanak szórakozási, művelődési lehetőséget a dolgozók számára. A rohamosan fejlődő Diósgyőr az ötéves terv időszaka alatt teljesen összeépült a szomszédos nagyvárossal, az ugyancsak terjeszekdő, iparosodó Miskolccal. Villamos, autóbuszjárat kapcsolja az egykori elszigetelt, sivár diósgyőri ipartelepet a nagy ipari, kereskedelmi és kulturális gócponthoz. Kertes munkáslakótelepek, épülő kultúrintézmények között robog az ötéves terv során épült kettős vágányu villamos Diósgyőrből Miskolc felé. Ablakából újabb épülő gyárak vasbetonszerkezetére esik az utas pillantása. A Diósgyőri Nagyolvasztó tőszomszédságában épülnek, fejlődnek a magyar nehézipar uj üzemei, amelyek egyre több vasat és acélt adnak az ország népének. Gerő Ernő miniszterelnökhelyettes mondotta a Diósgyőri Nagyolvasztó felavatási ünnepén: “Több nyersvas — több acél. Több acél pedig — több gép, több traktor, több kombájn, több kerékpár, motorkerékpár, gépkocsi, mozdony, több ipar és -mezőgazdasági felszerelés, több szállítóeszköz, több fogyasztási cikk, jobb és szebb élet, s erősebb ország!” (Magyar Értesítő) Épül az ország Komló bányászai birtokukba vették az uj 4300 személyes, palotaszerü fürdőépület elkészült szárnyát. Az uj fürdő a város központjában, a völgyben épült, s vizének nagy részét meleg gyógyforrás adja. A “népes”, a villamosvontatásu személyszállító csillevonat a fürdő bejáratánál áll meg, a bányászok innen nyomban fedett helyiségbe jutnak. Az uj fürdőt minden kényelemmel elátták. Az öltözők falát fehér csempe borítja. Minden bányász két öltözőt használ: a “feketét” és a “fehéret”. Munka után előbb a “feketében” vetkőznek le, majd átmennek a fürdőterembe a zuhany alá. Innen kanyargó folyosók vezetnek a “fehér” öltözőkig. A folyosókon meleg levegő áramlik, s mire a bányászok az öltözőbe érnek, már meg is száradnak. A bányászok ruháját öltözőszekrényekben helyezik el. Az uj fürdőépületben büffé is van, ahol munka után étel, ital várja a bányászokat. Júliusban elkészül az épület másik része is. A korszerű fürdő még szebbé, még kényelmesebbé teszi Komló bányászainak életét. Berentén az egykori kastélykertben felépült az első vándorbölcsőde. A 200 ezer forint költséggel elkészült különálló épületben minden ami modern megvan a dolgozók gyermekei részére. Szőreg termelőszövetkezeti községben a termelőcsoportok gabonatábláin kombájnok, aratógépek és a termelőcsoportok tagjai vágták a gazdag termést adó ősziárpát. A Petőfi termelőcsoport földjei 18 mázsa ősziárpával jutalmazta a csoporttagok szorgos munkáját. Szabolcs megyében rögtön aratás után legalább százezer holdat vetnek be másodnövénynyel. A termelőszövetkezetek Szabolcsban főleg kölest, csülagfürtöt s rövid tenyészidejű napraforgót termelnek. Nyírbátor termelőszövetkezeti község valamennyi termelőcsoportja vállalta, hogy eléri a 80 mázsás burgonyaátlagot holdanként. A Pestemegyei Téglagyári Egyesülés kollektívája nagy békemüveink határidő előtti felépítése érdekében vállalta, hogy félévi tervét junius 20-ig teljesíti és a hátralevő időben kétmillió nyers és kétmillió égetett téglát készít terven felül. A Béke-Világtanács tiszteletére indított nemes versenyben a dolgozók vállalásukat túlszárnyalták : égetési terhüket már junius 15-én, nyersgyártási terüket pedig 17-én befejezték. A kétmillió nyers és kétmillió égetett tégla elkészítésére tett vállalásukat túlteljesítették. A Záhonyi vasutasok korszerű fogászati rendelőtt kaptak. A felszabadulás előtt az országban egyáltalán nem volt vasutas üzemi fogászati rendelő. A felszabadulás óta már a hatodik üzem fogászati rendelő kezdte meg működését a vasutas dolgozók részére. A záhonyi uj vasutas fogászati rendelőtt a legkorszerűbb felszereléssel látták el.
