Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-25 / 1791. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1953. julius 25. Terv volt a zavargások mögött AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között sommi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály ÁJUL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni* és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az Összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERKEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer bezetét építjük a régi társadalom keretein belül. (Vi.) A kelet-németországi és a kisebb mértékű, tehát fiaskóval végzó'dő csehszlovákiai zavargásokat, tervszerint csinálták, éppen akkor, amikor az inflációt, azaz a cseh korona értékét megállapították. Amint a gyárban egy velem dolgozó szlovák munkás az óhazából kapott leveléből olvassa, hogy egy pár cipőt 10 koronáért lehet az uj pénzegység szerint kapni és egy dollárért 5 koronát. A levél szerint a munkások sokat nyertek a pénz értékelés által, tehát mind kevesebb okuk lett volna éppen a munkásoknak az ellen lázadni. De hát lassan, de biztosan kijönnek azzal a tervei, melyet ezen zavargások alkalmára készítettek és ^a sikerült volna a zavargás, amint ők írták, hirdették vagy remélték, akkor a következő tervet hajtották volna végre. Ezt a julius 13-iki “Life” heti folyóirat vezércikkéből vettük ki: “Az Egyesült Államoknak 6 divizója van a német oldalon a határ mentén, éppen olyan joga lett volna törvényesen és morálisan megszállni Csehszlovákiát, mint az oroszoknak. Mi igazságosan jártunk volna el, ha mi megakadályoztuk volna Csehszlovákia megszállását az oroszok által. Mi még meg is akadályozhattuk volna azt, azon egyszerű mozdulattal, hogy az ottlevő hat divíziónkat felsorakoztattuk volna a határ mentén, minden halasztgatás nélkül.” Ezen vezércikk beismeréséhez hozzászámítva azt, hogy Dullesék már egy éve Ígérgetik ezen szocialista útra tért) országok “felszabadítását”, leginkább belső zavargásokon keresztül, igy könnyen megérthetjük azt a tervet, hogy hat amerikai divízió készen állt a Csehszlovák határon, hogy ha az oroszok oda beakartak volna vonulni, akkor azokat azonnal megindítják azon ürüggyel, hogy csak az orosz megszállást akarják megakadályozni. Junius 29-én az összes amerikai lapok, sőt azt követő napokban is azt kürtölték, hogy a Csehszlovák lázadások leveretésére két orosz divíziót küldtek Németországból. Ha ez a hir igaz lett volna, amit nagyon reméltek, hogy igaz lenne, vagy ha a hadvezetőség úgy gondolta volna, hogy az angolok, franciák és más európai országok is elhitték volna azt, amint az amerikai hiszékeny közönséggel el akarták hitetni. Sokakkal el is hitették, akkor már az a hat divizió, amely a csehszlovák határon van, bemarsolt volna Csehszlovákiába, amint a tervezet előírta. Csakhogy amig a Life magazinnak bizalmasan megsúgott tervezet, amit ugylátszik minden nagy amerikai lap ismert és közreműködött annak végrehajtásában, nem úgy sikerült, még hazugsággal sem lehetett odairányitani. Elsősorban a csehszlovák lázadásokról szóló hir legnagyobb részben hazugság, vagy legjobb esetben nagyon is felfújt hir volt. Az meglehet, hogy amerikai parancsra a száz millióból felbérelt ügynökök kezdtek nagyobb lázadásokat, eleinte esetleg még sikerült is, de felismerve ezen uszitókat, ügynököket, hamar letudták őket szerelni, mielőtt olyan méreteket öltött volna, hogy akár orosz, akár amerikai csapatokat odaküldtek volna azokat leverni. De ami nem sikerült, hogy ezt kierőszakolják a lázadásokkal, úgy igyekeztek hazug hírek, orosz megszállás híresztelésével arra bírni az amerikai hadvezetőséget, “hogy azt a hat amerikai divíziót, küldje be Csehszlovákiába.” Ugyan csak ilyen hazugságnak bizonyult a lengyelországi lázadás is, sőt még Magyarországról is ilyen lázadásokat jelentettek, aminek ott még hirehamva sem volt. Mintha egy jelre, minden szocialista útra tért országban az amerikai hírek szerint lázadások voltak, vagy kellett volna legyenek, az előkészített tervezet szerint. Azt hiszem mások is emlékeznek arra a hírre, hogy a lengyel — szerintük munkások — 17 orosz tankot tönkretettek, felrobbantottak. Ámbár az igaz, hogy minden amerikai ügynököt, barátot mozgósítottak az egész világon, hogy ezt megtegyék, lázadásokat olyan mértékűvé neveljék, részben igazi lázadások, részben felfújt hazugságok, pro-A tanácskozásban Angliát a jelenleg lábadozó Anthony Eden helyett Lord Salisbury, mig Franciaországot Georges Bidault, Amerikát pedig John Foster Dulles képviselte. Ezen tanácskozás életrehivásának története sokkal fontosabb, mint maga a tanácskozás volt. Amikor a meleg, hideg és fél-meleg háborúkba már nagyon belefáradt világ népe már erélyesen követelni kezdte, hogy az egymással szembenálló nagyhatalmak fejei találkozzanak a feszültség enyhítésére, már maga Churchill is sürgetni kezdte az orosz államfővel való találkozást. Az Eisenhower adminisztráció, hogy elejét vegye az ily találkozónak, a három (Anglia, Franciaország, U.S.A) szövetséges országok államfőinek a tanácskozását javasolta Bermuda szigeten. Ezt azonban el kellett halasztani Churchill közbejött betegsége miatt s helyette Eisenhowerék összehívták a három ország külügyminiszteri tanácsát. paganda hírek szerint, hogy az angol-amerikai és más csapatokat is mozgósíthassák megszállni azokat az országot, mielőtt az oroszok megszállnak vagy levernék. Dullesék terveztek, de a szocialista országok munkásai végeztek. AZ ELNYOMATÁS VÉDŐI A tanácskozás kiadott jegyzéke szerint a Kina Népköztársaság felelős az ázsiai népek nyugtalanságáért és miután ez az ország látja el fegyverekkel az önállóságra törekvő gyarmati népeket, a három nagyhatalom fegyverrel fogja segíteni a gyarmati népek mozgalmának leverését. Azonkívül megegyeztek abban, hogy egy újabb tanácskozásra jönnek össze, amelyet szeptemberben vagy októberben akarnak tartani, meghívják majd a Szovjetunión külügyminiszterét is, hogy Németország egyesítésének tervét és Ausztriára vonatkozó békeszerződést kidolgozzák. Az amerikai State Department szószólója szerint Eisenhower már csak akkor lesz hajlandó találkozni Malenkov orosz miniszterelnökkel, ha a külügyminiszterek egyezségre jutnak, — vagyis ha az oroszok elfogadják Amerika feltételeit. A tanácskozásról kiadott 2500 szavas jegyzék olyan zavaros, hogy abból még a kereskedelmi sajtó sem tudta kiszedni, hogy valójában mit is határoztak a külügyminiszteréé. A jegyzék tele van ilyen frázisokkel: “A külügyminiszterek meggyőződése az, hogy a béke szilárd alapját csak olyan épitő akciók képezhetik, amelyek eltüntetik a konfliktusok okait”. Ezen okok között legfontosabb az ázsiai népek gyarmati elnyomása s ime, éppen ezt az okot a külügyminiszterek ne m h o g y megszüntetni, hanem ellenkezőleg, stabilizálni akarják. A NEW YORKI második ezévi kirándulás csak az elsőhöz hasonló arányr lag gyenge eredménnyel zárult. Ennek egyik főoka jelenleg az volt, hogy munkástársaink közül többen betegeskednek és nem vehettek .részt. Akik jelen voltak a legjobb hangulatban töltötték el a napot, kicserélve egymás véleményét azokról a világeseményekről, melyek közvetlenül érintik a világ dolgozó emberiségét. Vidékről is voltak jelen, Vas és Rád munkástársak New Brunswickról és Wiener Gáborék Newarkról. Az anyagi eredmény 30 dollár volt. Itt említjük meg, hogy a new yorki munkástársak több kocsival számítanak lemenni a bridgeporti kirándulásra, mely aug. 2-án lesz. Találkozás reggel 9 órakor Fishbein munkástárs lakása előtt, 1000 Bruckner Blvd. Akik tehát számítanak jönni vidékről vagy New Yorkból, egy postakártyával tudassák őt és megkapják a választ, hogy lesz-e részükre hely. Néhány nappal a kirándulás dátuma előtt, okvetlenül akarjuk tudni, hogy kikre számíthatunk. Munkástársi tisztelettel, a Bizottság. Egység helyett fenyegetés A HÁROM NAGYHATALOM KÜLÜGYMINISZTEREINEK TANÁCSKOZÁSA MEGFENYEGETTE A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁGOT. — DIKTÁLNI AKARJÁK A BÉKE FELTÉTELEIT. WASHINGTON — A három nagyhatalom külügyminisztereinek tanácskozása, amit nagy publicitással hirdettek be és amelynek állítólag a célja a jelenlegi nagy háborús feszültség enyhítése volt, jelentősebb eredmény nélkül végződött. A tanácskozás után kiadott jegyzék szerint a külügyminiszterek megfenyegették a Kínai Népköztársaságot, hogy az ázsiai népek felszabadulási harcaiért felelőségre vonják. *
