Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-25 / 1791. szám
1953. julius 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal A VESZETTSÉG JELEI JEAN-PAUL SARTRE, NAGYNEVŰ FRANCIA DRÁMAÍRÓ NYÍLT LEVELE AMERIKÁHOZ A ROSENBERG HÁZASPÁR KIVÉGZÉSE UTÁN. Rosenbergék meghaltak, de az emberiség élete folyik tovább. Csak ezt akartátok megmutatni ugy-e ? Tegnap még velők szenvedő szimpatizálók voltunk, ma már csak a gyászolók, akik túléltük őket. Számítotok arra ugy-e, hogy az idő majd feledteti velünk a veszteséget; amikor ez a tettetek nem látszik majd oly borzalmas kegyetlenségnek, mint most? Az amerikai követségek ablakait ugyan beverték itt-ott, de majd tesztek be uj üvegeket; a rendőrök meg majd rálőnek az európai tüntetőkre és lesznek újabb holttestek, amelyek elfelejtetik az előbbieket. Egyszer már csináltatok ily türkköt. Emlékeztek még Sacco és Vanzetti esetére? Avagy elfelejtettétek már őket? Rosenbergéket nem fogjátok elfeledni. Egyben győztetek; sziveinkben a harag és megvetés nem változott át gyűlöletté. De azt soha sem hitetitek el velünk, hogy a Rosenbergék kivégzése “sajnálatos incidens” vagy csak ’’bírósági tévedés” volt. Törvényes lincselés volt ez, amely bemocskolja az egész amerikai nemzetet, amely feltárja az Atlanti Paktum véres céljait és azt, hogy ti képtelenek vagytok a nyugati világ vezetésére. Azt akarjátok elhitetni velünk, hogy a Rosenbergék meggyilkolása csak a ti privát ügyetek volt. Százezrek hangja kiáltja vissza: “Nem igaz, hiszen ártatlanok voltak!” Ostobán ezt hangoztatják; “Saját két polgárunkat büntettünk meg a mi törvényeink szerint, amihez tehát semmi közötök sincs“. MI SORS VÁR REÁNK De nem igy áll a dolog, mert az ártatlanok ügyéhez mindenkinek van köze; ahol hallálal sújtanak ártatlanokat, ahoz mindenkinek joga és kötelessé ge hozzászólni. Még a Vatikan is mondotta, hogy a civilizációnak választania kell a kivégzés és a kegyelmezés között, a világ népe mindenütt felszólalt: “Vigyázz, önmagad felett is Ítéletet mondasz, megmutatod, hogy ember vagy bestia vagy-e?” Értitek most már, miért könyörögtünk az uj tárgyalásért? Amikor a Rosenbergék életéért könyörögtünk, ezt is mondottuk: vigyázz önmagadra, mentsd meg saját magadat az igazságtalanságtól ! De mindez hiábavalónak bizonyult. Most, hogy szövetségesek lettünk, a Rosenbergék esete mutatja azt is, hogy mi sors vár reánk is. Ti, akik a világ urainak mondjátok magatokat, bebizonyítottátok volna, hogy urai vagytok önmagatoknak is. De ha ilyen bűnös hajlamnak engedtek, ugyanez a hajlam nem-e zúdítja ránk már holnap a mindannyiunkat kiirtással fenyegető újabb világháborút? Nem vezettetek félre egyetlen európait sem, itt mindenki úgy vette, hogy midőn Rosenbergék élete vagy halála fölött döntöttetek, a béke és háború kérdésében foglaltatok állást. EURÓPA EGYSÉGE Pedig ez már nem az első eset. Ilyen volt a MacArthur hitvány pojácáskodása, a Yalu erőmüvek bombázása, McCarran kopóinak csaholása, — mindezen esetekben kijátszottátok európai barátaitokat, de még mindig úgy véltük, hogy a kormányaitok nem képes döntő határozatra a belső egyenetlenség foly-. tán, mert ilyen egyenetlenség van Angliában és Franciaországban is. De a Rosenberg ügyben egész Európa egyetértett; a néptömegek, a papok, törvényhozók, miniszterek és államfők egyöntetűen kérték a humanizmus sugalta döntést. Nem kértük a dollárjaitokat, nem kértünk tőletek katonákat, sem fegyvereket, csak két ember számára életet, — két ártatlan fembernek az életét és ti megtagadtátok. Megértettétek, hogy a Rosenbergék ügye mit eredményezett Európában ? Nem láttátok, hogy ezen emberpár életének megmentésére felfüggesztették még az osztályharcot, — a történelem legősibb és legkegyetlenebb küzdelmét is. A Rosenberg kérdés olyan egységet hozott létre Európában, aminőhöz hasonlóra még nem volt eset. Egész Európa tisztelete és megbecsülése fordult volna felétek, ha megkegyelmeztek ennek az ártatlan emberpárnak. De ti bizonyára csak ezt mondottátok: “A pokolba Európával!” Jól van! De most aztán ne jöjjetek hozzánk tovább szövetkezés ajánlatával. Ha NEMMEL feleltek akkor, midőn csak arra kérünk benneteket, hogy ne piszkitsátok be magatokat, mit várhatunk akkor, midőn más, nagyobb érdekeltségünkről lesz majd szó? SZÖVETSÉGESEK? Ti, a mi szövetségeseink?? Ugyan, ne bolondozzatok! A mi kormányunk most a ti háziszolgátok, holnap tehát már esetleg áldozataitok lehetünk. Tudjuk jól, hogy kimagyarázzátok majd a dolgot. Az elnök nem kegyelmezhetett meg neki, mert akkor nem tudná akaratát érvényesíteni Koreában. Ugyan, ugyan?! Hát nem-e a saját hadvezérei meg Syngman Rhee űznek csúfot belőle? És miféle ország az, ahol rituális gyilkosságot kell elkövetni, hogy a háborúnak végetvethessenek ? Most már látjuk, hogy a ti mérlegetekben mennyit nyomunk. Azon mérleg egyik csészéjében ott volt a Rosenbergékkel az egész világ, a másik csészében pedig a McCarthyk. A mérleg a McCarthyk javára billent. Gondoljátok, hogy hajlandók leszünk elvérezni a McCarthykért? Felállítunk nagy hadsereget a McCarthy-kultura védelmére? A McCarthy-féle igazságszolgáltatás alátámasztására? Nem értitek, hogy a McCarthyk vezérségét nem tűrné el Európa? Azt mondjátok, hogy McCarthv majd lejáratja magát és titokban segédkeztek is a lejáratásában. Ugyan-ugyan? Hát nem látjátok, hogy McCarthy olyan, mint a százfejü hidra, ha levágtok is egy-két fejet, nem sokat számit, újak nőnek helyette. RÖHÖGŐ BESTIÁK Nézzetek csak ide, itt van előttem egy fénykép, amit Rosenbergék kivégzése előtt vettek fel Washingtonban. A képen jóltáplált, elegánsan öltözött nők és férfiak tüntetnek Rosenbergék kivégzéséért ilyen feliratú táblával: “Fry them and send their bodies to Moscow”. (Süssétek meg őket s küldjétek testeiket Moszkvába). Röhögő arcokkal jártak alá és fel akkor, midőn két ártatlan ember utolsó óráit élte a siralomházban, midőn két kis gyermekük kétségbeesve várta a kegyelmet hozó hirt. És nem akadt senki, aki ezen ember-bestiák fejéhez verte volna azon táblákat ?! VALAMI BŰZLIK AMERIKÁBAN! Ne mondjátok nekünk, hogy csak néhány olyan egyén akadt és azok is csak felelőségtelen egyének, mert a tény az, hogy ők uralják az országot, őket szolgálja a ti kormányotok. Emlékeztek még Nürembergre ? Ott a kollektiv felelőséget hirdettétek. Nos, az most reátok vonatkozik ; kollektíván felelősek vagytok Rosenbergék haláláért; egyesek azért, mert kitervezték ezt a gyilkosságot, mások meg azért, mert jóváhagyták azt. Felelősek vagytok azért, mert megengedtétek, hogy az uj fasizmus befészkelje magát az Egyesült Államokba. Hiába próbáljátok kimagyarázni, hogy két ember meggyilkolása még nem tömeggyilkosság, mint hitlerék csinálták, de a fasiszta gyilkosság nem attól függ, hogy hány embert pusztítottak el, hanem attól, hogy miként gyilkolták meg őket. BETEG KÉPZELŐDÉS És miért kellett ezen emberpár ellen fordítani ezt a megnevezhetetlenül rettenetes nagy gyűlöletet? Mert állítólag ellopták az atombomba titkát. Mert állítólag meghiúsították azt, hogy csak ti legyetek képesek a föld szétrobbantására ? Eisenhower sok millióra becsülte a Rosenbergék áldozatait; nem BRIDGEPORT ÉS KÖRNYÉKE OLVASÓK FIGYELMÉBE! A Bérmunkás olvasói augusztus 2-án vasárnap, reggel 9 órai kezdettel, Nagy Kerületi Pikniket rendeznek a Bérmunkás javára, a Prickner farmon, 561 Moreohuse Highway. A rendező bizottság, dacára a mai drágaságra nézve, elég méltányos árakat szabott meg. Ugyanis házaspárnak 6 dollár, magánosnak 4, melynek ellenében szabad evés-ivás. Reggel lesz szalonnasütés, délre gulyás, melyet megint a tavaly gulyásfőző professzor fog készíteni. Estefelé uzsonna, kávé és sütemény. Felkérjük a munkástársnokeL aki teheti, egy kis sütemény sütéssel járuljon hozzá, mivel az izletesebb, ugyanakkor redukálja a kiadást. Útirány — A Danbury Roadon a Lawncrot temető kapujától első utón jobbra befordulni, azon menni végig, mig egy nagy fát talál az ut végén, ott megint jobbra fordulni, onnan vagy 100 lépésnyire balra a Morehouse Highwayre, azon fel mig egy hosszú kőházat talál balfelől, ott plakát mutatja a befordulást a helyhez, balra. Kérjük a Bérmunkás olvasóinak szives megjelenését, vendéget mindenki hozhat magával, szívesen látjuk. Esős idő esetén a következő vasárnap lesz megtartva. A Rendezőség. akik már meghaltak, hanem akik meg fognak halni a jövő háborúban. Önmagatokat máris halottnak érzitek és a halottak bosszúja volt a két ember legyilkolása. Az atomtitkok ellopása beteg agyvelő képzelődése: a tudomány halad mindenütt és az atomenergia titka csak az ipari fejlettségtől függ. Rosenbergék megölésével a tudomány fejlődését akartátok megakadályozni, emberáldozattal útját szegni a tudománynak, nem-e az őrültség jele? És ezzel elérkeztünk mondanivalónk lényegéhez. A ti országotok beteg, erőt vett rajta a félelem betegsége. Féltek mindentől; a Szovjetuniontól, Kínától, Európától és végre egymástól is. Féltek saját atombombátok árnyékától. Micsoda szövetségesek vagytok ti? És még ti akartok bennünket, európaiakat vezetni ? Hová ? Egy újabb borzalmas háborúba? Persze vannak közöttetek alapjában véve egészséges emberek is, de azokat elnyomjátok, azoknak most nincs szavuk. De valamikor majd szóhoz jutnak és kigyógyitanak benneteket is. De addig ne csodálkozzatok, ha ez a jelszavunk: Vigyázat, Amerikában a veszettség jelei mutatkoznak! Vigyázz, nehogy megmarjon s belénk ojtsa veszettségét! (Liberation, Páris)
