Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-18 / 1790. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. Julius 18. MODERN KÖNYVÉGETŐK Lekicsinyített hirek Az a közmegbontránkozás, amit az amerikai State Department hivatalnokai a könyvégetéssel keltettek, csillapodás helyett egyre szélesebb hullámokat ver. Noha John Foster Dulles külügyminiszter egyre tagadja, hogy a könyvek elégetésére rendeletet adtak, mégis valami olyan utasítás mehetett a külföldi fővárosokban felállított amerikai információs könyvtárak vezetői____i_ t_____________________i_ - i-i z* - '--------1- A*—--------mm nek, hogy azok abból a ténylegesen elégetést magyarázták ki. Legalább is erre vall Eisenhower elnöknek az a nyilatkozata, amit az újságíróknak tett és amelyben azt mondotta, hogy a könyvek kivonását a külföldi könyvtárakból azért rendelték el, mert valaki nagyon megijedt. Most aztán nyilvánosságra került az is, hogy az amerikai kormány 188 ilyen “információs” könyvtárat állított fel külföldi városokban. A könyvtárak átlagosan 8-10,000 kötetet tartalmaznak s kapják természetesen a hírlapokat, folyóiratokat, — vagyis az úgynevezett “curent” irodalmat is. Ez a külföldi “információs könyvtár” nem egészen uj dolog, nem az amerikai State Department találta ki. Akik elég jó emlékező tehetséggel bírnak, jól tudják, hogy az ily külföldet “informáló” — vagyis propaganda könyvtárakat a német nácik, — igen, Hitlerék kezdték. A nácik financiális támogatásával működő “Németek Világszövetsége” kezdte el, de hamarosan átvették a többi fasiszta államok is, közöttük a magyar Horthy kormány is. (A magyar információs könyvtár New York városban volt.) elég fontos annak dacára is, hogy az ily könyvtárakban a könyvek tulajdonképpen nem sokat számítanak; a külföldi népek nem igen járnak oda azokat olvasni, mint ahogyan nem olvasták New Yorkban a német vagy a magyar információs könyveket sem, azok csak fedezék gyanánt szolgáltak a “curent” (folyó) propaganda részére. Lám az amerikai külföldi információs könyvtárakban sem az ottani nép — tehát az állítólagos olvasók — találtak rá a Howard Fast, Rockwell Kent és egyéb állítólagosán kommunista irók könyveire, hanem — és ez igen fontos, — a Joe McCarthy szenátor ügynökei, akiket direkt azért küldött oda, hogy borsot tudjon törni az UGYANAZON PÁRTHOZ tartozó Dulles külügyminiszter orra alá. ÄLHAZAFIAK MOZGALMA Az ilyen belső politikai acsarkodásnak azonban egy másik következménye az, hogy túlzóan reakciós (az az álhazafias) egyének és szervezetek kinevezik magukat irodalmi cenzorok-PROPAGANDA SZERVEK Noha ezen könyvtárakban elhelyezték ugyan a német (vagy magyar) irodalom fontosabb termékeit, még sem azoknak ismertetése volt a legfontosabb rendeltetésük, hanem a “curent” propaganda irodalom terjesztése. A fasizmust (nácizmust) dicsérő cikkekkel, antiszemita irodalommal látták el az újságokat, az egyleteket s mindenkit, aki a propagandájukat terjeszetni kívánta. A második világháború persze végetvetett ennek a becstelen propagandának. (A magyar könyvtár igazgatója például még disszidált is.) Az információs könyvtárak felállítása tehát valójában nem más, mint a náci propagandának felújítása a demokratikus Egyesült Államok kormánya által, csak éppen sokkal nagyobb mértékben. És abban igazuk van a könyvégetés védelmezőinek, hogy az ilyen könyvtárakban csak olyan könyveket helyezenek el, ami a céljaiknak megfelel. Azonban az első kérdés az, amit eddig még senki sem vetett fel, hogy mi szükség volt feleleveníteni ezt a náci propagandát? És ha már felállították az ily könyvtárakat, ki határozza meg, hogy milyen könyveket helyezzenek el azokban? Ez a kérdés nagytőkének hoz mérhetetlen profitot, de a népeknek csak szenvedést és nyomorúságot jelent. nak és követelik az itthoni iskolai és nyilvános könyvtáraktól, hogy távolítsák el az általuk kifogásolt könyveket. Ha nem teljesítik a követeléseiket, képesek a könyvek erőszakos eltávolítására, avagy a könyvtárnok megfenyitésére. Voltak esetek, amikor az ilyen türelmetlen egyének képesek voltak egy-egy könyvtárnok elmozdítására is. így aztán a McCarthy által elkezdett “könyvégetés”, — ha az mindjárt csak könyvek eltávolításából állt is, megindította a gondolatszabadság korlátozását célzó túlzóan reakciós akciókat, amelynek végét még ma egyáltalán nem láthatjuk. Az elnök, akinek kötelessége volna ezen, a középkorra emlékeztető reakciós hullám tovább terjedésének a megakasztása, olyan kétértelmű nyilatkozatokat ad le, hogy abból egyesek azt magyarázzák ki, hogy ellenzi a könyvégetést, mások viszont annak pártolását látják benne. így például az újságíróknak legutóbb azt mondotta, hogy ő nem tiltotta volna ki a könyvtárokból Dashiel Hemmett detektív regényeit. Másszóval sajnálja a ponyva irodalmat, de a komoly történelmi regényeket. mint például Howard Fast regényei is, “tőle elégethetik”, — mondotta. Az American Library Association” egy igen szép nyilatkozatban kelt az “olvasás szabadságának” védelmére. Félő azonban, hogy az ily nyilatkozatok nem sokat érnek akkor, midőn ä butaság és a bigotság képviselőinek könyvégetései előtt meghunyászkodnak az adminisztráció vezetői. Ebben az esetben mi is (Vi.) Amíg a szocialista útra tért országokban még a nagyobb kedvezményeket adó kormányok elleni lázadásokra headlineoznagy a nagy lapok, elképzelhetjük, hogy milyen nagy betűket használnának, ha valamelyik ilyen ország vezérét legyilkolták volna, mint a francia barát tunisiai trónörökössel tették. Azzedin Bay trónörökös közismert francia barát volt és a saját kertjében egyszerűen agyonlőtték. Ez éppen olyan nagy újság lett volna, mint Ferencz Ferdinánd legyilkolása Sarajevoban, ha ez a szocialista útra tért országban történik valakivel aki annak barátja. Amig az ügynökök által nagyon is felfújt, sokszor teljesen hamis híreket Lengyel, Magyar, Román, Bolgár országokban való lázadásokról nagy betűkkel az első oldalon közlik, addig Olasz, Spanyol, Tunisz, Malay, Indo-Kina országokbani zavargásokat, lázadásokat, nagyon is eldugva, a hirdetések közzé helyezik el. Amint ezen trónörökös legyilkolásával kapcsolatosan is tették. Vagy az afrikai lázadásokkal kapcsolatos gyilkosságokat elsimítják, elhallgatják még akkor is, ha amerikai polgárt gyilkolnak azok le. Vagy képzeljük el, milyen kitűnő propaganda headline lett volna az alábbi kis hir: TAGEU, KOREA — julius 5. — Paul M. Redmont őrmester két amerikai repülőtisztet megölt, kettőt megsebesített. Azt hiszik, hogy részeg volt, letartóztatták. Azzedin herceg gyilkosára nem tudták rámondani, hogy részeg volt, mert nem is fogták meg. Ellenben ha egy amerikai gyilkol, az vagy nagy hős, vagy részeg, de semmi esetre sem ismernék be, hogy bolond volt, vagy azt, hogy lázadó. Szinte természetes, hogy a nekik fájó híreket, a jólfizető hirdetések közzé temetik el. Ellenben ha jelentéktelen is, vagy csak valakinek az álmát, ábrándjait kifejező, de nekik nagyon tetsző híreket, első oldalra raktják. Profitharácsolás nagymesterei AZ OLAJBÁRÓK AMERIKA LEGKAPZSIBB PROFITHARÄCSOLÓI. — NEM VOLT SEMMI OK A GAZOLIN ARÁNAK EMELÉSÉRE. — AZ ORSZÁG IPARÁNAK GÚZSBAKÖTÉSE. WASHINGTON — A Charles A. Wolverton (R. N.J.) képviselő elnöklete alatt működő képviselőházi bizottság vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy vájjon az amerikai nagy olajtársulatok nem-e kötöttek titkos s egyben törvényellenes egyezséget a gazolin (olaj) árának megszabására, mert erre mutat az a tény, hogy mostanában egyöntetűen felemelték a gazolin árát, holott már most is igen nagy” profitra dolgoztak. A vizsgálatoknál a nagy olajtársulatok vezetőit hallgatták ki, akik kénytelenek voltak elismerni, hogv az olajipar már eddig is túlzóan nagy profitra dolgozott. így például a Socony- Vacuum Oil Co. igazgatója, Herbert Willets, kénytelen volt beismerni, hogy ez a vállalat csak azért emelte fel az olaj árát, hogy elegendő összeget szánhasson újabb olajforrások kutatására. Vagyis ezen újabb befektetés költségét a fogyasztókra hárították át. A Phillips Petroleum (Oklahoma) alelnöke, W. W. Keeler, a keresztkérdésekre beismerte, hogy ennek a vállalatnak összvagyona 922 millió dollárt tesz ki, amivel 1952-ben 732 millió áru üzletet bonyolított le, abből az adók levonása után tisztán 75 millió hasznuk maradt. Ez azonban nem volt elég, mert úgy járunk, mint jártak a fasizta uralom alá került országok, ahol először eltiltották őket azon könyvek (irodalom) olvasásától, amelyet maguk választottak, azután pedig rákényszeritették őket a fasiszta világnézetet dicsérő irodalom olvasására. Ezért aztán érdemes volt anynyi ember — és oly nagy vagyon áldozattal leverni a fasizmust?! (gb.) “hátha lesznek a jövőben roszszabb idők is” s azért felemelték az árakat, hogy nagyobb “rezervát” tegyenek félre. A kihallgatott tanuk erélyesen tagadták az összeesküvést, illetőleg azt, hogy összebeszéltek az árak felemelésére. Mindegyik azt állította, hogy más társulatoktól függetlenül jutott arra a gondolatra, hogy jó lenne felemelni a gazolin árát, mert azt most nagy mértékben használják és igy akármilyen árat is megfizetnek a fogyasztók. A tanuk nem tudták megmagyarázni, hogy miként jutottak olyan egyöntetűen arra a gondolatra, hogy MOST kell felemelni a gazolin árát, ha nem beszéltek össze? Heselton (R. Mass.) képviselő erre a kérdésre szeretett volna választ kapni, de nem sikerült neki. REPUBLIKÁNUS TRÜKK WASHINGTON — A republikánusok által uralt kongreszszus megszavazta azt a törvényjavaslatot, hogy a fölös agrár termelvények egy részét oda kell ajándékozni az éhező külföldieknek. Ugyanezt a javaslatot, amikor a demokraták terjesztették be, a republikánusok kétszer egymásután leszavazták, nehogy a segítségért a demokraták kapják a köszönetét.
