Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-18 / 1790. szám
1953. julius 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI ALÁÍRJÁK A koreai fegyverszünet melynek a feltételeit már hetekkel ezelőtt megállapították hosszas huza-vona után, mégis aláírják, a következő napokban. Nagyon sokan nem hittek abban, hogy ez a megállapodás gyakorlatba fog átmenni. Kétségtelen, hogy az imperialista erők minden lehetőt és lehetetlent elkövettek, hogy az aláírás meg ne történjen. Hogy a koreai-kinai fél minden provokáció dacára is elfogadta az amerikai Clark tábornok felszólítását a megegyezés aláírására, az nem csak a béke akaratukat igazolja, hanem az erejüket is, amellyel szembe tudnak — ha kell — szállni a világ leggazdagabb, katonailag legfelkészültebb ország provokációjával. Az amerikai kormány kedvence és védettje Rhee délkoreai elnök, kinek az uralmon tartása sok ezer amerikai fiúnak az életébe és sok 10 ezernek a megnyomoritásába került. Ez a korrupt vén bitang, nem csak kiprovokálta ezt a háborút, amely már három éve folyik, hanem a legnagyobb gazságokat is elkövette, hogy megakadályozza azt, hogy ez az áldatlan, esztelen háború befejezést nyerjen. Az egész világ, Amerika és Délkorea szövetségesei is, a legnagyobb felháborodással teltek el Rhee szemtelen provokációjára, aki nem csak megtagadta a fegyverszüneti egyezmény aláírását, de odáig ment, hogy 27 ezer északkoreai hadifogoly szélnek eresztésével, illetve a délkoreai hadseregbe való belekényszeritésével, az egész egyezményt értéktelenné tette. Nem kisebb a szövetségesek felháborodása azon a tényen, hogy Amerika kormánya és az UN hadsereg főparancsnoka, ahelyett, mint azt egy angol képviselő mondta, elfogatta és börtönbe, vagy a bolondok házába záratta volna a háborús provokatőrt, hagyja magát zsarolni Rhee-től. Hetek óta tárgyal vele, a legnagyobb anyagi támogatást és az uralmának biztosítását ígéri Rheenek, ki vigyorgó pofával utasítja vissza az ajánlatokat és szigorúan ragaszkodik ahoz hogy az amerikai kormány garantálja neki azt, hogy a két ország Rhee uralma alatt egyesítve lesz. Hogyha ez 90 napon belül nem valósul meg, úgy Amerika minden további nélkül, Délkoreával együtt folytassa a háborút, amig csak el nem érik a kínai határt. Hiába hivatkozik arra az elnök megbízottja, hogy Amerika alkotmánya előírja, hogy csak a kongresszus üzenhet háborút. Lehet, hogy az utolsó pillanatban behódol a vén bajcsináló, de — amit ma már Churchhillék is látnak — ahogy ravaszul megkezdte a háborút, gazdái biztatására, úgy nem lehetetlen, hogy megfogja szegni a fegyverszüneti szerződést is, hogy belekényszeritse a UN-t a további harcba. Ma már kétségtelen, hogy Anglia, Franciaország, Kanada, stb. nem vesz részt a további harcokban. Ezen országoknak kormányai Indiával együtt, a Nemzetek Szövetségének a sürgős összehívását követelik, hogy biztosítékot teremtsenek újabb provokáció és a béketárgyalás felbontása ellen, ezt Amerika ellenzi, bizalmatlanságnak tekintf a szövetségesei részéről, amit azok nem is tagadnak, mert jól tudják, hogy Rhee csak az amerikai reakció biztatására mert fellázadni a UN parancsnokság ellen és mer fenyegetőzni a háború folytatásával. Rhee tudja azt, hogy az amerikai hadsereg védelme nélkül két hétig sem tudna a lábán megállni, a koreai-kinai elfenfél és a délkoreai nép a szemétre seperné ezt a vén bajkeverőt, mint tette azt a kínai nép Chiangékkal. Mindenütt a legsúlyosabban elitélik ezt a reakciós klikket, csak az amerikai kormány tárgyal vele, hagyja magát zsarolni, csak az amerikai mellék-kormány, a McCarthyk, Knowlandok értenek vele egyet. Ezért volt kellemetlen meglepetés az, hogy a koreai-kinai ellenfél, minden provokáció, minden tárgyalgatás dacára, hajlandónak mutatkozik arra, hogy a megegyezést aláírja, amivel sarokba szorította Clark tábornokot, aki kénytelen lesz szintvallani és mint főparancsnok a megállapodás betartására rákényszeríteni Rhee bandáját, mert ha erre nem lesz hajlandó, vagy nem • lesz képes, úgy arra a koreai-kinai fél fogja Rheeéket rákényszeríteni. A közeljövő megmutatja, hogy mennyire helytelen az a politika, amely minden eszközzel hajlandó támogatni a nép ellenségeit a világ bármely ré-Iszén. Ez a politika megtömheti a hadiszer gyárosok, a bankárok pénzszekrényeit, de magát az amerikai népet csak a vágóhidra és végül zsákutcába viheti. Hogy mennyire veszélyes ez a társaság, arra jellemző, hogy egész komoly akció indult abba az irányba a szenátorok között, hogy az utolsó pillanatban tagadják meg a fegyverszüneti szerződés aláírását, hogy ennek milyen katasztrofális következményei lennének, az ma még kimutathatatlan, de egy bizonyos, hogy ez a nagy kommunista ellenes szövetség felrobbanását jelentené. Mert aligha akad egy is a szövetségesek között, aki hajlandó volna erre az őrült útra elkisérni Amerikát. Ezek a kísérletek leleplezték, pőrére vetköztették az amerikai tőke nagy béke akaratának a hazug voltát. ÖSSZEFÜGGÉS Hogy Rhee megpróbálta felrobbantani a koreai fegyverszünetet, hogy Knowland és társai amikor látták, hogy minden provokáció dacára is a koreai-kinai ellenfél aláírja a szerződést, akkor ők léptek akcióba. Ezt nem lehet különválasztani attól, hogy Churchill szinte “megrendelésre” megbetegedett és a bermudai konferenciát nem lehetett megtartani, hogy helyettük a külügyminiszterek ültek öszsze Washingtonban, hogy összefoltozzák a szövetségesek egységét. De nem lehet elválasztani a fizetett ügynökök által rendezett berlini lázadástól sem, mert ez és a nagy hírverés a magyar, román, lengyel lázadásokról, éppen úgy hozzátartozik a kidolgozott nagy haditervhez, mint Rhee lázadása. De még nagyon sok és nagyobb meglepetések is fognak következni, mert a halálgyárosok, hogy megmenthessék a profitjukat, a rendszerüket, mindenre képesek. Kormányokat, egyéneket vásárolnak meg, sok mindent és sok “nagy” embert megvásárolhatnak, de nem vásárolhatnak meg népeket. Nem vásárolhatják meg a világ népeinek a béke akaratát, amely oly hatalmas, hogy a Churchilleket is rátudja kényszeríteni arra, hogy ezt figyelembe vegyék és szembeszálljanak a mindenható .dollárral, a dollár imperializmussal, a dollár diplomáciával. Kétségtelen, hogy ebbe a hideg háborúba tartozik a szovjet belügyminiszternek, L. P. Berianak a legfelsőbb szovjet tanács és a szovjet kommunista párt központi tanácsa által való leváltása és pörbe fogása, mint árulót. csődöt mondjon, hogy beigazolják azt, hogy nem lehet “elvi” harcot úgy folytatni, hogy százezer dollárt ígérünk egy szovjet repülőgép ellopásáért, hogy vezetőket vásárolunk meg. Ez ma már idejét múlta nem csak, hogy erősebbé teszi a szocializmus útjára lépett százmilliók összefogását és a nyugati országok dolgozóinak erősiti az imperializmus elleni harcát, hanem még a szövetségesek és a semleges tőkés országok kormányai is visszariadnak ilyen harcmodortól. Sokszor emlegetik a Szovjet és szövetségesei szigorúságát a belső ellenségekkel szemben, pedig, hogy az fenáll és nem enyhül, abban a mértékben, ahogy ezeknek az országoknak a megerősödése azt megengedi, ennek az oka éppen a dollár imperializmusban rejlik, amely a felbérelt és megvásárolt egyénekkel próbál zavart kelteni, károkat okozni. Mennél előbb tér rá Amerika a normális nemzetközi érintkezés módjára, annál előbb történik meg az a változás, amely a Szovjet és szövetségeseinek a fejlődésével szükségszerűen be fog következni. Emlékeztetni kell az olvasót lapunk múlt heti számában az Atom Energia Bizottság elnökének a búcsú beszédére, amelyben dicsekedett azzal, hogy pontos információjuk volt a szovjet atom gyártás mibenlétéről. Beria a Szovjetben hasonló szerepet töltött be, mint a dicsekvő ur és nem lehetetlen az, hogy Beria lefogása, elcsapása, bezárta ezt az információs forrást, amelyre és sok minden másra fényt fog vetni a Beria és társai ellen lefolytatandó tárgyalás, amely nagyon hamarosan be fog következni. Amerika egy válaszút előtt áll. Be kell, hogy lássa, hogy a kormányok és egyének megvásárlása csődöt mondott, nem hoz maradandó eredményt. A választás csak az lehet, hogy vagy leül a tárgyaló asztalhoz, amit ma már minden szövetséges kormány is követel és megegyezik a Szovjettel abban, hogy visszaállítják a normális viszonyokat és a népeket a saját népük jólétével igyekeznek meggyőzni arról, hogy melyik rendszer a jobb az emberiségre, a kapitalizmus, vagy a szocializmus. Vagy pedig a nagy atombomba készletére támaszkodva, megindít egy harcot, amelyet valószínűleg egyedül kell megvívnia, amelybe minden ország népe pusztulni fog, amelyből egyetlen hatalom sem kerül ki győztesen. Amely után csak hullák és romok maradnak, amely romok alatt pusztul el az emberi civilizáció is. Pacific Tea üzletek alapitója; John R. Wanamaker, a philadelphiai nagy áruházak alapitója és Frank W. Woolworth, a 5-10 centes üzletek megalakító ja is. Ezen emberek emlékét tehát kegyelettel kell őrizni dacára annak, hogy Hartford példáid a kisebb üzletemberek kegyetlen letörése által terjesztette ki lánc-üzlet rendszerét az egész országra, Woolworth pedig úgy érte el a nagy sikert, hogy a gyárakban az átlagosnál olcsóbb, tehát rosszabb minőségű árukat rendelt és miután alkalmazottait kiéheztette, az üzletén milliókat csinált. Az alkalmazottak kizsarolása egyébiránt az említett összes kereskedők “erényei” között megtalálható. A mai változott időknek megfelelőleg azonban a kereskedők, a nagy üzletemberek az igazi nagyemberek, akik részére emlékcsarnokokat emelnek. E sorok írásakor még nincsenek részletek a Beria elleni vádakról, de hogy abba benne van a dollár imperializmus keze, az nem kétséges. Hiszen a hir megjelenésekor az egyik szenátor rögtön elő állt azzal a javaslattal, hogy az elnöknek 300 millió dollárt adjanak a rendelkezésére, hogy azzal lázadásokat idézzenek elő, hogy árulókat vásároljanak meg. Nem kell sok idő ahoz, hogy ez az erkölcstelen lélekvásárlás Sajnos és fájdalmas dolog ez ránk amerikaiakra, hogy ebben az országban, amely legtöbbet veszíthet egy háború esetén, nagyon kevesen látják azt a veszélyt, amelyet egy háború okoz ennek az országnak. Azt a keveset is terror alatt tartja a háborús klikk. Talán most, ha a koreai fegyverszünet megtörténik, a mi népünk, Amerika népe is felébred és meglátja, hogy a koreai háború csak a háborúra spekuláló, a háborún kereső
