Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-07-04 / 1788. szám

1953. július 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal zött tudták biztosítani a gazda­ság és a kultúra rohamos fejlő­dését államaikban. Különös do­log volna azt várni a Szovjet­uniótól, hogy beavatkozzék az e népek által megdöntött reakciós rendszerek visszaállítása érde­kében. Ugyanakkor az elnök egysze­rűen vét az általánosan ismert történelmi törvényszerűség el­len, amikor “felszólítja” a Szov­jetunió vezetőit, “használják fel döntő befolyásukat a kommunis­ta világban” arra, hogy tartóz­tassák fel Ázsia gyarmati és fél­gyarmati nepeinek az évszáza­dos elnyomás és rabszolgasors ellen indított felszabadító moz­galmát. Nehéz a nemzetközi problémák helyes értelmezésére számítani, amig a nemzeti-fel­­szabaditó mozgalmat egyes “rossz-szándékú” emberek su­­galmazása eredményeként tekin­­tik. ... Egészen érthehetlen az elnök­nek az az utalása, hogy “más népeknek, közöttük Kelet-Euró­­pa népeinek” biztosítsanak sza­badságot más országokkal való egyesülésre egy “ jogi világkö­­zössségben”. Mindenki előtt ismeretes, ki az, aki akadályozza néhány né­pi demokratikus ország felvéte­lét az Egyesült Nemzetek Szer­vezetébe és ki akadályozza a nagy Kina törvényes jogainak visszaállitását az ENSZ-ben. Vi­szont nem a Szovjetunió képvi­selői terjesztették-e elő azt a javaslatot, hogy vegyenek fel az Egyesült Nemzetek szerveze­tébe tizennégy országot — azt a javaslatot, amelyet az angol­amerikai tömb szavazataival ve­­tettek el ? Ami az osztrák államszerző­dést illeti, ezzel kapcsolatban megismételhető, hogy itt sincse­nek olyan kerdesek, amelyeket ne lehetne megoldani a koráb­ban elért szerződéses megegye­zések alapján, az osztrák nép demokratikus jogainak tényle­ges megtartásával. Az elnök beszédében készsé­gét nyilvánította aziránt, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét olyan intézménnyé változ­tassák, amely valóban meg tud­ja őrizni valamennyi nép béké­jét és biztonságát. Nem a Szovjetunió hibája, hogy ez a szervezet ma nem tel­jesíti a reábizott feladatokat, be még most sem késő emelni tevékenységének jelentőségét, különösen a béke és a nemzetkö­zi biztonság megszilárdítása te­rén, ami e szervezet létrehozá­sának legfőbb célkitűzése volt. Ehhez mindenekelőtt az szük­séges, hogy valamennyi tagál­lam tiszteletben tartsa az ENSZ elveit, hogy ne sértsék meg alap­okmányának alapelveit. Ehhez a? szükséges, hogy egyetlen kor­mány se törekedjék az ENSZ-et saját külpolitikájának segéd­szervévé tenni, mivel ez nem egyeztethető össze sem az Egye­sült Nemzetek Szervezetének alapelveivel, sem a normális nemzetközi együttműködés és a béke megszilárdítása ér érdeke­inek céljával. Felvetődik a kérdés, miért ir­ta alá az Egyesült Nemzetek Szervezetének mind a 60 tag-ál­lama az alapokmányt, amelynek legfontosabb része az öt nagy-A német “lázadás” háttere A HÁBORÚS USZÍTOK KOREA SORSÁRA AKARJÁK JUT­TATNI NÉMETORSZÁGOT. — VOLT NAZI TISZTEK LÁZADÓ “MUNKÁSOK” SZEREPÉBEN. — ADENAUER AMERIKAI BEAVATKOZÁST KÖVETEL. Az amerikai kereskedelmi sajtó napok óta rémhíreket közöl berlini és egyéb németországi tudósítóktól, hogy Keletnémetor­szágban a “munkások” fellázadtak a már tűrhetetlen “kommu­nista uralom ellen” és leverésükre szovjet csapatokat rendeltek ki, akik ezer számra gyilkolják a “szabadságukért” küzdő német munkásokat. Ezen hírek szerint az oroszok olyan “rémuralmat” teremtettek, hogy az ellen még; a szövetségesek főmegbizottai is tiltakoztak. Pár nap múltán aztán megér­keztek a másik oldalról jövő hí­rek is, amelyek analizálása mu­tatja, hogy a háborús uszítok tartva attól, hogy Koreában végre csakugyan létrejön a fegy­verszünet és azzal emelkedni fog a béke esélye, szeretnék Né­metországot háborús szintérré változtatni és amennyiben lehet­séges, abból egy újabb Koreát formálni. A háborús uszitók szolgálatá­ba állnak a volt náci tisztek, akikre Kelet-Németországban még mindig gyanúsan néznek és akik azért nem is tudtak el­helyezkedni és természetesen a kollektiv termelési rendszer ádáz ellenségei. Ezek közül igen so­kan vállalkoznak arra, hogy a háborús uszitók ügynökei legye­nek. Sőt számosán közülök be­furakodtak még a Német Nép­­köztársaság rendőrségébe is és ezek elnézték, vagy egyenest se­gítették a háborús uszitók üzel­­meit. SZABOTŐRÖK MUNKÁJA A németországi zavargások­! Most Vasárnap \ AKRON ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói szezon­nyitó CSALÁDIAS KIRÁNDULÁST tartanak julius 5-én, a Farkas munkástársék szép kerthelyi­ségében. Jó hűsítők és szóra­koztató játékokról gondosko­dunk. Ha esik az eső elég fe­dett helyiség van. Útirány: Clevelandból a Rout 8 amelyen beérnek Ak­­ronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchan­­ge-re majd a South Arlington­­on jobbra fordulni egészen a Krumroy Roading, ott balra térni és egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmun­kás olvasó. Clevelandból d.e. 10 órakor több autó indul a 112 St. és Buckeye roadról, akiknek nincs kocsijuk, legyenek ott pontos időben. hatalom egyhangúságának elve a Biztonsági Tanácsban a béke biztosítását érintő kérdések tár­gyalásakor? Nem azért, hogy e minden ország által elismert el­vet a gyakorlatban egyes álla­mok semmibe vegyék! És, ter­mészetesen, nem azért, hogy ezt a nemzetközi elvet valamilyen nyűgnek vagy az ENSZ és a Biztonsági Tanács munkássága akadályozójának tekintsék. Vé­gül, ki tekinthet normálisnak olyan helyzetet, hogy Kina a világ legnagyobb országa meg van fosztva annak lehetőségé­től, hogy résztvegyen a Bizton­sági Tanács és a közgyűlés mun­kájában, s ehelyett valamilyen kuomintangista madárijes z t ő pöffeszkedik az ENSZ szervei­ben? i Vájjon az ilyen helyzet elő­mozdíthat ja-e az ENSZ tekinté­lyének megerősítését? Vájjon ilyen viszonyok között lehet-e számítani az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének nor­mális fejlődésére és kötelezett­ségeinek teljesítésére a béke és a nemzetközi biztonság megszi­lárdítása terén? Mindenesetre e kérdés megol­dását, miként számos más meg­érett nemzetközi probléma meg­oldását, nem lehet megkerülni. Ha valamennyien arra törek­szünk, hogy kevesebb legyen a szó és több a tett, akkor nyil­vánvalóan meg lehet majd talál­ni az utat az ilyen problémák megoldásához is. Nem alaptalanul kapcsolta össze beszédében az elnök a fegyverzet csökkentésének kér­dését azzal, hogy komolyabb fi­gyelmet kell szentelni a gazda­sági problémáknak, a nyomor és a nélkülözés elleni harc prob­lémáinak. Aligha elégít ki azon­ban valakit is az, ha ezt az ügyet valamiféle “világsegélyzé­­si alap” létrehozására zsugorít­ják, amiről ebben a beszédben szó volt. Ennek az “alapnak” hangza­tos elnevezése egymagában nem elegendő. Mások lesznek az eredmények, ha e probléma megoldásának az alapja az országok közötti valóban széleskörű és demokra­tikus együttműködés lesz a né­pek szuverén jogainak teljes tiszteletbentartásával és anél­kül, hogy a segélyben részesülő országokra politikai feltételeket kényszerítenének. Amit az el­nök eddig a “világsegélyzési alap”-ról mondott, abból az az ember benyomása, hogy itt a kudarcot vallott “Marshall-terv” uj változatáról van szó s egy­ben annak a népszerűtlen “Tru­­man-féle 4. pont”-nak más elne­vezést viselő folytatásáról, mely egyes gyenge államoknak jutta­tott jelentéktelen könyöradomá­­nyokkal igyekezett alávetni az egyes országok és gyarmati te­rületek költségvetését és gazda­sági életét, tehát magukat eze­ket az országokat és területeket is, áz Egyesült Államok külpoli­tikája úgynevezett “dinamikus” célkitűzéseinek. Amint látható, most arról van szó, hogy to­vábbmennek ezen az utón. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az utóbbi idő­ben az amerikai gazdasági “se­gítség” egyenes visszautasítása is előfordul, amint az Burma és néhány más állam példáján lát­ható. Az is köztudomású, hogy az utóbbi időben számos állam ha­tározottan kijelenti, hogy nem annyira az Egyesült Államoktól kapott úgynevezett “segélyhez” fűződnek érdekei, mint inkább ahhoz, hogy az Amerikai Egye­sült Államok ne gördítsen mind újabb és újabb ákadályokat az államok közötti normális keres­kedelem fejlesztésének útjába. Odáig megy a dolog, hogy még az Egyesült Államok vezette tömbhöz tartozó országokban is, mindenekelőtt Angliában, egyre erősebb a zúgolódás a de­mokratikus tábor államaival folytatott kereskedelemre vonat­kozó, az Egyesült Államok által diktált korlátozások ellen. (Folytatjuk) ról szóló első hírek szerint a “lá­zadók” felgyújtottak gyárakat, elpusztították az uránium bá­nyákat, stb. Nyilvánvaló, hogy azon munkások, akik keserves munka árán építették fel ipar­telepeiket, nem fogják azokat elpusztítani, az ily pusztítás csak szabotőrök munkája lehet. A nyugati hatalmak természete­sen tagadják, hogy lázadás kel­tésre ügynököket fogadtak fel. A kelet-német rádió leadása szerint egy amerikai repülőgép­ről öt ejtőernyős ügynök szállt le Hella (Szászország) közelé­ben, akik közül hármat hama­rosan elfogtak. Nyugatnémet­országi hatóságok persze ta­gadják a dolgot és “esztelenség­­nek” mondják. Ugyanakkor azonban Adenauer kancellár áti­ratot intézett Eisenhower elnök­höz, Churchill angol miniszter­­elnökhöz és Rene Meyer ideig­lenes francia miniszterelnökhöz, amelyben arra kéri őket, hogy “tegyenek már valamit Keletné­metország felszabadítására és Németország egyesítésére.” Ez nyilvánvaló felhívás arra, hogy a nyugati hatalmak intéz­zenek fegyveres támadást a Né­met Népköztársaság ellen. A szovjet hatóságok dacára az első napokban kihirdetett statáriális állapotnak, hamaro­san visszaállították a nyugati zónával való összeköttetést és P. T. Dibrova, a szovjet csapa-, tok parancsnoka, tudatta a nyu­gati főmegbizottakkal, hogy a szovjet csapatok által fogana­tosított intézkedések okvetlenül szükségesek voltak a rend hely­reállítására. Washington — Május köze­pén a nem-agrár munkások szá­ma 48,900,000-re emelkedett, ami az előző hóval szemben 150 ezer szaporodást mutat, — je­lenti a Labor Statistics iroda. Általában azt a kereket kenik meg először és legjobban, ame­lyik leghangosabban csikorog. — így van ez a politikában is.

Next

/
Thumbnails
Contents