Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-12-12 / 1810. szám
MAGYAR NYELVt) LAP AZ IPARI UNIONIZMUS SZOLGALATABAN Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio ander the Act »{ March 3. 1879 VOL. XL. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1953 DEC. 12. NO. 1810 SZÁM Dulles-McCarthy mérkőzés DULLES KÜLÜGYMINISZTER VÉDELMEZI AZ EISENHOWER ADMINISZTRÁCIÓT MCCARTHY TÁMADÁSÁVAL SZEMBEN. — HARC A REPUBLIKÁNUS PÁRT URALMÁÉRT. WASHINGTON — Ugylátszik, hogy végre szakadás elé vitték azt a kérdést, hogy valójában ki uralja a kormányzó republikánus pártot; a hivatalosan megválasztott Eisenhower elnök és miniszterei-e, avagy a szélső reakciós elemeket egyesitő Joe McCarthy, wisconsini szenátor? McCarthy a Truman volt elnöknek adott rádió válaszbeszédében ugyanis nem csak a volt, hanem a jelenlegi elnöknek- is jól odavágott, amikor azt mondotta, hogy nagyon udvarias, enyhe és “parfiimös” átiratokat küldenek a szövetséges országokhoz, ahelyett, hogy “erélyes felszóllitásokkal és fenyegetésekkel kényszeritenék őket” arra, hogy külpolitikai ügyekben az amerikai álláspontot tegyék magukévá. A demagóg McCarthy ezen beszéde az egész világon nagy szenzációt okozott és igy az Eisenhower adminisztráció nem hagyhatta szó nélkül. A választ John Foster Dulles, külügyminiszter adta meg az újságírókkal tartott konferenciáján, ahol a szokásától eltérően nem spontánszerüen beszélt, hanem Írott lapról olvasta fel mondanivalóját és megjegyezte azt is, hogy amit felolvas, azt előbb az elnökkel is megtárgyalta. így semmi kétség sem maradt, hogy az Eisenhower adminisztráció válaszát hozta nyilvánosságra. A felolvasott nyilatkozat fontosabb részletei ezek: AMERIKAI KÜLPOLITIKA “Legutóbbi ujságkonferenciám óta adminisztrációnk külpolitikáját nagy publicitást nyert kritika érte. A lényege annak az, hogy a szövetségeseinkkel nagyon szívélyesen tárgyalunk csak parfümös átiratokat küldünk hozzájuk, ahelyett, hogy fény égetésekkel kényszerülnénk őket hogy a mi álláspontunkat fogadják el”. “Szívesen fogadom az építő kritkiát, de az ilyet, amely a mi külügyi politikánk szive ellen irányul, visszautasítok. Ennek az adminisztrációnak tiszta és határozott célja az, hogy minden független országot, — kicsit és nagyot egyaránt — mint egyenlő szoverén államot tekintsen. Ez már régi amerikai politikai elv és nincs szándékomban ezt a szép rekordot bepiszkolni.” “Amerika érdeke ma úgy kívánja, hogy egyes országoknak anyagi segítséget adjunk. Ez azonban nem ad nekünk jogot arra, hogy a kormányzásuk feletti hatalmat átvegyük, hogy kereskedelmi politikájukat mi irányítsuk és igv vazalus államunkká tegyük őket. Valójában mi nem is akarunk ilyen szolgalelkű szövetségeseket. A mi szövetségünk ereje éppen abban áll, hogy egyikük sem akar vazallus állam lenni. A közösség érdekében sok áldozatot hoznak, de nem akarnak vazalusai lenni sem az Egyesült Államoknak, sem Oroszországnak”. HARC A HATALOMÉRT Noha Dulles nem említett szenátor McCarthy nevét, nyilvánvaló, hogy róla beszélt, hiszen egyes mondatokat idézett is a szenzációs McCarthy beszédből, amelyben az nyíltan követelte, hogy Angliától meg kell vonni minden további segélyt, amiért az még mindig kereskedik a “vörös” Kínával. Erre célzott Dulles, amikor azt mondotta, hogy az Egyesült Államok nem irányíthatják más, függetországok kereskedelmi politikáját. Dacára ennek, amikor az újságírók megmutatták McCarthynak Dulles beszédének a szövegét, ez röhögve mondotta: “Gondoljátok, hogy a külügyminiszter rám célzott ebben a nyilatkozatában ?” A számottevő politikusok és a sajtó nagyobb része egyenlőre az Eisenhower adminisztráció mellett foglalt állást, azonban akadnak elegen, akik dicsérik McCarthyt. Most már nyilvánvaló, hogy a túlzó reakciósok McCarthyt az elnöki székbe akarják juttatni és kilátás van egy harmadik párt megalakítására is. Ez külömbözne ez eddigi harmadik pártoktól abban, hogy ezideig még mindig a baloldali elemek próbálkoztak meg az uj párttal, vagyis liberális, vagy progresszív pártot akartak alakítani, McCarthyék azonban majd valami nagyon konzervatív, reakciós, szélső jobboldali, — amerikai védjegyű fasiszta párttal fogják megkísérelni a hatalomraj utást. A HÉT HÍREI amiket érdemei tudomásul venni Washington — A Supreme Court rövidesen dönteni fog abban a kérdésben, hogy összeegyeztethető-e az alkotmánnyal a déli államok azon törvényei, amelyek elrendelik a színes és a fehér iskolás gyermekek elkülönítését. A Department of Justice ügyészei a bíróság elé terjesztették azon érveket, amelyek szerint ezen törvények ellentétben állnak az alkotmány 14. függelékével és azért azok megsemmisítését kérik. Egyes déli államok azt hangoztatják, hogy abban az esetben, ha a Supreme Court alkotmányellenesnek mondja a gyermekek elkülönítését a köziskolákban, akkor inkább feladják a köziskolákat és a fehér gyermekeket magániskolákban fogják tanítani, amelyekre a szóbanforgó törvény nem vonatkozik. héten adta hírül a 77 éves Bernstein halálát is. Bernstein darabjai is foglalkoztak társadalmi problémákkal, vagy legalább is rámutattak egyes társadalmi kérdésekre. Mussolini feltűnése után nagy bámuló ja lett a fasiszta diktátornak, akiből csak akkor ábrádult ki, amikor az szövetségre lépett Hitldkrel. A zsidó származású Bernstein akkor visszaküldte Mussoliniank a tőle kapott kitüntetéseit. Kabul — Afghanistan kormánya koncessziót adott a kaliforniai Transocean Airline társulatnak, hogy Kabul és New Delhi (India) városok között repülőjáratot indítson és tartson fel. — Mint hajdan a vasutakra, most repülőhadjáratokra kérnek és kapnak koncessziót a külföldi (jelenleg leginkább csak amerikai) tőkések. Panmunjom — Az indiai semleges csapatok parancsnoksága elrendelte, hogy bíróság elé kell állítani hét kínai anti-kommunista hadifoglyot, akik meggyilkolták azon társukat, aki azt mondotta, hogy vissza akar menni Kínába. — A kínaiak azt mondják, hogy az úgynevezett anti-kommunista csoportban sok hadifoglyot erőszakkal tartanak vissza. t London — A moszkvai monitored (kihallgatott) rádió leadás szerint a Szovjetunionban hamarosan be fogják mutatni az első 3 dimenziós filmeket. — Amerikában nem vált be oly mértékben, mint azt a nagyhangú előzetes hirdetéstől várni lehetett. Boston — Amerika legnagyobb drámairója, Eugene O’Neill, meghalt 65 éves korában. O’Neill háromszor nyerte el a Puützer dijat s egyszer Nobel dijat is kapott nagyhírű drámáival, amelyek ugyan nem boncolták a társadalmi problémákat, de rámutattak azokra. A “Hairy Ape”, “Strange Interlude” és ‘‘Emperor Jones” cimü darabjait a világ minden modern országában bemutatták. A két világháború korszak közötti drámairodalomnak George Bemard Shawn kívül Eugene O’Neill és a francia Henri Bernstein voltak a legismertebb képviselői. A sor különös véletlenje folytán a táviró ugyanazon a New' York — Az Egyesült Nemzetek Általános Tanácsa utasította a 12 tagú albizottságát, hogy dolgozzon ki tervet arra, hogy miként lehetne a nagyhatalmak fegyverkezését j leszállítani. A javaslatot 54 szavazattal 0 ellenében fogadták el, de előzőleg leszavazták Andrey Vishinsky, szovjet delegátus azon módosítását, hogy ugyanakkor az atomfegyverek minden faitájának a használatát el kell tiltani. •Vishinszkv beszéde után az amerikai delegátus azt mondotta. hogy a Szovjetunión csak azt a fegyvert akarja eltiltani, melyben elmaradt más nagyhatalmakkal viszonvitva. Vishinszky erre azt a szenzációt keltő választ adta. hogy a Szovjetunión I nemhogy el lenne maradva, de | lehet, hogy olyan atomfegyverei J is vannak, amelyekről a többi | hatalmak mitsem tudnak. — To; vábbi részleteket persze nem | mondott, hiába faggatták az ujj ságirók. j London — A moszkvai rádió j leadása szerint a kormány a Lenin érdemmel tüntette ki Lázár M. Kaganovichot, a minisztertanács első alelnökét. — Az angol lapok kiemelik, hogy Kaganovich megkapta ezt a legmagasabbrangu szovjet kitüntetést dacára a zsidó származásának, ami rácáfol a “szovjet antiszemitizmus” hírekre, amiket Amerikában terjesztenek.
