Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-12-12 / 1810. szám
2 olda! BÉRMUNKÁS 1953. december 12. PIHENÉS KÖZBEN (gb.) Pár hónappal ezelőtt azért indítottam meg ezt a rovatot, hogy elmondom benne azon mulatságos vagy érdekes dolgokat, amiket manapság már nem “munkaközben”, — mint régente, — hanem csak úgy PIHENÉS KÖZBEN hallok, mint ahogyan az feltételezhető egy Social Security nyugdíjastól. Ezért talán nem lépem túl ezt az előre kiszabott határvonalat, amikor most azt mondom el, hogy mit hallottam a rádión Thanksgiving napjának estéjén. Hiszen a rádiót valóban csak pihenés közben hallgatjuk még hétköznapokon is, hát még ezen a szent napon. Thanksgiving napján, amikor még azok is abbahagyják a munkát, akik egész éven át pihennek. Mert Thanksgiving Day az egyetlen, igazán tipikus amerikai ünnep, amikor nagy bűnt követ el az, aki nem fogyaszt el egy jó porció pulykát és nem sorolja fel, hogy mi mindenért is kell neki hálát adni ezen a szent napon. Úgy tudjuk, hogy ezt az ünnepet azért tartjuk, mert a Pilgrim atyák (ősök) 1620 november havában két havi tengeri ut után alaposan kiéhezve kikötöttek Cap Cod, Mass, vidékén a Plymouth sziklánál és ime, nem csak partra jutottak szerencsésen, hanem mindjárt egy egész falka vadpulyka várta őket égve a vágytól, hogy a jövendőbeli amerikaiak ünnepi ebédjévé váljanak. Ezt a dolgot éppen száz évvel ezelőtt, vagyis 1853- ban Franklin Pierce elnök hivatalosan is kinyilatkoztatta és azóta Thanksgiving Day hivatalosan is hálaadó és pulykaevő ünnen lett, amikor minden igazi, százpercentes amerikai hazafi teletömi a gyomrát pulykapecsenyével meg a, hozzátartozó kellékekkel s akkor azért, meg amit felsorolnak neki, hálát ad az egek urának. Lehet, sőt valószínű, hogy a pulykák egészen másképpen gondolkodnak erről a napról, amely a pulyka-kalendáriumban talán gyászkeretes jelzést visel, ez azonban már egészen más lapra tartozik. Itt csak azt akarom elmondani, hogy mit is hallottam, amikor Thanksgiving napián bekapcsoltam a rádiót. De hogy megértessem magam, előbb azt kell elmondani, hogy mit juttatott az a beszéd eszembe. SZEGÉNY SZAJKÓ Récén hallottam ezt a történetet. rnár nem is emlékszem az összes részleteire. Az is lehet, hogv nem igaz történet, csak ölvén “tanító” mese, amit a gyerekeknek mondanak el. De igaz, vacv sem, a tanulság benne a legfontosabb, amit minden külön magyarázat nélkül is megért az olvasó. A történet szerint egy idős nénikének volt egy kedves macskája meg egy ugyancsak kedvenc madara. Ez a madár az úgynevezett “beszélő” madarak családjához tartozott, kisebbfajta papagály, vagy valami olyasféle madár volt, amelyik könnyen elsajátított pár szót és azokat állandóan hangoztatta. A macska nem tuáott beszélni, leginkább csak duruzsolgatott, mint a jóltáplált macskák szokták, néha-néha azonban mérgesen morgott is. Az öreg néni elhatározta, hogy összeszoktatja a két állatot. Egymás mellé tette őket és a macskát simogatva mondogatta: “Nem félek a macskától! Nem félek a macskától!” A madár szajkó módra ismételgette utána: “Nem félek a macskától! Nem félek a macskától!” És miután ezt többször megismételték, szegény Szajkó madárnak ez lett a kedvenc mondása: “Nem félek a macskától!” Lehet, hogy a cirmos megértette a dolgot s ki akarta próbálni, hogy mi igazság van benne, mert amikor magukra maradtak s alkalma nyüt rá, elkapta a Szajkó nyakát. Rikácsolt is az kegyetlenül, hogy “nem félek a macskától”, amig a cirmos belé nem fojtotta az utolsó hangot is. Szegény szajkó! FELTŰNŐ NAGY SZABADSÁG A másik dolog valóban igaz történet és azért valamivel több magyarázatot kell hozzá adnom. Szól pediglen ez a történet a zsidók szabadság ünnepéről, amit ők “peszach” néven említenek, de miután az tavasszal a keresztény husvét ideje táján esik, általánosságban “zsidó husvétnak” is mondják. Mint ismeretes, a zsidók a mesebeli egyiptomi rabszolgaságból való szabadulást ünnepük a peszachi ceremóniákkal, amelynek magvát a “széder” este képezi. Felolvassák akkor a rabszolgaság és a szabadulás történetét, amint megírták azt a “godeh” nevű könyvben, amely pontosan előírja a széder-est szertartásait. A torma és a keserű gyökér emlékeztetnek a rabszolgaság keserveire; a só nélkül sütött “pászka” a gyors kivonulást szimbolizálja; de azután jön a nagy lakoma, amelynél még néhány pohár bort is KELL inni, mutatva a jólétet és szabadságot. Sőt mi több, a “godeh” előirja, hogy az egyik pohár bort jobbra dülten, a másikat meg balra dülten kell inni, mutatva, hogy a rabszolga már nem csak szabad, DE OLYAN NAGYON SZABAD, hogy a bort kényelmesen elterpeszkedve, jobbra vagy balra dőlten is ihatja. Ha a “godeh” írója tudott volna valamit az amerikai szokásról, akkor bizonyára azt irta volna, hogy a lábakat az asztalra kell tenni a bor ivásánál, mert lehet-e annál nagyobb szabadság, hogy a csizmákat felrakjuk az asztalra? És most jön a történet. Közvetlen a háború után kikerült erdélyi zsidó beszélte el nekem, hogy a háború utolsó éveiben, amikor Hitlerék gázkamráiban millió számra ölték a zsidókat, amikor mint a vérebek által üldözött vadak, úgy bújtak azon zsidók egész Európában, akiket nem fogtak öszsze, ő pár zsidóval egyetemben valami pincehelyiségben elbújva, elfüggönyözve a félelemtől reszketve, alig hallható szavakkal, csak suttogva ünnepelték a széder estét, olvasták a godeht, itták meg a pár pohár bort JOBBRA meg BALRA DŰLVE, MUTATVA, HOGY MOST MILYEN NAGYON SZABADOK. Szegény szajkó! THANKSGIVING HANGJA Mint mondottam, Thanksgiving napjának estéjén bekapcsoltam a rádiót. Amint felmelegedett, beképzeltséget eláruló, mély hang áramlott felém: “Igen, amerikai honfitársaim, ezen a nagy napon, Thanksgiving napján nem csak azt kell megköszönnünk az Urnák, hogy mindnyájunk asztalára eljuttatta ezt a bőséges pulyka ebédet, de meg kell köszönnünk első sorban azt, hogy amerikaiak vagyunk és hogy az Egyesült Államokban lakunk. Igen, ezt kell megköszönnünk, mert ez a szabad sajtót, a szabad gyülekezést és a vélemények szabad nyilvánítását jelenti.” “Mi boldogok lehetünk, hogy az Egyesült Államokban lakhatunk, ahol félelem nélkül élhetünk. Nem kell tartanunk attól, hogy besúgók leskelődnek ablakaink alatt, figyelve, hogy mint imádkozunk vagy mit beszélünk, hogy jelentsék a titkosrendőrségnek. Igen, itt mindenki szabadon imádhatja istenét a tetszése szerint, szabadon gondolkodhatik és véleményét szabadon nyilváníthatja . . .” Lezártam a rádiót. Szegény szajkó! AMERIKAI BEAVATKOZÁS COLOMBO, CEYLON — United Press jelentés szerint a Ceylon szigetet meglátogató Richard Nixon, amerikai alelnök, azt mondotta az újságíróknak, hogy az Egyesült Államokat nagyon “irritálja” az, hogy Ceylonból rizst és egyéb élelmiszert szállítanak a “vörös” Kínába. Nixon szerint az Egyesült Államok nem kíván beavatkozni Ceylon belügyeibe, de ha tovább is folytatni fogja Kínával a kereskedelmet, akkor nem fog több segítséget kapni Amerikától. WASHINGTON — Associated Press riport szerint a State Department “idegesen” figyeli Nixon alelnök külföldi kijelentéseit. így például Formosában azt a kijelentést tette, hogy az Egyesült Államok “soha de soha nem fogja elismerni a “Vörös Kínát”. Délkoreában Nixon megígérte az amerikai segítséget Syngman Rheenek ahoz, hogy Koreát egyesítse s “ha kell, fegyverekkel segítse egészen a Yalu folyóig, ha a poütikai tárgyalások nem vezetnek célhoz.” Nixonnak ily kijelentései nagyon bosszantják Dulles külügyminisztert, aki nem győzi “kimagyarázni” kijelentéseit. MUNKÁSTÁRSAK ÉS BARÁTAINK Az év ezen időszakában a General Defense Committee gyűjtést indít az osztályharc foglyainak segítésére. Legtöbb esetben a börtönben levő munkástárs a család kenyérkeresője és igy családja kenyérkereső nélkül maradt, amikor a börtön falai közé zárták, mert munkásmozgalmi tevékenységet fejtett ki. Ezen alapra egy öszejövetelt rendez az IWW Chicagói csoportja december 12-én a Finnish Centerben, 4219 Lincoln Avenue, első emeletén. Kezdete este 8 órakor. Kellemes estéről gondoskodik a bizottság. Ha nem képes megjelenni a társas ősze jövetelen, küldje adományát a következő címre: Walter Unger, Secretary of Chicago branch, 2422 No. Halsted St. Chicago 14, Illinois. JÓL MEGMONDTA NEW ORLEANS — Az “American Municipal Association” évi konvencióján a városi lakóházak tárgyalásánál Joseph C. Clark, Philadelphia város polgármestere azt mondotta, hogy Los Angeles városban “felelőség érzettel nem biró egyének állították meg a városi lakóházak építését. Midőn valamely demokrácia elhárítja magáról a felelőséget a város nyomornegyedeinek eliminálásáért, akkor ott már a sarkon várakozik a totalitär és a rendőrállam. Mi, Philadelphiában nem bánjuk, ha mindjárt rózsaszínű, vagy ‘kúszó’ szocializmussal vf tolnak is a telekspekulánsok, < elhatároltuk, hogy kipuccol; < a nyomornegyedeket”. Poulson, Los Angel polgármestere azt felelte, ho r a "magán vállalkozás” eredi ívesebben kiépíti a nyomora yedeket, mert nem ad alkalma1 a, graft - re s ami a legfontosa 3, elérik azt a szocializmus a aptálása nélkül is. Poulson meg a tele rdekeltségek szerint elkár aznának azon szegény emberek, kik alacsony bérletü, városi kóházakat kapnának. Becs — United Prés jelentés szerint az “Esti Buda ;st” újság azt irta, hogy ott : ast már pulykabőrből is csinál] k cipőket. A PAKISTANI BÄ3 SOK LONDON — A mos :vai rádió leadása szerint az o >sz kormány jegyzéket intéze Pakistan állam kormányáho amelyben kérdezi, hogy mi az van abban, hogy az Egyes t Államok katonai bázist ak létesíteni Pakistan területér mert a Szovjetunión nem né: éti közömbösen, hogy a hí iraihoz ilyen közel állítsanak f amerikai katonai bázisokat”. Washingtonban elis ért é k, hogy a Pakistan kor ánnyal tárgyalásokat folytatna — de nem bázisok felállítás ”a, hanem csak a pakistan ] dsereg felfegyverzésére. Épp azért egyszer már India is till kozott.
