Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-12-05 / 1809. szám

1953. december 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal Tengernyi bánat, ugyanannyi kár! A MUNKAFRONT HÍREI A különféle hírszolgálatokból értesült Amerika népe, sőt a vi­lág is, arról a vészes tengeri vi­harról, ami november 6-7-én az Atlanti Óceán partvidékén New Yorktól, Atlantic City-ig, úgy 160 mérföld hosszan pusztított. Ami anyagban, értékben majd­nem fölbecsülhetetlen, hirtelen 10 millió dollárban vallják a ká­rosodást. Természetesen ez a becslés csak a nagyobb értékekre vo­natkozik, mert akik a károso­dást megállapították, azok csak a nagy vagyon károsodását vet­ték figyelembe. De azon kis em­berek, akik a keservesen össze­izzadt filléreikből vertek össze valamilyen kis nyári lakot, és az orkán elsodorta, ez most nincs a számonkérés könyvében. Térjünk arra az eseményre is, hogy az Óceán partvidék né­pe a nyár folyamán és az ősz elején is, a szárazság miatt két­ségbe volt esve. Sok helyen a lakosságnak adagolták a vizet. A tűzoltók a tűz mellett a szom­júságukat is oltották. A farme­rok nem tudták művelni a föl­deket, amiért a őszi vetés elma­radt. A jó kutak hiányában ez nem az első eset, ismerve az “előrelátó” vezetőinket, nem is az utolsó. De maradjunk az or­kánnál! A hóval vegyült, 70 mérföld gyorsasággal rohanó szélvihar eszeveszetten űzte a tenger hullámait a part irányá­ba, elsöpörve, megrongálva az elébe került építményeket, külö­nösen a viskókat, a szegény em­berek tulajdonait. Nem tartozunk azok közé, akik minden ránkszakadt ember­telen mulasztást a “jóisten” büntetésének tudjuk be, annak ellenére, hogy a természet ron­tó hatását minden esetben kile­hetne védeni, de legrosszabb esetben lefokozni. Ebben az esetben 80 százalék megtakarí­tást lehetett volna elérni, ha az építmények becsületes előrelá­tással lettek volna megszer­kesztve, nem a profit, erkölcs­telen mérőpontjából. A természeti katasztrófákról éppen úgy vezetnek jegyzéket mint az emberek születéséről. Szóval tudjuk, hogy a gátakat, vasúti pályákat, kikötőket, stb. milyen magasra kell építeni, a baj kivédésére. Éhez magas­­vonalú lélek kell, nem a zseb ér­téke. Itt azzal az átláthatlan hó­esésről, vízről, ami a forgalmat megbénította és annyi életet kö­vetelt, nem foglalkozunk. Ismer­jük meg röviden mit müveinek a lelketlen lelkű telekhiénák, ha­tósági segédlettel az élet és va­gyonbiztonság ellen. Vegyünk kezünkbe egy new jerseyi for­galmi térképet és vezessük vé­gig szemeinket azon a földnyel­ven, amely Point Pleazenttől — Beach Haven- ig, a tenger és Barnegie Bay közé van ékelve. Ez az a hely, amely az utolsó 15 év alatt épült ki tömeg fürdővé, amely vagyon és életvédelem hi­ányában ki van szolgáltatva a tengeri vihar kényének. Amikor a lakosság távolabb helyekről is kezdte látogatni a nyári idény­ben a tengerpartot, a “jó” üzleti érzék, nagy reklámmal hívogat­ta a közönséget ház és házhely vételre. , A teleküzlet a mocsaras vad tájat némileg egyenesre hozta és anélkül, hogy a tengeröm­­lést, hóolvadást, vagy a nehe­zebb esőzést figyelembe vették volna építettek a szemet meg­tévesztő házikókat. Sok ezer ember, kik nem ismerték a ten­ger mostohaságát, telepedtek le a veszélybe. A tenger a sik területen önmagának épített partot homokból, az üzleti “ér­zék” ezt eltávolította, vagy a homokdomb tetejére épített für­dőházat, uzsora áron, igen közel a tenger széléhez. Ezután könnyű elképzelni, mi­lyen rombolást végzett a napok­ig tartó vihar a kőtörő hulláma­ival, a szegények fürdővárosá­ban. Egyszerűen eltűntek épüle­tek, még hire sem maradt. Számtalan házat betemetett a hullámhordta homok. Akit laká­sában ért a hullámverés, azok a háztetőre, esetleg az asztalra helyezkedtek a mentőcsapatok érkezéséig. Fájdalom volt nézni, ahogy családok, kis gyermekek is ásták a homokból a hullám­vert értékeiket. Mérhetetlen bűn és közöny játszik közre, hogy ez a katasztrófa ilyen mértékben bekövetkezett. A természet adta lehetőséget elmossa a tenger hulláma, a hatóságok bűnös el­nézése folytán. Annyi lehetőség van a véde­lemre, még a tenger vihara el­len is. Védőgátat, hullámtörőt építeni, a vagyon és életbizton­ság védelmére. Emberanyag mind rendelkezére áll, csak a lelkiismeretben van hiány, ami­kor a köz érdekében kell csele­kedni. A lerakott sziklák fajsu­­lya biztosíték arra, hogy a hul­lámok nem mozdítják a helyéről. Az előkelő fürdőhelyeken, ha történt is károsodás, de az élet­­biztonság teljes volt. Erre a sok istentelen mulasztásra senki sem követel orvoslást. Egyhá­zak az isten verésének tudják be, munkásszervezetek, társa­dalmi egyesületek mélyen hall­gatnak. Az újságok, kik már a gondolatot is regisztrálják, eb­ben az esetben, amikor a közér­dekért kellene szót emelni, mé­lyen hallgatnak. Ebben nincs pénz. Vs. ATOMENERGIA TITKOK WASHINGTON —, Az Atom Energia Bizottság bejelentette, hogy sikeres tárgyalásokat foly­tatott Anglia és Canada hason­ló bizottságaival arra vonatko­zólag, hogy az atomenergiával kapcsolatos “adatokat”, (titko­kat) kicseréljék. Ez a megálla­podás nem vonatkozik az atom és hidrogén bombákra, hanem csupán az atomenergia békés célokra való kihasználására. Az amerikai kongresszus el­lenzi azt, hogy az Egyesült Ä1-Philadelphia — Az Internatio­nal Longshoremen’s Association elnöke engedve az AFL részéről jövő nagy nyomásnak, valamint az állami hatóságok magatartá­sának, Joseph P. Ryan lemon­dott az évi 20,000 dollárt fizető tisztségéről. A szervezet az 50 éves V. Bradley, tugboat veze­tőt választotta meg a helyére. A 69 éves Ryan, akit zsarolás­sal és azonkívül azzal vádolnak, hogy a union pénztárából is el­lopott százezer dollárt, kijelen­tette: “Úgy találom, hogy ha tovább is a tisztségben maradok, akkor akadályozom a szervezet fejlődését, azért inkább félreál­lok”. A Ryan uralta delegátusok azonban a “kiváló” elnöknek életfogytiglani évi 10,000 dollár nyugdijat szavaztak meg. Ryan és még pár tisztviselő eltávolí­tásával talán újból egyesíteni tudják a ketté szakított szerve­zetet. Montreal, Canada — a váro­si tulajdont képező transzpor­­tációs rendszerben a munkások “wüdcat” sztrájkot kezdtek, vagyis abbahagyták a munkát a szervezet vezetőinek ellenzése dacára is és a milliós metropo­lisban alig pár autóbusz maradt szolgálatban. Boston — A General Electric Co. Lynn River gyárában több olyan munkást letettek munká­ból, akiket egy FBI titkos ügy­nök megnevezett, hogy a kom­munista pártnak a tagjai, vagy voltak a tagjai. William H. Tető, aki 1941 óta kémkedett az FBI részére, 45 munkást nevezett meg, akik közül a gyár vezetője többet letett a “további vizsgá­latokig”. így most már a privát iparok­ban dolgozó munkásokat is ül­dözőbe fogják az FBI titkos ügynökök vádjaira. — Közel­­günk a Gestapo rendszerhez. Washington — A National Labor Relation Board elrendel­te, hogy a los angelesi KECA te­levízió állomás alkalmazottai tartsanak szavazást arra vonat­kozólag, hogy melyik szervezet­tel akarják képviseltetni ma­gukat. Ez az első televízió állo­más, amelynek alkalmazottai ily szavazást kértek. KECA TV állomás 43 embert alkalmaz, ezek közül azonban 6 “manager”-i tisztséget tölt be, tehát nem jogosultak a szava­zásra. A szóbanforgó alkalma­zottak a CIO-hoz tartozó Broad­lamok külföldieknek bármilyen atom ti tkokat is kiadjon. Ezért úgy tartják, hogy Churchill er­ről a tárgyról is fog tárgyalni Eisenhowerrel a bermudai talál­kozón. Ugyancsak szóbakerül az is, hogy a NATO haderő részére szállított atom-ágyukat, amiket most Oberammergau (Németor­szág) városban mutogatnak, miképpen lehet használni, ha a külföldi haderőt be nem avat­ják az atomfegyverek használa­tának titkaiba? cast Employees and Technicians nevű szervezet nevében kérték a szavazást. San Francisco — Carl Dahl kereskedelmi tengerész 200,000 dolláros kártérítési keresetet in­dított az AFL-hez tartozó Sail­ors Union és annak elnöke, Har­ry Lundeberg ellen, mert, mint mondotta, minden ok nélkül ki­zárták a unionból és igy attól kezdve nem tudott munkát kap­ni. A union titkára azt állítja, hogy Dahlt súlyos vád alapján és megfelelő tárgyalás után zár­ták ki a szervezetből. Los Angeles — A Los Ange­les Pie Company és egyéb süte­ményeket készítő sütödék a bí­rósághoz fordultak, hogy tiltsa el a Bakery Drivers Uniont at­tól, hogy a sütödék elé sztrájk­őrszemeket állítsanak, amennyi­ben a szóban forgó vállalatok­nál nincs semmiféle sztrájk. Ezen sütödék ugyanis a pie és egyéb sütemény-árut kontrakto­­roknak adják el, akik truckokon széthordják a retail üzletekbe. A kontraktorok most 2 és fél százalékos árleszállítást követel­nek a sütödéktől és miután ezek megtagadták, a kontraktorok kérésére a kocsisok unionja el­rendelte a sztrájkőrszemek ki­küldését. Ebben az esetben tehát a ko­csisok unionja összejátszik a kontraktorokkal, — akik szin­tén munkáltatók, — mondják a sütödék. így tehát nem jogo­sult a sztrájkőrszemek kiküldé­se, mert a sztrájkőrszemek vo­nalát más munkások, vagy fo­gyasztók komolyan veszik és nem lépik át. — Ez az eset a szakszervezeti mozgalom uj problémáját vetette felszínre. A TÁRSULÁS BŰNE WASHINGTON — Air Force Secretary Talbott bejelentette, hogy Milo J. Radulovich rezer­­vista repülőhadnagytól nem vonják meg a tiszti rangot az­ért, mert az apja és a nővére állítólag a kommunistákkal szimpatizálnak. Az Air Force vezetősége, mi­után tudomást szerzett arról, hogy Radulovich apja valami­lyen szerb kommunista újságot olvas, a nővére pedig egy kom­munista piketvonalban tett szol­gálatot, a társulás vádja alap­ján a fiatal repülőtiszt hűségét “biztonsági kockázatnak” mon­dotta és lemondásra akarta őt kényszeríteni. Radulovich, aki jelenleg a GI előnyöket élvezve a Michigan Egyetem tanulója, ahol metero­­lógiát (időjárástan) tanul, nyil­vánosság elé vitte a dolgot, mi­re az Air Force vezetősége meg­hátrált. — Vezércikkünk bőveb­ben foglalkozik a társulás bűne kérdésével. Szentendrén november hóban avatták fel az általános fiúisko­la 6 uj tantermét. A tiszta, ba­rátságos tantermekben vadonat­új, kényelmes padok, modern felszerelés várja a tanulókat. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents