Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-12-05 / 1809. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. december 5. kínai földreform Irta: MARY AUSTIN ENDICOTT De azért még ez sem volt elég bátorító, a parasztok csak öszszenéztek, de nem szóltak semmit, várták, hogy no, ugyan mi is lesz ennek a vége. Vártak, hogy jön-e megint a földesur követelve a nagy bérletet és a 30-35 százalékra adott kölcsönök kamatait, amit havi részletekben kellett törleszteni. Ha a szegény paraszt nem tudta fizetni a kamatot, azt a tartozáshoz csatolták és volt sok olyan eset, amikor a tartozás az eredeti kölcsön tízszeresére szökött csupán egy esztendő alatt. És a földesur a tartozásba elvehette a szegény paraszt mindenét, a birtokán, jószágán kívül még a családját is. Nem csoda, hogy a paraszt nem mert mozdulni. A NAGY ADÓSSÁG Ekkor jöttek a Földreform Segítő Csapatok, amelyeket Peking és egyéb nagyvárosokban szerveztek. Egyszerű paraszt ruhát öltöttek és egészen úgy éltek, mint maguk a parasztok; — felöltözve mentek aludni a keményre tömött paplanokon, vagy szalma rétegen, a legegyszerűbb ételeket ették, amiért mindig megfizettek. Bizony á jobb élethez szokott városiaknak eleinte igen nehéz volt ez a szolgálat. Lehetőleg szétszórtan éltek a szegény parasztok között, segitve nekik itt-ott, amit csak lehetett. Kimentek a parasztok földjeire, fogták a kapát és segítettek, ahogyan csak tudtak. Pár napi ilyen segitő munka után a parasztok kezdtek barátságosabbak lenni és félénken kérdezősködtek, hogy mi hir jött más vidékekről. Evés meg pihenés közben beszéltek nekik a földreformról, hogy más vidékeken már a parasztok összeálltak bandákba és közösen dolgoznak, igy sokkal többet tudnak termelni. Amikor több érdeklődést mutattak, akkor előkerültek a füzetek, amelyekben képeken láthatták, hogy mily nagy farmokat hoztak létre már más vidékeken. NÉPITÉLETEK A beszédek és képeknek aztán végre meg lett az a hatása, akadtak páran, akik hajlandónak mutatkoztak a Kölcsönös Segitő Társulat megalakítására. Ettől kezdve már könnyebben ment a dolog. A következő lépés annak megállapítása volt, hogy mely földeket lehet kisajátítani, mert a gazdag parasztnak meghagytak annyi földet, amit maga és a családja müveit. Ez alól sok földesur úgy akart kicsúszni, hogy pár napig saját maga is dolgozott, de továbbra aztán parasztokat fogadott a munka elvégzésére. A legnagyobb csapás a földesurakat az adósságok eltörlésével érte. De azonkívül pörbe is fogták azokat, akik nagyon kegyetlenül bántak a parasztokkal. A falu összes népe összegyűlt a nagytérre és ott nyílt tárgyalás folyamán Ítélkeztek s voltak esetek, amikor az ily ítélet halálos volt. Az égykor fenhéjázó, kegyetlen földesurak lehorgasztott fejjel vették a népbiróság ítéletét. Amikor a viharos Ítélkező napok elmúltak, a parasztság munkához látott és az uj földtulajdonosok soha eddig nem ismert eredményeket értek el. Az első év végén nagy ünnejséggel ünnepelték meg a szabadság évfordulóját és őszinte örömtől áthatva énekelték az uj nótát: “A Kelet Vörös lett!” NEM TART HÁBORÚTÓL. WASHINGTON — A képviselőház elnöke, Joe Martin (R. Mass.) európai körútjáról hazatérve azt mondotta, hogy az utóbbi hónapokban enyhült a háborús veszély. Ennek oka, — mondotta Martin, — az, hogy az európai országok megerősödtek úgy gazdaságilag, mint katonailag. Ezért valószínű, hogy a jövő évtől kezdve már abba is lehet hagyni a gazdasági segélyt. A katonai támogatást azonban még tovább is fontosnak tartja a “Ház” elnöke. — Befejező közlemény — “Sárga Hegyhát” tipikus szegény kínai falu. Dacara annak, hogy a kínai parasztok éppen úgy, mint az európaiak, nem farmokon, hanem falvakban laknak, ahonnan kijárnak dolgozni a földekre, a szegény falvak csak egymás hegyére-hátara hányt sárkunyhókból állnak, ahol még “utcákról” sem beszélhetünk. “Sárga Hegyhát” is ily falu, ahol az újabb építkezésekhez még nerii jutottak el. De a házak körül és benn a hazakban már nem csak észrevehető, hanem valóságosan “kiabal az uj rendszer. Számos parasztházat meglátogattunk, mindenütt szívesen fogadtak. Minden házban egészen uj tárgyakat láttunk A hatalmas “kang” (ágy), amit a kemenceszerü kályha föle építenek és amely nappal egyben ülőhelyül is szolgál, jól tömött paplannal van letakarva. A kang egyik végében csinosan összehajtogatott más paplanokat is láttunk. A szoba másik sarkában nagy láda, vagy fiókos szekrény zárja magában a többi ruhaneműt s a szekrény tetejére valami csinos vázát tesznek díszítésnek. Villany még nincs a faluban, petroleum lámpákat hasznainak, de igen nagy kelete van az amerikai fomáju villany kézilámpáknak, szabadban csaknem kizárólag ilyet hasznainak. Minden háznál van számos thermoüveg, mert itt csak felforrt vizet, vagy teát isznak s a forralt vizet ilyen thermo-uvegekben tartják. Mindezek szegényes dolgok, de “Sárga Hegyhát” faluban, ahol üyesmiról azelőtt legfeljebb csak hírből hallottak, u], gazdagabb életet jelentenek. a békemozgalom A szobák falait hazafias kének és feliratok díszítik; Mao Tsetung kénéi, jutalomba részesített munkások kénéi s mindenféle jelszavak, különösen a bekére vonatkozó felhívások, röpködő békegalambok, stb. Kérdeztük, hogy mindenki alairta-e a békekérvényt: _ Hát hogyne, — mondotta egy fiatal paraszt csodálkozva, __hát ki ne akarna beket. Talán csak azok nem akarnak, akiknek a házait meg nem bombázták le háborúban — tette hozzá. Hogyan lehetett igy megmozgatni, öntudatra ébreszteni es társadalmi akcióra készítem az eddig nagyon elmaradt, megfélemlített, írástudatlan kínai paraszt tömegeket? Újból meg újból kérdeztük egymástól. Végre erre a kérdésre is megkaptuk a választ; a városi intellektuelek segítsége eredményezte a gyors és hatásos változást. Ahogyan a felszabadító hadsereg kiverte valamely vidékről a Chi ang seregeit, a nagyobb varosokban intellekutueüekbol megalakultak a Földreform Segítő Csapatok, amelyek kimentek a falvakba és ott maradtak addig, amig a parasztok ráeszméltek arra, hogy a régi földesuraktól már nem kell tartaniok. Egy kínai barátunk, aki több éven át élt és tanult az Egyesült Államokban, most főiskolai tanár, akit azért is csak a Professzor Chen néven említenek, igy beszélte el nekünk a Földreform Segitő Csapatok működését. Külföldi népeknek fogalmuk sincs arról, hogy a Földreform életbeléptetésénél milyen nehézségeket kellett leküzdenünk. A külföldiek képtelenk elképzelni azt, hogy a kínai parasztot mennyire terror alatt tartották a földesurak, dehogyis mertek volna bármit is tenni ellenük, hiszen a földesur meg az ügynökei hányszor verték össze őket, a szüleiket meg a gyermekeiket is? Kínában soha sem volt erős központi kormány és a falvakban a földesurak önkényesen uralkodtak. NÉPI MILÍCIA Hiába proklamálta az uj kormány a földreformot, a már annyiszor levert paraszt nem mert mozdulni. Ekkor határoztuk el, hogy a városi népnek kell segítséget nyújtani s megalakítottuk a Földreform Segitő Csoportokat. Egy-egy ilyen csoport 8-10 emberből állott. Egy ilyen csoportba osztva én Kwamgsi kerületbe mentem, ahol Chiang Kai-shek ügynökei s pár földesur bandita csoportokat alakítva terrorizálták a lakosságot. A felszabadító hadsereg első dolga volt a népi milicia (hadőrség) megszervezése, ennek a csapatai hamarosan összefogdosták és ártalmatlanná tették a garázdálkodó banditákat. Igen ám, de máskor is volt már ilyen változás, de a végén mégis csak a földesurak kerültek újból hatalomra, —mondották egymásnak a parasztok és nem mertek megmozdulni sem. Kwangsiban is hallottak már a földreformról, de senki sem mert hozzáfogni a végrehajtásához. Ez természetes is, hiszen alig van közöttük írástudó és amikor csak szóból hallották, hogy mi történik más vidéken, csak a fejüket rázták. Tudták azt, hogy fegyverekkel csak a földesurak meg az ügynökeik rendelkeznek s nem lehet tudni, hogy mikor csapnak rájuk megint. Az első meglepetés akkor érte őket, amikor a népi felszabadító hadsereg katonái nem jártak házról-házra rabolni, nőket követelve, mint más hadseregek tették azelőtt. Akármit kértek is, megfizettek érte, semmiféle ajándékot el nem fogadtak. De még jobban elbámultak, amikor ezen hadsereg katonái még a munkában is segítségükre mentek, a lányokhoz meg az asszonyokhoz pedig igen udvariasan beszéltek. Soha ilyesmit Kínában még nem hallottak. A magyar szocialista mozgalom amerikai kibontakozása ott találta Gonda Arnoldot New Yorkban és amig az élet lelkileg össze nem törte, aktivan vette ki részét abból. A Népakarat heti lapnak az 1910-es években titkára volt. Évekig végezte ezt a munkát önzetlenül, díjtalanul és a munkásmozgalom neki is csak kiadásokat jelentett. Évtizedekig a new yorki Szabadság Munkás Dalárdának volt az elnöke és segéd-dirigense. A Bérmunkás megjelenése óta, november 24-én történt haláláig olvasója volt. Gonda Arnold a kispesti fegyvergyárból került New Yorkba, ott évtizedekig a Long Island-i Polacsek épületlakatos gyárban, New York több nevezetes épületének nagy rézcsillárjait készítette. Családi élete, bár élete derekán fogott hozzá, sok bánatot hozott neki. Egyetlen fiát 22 éves korában veszítette el, ez megbontotta felesége idegeit is, és rövidesen Gonda Arnold újból egyedül maradt, egyre gyengülő egészségével, nagyszámú barátai szeretetével, akiktől senki sem búcsúztathatta el, mivel new yorki munkástársaink is a temetése napján értesültek az eseményről. Bizonyos, hogy lapunk sok régi olvasója, mint e sorok Írója, megrendülve veszik Gonda halálhírét, mert vele ismét kevesebb a számunk a legjobb, régi harcosoknak. Lefkovits GONDA ARNOLD
