Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-11-21 / 1807. szám

1953. november 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal IBN SAUD ÖZVEGYE IBN SáUD ARAB KIRÁLY TÖBB MINT 100 ÖZVEGYET HA­GYOTT HÁTRA. — A VILÁG LEGGAZDAGABB EMBERE NEM FIZETTE A MUNKÁSAIT. BAHREIN ARÁBIA — Az arab világ gyászolja a 73 éves ka­rában elhunyt Ibn Saud, Saudi Arabia királyát, akit a világ leg­gazdagabb emberének tartottak, mert az amerikai és angol olaj­társulatoktól körülbelül 200 millió dollár évi jövedelmet kapott. Az Associated Press leírása szerint az egyik szemére vak, hat láb és 4 incs magas Ibn Saud az ősrégi arab mesék hőseinek meg­elevenitője volt, aki kihasználva az első világháború# nyújtotta kedvező alkalmat az angolok se­gélyével kiverte a törököket Arábiából, majd erőszakos mó­don saját uralma alatt egyesí­tette az arab törzseket s ural­mát kiterjesztette az arab fél­sziget legnagyobb részére. Később az amerikai olajku­tatók rájöttek, hogy a homok­kal borított sivatagok alatt a világ leggazdagabb olajmezői fekszenek. Ibn amerikai és an­gol társulatoknak koncesszió­kat adott az olaj kiaknázására és az igy nyert milliókat telje­sen saját vagyonának vette, amellyel saját tetszése szerint rendelkezett. Ibn 135-ször nősült, azonban szigorúan betartotta a mozlem vallás azon szabályát, hogy egy­szerre csak négy feleséget tar­tott. Az AP tudósítás szerint a több mint 100 özvegyen kívül 40 fiúgyermeket és százon felüli leányt hagyott maga után. Az ilyen .nagy család eltartására persze sok pénz kellett és ugyan­csak az AP tudósitó megjegyzé­se szerint az évi 200 millió jöve­delemből gyakran nem jutott fi­zetés az állami hivatalnokoknak és szolgahadnak. Ibn csak1 arra ügyelt, hogy a katonaságát ki­elégítse, mert tudta, hogy a had­erővel féken tudja tartani alatt­valóit. Ibn utóda az 50 éves Saud, az elhalt király legidősebb fia lett, akiről azt mondják, hogy “ame­rikai barát”, mert amikor itt járt, annyira Ízlett neki a new yorki Waldorf Astoria szálló kosztja, hogy amerikai szaká­csot vitt haza magával. Marakodnak a hazafiak REPUBLIKÁNUS POLITIKUSOK MÁR TRUMANRA IS RÁ AKARJÁK SÜTNI A KOMMUNSTA BÉLYEGET. — AZ ELNÖK A HÁTTÉRBEN WASHINGTON — Az amerikai sajtó országos szenzációvá fújta fel Brownell igazságügyminiszter azon vádját, hogy a pénz­ügyminisztérium Harry Dexter White nevű tisztviselőjét Harry Truman magasabb állásra nevezte ki dacára annak, hogy az FBI jelentése szerint White az oroszok részére kémkedett. A White-ügy nem uj dolog, hét évvel ezelőtt, amikor az ui állásra kinevezték, Nixon, (a jelenlegi alelnök) aki akkor kép­viselő volt, a White-ügy leleple­zéssel szerzett magának olyan publicitást, hogy később szená­tornak választották, Whiteot el­mozdították állásától s miután két évvel később (1948-ban) meghalt, az egész White-ügy abbamaradt. A nagyon ambiciós Brownell most előkaparta ezen ügy aktá­it az igazságügyi minisztérium leltárából, hogy a választások előtt a már megszokott “vörös hering” mutogatásával ártson a demokratáknak. Sőt azt is beje­lentette, hogy Eisenhower el­nöknek tudomása volt a White­­ügy felélesztéséről. MIT MOND AZ ELNÖK Vájjon az elnök meg Attor­ney General Brownell tudták-e vagy sem, az most már kérdé­ses, de a Brownell kijelentésen kapva-kaptak a kommunista ül­dözésből élő képviselők és sze­nátorok. Az alsóház Amerika­­ellenes cselekedeteket vizsgáló bizottságának elnöke, Harold Velde (R.) képviselő a bizottság elé rendelte Truman ex-elnököt, James Byrnest, South Carolina ség azon információját, hogy White az oroszoknak kémkedett. Miután ez az első eset, hogy kongresszusi vizsgáló bizottság maga elé idézett volt elnököt, egy tényleges kormányzót, vagy a Supreme Court biráját, orszá­gos nagy szenzáció iett belőle már csak azért is, mert Velde önhatalmúlag intézkedett, nem is kérdezte meg a bizottság töb­bi tagjait. A bizottság demok­rata tagjai erre tiltakozást je­lentettek be, mire viszont olyan túlzó reakciós honatyák, mint Jenner és Joe McCarthy szená­torok a Velde védelmére keltek. Midőn Eisenhower látta a ha­talmas felzúdulást, az újságí­róknak adott válaszában elis­merte ugyan, hogy tudomása volt a Brownell első kijelentésé­ről, de azért, — mint nagyon óvatosan mondotta, — ő nem. tartja Trumant árulónak és nem is idézte volna meg a bizottság elé. így ebben az esetben, mint már más alkalommal is tette, az elnök olyan kétoldalú álláspon­tot foglal el, hogy a látszat sze­rint egyik oldalt sem helyesli, de egyiket sem Ítéli el. POLITIKAI HECC Az elnök ezen se ide, se oda állásfoglalása csak élénkebbé tette a marakodást, amelynek lényege az, hogy a túlzóan reak­ciós politikusok még mindig ki­fizetőnek tartják a kommunis­ta mumussal való ijesztgetést, amely ellen persze csak ők tud­nak védelmet nyújtani. A White A MUNKAFRONT HÍREI Los Angeles — A United Press i tudósítója, miután meglátogat­ta a North Aviation Company sztrájkoló munkásainak piket­­vonalát, majd az irodát, ahon­nan a sztrájkot irányítják, meg­lepetve írja, hogy a sztrájk irá­nyítása milyen nagy és gondos munkát kíván. A három hét óta tartó sztrájk körülbelül 33,000 munkást érint. Ebből a társulat los angelesi gyárában 18,000, a fresnoi (Cal.) telepen 1000, Columbus, 0. városban pedig 14,000 mun­kás sztrájkol. A sztrájkolok a CIO-hoz tartozó United Auto Workers szervezet tagjai. A los angelesi 887-es számú lokál el­nöke a 28 éves Paul Schrade, aki a Yale egyetem tanulója volt, mielőtt a repülgépgyár szolgá­latába lépett. A UP riporter szerint a sztrájk irányítása annyira lefog­lalja a bizottságot, hogy napi 18-20 órát dolgoznak. Schrade, aki a sztrájk kezdetén 198 fon­tot nyomott, 15 fontot veszített, mutatva, hogy mennyire hamis volt az a hir, hogy a sztrájkve­zérek csak nagy szivarok szívá­sával töltik idejüket. A modern sztrájkok sok telefonálással, le­velek írásával, tárgyalásokkal és tény kutatással (research) járnak, amihez hozzájönnek a sztrájkőrszemek beosztása, az esetleg szükségbe került sztráj­kolok segítése, a mindenféle pa­naszok elintézése és végre a munkáltatókkal való egyezkedé­si tárgyalások is. Szóval a UP riporter úgy ta­lálta, hogy a sztrájkok közelről nézve egészen más képet mutat­lak, mint amilyenek azokról a munkásellenes újságokban a le­fizetett újságírók leadtak. Paris — Franciaország taní­tói egynapos általános sztrájk­kal követelték a fizetés emelést, amiről régen tárgyalnak ered­mény nélkül. A 200,000 tanító sztrájkja az összes iskolákat be­zárta. London — A Moszkvai rádió leadása szerint a Szovjetunión elhatározta, hogy delegátusokat fog küldeni a United Nations égisze alatt működő Internati­onal Labor Organization nevű szervezetbe, miután ez a szerve­zet beleegyezett bizonyos alap­szabályok megváltoztatásába. A Szovjetunión eddig bojkottálta I és kritizálta ezt az intézményt. Chicago — A vasuttársulatok bejelentették, hogy az American Train Dispatchers nevű függet­len union tagjainak havi 8 dollá­ros béremelést kaptak, amelyet 1952 december 1-től visszamenő­leg fizetnek, továbbá tárgyalás alatt állnak vakációs és egyéb kedvezmények is. San Diego — A CIO állami konvenciója elhatározta, hogy agitációt indít arra, hogy az es­küdtszéki szolgálatot végző munkások teljes munkabért kap­janak. Miután az esküdtek napi­bére messze alatta áll a jelenle­gi union munkabéreknek, igy a családos munkásra nagy anyagi csapást jelent, ha hosszabb ide­ig tartó esküdtszéki tárgyalásra hívják be esküdtnek. Chicago — James C. Petrillo, az AFL-höz tartozó zenész-szer­vezet elnöke azt mondja, hogy azon amerikai zenészek, akik Japánba mennek körútra, kere­setük 10 százalékát kötelesek leadni a japán zenészek unionjá­­nak, amiért a körutat engedélye­zik, de egyetlen körút sem tart­hat tovább 3 hónapnál. Los Angeles — A North Ame­rican Aviation Co. sztrájkoló munkások félrevezetésére a tár­sulat nagy hirdetéseket tett a lapokba azt állítva, hogy a mun­kások már visszamentek dolgoz­ni. Azonban ennek dacára a tár­sulat mégis arra kérte Frank G. Swain bírót, hogy tiltsa el a sztráj kólókat a tömeges pikete­­léstől, miután elállják a kapu­kat és a sztrájktörők nem tud­nak bemenni. ügy előrángatásával azt akar­ják elhitetni a néppel, hogy a demokraták, — ha esetleg nem is voltak kommunisták, de ro­konszenveztek azokkal annyira, hogy még oly embert, akire az FBI kisütötte, hogy orosz kém, kineveztek magas tisztségre. Egyes ujságirók szerint Brow­nell azért rendezte ezt az egész heccet, hogy legyen mivel elte­relni a közfigyelmet arról a nagy és országos méretű elége­detlenségről, ami az egyre emel­kedő drágaság következtében el­terjedt. Brownell, aki a Thomas Dewey kampány managere volt, régi, minden furfangot ismerő politikus, bejelentette, hogy a White-ügy csak a kezdet, majd kikutat ő még külömb dolgokat is a titkos levéltárból, amelynek most ő a főnöke. Ezért kilátás van arra, hogy a két párt vezető politikusai, — a nagy hazafiak — majd alapo­san megmondják az egymásra vonatkozó véleményeiket. AMERIKAI ÚJSÁGÍRÁS NEW YORK — Midőn köz­tudomású lett, hogy az alsóház Un-American Activities bizott­sága idézést küldött Harry Tru­man ex-elnöknek, hogy jelent­kezzen a bizottságnál kikérde­zésre, hogy mit tud a Harry White ügyre vonatkozólag, egész sereg újságíró és fotó-ri­porter vette körül Truman szál­lóját, várva, hogy az ex-elnököt megintervjuolj ák. Truman ki is jött és mosolyogva üdvözölte a riporterokat, mire azok egyike szinte könyörögve mondotta ne­ki: — Ezzel a mosollyal elrontja a keresetemet. A gazdám (a szerkesztő) azért küldött ide, hogy megijedt búslakodó képet vegyek önről, mutatva, hogy mennyire megijesztette ez a do­log (az idézés). — Nem fog rólam búslakodó képet venni, — válaszolta Tru­man, — de azért mondja meg a

Next

/
Thumbnails
Contents