Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-21 / 1807. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1953. november 21. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL gozni.” A felszólalók egy akarattal amellett foglaltak állást: eszük ágában sincs kilépni a csoportból, szorgalmasan dolgoznak tovább, hogy termelőcsoportjuk minél gazdagabb, minél erősebb legyen. MAGYAR ZENE HÉT A II. Magyar Zenei Hetet október 24-től november 1-ig rendezi meg a Magyar Zeneművészek Szövetsége. A zenei plénum válogatóbizottsága eddig több mint száz zenemüvet hallgatott meg, amelyek legjava a Zeneakadémián, a rádióban és hangversenytermekben kerül bemutatásra a zenei hét során. A zenei hét alkalmából az Állami Operaházban Ránky György: “Pomádékirály” cimü operáját a Fővárosi Operettszinházban Sárközy István: “Szélistyei aszszonyok” és Vincze Ottó “Bociboci-tarka” cimü zenés vígjátékét adják elő. A zenei hetet az elhangzott müvek vitája zárja be. Épül az ország A Soproni Téglagyár dolgozói részére egymillió forintos költséggel korszerű, nagy kulturház épül. Sopronban, a Lövérekhez vezető gyönyörű, erdővel szegélvezett ut mentén hatalmas, félig kész állapotban lévő L alakú épület áll a fák között. A soproniak “Ciklámen”-szállónak nevezik. Az állam most négymillió forintos beruházással tervezi az épület helyreállítását és előreláthatólag a soproni vasutasok kapják meg. Bánhidán több mint 600 ezer forintos beruházással modern munkásszálló épült. A Tatabányai Cementgyár dolgozóinak nemrégen adták át az ezerszemélyes fürdőt, most újabb 300 személyes fürdő épül. A Békéscsabai Téglagyár dolgozói több mint egymillió forintos beruházással uj kulturotthont és sportpályát kapnak. Győrben uj kettős vasbetonhid épül a Rába felett. A hidat előreláthatólag novemberben átadják a forgalomnak. A Lovászi olajbányászok részére kétmillió forintos költséggel gyönyörű kulturház épül, melynek nagytermében 600 személy fér el. A kulturházban még több más helyiség is lesz, ahol az olajbányászok tanulhatnak és szórakozhatnak. A 12 helyiségből álló kulturházat novemberben adják át az olajbányászoknak. Befejeződött a rizs aratása országszerte. Csupán néhány termelőszövetkezetben aratnak még kisebb, öt-hatholdas táblákon, ahol a rizs később érett be. Az idei termés kitűnő volt, a kisújszállási “Rákóczi” termelőszövetkezetben 35, a sarkadi “Kistelek” termelőszövetkezetben 27 mázsa volt a holdankénti rizstermés. Más újságok írták GÁRDONYI SZÜLŐFALUJA Egyszerű szoboralakj á n a k bronzkeze könyvet szorongat. Szülőházán emléktábla jelzi, hogy onnan indult el egyszerű, magányos élete annak az írónak, aki megalkotta az igazi hazafiság örökszép regényét, az Egri Csillagokat. Itt Agárdon, a régi pusztán született a Nádasdy grófok egykori szegény gépészének fia, a magyar irodalom leggazdagabb szivü írója: Gárdonyi Géza. Szegény tanító maradt élete végéig, akár az apró falusi gyerekeket, akár az egész magyar népet tanította. Most 50 éve, hogy utoljára járt szülőfalujában. Az akkori tanítóval ott üldögélt, ahol ma egyszerű szobra áll. A meleg nap még enyhe ölelésben tartotta a tájat, de a Velencei-tó szürkészöld tükre már a nyarat búcsúztatta. Gőgös jegenyék, alázatos füzek siratták haldokló leveleiket. Az őszi bucsuzás szomorúsága egy volt Gárdonyi bánatával. “Az akkori iskolában a falu szegénységének képét láttam. A gyerekek télen is mezítláb jártak. Bodzából főztek maguknak tintát és tankönyve talán egyiknek sem volt . . .” irta később életrajzában erről a látogatásról. Beszélgetett a néppel, a a falusiakkal s látta, hogy a szegénységben fogant sorsok olyan egyformák, mint a nagybirtokot átszelő szürke dülőutak. Fájó szívvel irta feljegyzéseiben: “Szülőfalumban és a környékén egyetlen könyvet sem találtam. Minek Írunk, úgysem olvassa senki ...” Agárdon tett látogatása után az akkori népelnyomó rendszer keserves gyűlöletében irta meg a miniszterelnöknek, aki képviselői mandátumot ajánlott fel naki: “Ha nagyméltóságod az országban mindenkit megvásárol, a világosi fegyvergyáros fiának becsülete akkor sem eladó.” (Apja a szabadságharc alatt fegyvergyárat rendezett be a honvédeknek. A Habsburg elnyomás bebörtönözte az öreg Gárdonyit.) Gárdonyi Géza szülőföldjével való keserű találkozása után soha nem járt többé erre. Mi most az ő nyomában 50 esztendő múltán keressük az iró két nagy szomorúságát, az iskolát és a könyvet. A régi szomorúság Agárdon ma biztató öröm: a megkopott pusztai iskola, ahol 1866-ban kezdték meg a tanítást, beköltözött a faluba, a hároméves terv adta uj hajlékba. A 188 kis diákot hét nevelő tanítja, de nem olyan megalázottak, kisemmizettek, mint a “Lámpás” tanítója, hanem megbecsült tagjai a társadalomnak. A diákok mind szégazdájának, hogy menjen a pokolba. A lényeg az, hogy a szerkesztők előre megmondják a riportereiknek, hogy milyen híreket vagy milyen képeket hozzanak be. így készülnek az “igaz” hírek. pen öltözöttek, valamennyinek van táskája, könyv is jut mindegyiknek. Somfay Ilona igazgatónő büszke uj iskolájára, s a szorgalmas, jól tanuló diákseregre. Gárdonyi Géza szomorú panaszára — mellyel 50 esztendővel ezelőtt a könyvet hiányolta — ezt mondja az igazgatónő: — Ma a könyvet is itt találja nálunk, itt a könyvtár az iskolában. A könyvtár lelkes gondozója, az iskola legrégibb tanítója Wágner Kálmán. Az iskola vidám gyermekserege a hűséges olvasótábor. A könyvre váró gyerekhad zsibongása szinte elnyomja a tanító hangját: — A gyerekek kérik, de otthon olvassák a felnőttek. Azok várják igazán a könyvet! És valóban: bárki néhány óra alatt meggyőződhetik arról, hogy szeretik, keresik és várják a könyvet Agárdon, ahol a most van először könyvtár. Gárdonvi Géza soha nem tapasztalhatta életében azt a megbecsülést, amely az íróknak kijár. A régi világ lelketlensége az egri remeteség magányába űzte. Népi demokráciánk megbecsüli és értékeli az Írókat, munkájukat. Van már könyv Gárdonyi szülőfalujában, az emberek szeretik s keresik. Dömötör László TAGGYŰLÉS A HARCSAI DÓZSA TERMELŐSZÖVETKEZETBEN. A karcsai Dózsa termelőszövetkezetben taggyűlést tartottak. A termelőszövetkezet tagjai nagy izgalommal készültek a taggyűlésre és figyelemmel hallgatták végig az elnök beszámolóját. A beszámoló után Riczu István termelőszövetkezeti tag kért szót. Riczu István azok közé a csoporttagok közé tartozott, akik jó három héttel ezelőtt kilépési nyilatkozatot Írtak alá. így beszélt: “Három hét alatt sokat gondolkodtam, helyes volt-e ez a lépés. Számoltam, mérlegre tettem azokat az eredményeket, amelyeket közös erővel a csoportban elértünk. Arra a következtetésre jutottam, hogy ha egyénileg gazdálkodom, ilyen gazdag számvetést nem állíthatnék össze. Végül is arra a meggyőződésre jutottam: a termelőszövetkezetben maradok. Az állam igen sokoldalú támogatást nyújt minden csoportnak, minden csoporttagnak. A háztáji gazdaságban nevelt tehén után például nincs tejbeadás. A tejet szabadon vihetem a piacra.” A következő felszólaló Kaskó Ferenc volt. Felszólalását igy kezdte: “Nem akarok kilépni a termelőcsoportból!” Kaskó Ferenc is nemrég még a kilépési nyilatkozatot irta alá. “Én egyedül dolgoztam a szövetkezetben — szólalt fel Lőrinc József — Munkaegységeim után hazavittem már tizenöt mázsa búzát és pénzjövedelem is bőven jut. A jövő esztendőre még többet rakhatok a kamrába, hiszen fiam is a termelőszövetkezetbe jön dol(Vi.) A New York Daily News szeptember 23-iki számában közöltek egy nagyon tanulságos esetet, melyet nagyon kevés lap vett át, mert rémségesen szégyelnék magukat, hogy olyan állapotokat szültek, hogy ilyen mérvű csalás lehetséges volt. A cikk szerint a new yorki Radio Cityben megközelítették, Clendenin Ryan többszörös milliomost, hogy ha segítene, akkor ki tudják ide hozatni Sztálin fiát, General Vassily Sztálint. De nem csak őt, hanem vele egy teljesen uj MÍG 15. gépet és az egész parancsnoksága alatt levő repülő osztagot. Hát kérem szépen, csak úgy urasan, melyik amerikai milliomost ne ugrott volna ezen nagyszerű terv financirozásának magasztos lehetőségére. Persze az egész nem volt olyan egyszerű, Ryan kételkedett, de hát nem azért milliomos, hogy ne tudta volna megvásárolni a magánvállalkozó Amoss ezredes szolgálatát, aki közbejárt. Mivel ezen ügyes üzletemberek nagyon ravaszul belekevertek egy katolikus papot is, aki állítólag álnév alatt kémkedik az öreg Európában, a sejtetés szerint Lengyelországban. így a legtermészetesebb utón, Amos ezredes kémei felkeresték Spellman hercegprímást, aki eszerint a katolikus papság kémkedési osztályának a főnöke, hogy igaz-e az, hogy az igazi nevét megemlítve, egy ily álnév alatt működő ottani katolikus pap létezik. Spellman igazolta azt a tényt, igy elhitték és Ryan kifizetett 50.000 dollárt, melynek az ellenében Sztálin fiát kellett volna ideszállitani nem csak csontostól bőröstől, hanem minden .rendelkezésére álló MÍG gépekkel együtt. De nagyon könnyű az amerikai milliomosokon igy eret vágni. Amoss ezredesnek is nagyon sikerült, hogy mennyi százezreket szedett már össze és költött el, azt soha nem fogjuk megtudni, mert az TITOK, mint azt sem merték jelenteni, sőt még a milliomos Ryan nevét sem hozták, mert az is titok. De nagyon könnyű ezen ügyes üzletembereken eret vágni, mert az amerikai milliomosok mindent elhisznek, ami nekik kedvező volna. Még azt is elhitték, hogy Sztálin fiát is megtudják vesztegetni, meg hogy Bériat is ide tudják szállítani, csak elegendő amerikai dollár kell hozzá. WILSON MAGYARÁZGAT WASHINGTON — Charles E. Wilson honvédelmi miniszter azt mondja, hogy azt a hírhedt mondását, amiért annyit ütik, ő valójában igy értette: “Ami jó Amerikának, az jó a General Motorsnak is”, de valahogyan fordítva került forgalomba. Berlin — A Keletnémetország rádió leadás szerint a rendőrség körülbelül száz kémet és szabótőrt fogott össze, akiknél titkos rádió leadó felszerelést és fegyvereket találtak. Az elfogottakat hamarosan bíróság elé állítják.
