Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-21 / 1807. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. november 21. HOZZÁSZÓLÁS AZ OKTÓBER 17-ÉN A BÉRMUNKÁSBAN AZ IPARI UNIONIZMUS ESZMÉJE CÍMEN MEGJELENT ÍRÁSHOZ az utódai életét is lekötné a földesurnak, kik az idők végtelenségéig részesülnének a föld termésének jó részébe anélkül, hogy valaha is dolgozniok kellene. Ez a Czipó nem elégszik meg ezzel a javaslatával, nem elég, hogy jobbágyrendszert javasol, de megtetézi még a céh-rendszer bevezetésével, mert a javaslata szerint a földművelést engedélyhez kötné, csak az a paraszt művelhetne földet, aki vizsgát tett és erre állami engedélyt kapott. Úgy látszik a szerkesztő nem olvassa el, hogy mi kerül a lapjába, mert ha elolvasta volna egy ilyen reakciós ostobaság még ma sem jelenhetett volna meg a lapjában. De vannak nagyon okos dolgok is a cikkben, mint belterjes eazdálkodás, uj ioari növénvek termelése, talaj vizsgálat, hogy hol milyen növény termelése a legalkalmasabb, milyen műtrágyával lehetne fokozni a termelést. A földművelés tanítása az iskolákban, tanfolyamokon, szakértők nevelése . kik tanácsokkal segítik a gazdákat, fajállat tenyésztés, nemesitett vetőmag, több termelés jutalmazása, öntözés, stb. De a mi Czipónk itt sem találta fel a spanyol viaszkot, mert amiket felsorol, mint a "szabad” Magyarországon megvalósítandó tervek, az itt a new yorki liberálisnál lehet uj dolog, de Magyarországon csak mosolyognának rajta a földmunkások és azt mondanák: ‘HÁT IDE FIGYELJ LAJOS” Magyarország már régen szakított a régi rendszer maradi termelési módjával. A belterjes gazdálkodás már megvalósult, ma már sok ezer holdon termelnek rizst, ami nem csak ellátja bőven a belső szükségletet, hanem kivitelre is jut. Magyarországon sok ezer holdon termelnek gyapotot és más ipari növényt. Magyarországon rendszeres oktatásba részesítik a földmunkásokat, az iskolákba, tanfolyamokon téli estéken a falvakban, sőt középiskolák, egyetem is van, ahol a mezőgazdasági munka csinját-binját tanítják meg. _ Ezer és ezer paraszt ifjú jár ezekbe az iskolákba. Közülük kerülnek ki az agronomusok, kik irányítják a termelést. A magyar földet sok, sok ezer traktor, cséplő gép és más mezőgazdasági gép műveli meg, amelyeken parasztfiuk és lányok ülnek mint tarktorosok. A magyar kormány látja el a gazdaságokat nemesitett vetőmaggal és fajállatokkal, hatalmas öntöző müveket valósított meg, amelyek lehetővé tették, hogy az alföld szikes földjein, sőt a kopár Hortobágyon is, ezerholdas táblákon terem meg a rizs és a gyapot. Magyarországon megvalósult mindaz és még sokkal több, mint amiről Czipó Lajos földmunkás itt álmodozik. Persze nem jobbágy és céhrendszer alapján, hanem hatalmas termelőszövetkezetek és a gépi munkaerővel segített egyénileg dolgozó parasztok rendszere alapján. A falu ma már nem a földes-A cikkben bennfoglaltatik Kozsány munkástársunk osztálytudatosan megirt és tanulságos írása. Egy néhány nap múlva már egy egész hónapja lesz annak« hogy áhítattal várom ezen cikkhez való hozzászólókat, vagy jó, vagy rosszhiszemüleg, de sajnos mindhiába várok. A forradalmi ipari szervezetben hivő munkástársaink valószínűleg azért nem foglalkoztak Kozsány munkástárs cikkével, mivel annak megírása munkát adó. De megrovásban részesítem azon tollforgató IWW-istákat, akik elhanyagolták a fönt jelzett cikkre Geréb munkástársnak válaszolni. És egyben neheztelek mindazokra, akik nagyon is jó és tanító cikkeiket nem gyakorolják továbbra is a Bérmunkásban. De talán még sem volna szabad megrovásban részesítenem azokat a harcias fiukat azért, hogy nem Írnak; mert nagy a valószínűség arra, hogy nem mernek írni. Valószínűleg attól tartanak, hogy a cikkeik ugyan olyan elbírálás alá esnének, mint a Kozsány munkástársunk cikke, amely cikkben annyi tévedések lettek fölfedezve, hogy azokból lehetne elraktározni is. Geréb munkástárs a fönt említett lapszámban ismételten elmondja azt, amit az értekezletükön hangoztatott, hogy az IWW azért nem érte el kifejlődését, mert az anyaszervezetben tulmakacson föntartották a politikai ellenes fölfogásukat, minek következtében hosszú és éles harcokba kerültek az amerikai munkásság legmilitánsabb elemeivel. Geréb munkástársunk utóbbi kijelentése elismerése annak, hogy az állami pozíciókért feltörekvő, valamint a már bent levők, nagy ellenségei a forradalmi ipari szervezetben hivő munkásoknak. Csak is azért, mert nem hisznek a vezér imádatban. Mivel ezek a munkások tudják azt, hogy a munkásosztály fölszabadítása csak is a munkásosztály müve lehet. Tehát nem várhatják fölszabaditá s u k a t semmiféle politikai bürokráciától. A kerítés politikai oldalán lévőknek talán nem is az volt a baj, hogy az IWW politikai ellenes, hanem inkább az volt a baj, hogy túlságosan forradalmi, mint ahogyan Kozsány munkástársuk megjegyezte cikkében. Azért jött a parancs felsőbb utasításra, hogy ha nem lehet ur és a kulák rabszolgája, melynek a népe, a dolgozói elnyomott páriák voltak. A magyar falut ma villany világítja, melynek a fényénél olvas, tanul a paraszt. Kulturotthona, könyvtára, mozija és rádiója van és nem kér sem a Czipók, sem a volt földesurak felszabadításából, elvégzi ezt ő maga a fejlődésével, tanulásával, megteremti a maga boldog és szabad életét azon az utón, amelyen halad, amely a kollektiv termelés, a szocializmus útja. megnyerni, akkor szét kell rombolni azt a szervezetet, amely útjában áll a vezéri parancsok végrehajtásának. Meg vagyok győződve arról, hogy a korlátlan szabadságban hivő IWW-isták egy percig sem hittek abban, hogy a testvérharcok előmozdítanák az uj társadalom közös megalapozását. Mivel tudtam azt, hogy a már szégyenletesen dúló testvér harcok óriási kárára vannak a forradalmi eszméknek, bátorságot éreztem magamnak arra, hogy úgy a “Felszabadulás”, valamint a “Bérmunkással” is kezemben közéjük menjek, hogy meggyőződésemből testvéries szeretettel ajánlottam részükre a Forradalmi Ipari Szervezetben való részvétüket, és hangoztattam előttük azt az igazságot, hogy valamennyien megtarthatják az eddigi politikai felfogásaikat is, mert az IWW nem azt kérdezi, hogy milyen a színed, nem azt kérdezi, hogy milyen a vallásod, nem azt kérdezi, hogy milyen a politikai felfogásod, hanem azt kérdezi, hogy munkás vagy-e? Ha igen, akkor közöttünk a helyed. Sajnos, helyiségükben való megjelenésem és a fönt mondottak nem imponáltak részükre, amit azzal bizonyítottak, hogy ökleiket nagyon közel rázták az orrom alatt. Geréb munkástárs, azért történtek még olyan esetek is, hogy a testvér hacokat kiprovokálók, akiket ön a “legmilitánsabb” elemeknek neve- IWW-isták az előbbieket a fejük tetejére kényszerültek állitazett, hogy a még militánsabb ni egyes helyeken. Geréb munkástárs azt mondotta a fönt jelzett cikkben, hogy a frakció (testvér) harcok elkerülhetetlenné váltak. Az igazság pedig az, hogy az Egyesült Államokban a testvér harcok elkerülhetők lehettek volna, ha a felülről jövő parancs nem teljesítéséhez, akadtak volna igazi militáns munkások. Kozsány munkástársunk cikkében fölfedezett tény-e ez? tény-e az? stb., stb. az utóbbi ténymegállapítására Kozsány munkástársunknak, Geréb munkástársunk azt a választ adta, hogy a munkásmozgalom az egész világra kiterjed. Geréb munkástársnak ebben csalhatatlan igaza van, mert az tény. De ez a tény még sem változtat azon a tényen, hogy az Egyesült Államokban politikus barátaink számottevő eredményeket önerejükből tudnának-e fölmutatni. Megjegyzem, hogy ezen cikkel nem az ellentétek kiszélesítése célom, hanem inkább annak tompítása, melynek nagyobbmérvü tompítása minden osztálytudatos munkásnak szigorú kötelessége. Mert úgy a gazdasági elméletet vallók, valamint a politikai elméleteket vallók, láthatjuk azt, amit Mezőségi munkástárs is megemlített, hogy a kapitalizmus ebben az országban még nagyban virágzik, de hogy ne viruljon, ahoz közös erőre van szükség! Igaz, hogy vannak olyan esetek, amikor az egyik elméletet valló megharagszik a másik elméletet vallóra, különösen ha arra oka van a sértőnek. Mezőségi munkástársam azt Írja nékem, hogy aki haragszik annak legtöbbször nincs igaza. A megsértett, vagyis akire megharagudtam a közel múltban, az Geréb munkástárs volt és azért haragudtam meg rá, mert nem helyeseltem, amikor egy tollforgató IWW-istának közlésre küldött cikke, a Bérmunkás lapunkban nem látott napvilágot, mert minden cikk megítéléséhez, részemről a többségnek van vagy lett volna joga. Tehát az ellentétek teljes kiküszöböléséhez minden osztálytudatos munkásnak szigorúan hozzá kell járulnia, J. Feczkó A koreai háború ember veszteségei (Vi.) A világon legnagyobb megtévesztéssel közölt hírek szerint, azt hitették el az amerikaiakkal, hogy Koreában az ellenség vesztesége 1—10 arányban volt. Napról napra rémséges veszteségekről jelentettek, persze az ellenség részéről, amig az amerikai oldalon mindég csak kevés volt a veszteség. Ezt azzal magyarázták meg, hogy az amerikaiaknak nagyon sok golyójuk, ágyú és repülőgépjük van, habár emberanyagban kevesen voltak is. Most jön az igazi önvallomás. A detroiti News vezércikkben közli a végleges veszteségekről való jelentést, mely szerint az amerikai oldalon az összes veszteség, már a szövetségeseket, délkoreaiakat is beleértve 474.- 269, ezekből 144.173 amerikai. Ezzel szemben azon óriási nagy veszteségek melyekről oly gyakran jelentettek, hogy az ellenség szenvedett, 1.540.000 volt. Hol van itt az egy a tízhez való arány ? Hogy szégyenüket palástolja a News vezércikkírója, magyarázza azt is, hogy mindhiába volt olyan sok ágyújuk, repülőgépjük, az amerikai olddalon, de a vörösök nagyon ügyesen eltudtak bújni. Ez a vezércikk iró nem elékszik arra a jelentések tömegeire, mely szerint a vöröseket halott társaik testén keresztül egymás után küldték a halálba, valóságos hullámszerűen. . Valamint az összes kilövött golyók közül, a számításuk szerint csak négyszázból egy találta el a célt, az emberi testet. Úgy kerülő utón azt is megírták már többször, hogy az utóbbi évben már emberanyagban is nagyon egyformán álltak, azaz mindkét oldalon egy-egy millió ember volt igénybe véve, a harcvonalban, vagy hátul. Nagyon érdekes dolgokat fogunk megtudni, ha évek múltán valamelyik bátor, semleges iró meg fogja Írni a koreai polgárháború igaz történetét. Az előzményeket, a kitörését és folytatását, reméljük a hamaros bevégzését is.
