Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-11-21 / 1807. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. november 21. HOZZÁSZÓLÁS AZ OKTÓBER 17-ÉN A BÉRMUNKÁSBAN AZ IPARI UNIO­­NIZMUS ESZMÉJE CÍMEN MEGJELENT ÍRÁSHOZ az utódai életét is lekötné a föl­­desurnak, kik az idők végtelen­ségéig részesülnének a föld ter­mésének jó részébe anélkül, hogy valaha is dolgozniok kelle­ne. Ez a Czipó nem elégszik meg ezzel a javaslatával, nem elég, hogy jobbágyrendszert javasol, de megtetézi még a céh-rendszer bevezetésével, mert a javaslata szerint a földművelést engedély­hez kötné, csak az a paraszt mű­velhetne földet, aki vizsgát tett és erre állami engedélyt kapott. Úgy látszik a szerkesztő nem olvassa el, hogy mi kerül a lap­jába, mert ha elolvasta volna egy ilyen reakciós ostobaság még ma sem jelenhetett volna meg a lapjában. De vannak nagyon okos dol­gok is a cikkben, mint belterjes eazdálkodás, uj ioari növénvek termelése, talaj vizsgálat, hogy hol milyen növény termelése a legalkalmasabb, milyen műtrá­gyával lehetne fokozni a terme­lést. A földművelés tanítása az is­kolákban, tanfolyamokon, szak­értők nevelése . kik tanácsokkal segítik a gazdákat, fajállat te­nyésztés, nemesitett vetőmag, több termelés jutalmazása, ön­tözés, stb. De a mi Czipónk itt sem talál­ta fel a spanyol viaszkot, mert amiket felsorol, mint a "szabad” Magyarországon megvalósítan­dó tervek, az itt a new yorki li­berálisnál lehet uj dolog, de Ma­gyarországon csak mosolyogná­nak rajta a földmunkások és azt mondanák: ‘HÁT IDE FIGYELJ LAJOS” Magyarország már régen sza­kított a régi rendszer maradi termelési módjával. A belterjes gazdálkodás már megvalósult, ma már sok ezer holdon termel­nek rizst, ami nem csak ellát­ja bőven a belső szükségletet, hanem kivitelre is jut. Magyar­­országon sok ezer holdon ter­melnek gyapotot és más ipari növényt. Magyarországon rend­szeres oktatásba részesítik a földmunkásokat, az iskolákba, tanfolyamokon téli estéken a fal­vakban, sőt középiskolák, egye­tem is van, ahol a mezőgazdasá­gi munka csinját-binját tanít­ják meg. _ Ezer és ezer paraszt ifjú jár ezekbe az iskolákba. Közülük ke­rülnek ki az agronomusok, kik irányítják a termelést. A magyar földet sok, sok ezer traktor, cséplő gép és más me­zőgazdasági gép műveli meg, amelyeken parasztfiuk és lá­nyok ülnek mint tarktorosok. A magyar kormány látja el a gaz­daságokat nemesitett vetőmag­gal és fajállatokkal, hatalmas öntöző müveket valósított meg, amelyek lehetővé tették, hogy az alföld szikes földjein, sőt a kopár Hortobágyon is, ezerhol­das táblákon terem meg a rizs és a gyapot. Magyarországon megvalósult mindaz és még sokkal több, mint amiről Czipó Lajos földmunkás itt álmodozik. Persze nem jobb­ágy és céhrendszer alapján, ha­nem hatalmas termelőszövetke­zetek és a gépi munkaerővel se­gített egyénileg dolgozó parasz­tok rendszere alapján. A falu ma már nem a földes-A cikkben bennfoglaltatik Ko­­zsány munkástársunk osztálytu­­datosan megirt és tanulságos írása. Egy néhány nap múlva már egy egész hónapja lesz an­nak« hogy áhítattal várom ezen cikkhez való hozzászólókat, vagy jó, vagy rosszhiszemüleg, de sajnos mindhiába várok. A for­radalmi ipari szervezetben hivő munkástársaink valószínűleg az­ért nem foglalkoztak Kozsány munkástárs cikkével, mivel an­nak megírása munkát adó. De megrovásban részesítem azon tollforgató IWW-istákat, akik elhanyagolták a fönt jelzett cikkre Geréb munkástársnak vá­laszolni. És egyben neheztelek mindazokra, akik nagyon is jó és tanító cikkeiket nem gyako­rolják továbbra is a Bérmunkás­ban. De talán még sem volna sza­bad megrovásban részesítenem azokat a harcias fiukat azért, hogy nem Írnak; mert nagy a valószínűség arra, hogy nem mernek írni. Valószínűleg attól tartanak, hogy a cikkeik ugyan olyan elbírálás alá esnének, mint a Kozsány munkástársunk cik­ke, amely cikkben annyi tévedé­sek lettek fölfedezve, hogy azok­ból lehetne elraktározni is. Geréb munkástárs a fönt em­lített lapszámban ismételten el­mondja azt, amit az értekezle­tükön hangoztatott, hogy az IWW azért nem érte el kifejlő­dését, mert az anyaszervezetben tulmakacson föntartották a po­litikai ellenes fölfogásukat, mi­nek következtében hosszú és éles harcokba kerültek az amerikai munkásság legmilitánsabb ele­meivel. Geréb munkástársunk utóbbi kijelentése elismerése annak, hogy az állami pozíciókért feltö­rekvő, valamint a már bent le­vők, nagy ellenségei a forradal­mi ipari szervezetben hivő mun­kásoknak. Csak is azért, mert nem hisznek a vezér imádatban. Mivel ezek a munkások tudják azt, hogy a munkásosztály föl­szabadítása csak is a munkás­­osztály müve lehet. Tehát nem várhatják fölszabaditá s u k a t semmiféle politikai bürokráciá­tól. A kerítés politikai oldalán lévőknek talán nem is az volt a baj, hogy az IWW politikai elle­nes, hanem inkább az volt a baj, hogy túlságosan forradalmi, mint ahogyan Kozsány munkás­társuk megjegyezte cikkében. Azért jött a parancs felsőbb utasításra, hogy ha nem lehet ur és a kulák rabszolgája, mely­nek a népe, a dolgozói elnyo­mott páriák voltak. A magyar falut ma villany világítja, mely­nek a fényénél olvas, tanul a pa­raszt. Kulturotthona, könyvtára, mozija és rádiója van és nem kér sem a Czipók, sem a volt földesurak felszabadításából, el­végzi ezt ő maga a fejlődésével, tanulásával, megteremti a ma­ga boldog és szabad életét azon az utón, amelyen halad, amely a kollektiv termelés, a szocializ­mus útja. megnyerni, akkor szét kell rom­bolni azt a szervezetet, amely útjában áll a vezéri parancsok végrehajtásának. Meg vagyok győződve arról, hogy a korlát­lan szabadságban hivő IWW-is­­ták egy percig sem hittek ab­ban, hogy a testvérharcok elő­mozdítanák az uj társadalom kö­zös megalapozását. Mivel tudtam azt, hogy a már szégyenletesen dúló testvér har­cok óriási kárára vannak a for­radalmi eszméknek, bátorságot éreztem magamnak arra, hogy úgy a “Felszabadulás”, valamint a “Bérmunkással” is kezemben közéjük menjek, hogy meggyő­ződésemből testvéries szeretet­tel ajánlottam részükre a For­radalmi Ipari Szervezetben való részvétüket, és hangoztattam előttük azt az igazságot, hogy valamennyien megtarthatják az eddigi politikai felfogásaikat is, mert az IWW nem azt kérdezi, hogy milyen a színed, nem azt kérdezi, hogy milyen a vallásod, nem azt kérdezi, hogy milyen a politikai felfogásod, hanem azt kérdezi, hogy munkás vagy-e? Ha igen, akkor közöttünk a he­lyed. Sajnos, helyiségükben való megjelenésem és a fönt mondot­tak nem imponáltak részükre, amit azzal bizonyítottak, hogy ökleiket nagyon közel rázták az orrom alatt. Geréb munkástárs, azért történtek még olyan ese­tek is, hogy a testvér hacokat kiprovokálók, akiket ön a “leg­militánsabb” elemeknek neve- IWW-isták az előbbieket a fe­jük tetejére kényszerültek állita­­zett, hogy a még militánsabb ni egyes helyeken. Geréb munkástárs azt mon­dotta a fönt jelzett cikkben, hogy a frakció (testvér) harcok elkerülhetetlenné váltak. Az igazság pedig az, hogy az Egye­sült Államokban a testvér har­cok elkerülhetők lehettek volna, ha a felülről jövő parancs nem teljesítéséhez, akadtak volna igazi militáns munkások. Kozsány munkástársunk cik­kében fölfedezett tény-e ez? tény-e az? stb., stb. az utóbbi ténymegállapítására Kozsány munkástársunknak, Geréb mun­kástársunk azt a választ adta, hogy a munkásmozgalom az egész világra kiterjed. Geréb munkástársnak ebben csalhatat­lan igaza van, mert az tény. De ez a tény még sem változtat azon a tényen, hogy az Egyesült Államokban politikus barátaink számottevő eredményeket önere­jükből tudnának-e fölmutatni. Megjegyzem, hogy ezen cik­kel nem az ellentétek kiszélesí­tése célom, hanem inkább annak tompítása, melynek nagyobb­­mérvü tompítása minden osz­tálytudatos munkásnak szigorú kötelessége. Mert úgy a gazda­sági elméletet vallók, valamint a politikai elméleteket vallók, láthatjuk azt, amit Mezőségi munkástárs is megemlített, hogy a kapitalizmus ebben az ország­ban még nagyban virágzik, de hogy ne viruljon, ahoz közös erőre van szükség! Igaz, hogy vannak olyan ese­tek, amikor az egyik elméletet valló megharagszik a másik el­méletet vallóra, különösen ha arra oka van a sértőnek. Mezősé­gi munkástársam azt Írja né­kem, hogy aki haragszik annak legtöbbször nincs igaza. A meg­sértett, vagyis akire meghara­gudtam a közel múltban, az Ge­réb munkástárs volt és azért haragudtam meg rá, mert nem helyeseltem, amikor egy tollfor­gató IWW-istának közlésre kül­dött cikke, a Bérmunkás lapunk­ban nem látott napvilágot, mert minden cikk megítéléséhez, ré­szemről a többségnek van vagy lett volna joga. Tehát az ellentétek teljes ki­küszöböléséhez minden osztály­­tudatos munkásnak szigorúan hozzá kell járulnia, J. Feczkó A koreai háború ember veszteségei (Vi.) A világon legnagyobb megtévesztéssel közölt hírek szerint, azt hitették el az ameri­kaiakkal, hogy Koreában az el­lenség vesztesége 1—10 arány­ban volt. Napról napra rémséges veszteségekről jelentettek, per­sze az ellenség részéről, amig az amerikai oldalon mindég csak kevés volt a veszteség. Ezt az­zal magyarázták meg, hogy az amerikaiaknak nagyon sok go­lyójuk, ágyú és repülőgépjük van, habár emberanyagban ke­vesen voltak is. Most jön az igazi önvallomás. A detroiti News vezércikkben közli a végleges veszteségekről való jelentést, mely szerint az amerikai oldalon az összes vesz­teség, már a szövetségeseket, délkoreaiakat is beleértve 474.- 269, ezekből 144.173 amerikai. Ezzel szemben azon óriási nagy veszteségek melyekről oly gyak­ran jelentettek, hogy az ellen­ség szenvedett, 1.540.000 volt. Hol van itt az egy a tízhez való arány ? Hogy szégyenüket palástolja a News vezércikkírója, magya­rázza azt is, hogy mindhiába volt olyan sok ágyújuk, repülő­gépjük, az amerikai olddalon, de a vörösök nagyon ügyesen eltudtak bújni. Ez a vezércikk iró nem elékszik arra a jelenté­sek tömegeire, mely szerint a vöröseket halott társaik testén keresztül egymás után küldték a halálba, valóságos hullámsze­rűen. . Valamint az összes kilövött golyók közül, a számításuk sze­rint csak négyszázból egy talál­ta el a célt, az emberi testet. Úgy kerülő utón azt is megír­ták már többször, hogy az utób­bi évben már emberanyagban is nagyon egyformán álltak, azaz mindkét oldalon egy-egy millió ember volt igénybe véve, a harc­vonalban, vagy hátul. Nagyon érdekes dolgokat fo­gunk megtudni, ha évek múltán valamelyik bátor, semleges iró meg fogja Írni a koreai polgár­háború igaz történetét. Az előz­ményeket, a kitörését és folyta­tását, reméljük a hamaros be­végzését is.

Next

/
Thumbnails
Contents