Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-11-21 / 1807. szám

1953. november 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI A HÓHÉRT AKASSZÁK Még nem felejtettük el, hogy a Truman elnök nevéhez fűződik az az Amerika egész múltjára szégyenletes hajsza, amelyet megindítottak mindenki ellen, akinek nem egyezett a vélemé­nye az uralkodó rendszerrel. Trumanék kezdték mint na­gyon alkalmas eszközt, hogy a magát túlélt kapitalizmus életét meghosszabbítsák. Eló'ször nem­zetközi vonalon, Truman terv, Marshall plan, Atlantic Paktum, európai hadsereg, koreai rendőr­akció és igy tovább. Azután ki­terjesztették belföldre is. Külö­nösen azokra, akik nem hittek a fent felsorolt tervekben, hogy azok alkalmasak arra, hogy az emberiség nagy kérdéseit meg­oldják. Amerika népének, a meglevő jogainak, szabadságának a sze­rencsétlenségére, itt volt egy hatalomra, pozícióra éhes ellen­zék, a Republikánus Párt, amely usry látta, hogy a radikálisok elleni boszorkány hajsza, nagyon alkalmas, hogy a tudatlan töme­gek elől eltakarja a fontos élet­kérdéseket és ők még rádupláz­tak Trumanékra. Ők a vörös veszedelmet még jobban felfúj­ták, sőt a kormány magasran­­gu hivatalnokai között keresték a vörös kémeket. Megindult a verseny a két párt között, ki tud jobban uszítani a radikáli­sok ellen. Amig Trumanék a munkásmozgalom vezetőit fog­ták pörbe, addig McCarthyék a roosevelti liberálisokat vették célba. Amerika mellékkormánya az FBI mind a két csoportot segí­tette, szállította a hamis tanu­kat, a legaljasabb besúgókat, amelynek következtében sok száz ember került börtönbe, sok ezer kiváló tudós, művész, iró és tanár és közgazdász veszítette el az állását. Végül a versenybe McCarthy­ék lettek a győztesek. A vad haj­sza fokozódott, már a villanyszé­ket is működésbe hozták, de a tömegek megunták ezt a lármás bolonditást és kezdték belátni, hogy eben gubát cseréltek és az időközi választásokon újra de­mokrata győzelmek jelentkez­tek. Sürgős szenzációra volt szükség, hogy újra el lehessen terelni a tömegek figyelmét, amit a félelmetesen jelentkező munkanélküliség is fokozott és hirtelen felrobbantották a leg­nagyobb büzbombát, ami a vö­rös hajszában eddig használva lett. Az igazságügyi államtitkár egy beszédében kijelentette, hogy Truman elnök egy magas­­rangú államhivatalnokot egy magasabb állásra nevezett ki, azután hogy az FBI két Ízben is jelentette, hogy az illető a szov­jet kéme. McCarthyék felkapták a lab­dát és most ők játszanak vele. Három ilyen bizottság van, mind a három mint az éhes ku­tyák csaptak le erre a zaftos falatra. Mind a három elrendel­te a vizsgálatot és idézést küld­tek nem csak Truman közvet­len környezetének, hanem a szemfüles Velde féle bizottság megelőzve a kollégáit maga elé idézte Truman volt elnököt is, hogy először zárt ajtók mögött és azután nyílt televíziós kihall­gatáson kérdezzék ki. Sajnos a szenzációs kihallga­tás elmaradt, mert Truman volt elnök egyszerűen az alkotmá­nyos jogaira hivatkozva megta­gadta a bizottság előtt való meg­jelenést. Engem őszintén mondva nem nagy érdekelt az ügy politikai része, amely ugyan olyan kierő­szakolt hazugságokon épült fel, mint az a sok száz kihallgatás, amelyek alapján tettek tönkre, zártak börtönbe ezreket. De na­gyon élveztem volna, amikor fel­tették volna az inkvizitorok — akiket Trumanék szabadítottak az országra — a mesternek a szokott kérdéseket, hogy: Tagja-e, vagy tagja volte a Kommunista Pártnak ? Tagja volt-e annak a kém csoportnak, amely a Szovjeteknek elárulta az atombomba titkát? Végzett-e kémkedést az elnöksége alatt a Szovjet részére, stb., stb. Mert feltehető az, hogy aki tudatosan egy kémet kinevez magas állami állásra, maga is érdekelt a kém­kedésben. De Truman elrontotta azt a lehetőséget, hogy neki is felte­gyék a szemtelen, ostoba kér­déseket és igy Amerika népe tanúja legyen annak, amikor a hóhért akasszák. Egy jó tanulság fenmaradt ebből az elzápult szenzációból, még pedig az, hogy azok a tör­vények, amelyeket a baloldali mozgalmak elfojtására gyártot­tak, alkalmasak arra, hogy a kormányok minden ellenzékét bi­zottságok, bíróságok elé állít­sák. Alkalmasak arra is, hogy ne csak a baloldali munkásszer­vezeteket nyomják el, hanem guzsbakössenek minden szak­szervezetet, amelyet a nagytőke veszedelmesnek lát a korlátlan uralmárü. Ezt a tényt ma már Truma­nék saját bőrükön tapasztalták és nagyon valószínű, hogy a ma uralkodó nagytőke éreztetni fog­ja ezt az egész munkásosztállyal, a szervezkedési, sztrájk és pike­­telés jogának a még jobban va­ló megszorításával és azt, hogy 1 ez az ország rohamléptekben halad a nyílt fasizmus felé, amely fokozatosan semmisiti meg mindazokat a szabadság jo­gokat, amelyre ez az ország oly büszke volt. LAJOS A FÖLDMUNKÁS Van New York városába ecv mavaar nvclyen mepdeleriő “li­berális” hetilap, amely iskolapél­dáin annak, hogy mit jelent ma gyakorlatban a "liberalizmus” és ami vele egyenlő a jobboldali szocializmus. Röviden összefoglalva, alibi igazolás, vezeklés a múltak “bű­néért”, amikor a liberalizmus az emberi jogokért, az imperializ­mus, ami vele azonos a monopol kapitalizmus, a gyarmati elnyo­más ellen küzdött, amikor ezek a liberálisok még a roosevelti ideálokért lelkesedtek. Ez a múlt nagy bűne, ezt csak úgy le­het felejtetni, ha a legszélső re­akción is tulkiabálva, vad gyű­löletet hirdetnek minden ellen, ami haladás, szocializmus, vagy pláne egy uj társadalmi rend­szer építése. Nézzünk meg egy ilyen libe­rális hetilapot, hasonlítsuk ösz­­sze az amerikai jingo lapokkal, rögtön szembetűnik, hogy a Hearst lapok a gyűlölet hirde­tésben messze mögötte marad­nak a liberálisok mögött, sőt nagyon gyakori, hogy a jingo lapok veszik át a liberális lapok­ból a legképtelenebb kitaláláso­kat. Magyar vonalon, Magyaror­szág fölszabadítását hirdetik, pedig jól tudják, hogy az álta­luk elképzelt ‘‘fölszabadulás” csak a világtörténelem legbor­zalmasabb háborúja után tör­­ténhetne*meg, amelyben elpusz­tulna, megsemmisülne Magyar­­ország a magyar néppel együtt. Elfelejtik, hogy már egyszer az ő ujjongásuk közbe "felsza­badították” Magyarországot, ami után három napi szocialista­liberális uralom volt, amelyet egy szakasz rendőrrel elkerget­tek és amely után 25 éven ke­resztül Horthy uralma követ­kezett, amikor nem csak a mun­kást, á radikálisokat akasztot­ták, gyilkolták, hanem a zsidó­kat is, amely uralom végül a korlátlan tömeggyilkosságokon keresztül az ország pusztulásá­hoz vezetett. Ezek a liberálisok nem tanul­nak. Most is azt hiszik, hogy a “felszabadulás” után ők követ­keznek. Tudják pedig, hogy a gyilkos banditák szerte a vilá­gon készen állnak, katonai ala­kulatokba szerveződtek azzal a nyílt céllal, hogy befejezik azt a munkát, amelyet a Hitler-Szála­­si éra bukásakor abba kellett hagyniok. Ezek a bandák nem csak a vörösök kiirtását terve­zik, amit a liberálisok is helye­selnek, de ők az összes zsidókat és szocialistákat egészen a leg­halványabb rózsaszín liberálisig ki akarják irtani és a múlt azt igazolja, hogy ez a rablásban, gyilkolásban gyakorlott társa­ság nem lesz tekintettel az emig­rációba végzett gyűlölet terjesz­tő uszításokra, a liberális urak­nak nem fogadják el alibinek a nekik tett szolgálatokat, hanem ők is sorra kerülnének ha az a nagyon óhajtott “felszabadu­lás” bekövetkezne. De ezek a liberális urak na­gyon szemérmesek, igyekeznek fentartani a látszatot a vad há­borús uszításuk dacára, pacifis­ta jelszavakkal dobálódznak. A reakció és a nagytőkéhez való felsorakozásukat upy akarják most eltüntetni, hogy mun­kás és naraszt barátságot han­goztatnak és a látszat fentartá­­sára egy pár disz-munkást. dísz­­parasztot tartanak maguk körül a tömegek megtévesztésére. DISZ-P AiRASZT A new yorki liberális hetilap­nak is megvannak a maga kira­kat munkásai, parasztjai, akiket időközönként megszólaltatnak a lap hasábjain. Ilyen kirakat cikkek jelennek meg mostanában, amelyek úgy vannak aláírva, hogy Czipó La­jos, földmunkás. Nem tudom, hogy ki ez a Czi­pó, mit csinált odahaza Magyar­­országon, tényleg napszámos, részes-arató volt-e, mert az hogy “földmunkás”, azt kell je­lentse, hogy földnélküli, bérért dolgozó földműves volt. A falu legszegényebb rétege, nem tu­dom, de lehetséges. Azt sem tu­dom, hogy mikor és miért sza­ladt el Magyarországról, ahol a föld nélküli, földet kapott és a liberálisok minden hazugsága dacára, a magyar földmunkás, soha olyan jólétben, szabadság­ban, az ezeréves Magyarorszá­gon nem élt mint ma. Nem azt mondom, hogy a jólét és a sza­badsága a volt magyar földmun­kásnak ma tökéletes Magyaror­szágon, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a földmunkás volt a legnyomorultabb, legelnyomot­­tabb pária az úri Magyarorszá­gon akkor bátran állíthatom, hogy ma jólétben és szabad­ságban él a magyar földön és megkérdezhetjük Czipó Lajos földmunkást, hogy mi az ami­ért elszaladt Magyarországból, mi az amit megsirat az úri Ma­gyarországból. De nem ez a lényeges, hanem az, hogy milyen Magyarorszá­got akar, amikor “szabad fel­szabadult” Magyorországról ir a new yorki hetilapba. Amiről Czipó fölmunkás ir, az amit maga agyait ki az osto­baság, aminek értelme van, azt meg a mai Népi Demokrácia már megvalósította. “Mindenkinek csak annyi földje lehet, amennyit külső se­gítség nélkül meg tud müveim”, se cselédje, se napszámosa nem lehet. Ez igy tisztára egy zavaros kommunizmus volna, de Czipó úgy is mint Lajos, úgyis mint földmunkás, nem akarja elven­ni azoktól a földet akiknek több van mint amennyit megművel­het, sőt vissza adja azok földje­it is, kiktől a mai rendszer elvet­te, de kötelezné arra, hogy azo­kat bérbe adják azoknak, akik megtudják művelni, a nincstelen és kevés földdel rendelkező pa­rasztoknak, akikkel azután a földtulajdonos osztozna a ter­mésen. Azt nem írja a Lajos, hogy feles vagy harmados bér­let volne-e ez, amely nem volna más mint visszatérés a jobbágy sorba, mert hisz igy a nincste­len paraszt nem csak a saját, de hogy a kommunista mumustól csak ő tud védelmet nyújtani. Eb­ben a csúnya versenyben Joe meg a társai tulkiabálták Harryt, kibuktatták és most tovább folytatják a szabadságjogok megnyir­bálását. Éppen ezért a Truman sopánkodása is csak olyan talmi, mint a Jewish Congress azon állítása, hogy az ex-elnök “bátorsággal védelmezte” a szabadság jogokat.

Next

/
Thumbnails
Contents