Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-21 / 1807. szám
1953. november 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI A HÓHÉRT AKASSZÁK Még nem felejtettük el, hogy a Truman elnök nevéhez fűződik az az Amerika egész múltjára szégyenletes hajsza, amelyet megindítottak mindenki ellen, akinek nem egyezett a véleménye az uralkodó rendszerrel. Trumanék kezdték mint nagyon alkalmas eszközt, hogy a magát túlélt kapitalizmus életét meghosszabbítsák. Eló'ször nemzetközi vonalon, Truman terv, Marshall plan, Atlantic Paktum, európai hadsereg, koreai rendőrakció és igy tovább. Azután kiterjesztették belföldre is. Különösen azokra, akik nem hittek a fent felsorolt tervekben, hogy azok alkalmasak arra, hogy az emberiség nagy kérdéseit megoldják. Amerika népének, a meglevő jogainak, szabadságának a szerencsétlenségére, itt volt egy hatalomra, pozícióra éhes ellenzék, a Republikánus Párt, amely usry látta, hogy a radikálisok elleni boszorkány hajsza, nagyon alkalmas, hogy a tudatlan tömegek elől eltakarja a fontos életkérdéseket és ők még rádupláztak Trumanékra. Ők a vörös veszedelmet még jobban felfújták, sőt a kormány magasrangu hivatalnokai között keresték a vörös kémeket. Megindult a verseny a két párt között, ki tud jobban uszítani a radikálisok ellen. Amig Trumanék a munkásmozgalom vezetőit fogták pörbe, addig McCarthyék a roosevelti liberálisokat vették célba. Amerika mellékkormánya az FBI mind a két csoportot segítette, szállította a hamis tanukat, a legaljasabb besúgókat, amelynek következtében sok száz ember került börtönbe, sok ezer kiváló tudós, művész, iró és tanár és közgazdász veszítette el az állását. Végül a versenybe McCarthyék lettek a győztesek. A vad hajsza fokozódott, már a villanyszéket is működésbe hozták, de a tömegek megunták ezt a lármás bolonditást és kezdték belátni, hogy eben gubát cseréltek és az időközi választásokon újra demokrata győzelmek jelentkeztek. Sürgős szenzációra volt szükség, hogy újra el lehessen terelni a tömegek figyelmét, amit a félelmetesen jelentkező munkanélküliség is fokozott és hirtelen felrobbantották a legnagyobb büzbombát, ami a vörös hajszában eddig használva lett. Az igazságügyi államtitkár egy beszédében kijelentette, hogy Truman elnök egy magasrangú államhivatalnokot egy magasabb állásra nevezett ki, azután hogy az FBI két Ízben is jelentette, hogy az illető a szovjet kéme. McCarthyék felkapták a labdát és most ők játszanak vele. Három ilyen bizottság van, mind a három mint az éhes kutyák csaptak le erre a zaftos falatra. Mind a három elrendelte a vizsgálatot és idézést küldtek nem csak Truman közvetlen környezetének, hanem a szemfüles Velde féle bizottság megelőzve a kollégáit maga elé idézte Truman volt elnököt is, hogy először zárt ajtók mögött és azután nyílt televíziós kihallgatáson kérdezzék ki. Sajnos a szenzációs kihallgatás elmaradt, mert Truman volt elnök egyszerűen az alkotmányos jogaira hivatkozva megtagadta a bizottság előtt való megjelenést. Engem őszintén mondva nem nagy érdekelt az ügy politikai része, amely ugyan olyan kierőszakolt hazugságokon épült fel, mint az a sok száz kihallgatás, amelyek alapján tettek tönkre, zártak börtönbe ezreket. De nagyon élveztem volna, amikor feltették volna az inkvizitorok — akiket Trumanék szabadítottak az országra — a mesternek a szokott kérdéseket, hogy: Tagja-e, vagy tagja volte a Kommunista Pártnak ? Tagja volt-e annak a kém csoportnak, amely a Szovjeteknek elárulta az atombomba titkát? Végzett-e kémkedést az elnöksége alatt a Szovjet részére, stb., stb. Mert feltehető az, hogy aki tudatosan egy kémet kinevez magas állami állásra, maga is érdekelt a kémkedésben. De Truman elrontotta azt a lehetőséget, hogy neki is feltegyék a szemtelen, ostoba kérdéseket és igy Amerika népe tanúja legyen annak, amikor a hóhért akasszák. Egy jó tanulság fenmaradt ebből az elzápult szenzációból, még pedig az, hogy azok a törvények, amelyeket a baloldali mozgalmak elfojtására gyártottak, alkalmasak arra, hogy a kormányok minden ellenzékét bizottságok, bíróságok elé állítsák. Alkalmasak arra is, hogy ne csak a baloldali munkásszervezeteket nyomják el, hanem guzsbakössenek minden szakszervezetet, amelyet a nagytőke veszedelmesnek lát a korlátlan uralmárü. Ezt a tényt ma már Trumanék saját bőrükön tapasztalták és nagyon valószínű, hogy a ma uralkodó nagytőke éreztetni fogja ezt az egész munkásosztállyal, a szervezkedési, sztrájk és piketelés jogának a még jobban való megszorításával és azt, hogy 1 ez az ország rohamléptekben halad a nyílt fasizmus felé, amely fokozatosan semmisiti meg mindazokat a szabadság jogokat, amelyre ez az ország oly büszke volt. LAJOS A FÖLDMUNKÁS Van New York városába ecv mavaar nvclyen mepdeleriő “liberális” hetilap, amely iskolapéldáin annak, hogy mit jelent ma gyakorlatban a "liberalizmus” és ami vele egyenlő a jobboldali szocializmus. Röviden összefoglalva, alibi igazolás, vezeklés a múltak “bűnéért”, amikor a liberalizmus az emberi jogokért, az imperializmus, ami vele azonos a monopol kapitalizmus, a gyarmati elnyomás ellen küzdött, amikor ezek a liberálisok még a roosevelti ideálokért lelkesedtek. Ez a múlt nagy bűne, ezt csak úgy lehet felejtetni, ha a legszélső reakción is tulkiabálva, vad gyűlöletet hirdetnek minden ellen, ami haladás, szocializmus, vagy pláne egy uj társadalmi rendszer építése. Nézzünk meg egy ilyen liberális hetilapot, hasonlítsuk öszsze az amerikai jingo lapokkal, rögtön szembetűnik, hogy a Hearst lapok a gyűlölet hirdetésben messze mögötte maradnak a liberálisok mögött, sőt nagyon gyakori, hogy a jingo lapok veszik át a liberális lapokból a legképtelenebb kitalálásokat. Magyar vonalon, Magyarország fölszabadítását hirdetik, pedig jól tudják, hogy az általuk elképzelt ‘‘fölszabadulás” csak a világtörténelem legborzalmasabb háborúja után történhetne*meg, amelyben elpusztulna, megsemmisülne Magyarország a magyar néppel együtt. Elfelejtik, hogy már egyszer az ő ujjongásuk közbe "felszabadították” Magyarországot, ami után három napi szocialistaliberális uralom volt, amelyet egy szakasz rendőrrel elkergettek és amely után 25 éven keresztül Horthy uralma következett, amikor nem csak a munkást, á radikálisokat akasztották, gyilkolták, hanem a zsidókat is, amely uralom végül a korlátlan tömeggyilkosságokon keresztül az ország pusztulásához vezetett. Ezek a liberálisok nem tanulnak. Most is azt hiszik, hogy a “felszabadulás” után ők következnek. Tudják pedig, hogy a gyilkos banditák szerte a világon készen állnak, katonai alakulatokba szerveződtek azzal a nyílt céllal, hogy befejezik azt a munkát, amelyet a Hitler-Szálasi éra bukásakor abba kellett hagyniok. Ezek a bandák nem csak a vörösök kiirtását tervezik, amit a liberálisok is helyeselnek, de ők az összes zsidókat és szocialistákat egészen a leghalványabb rózsaszín liberálisig ki akarják irtani és a múlt azt igazolja, hogy ez a rablásban, gyilkolásban gyakorlott társaság nem lesz tekintettel az emigrációba végzett gyűlölet terjesztő uszításokra, a liberális uraknak nem fogadják el alibinek a nekik tett szolgálatokat, hanem ők is sorra kerülnének ha az a nagyon óhajtott “felszabadulás” bekövetkezne. De ezek a liberális urak nagyon szemérmesek, igyekeznek fentartani a látszatot a vad háborús uszításuk dacára, pacifista jelszavakkal dobálódznak. A reakció és a nagytőkéhez való felsorakozásukat upy akarják most eltüntetni, hogy munkás és naraszt barátságot hangoztatnak és a látszat fentartására egy pár disz-munkást. díszparasztot tartanak maguk körül a tömegek megtévesztésére. DISZ-P AiRASZT A new yorki liberális hetilapnak is megvannak a maga kirakat munkásai, parasztjai, akiket időközönként megszólaltatnak a lap hasábjain. Ilyen kirakat cikkek jelennek meg mostanában, amelyek úgy vannak aláírva, hogy Czipó Lajos, földmunkás. Nem tudom, hogy ki ez a Czipó, mit csinált odahaza Magyarországon, tényleg napszámos, részes-arató volt-e, mert az hogy “földmunkás”, azt kell jelentse, hogy földnélküli, bérért dolgozó földműves volt. A falu legszegényebb rétege, nem tudom, de lehetséges. Azt sem tudom, hogy mikor és miért szaladt el Magyarországról, ahol a föld nélküli, földet kapott és a liberálisok minden hazugsága dacára, a magyar földmunkás, soha olyan jólétben, szabadságban, az ezeréves Magyarországon nem élt mint ma. Nem azt mondom, hogy a jólét és a szabadsága a volt magyar földmunkásnak ma tökéletes Magyarországon, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a földmunkás volt a legnyomorultabb, legelnyomottabb pária az úri Magyarországon akkor bátran állíthatom, hogy ma jólétben és szabadságban él a magyar földön és megkérdezhetjük Czipó Lajos földmunkást, hogy mi az amiért elszaladt Magyarországból, mi az amit megsirat az úri Magyarországból. De nem ez a lényeges, hanem az, hogy milyen Magyarországot akar, amikor “szabad felszabadult” Magyorországról ir a new yorki hetilapba. Amiről Czipó fölmunkás ir, az amit maga agyait ki az ostobaság, aminek értelme van, azt meg a mai Népi Demokrácia már megvalósította. “Mindenkinek csak annyi földje lehet, amennyit külső segítség nélkül meg tud müveim”, se cselédje, se napszámosa nem lehet. Ez igy tisztára egy zavaros kommunizmus volna, de Czipó úgy is mint Lajos, úgyis mint földmunkás, nem akarja elvenni azoktól a földet akiknek több van mint amennyit megművelhet, sőt vissza adja azok földjeit is, kiktől a mai rendszer elvette, de kötelezné arra, hogy azokat bérbe adják azoknak, akik megtudják művelni, a nincstelen és kevés földdel rendelkező parasztoknak, akikkel azután a földtulajdonos osztozna a termésen. Azt nem írja a Lajos, hogy feles vagy harmados bérlet volne-e ez, amely nem volna más mint visszatérés a jobbágy sorba, mert hisz igy a nincstelen paraszt nem csak a saját, de hogy a kommunista mumustól csak ő tud védelmet nyújtani. Ebben a csúnya versenyben Joe meg a társai tulkiabálták Harryt, kibuktatták és most tovább folytatják a szabadságjogok megnyirbálását. Éppen ezért a Truman sopánkodása is csak olyan talmi, mint a Jewish Congress azon állítása, hogy az ex-elnök “bátorsággal védelmezte” a szabadság jogokat.