Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-21 / 1807. szám
l oldal BÉRMUNKÁS 1953. november 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Egy évre .......................$3.00 Félévre ........................... 1.50 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés Kanadába egész évre Subscription Rates: One Year .......................$3-00 Six Months ................... L60 Single Copy _________ 5c Bundle Orders ____ 3c ......................... $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio közügyek intézésénél miért kell olyan nagy titkolódzás, mint azt a jelenlegi adminisztráció mutatta? Leszámítva a katonai titkokat, milyen közügyek lehetnek azok, amiket Amerika népe előtt ilyen nagy erőfeszítéssel kell eltitkolni? Azelőtt is voltak a kormánynak titkos ügyei, de korántsem ennyi, mint az Eisenhower adminisztrációnak. Éppen azért a legvalószínűbb magyarázat az, hogy ezt a nagy titkolódzást a jelen adminisztráció és a nagytőkések szoros kapcsolata okozza. A kormány ma teljesen az iparbárók és nagy üzletemberek kezeiben van. Ezek megszokták, hogy üzleteiket autokratikus módon, munkásaik megkérdezése nélkül intézik. Ezt az autokratikus módszert magukkal vitték a kormányba is, ahol az irányitó tisztségeket foglalják el. Úgy képzelik tehát, hogy a kormányzás az ő “businesszük”, amihez a népnek nem sok köze van. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. “Lecsurgó” rendszer Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Kéretlen információk Az amerikai lapokban a múlt héten közzétettek egy levelet, amelyben bizonyos Mr. Theodore Streibert, az újonnan szervezett “United States Information Agency” vezetője jelentést tesz Eisenhower elnöknek, hogy az újjászervezett iroda ismét működni fog s általában véve mit kell érteni az újjászervezés alatt. Csak ebből a jelentésből tudtuk meg, hogy az Egyesült Államok azon “információs” irodáit, amelyeket álcázott módon “könyvtáraknak” neveztek, de amelyekről véletlenül-e avagy tudatosan a demagóg McCarthy lerántotta a leplet, újjászervezték. A Bérmunkás olvasói bizonyára emlékezni fognak még erre a dologra, miután akkor számos könyvet is elégettek és Eisenhower akkor olyan nyilatkozatot adott ki, hogy ma sem lehet tudni, vájjon tetszett-e neki a könyvégetés, avagy ellenezte azt? Szóval ezt az információs szolgálatot újjászervezték és mint Mr. Streibert jelenti, ezentúl több tényt (facts) fognak be a propagandájukba és valamivel abbahagyják a kommunizmus gyalázását. Általában szólva ez a levél teljes, száz százalékos beismerése annak, hogy ez az “Information Service”, vagy amint most nevezik — “Information Agency” valójában nem információkat adó intézmény, hanem egyszerű propaganda szervezet, amely nem az informálást, hanem inkább a félrevezetést szolgálta. Mr. Streibert levele szerint a régi iroda azt a nagy hibát követte eí, hogy vehemensen szovjetellenes propagandát adott le a vasfüggöny mögötti országokba. De az ottani népek — írja Mr. Streibert, — nem kedvelik a kommunista-ellenes propagandát s azért nem is hallgatták a rádió leadásokat; sőt azt sem, hogy mi történik a külföldön, annyira megbízhatatlannak vették az ily propagandát. Mindez beismerése annak, hogy az Amerika Hangjara es mas amerikai propagandára a népi köztársaságokban csak azok figyeltek fel, akik a régi rendszer visszatérését várják. Csak ezek adtak hitelt azon gyerekers kitalált meséknek, amikkel a népi köztársaságok lakóit innen informálni akarták. Azért mondjuk, hogy csak akarták, mert hiszen most ők ismerik be, hogy a “túlsó” oldalon nem hallgattak rájuk. Az újjászervezett ügynökség azonban majd jobban fogja csinálni, — ígéri Mr. Streibert. “Ki fogja hangsúlyozni, hogy a szá^ badságot szerető népeknek közös érdekeik vannak, hogy Amerikának mi a célja? Milyen politikai elvek szolgálják azon közös éli delieket? És ebben csak az ‘igazságot’ fogjuk mondani.” Igen ám, de ki határozza meg, hogy igazság-e az az “információ”, amit innen kérés nélkül, sőt az érdekelt népek óhaja ellenére küldenek hozzájuk a léghullámokon keresztül? Nagyon naiv ember lehet ez a Mr. Streibert, ha úgy véli, hogy amit ő igazságnak mond a politikai propaganda mezején, azt mások is igazságnak találják. A kormány titkai Az amerikai újságok, amelyek túlnyomó nagy többsége az Eisenhower adminisztráció szolgalelkü kezes báránya volt eddig, az utóbbi hetekben nyíltan panaszkodtak, hogy a kiilömböző kormányhivataloktól nem kapnak információkat arra vonatkozólag, hogy miként is intézik a nép ügyeit. Ennek oka az volt, hogy manapság csaknem minden kormányhivatal működését “titkosnak” minősítették. Kimutatták az újságok, hogy 45 kormányhivatal élt azzal a joggal, hogy a működését titkosnak, vagy ’’classified” jelzésűnek mondotta, amit tehát a lapok nem közölhettek. És miután a lapok nem kaptak információt, igy csak meséket Írtak arról, hogy ez vagy az a kormányhivatal mi jót, vagy mi rosszat csinál. A sok panaszra végre az adminisztráció is megszólalt és az elnök kiadott egy rendeletet, amelyben 28 kormányhivataltól megvonta azt a jogot, hogy bármit is titkosnak minősítsenek. Persze még igy is marad 17 fórum, amelyek eltitkolhatják az olyan dolgokat, amiket nem akarnak a nép tudomására hozni, noha azoknak semmi közük sincs a katonai dolgokhoz. Az átlagos polgár természetesen joggal kérdezheti, hogy a Bármennyire igyekszenek leplezni, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy az Eisenhower adminisztráció legnagyobb gondját az képezi, hogy miként lehetne megakadályozni a nagy ipari pangást, ha egyszer a fegyverkezési programot csakugyan csökkenteni kell. ' Erre vonatkozólag sokatmondó nyilatkozatot tett a “Council of Economic Advisers” nevű bizottság elnöke, Dr. Arthur F. Burns, akinek a bizottsága napokon át tárgyalt az iparok, a kereskedelem és a szervezett munkások vezetőivel. Dr. Burns többek között ezt mondotta: Azt hiszem, hogy a tőkés termelés abba az irányba halad, hogy a kormány felelős olyan állapotok fentartásáért, amelyekben a privát tőke elhelyezkedhetik és a munkaalkalmakat magas színvonalon tarthatja. A kormány kötelessége olyan intézkedések foganatosítása, amelyek a magánvallálatokat mozgásban tartják, amelyek aztán elejét veszik a depressziónak. Ez a nagyon ovatos nyilatkozat valójában bejelentése annak, hogy már a republikánus párt is szakított ama régi, merev álláspontjával, hogy a kormánynak az ország gazdasági életébe nem kell beleszólni s az ipari pangásokért a kormány nem felelős. Ez volt a republikánus párt álláspontja még Hoover idejében is azért a Roosevelt New Deal adminisztrációját a szocializmus bevezetésével vádolták. Még ma is mindent elkövetnek a New Deal emlékének bemocskolására. Közben azonban nagyot haladt a világ, a föld egvharmadán olyan kormányok kerültek uralomra, amelyek azt hirdetik, hogy igenis a kormányok kötelessége az ipari fellendülés megindítása és fentartása. És miután ez az eddigi jelek szerint sikerrel járt, az amerikai kormány is kénytelen követni ezt az uj gazdásági irányelvet, csak éppen megfelelő módon módosítja. Amig a kollektív termelő országok alkotmányai kimondják, hogy a dolgozóknak joguk van a munkához, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kormány gondoskodni köteles a munkaalkalmakról, addig az amerikai gazdaságpolitikai elv most az lesz, hogy a tőkéseknek van joguk az üzlethez, vagyis a kormány köteles gondoskodni arról, hogy a nagy iparvállalatok rendeléseket kapjanak. Miután minden kormány bevallott célja csak a néptö’megek életszínvonalának az emelése, igy a két rendszert hasonlítva azt látjuk, hogy amig a kollektiv termelő rendszerben ezt közvetlenül vagyis direkt módon akarják intézni, addig az amerikai rendszerben előbb a munkáltatók kapják az állami segítséget és csak ami abból lecsurog, jut a dolgozó tömegeknek. A Dr. Burns nyilatkozata szerint az Eisenhower adminisztráció nem bújik ki a felelőség alól, a depresszió megakadályozására életbelépteti a mainál is nagyobb méretű közvetett segítő, vagy másnéven “lecsurgó” gazdaságpolitikai rendszert. Érdemtelen kitüntetés Az American Jewish Congress éremmel tüntette ki Harry S. Truman ex-elnököt a “polgári jogok védelmében tanúsított bátorságáért”. Truman a kitüntetést megköszönő beszédében az Írott szövegtől eltérve ezeket mondotta: Az amerikai népet félelemben tartják azon váddal, hogy szimpatizál a kommunizmussal. A kommunizmustól való félelmet úgy manipulálják, hogy rettegést keltsen. Márpedig az amerikai szabadságnak nem sok értelme lenne a gondolat és a szólás szabadság nélkül. Nem mondom, hogy ezeket most már elveszítettük, de állítom, hogy igenis ezen szabadságjogokat erősen támadják. Amikor az emberek félnek kimondani azt, amit gondolnak, félnek barátkozni még az ártatlanokkal is, avagy nem mernek uj eszmék után kutatni, akkor ezen szabadságjogok már valóban veszélyben forognak. Truman ezen kijelentése valóban nagy igazságot tartalmaz. Csupán azt kellene még hozzátenni, hogy ő volt az első, aki ezen szabadságjogokat megtámadta már akkor, midőn egy kétes hirü ügyvédet nevezett ki igazságügyminiszternek, aki alatt megkezdődött az a jogtiprás, amit az ex-elnök ma ilyen bátran elitéi. Volt Trumannak elég alkalma arra, hogy megállítsa ezen jogtipró folyamatot, amikor az elnöki tisztségben ült, de akkor versenyzett a többi reakciós politikussal abban, hogy a kommunista mumussal ijesztgette az amerikai népet. Truman éppen úgy, mint Joe McCarthy, azt igyekeznek bebeszélni az amerikai népnek,
