Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-21 / 1807. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1953. november 21. kínai földreform Irta: MARY AUSTIN ENDICOTT Amikor az 1951-es berlini békekongresszuson a kínai delegáció vezetője, Kuo Mo-jo meghívott bennünket a Kínai Népköztársaság látogatására, végtelen nagy örömmel köszöntük meg s fogadtuk el a meghívást. De hogyisne, hiszen a férjem, James G. Endicott és én életünk legnagyobb részét Kinában töltöttük. Sőt mi több, a férjem Kinában született, ott nevelkedett pár évig s noha Kanadában végezte felső iskoláit, a kínai nyelvet éppen úgy beszéli, mint maguk a kínaiak. A férjem a theológiai főiskola elvégzése után, követve apja példáját. úgy ő is Kínába ment misszionárus szolgálatra. Előbb azonban megnősült és 1925-ben már én is vele mentem és 1942- ig maradtunk ott. Egy évi kanadai tartózkodás után a férjem 1944-ben újra visszament, én csak 46-ban követtem és 1948- ban jöttünk vissza. Ezen hosszú idő alatt tanítottam az iskolában, majd neveltem négy gyermekünket és három kínai gyermeket, akik éveken át mint családunk tagjai éltek velünk. Jelenleg több unokánk és fogadott unokánk él Kinában, ahol a férjem közismert egyén. Annyira ismert, hogy a kínaiak “Wen Yiu-chang’’ néven említik. A “Wen” nevet még az apjának adták, azt jelenti, hogy “irodalom”, amivel jelezni akarták, hogy Endicott (a férjem apja) iró volt, vagyis irt a kínai újságokba. Amikor a férjem már fiatal korában szintén kezdett írni a kínai folyóiratok részére, kínai kollégái a “Wen Yiu-chang” (az irodalom ifjabb fejezete) nevet adták neki. A kínai neveknél előbb mondják a családi nevet s azután a felvett, vagy fogadott nevet, amely rendesen két szótag, válaszjellel elkülönítve, ilyenformán: Ku Mojo. Az utóbbi években azonban gyakran csak a felvett (kereszt) nevet használják. A KÍNAI paraszt A háborút megelőzőleg Kinában találtuk a földnélküli parasztság legnagyobb tömegét az egész világon, 320 milliót, ami nem sokkal kevesebb, mint az Egyesült Államok és a Szovjetunión lakóinak összesége. Nyolcvan százaléka ennek a rettenetes nagy paraszt tömegnek nem birt semmivel, vagy csaknem semmivel. Ezek számára most egészen uj élet kezdődött. Ezer és ezer éven át túrta a kínai paraszt a földet és álmodozott szabadságról, meg arról, hogy egyszer csak egy kis földecskét szerez, amelyből ha nehezen is, de kicsikar valamilyen életet. Ez ugyan igy van minden olyan országban, ahol a föld néhány ember tulajdonába került s a nagy tömeg koldus szegénységbe jutott. Már a keresztény korszak előtt élő zsidó próféták a boldogság országát úgy képzelték el, mint ahol “minden embernek lesz saját szőllő tőkéje, ülhet a saját fügefája alatt és senkitől sem kell félnie”. Amikor 1952-ben újra meglátogattuk Kínát, úgy tetszett nekünk, hogy a nincstelenek ezen álma itt teljesedőben van. Akik olvasták Pearl Buck a “The Good Earth” cimü könyvét, némi fogalmat kaptak arról a kegyetlen, degenerált életről, amiben a kínai szegény parasztság élt. Mert a kinai paraszt ha nem törvény szerint is, de valójában rabszolgája volt földesurának, aki egyszemélyben betöltötte az adószedő és a biró szerepét is. így volt ez Kinában már ősidők óta. A történelem szerint a kinai feudalista korszak már a mai időszámítás előtt 1221-ben vette kezdetét s egész napiainkig tartott. Az országot felosztották egymás között a vezérek, akik felett a császárok uralkodtak. A kinai feudalista rendszer persze bizonyos tekintetben külömbözött az európaitól, de lényegében ez is a földesur és a földmunkásnak egymáshozi viszonyán alapult. PARASZT LÁZADÁSOK A kinai rendszer különösen gyalázatos volt a nőkre nézve, mert a nő valóságos rabszolga volt, aki előbb az apja, majd a férje tulajdonát képezte, akit tetszése szerint el is adhatott. A kinai parasztok ezt a lealázó rabszolga sorsot nem fogadták el minden ellenállás nélkül. A történelem több száz paraszt lázadást sorol fel, amelyek egyike, a Taiping lázadás 14 évig tartott. Ebben 12 millió paraszt pusztult el, amikorra 1862-ban leverték. És ezt a paraszt lázadást a Manchu császár csak az európai hatalmak segítségével tudta leverni. A Taiping lázadásnál léptek első ízben idegen csapatok Kina földjére. Ezt megismételték megint 1900-ban a “Boxer lázadás” alkalmával, amikor a kinai parasztok a Manchu dinasztiát akarták elűzni a feudális uraikkal egyetemben. Nyolc nyugati hatalom seregei támadták a lázadókat, leverték őket, de a Manchu dinasztiát már nem tudták megmenteni. Tiz évvel később Dr. Sun Yat-sen képes volt oly erők összehozására, hogy kikergették az uralkodó dinasztiát és megalakították a köztársaságot dacára a nyugati hatalmak ellenzésének. A JELSZÓ Sun Yat-sen forradalma azért lett sikeres, mert azt hangoztatták, hogy a föld azé legyen, aki megmunkálja; — ez volt a jelszó hatvan évvel előbb a Taiping lázadásnál is. És dacára a kezdeti sikereknek, Sun Yat-sen nem érte meg ezen jelszó gyakorlati kivitelét, meghalt még 1925-ben, amig nem sokat tehettek a földreform érdekében és az utóda, Chiang Kai-shek más Kuomintang vezetőkkel egyetemben elgáncsolták azon indokolással, hogy előbb a földesurakat kell leverni. Azonban még ezt el sem érték, amikor Japán már megkezdte az invázióját. Már a japán invázió kezdeténa kinai kommunisták, akik Mao Tse-tung vezérlete alatt álltak, azt hangoztatták, hogy a parasztságot csakis a földreformmal lehet a megszállók ellen háborúba vinni. És valóban ezen az alapon a kommunistáknak sikerült nagy és lelkes hadsereget létrehozni. Azonban a japánok leverése után Chiang hallani sem akart a földreformról, sőt a haderejét egyenest a kommunisták ellen vezényelte. Ebben az időben (1947) hagytuk el Kínát és tartottunk számos előadást Kanadában a kinai állapotokról. Csak ekkor tudtuk meg, hogy a kinai (Chiang) Washington Lobby milyen hatásos propagandát fejt ki. Amikor mi a tényleges viszonyokat ismertettük, sokan csak a fejüket rázták. Miután a kinai kommunisták olyan igen nagy súlyt fektettek a földreformra, Amerikában sokan azt vélték, hogy ezek csak agrár reformokat követelnek, de nem igazi kommunisták. Mao Tse-tung azonban nyíltan kifejtette az “Uj Demokrácia” cimü könyvében, hogy ez csak az első lépés, amikor az országot az összes politikai pártok koalíciójából alakult kormány alá helyezhetik, de amit nyomban kell követni a szabad választásoknak, amelyek a nép akaratát megmutatják. OSZTÁLYTAGOZÓDÁS Az amerikai embernek nehéz megérteni, hogy a kinai paraszt részére mit jelentett a földreform. Dacára annak, hogy Kinában nem volt olyan kasztrendszer, mint Indiában, mégis itt is igen éles határvonalakat húztak az egyes osztályok között. Mindenkinek a megélhetési módszere és a vagyona szabta meg, hogy melyik osztályba tartozik. A nőknek nem volt semmi joguk, tehát automatikusan abba az osztályba tartoztak, mint az apjuk, vagy a férjük, akik egyben a birtokos gazdáik is voltak. Szárazság, rossz termés, betegség, vagy más hasonló eset, ami gazdasági veszteséget hozott, automatikusan az alsóbb osztályokba taszította az illetőt. A magasabb osztályokba való átlépés csak igen ritka, kivételes esetekben történt. Midőn valamely falut meglátogattuk, mindjárt értesültünk arról, hogy hány család lakik a faluban és milyenek a vagyoni viszonyaik. Ilyen tipikus falu például Hunan kerületben Tungting, ahol a földesurak a lakosság 1.8 százalékát képezték, de a föld 71 százalékát bírták. Azután következett néhány közbirtokos, pár kisbirtokos és végre a nagy tömeg nincstelenek, a napszámos munkások. A földesur nem dolgozott, rendesen nem is lakott állandóan a faluban, hanem a legközelebbi nagy városban. A birtokot FIGYELEM! CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE Bérmunkás olvasók NOVEMBER 22-én, vasárnap d. u. 2:30 kezdettel a Cleveland West Sídéi Munkás Dalárda emeleti helyiségében, 4309 Lorain Ave. TÁRSAS DÉLUTÁNT tartanak. Hozzájárulás 75c melyért sonka szendvics, kávé és sütemény lesz felszolgálva. Ne feledje el ezt a dátumot családja és ismerőseit is hozza el. rendesen bérbeadta a nincstelen parasztoknak, akiknek biztosíték gyanánt előleget kellett letenni. De a bér olyan magas volt, hogy azt a bérlő paraszt nem tudta megfizetni, mire a földesur adóságba elvehette nem csak a holmiját, de a feleségét és a gyermekeit is a szegény nincstelen parasztnak. (Folytatjuk) NEMZETKÖZI KÉM LUZERN, SVÁJC — A svájci bíróság két évi börtönre Ítélte az 56 éves Rudolf Roesslert azon vád alapján, hogy a “nyugati államok” (tehát nem Svájc) katonai titkait közvetítette a csehszlovákok részére. Roessler társa, Schnieper 9 hónapi börtönt kapott. A tárgyalás során Roessler elmondotta, hogy nem titkokat szállított Csehszlovákia részére, hanem csak bizonyos könyveket és folyóiratokat, amiket a nyílt piacon lehet vásárolni. Elmondotta azután, hogy a háború alatt az oroszok részére kémkedett a németek között méghozzá nem a financiális jutalomért, hanem azért, mert a náciktól úgy ő, mint a családja rettenetesen sokat szenvedtek. Ezért az amerikaiak részére is teljesített kémszolgálatot 1945-ben, amikor Allen Dulles, (az amerikai külügyminiszter fivére, aki akkor az Intelligence Service vezetője volt) adott neki megbízatást. Roessler hangoztatta, hogy nem kommunista és nem is volt kommunista azelőtt sem, de a nácikat nagyon gyűlöli s a Csehszlovákiának nyújtott szolgálataival is a nácizmus ellen vélt szolgálatot tenni. EGYHÁZI ISKOLÁK ADÓJA OAKLAND, CAL. — A Supreme Court 3 tagú bírósága 2 szavazattal egy ellenében alkotmányellenesnek mondotta a múlt évben hozott azon kaliforniai törvényt, amely adómentességet biztosit az egyházi és egyéb magán iskolák vagyonaira. Ez a törvény a multévi szavazásnál a “Proposition No. 3” név alatt lett szavazás utján behozva. Most azonban Alameda County adótárnoka bíróság elé vitte az ügyet. Ezen első bíróságnál a törvényt alkotmányellenesnek találták, de megfellebbezik s majd csak az állami Supreme Court fogja véglegesen eldönteni, hogy vájjon az iskolák nevére íratott egyházi vagyon lehet-e adómentes?
