Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-11-07 / 1805. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. november 7. Veszélyben az amerikai unionok A NATIONAL LABOR RELATION BOARD ALKALMAZZA A MÉG EL NEM FOGADOTT MIKA SELTENES TÖRVÉNYT. — MINDEN SZAKSZERVEZETET MEGSEMMISÍTHETNEK. A National Labor Relation Board (NLRB) multheti azon dön­tése, hogy nem engedélyezi az egyezkedés jogát azon unionoknak, amelyek valamely tisztviselője ellen azt a vádat emelik, hogy kom­munista, vagy szimpatizál a kommunistákkal, rámutat arra a nagy veszélyre, amely az amerikai munkások, szervezkedési jogát fenyegeti. Az amerikai munkások ten­gernyi vér és energia áldozattal kivívott szervezkedési szabadsá­ga soha sem volt még olyan nagy veszélyben, mint most da­cára annak, hogy a nagy szak­­szervezetek vezetői nem látják, vagy nem akarják meglátni csak azért, mert jelenleg még csak azon kisebb szervezetek ellen irányul, amelyeket nagyobb konkurens szervezeteknek tekin­tenek. Ajánlatos lenne, ha ezen szak­­szervezeti vezérek tanulmányoz­nák azt a teljesen egyforma két törvényjavaslatot, amelyek egyi­két szenátor Barry Goldwater (R. Ariz.) terjesztett be és Se­nate Bill 1254 szám alatt emlí­tik, a másikat pedig az ugyan­csak Arizona államba való John Rhodes képviselő nyújtotta be és House Resolution No. 3393 szám alatt tartják készenlétben a munkaügyi bizottságnál. Ha ez a törvényjavaslat ke­resztülmegy, az az amerikai fa­sizmus teljes győzelmét fogja mutatna, mert megsemmisítik vele az amerikai munkásmozgal­mat anélkül, hogy bajlódnának olyan “munka-front” felállításá­val, mint a németek csinálták. A JAVASLAT SZERZŐI Ez a két törvényjavaslat tel­jesen azonos szövegű, ami nem lehet a véletlen müve, valamint az sem “véletlen”, hogy az ipa­ri munkásság életére ily rend­kívül nagy befolyást gyakorló törvényjavaslatot a csaknem semmi iparral sem biró Arizona állam szenátora és képviselője szerkesztették, tehát olvan em­berek, akiknek semmiféle gya­korlatuk sincs az iparokban. ^ A vizsgálatok azt mutatják, hogy hasonló törvényjavaslatok­ról tárgyaltak már az Országos Kereskedelmi Kamara, a Nati­onal Association of Manufactu­rers (NAM) és az American Mining Congress (Bányabárók egyesülete) gyűlésein is, igy nem nehéz megállapítani, hogy “S. 1254” és “HR 3393” ezen munkáltató egyesületek ügyvé­deinek agyszülöttei. Beavatot­tak szerint a szülői tisztséghez jogot formálhatnak még a Ge­neral Electric és a Westinghou­se kompániák ügyészei is. Éhez a javaslathoz képest a Taft-Hartley törvény a munkás­ság védelmét szolgálja és mégis a közfigyelmet ez a törvény fog­lalja le, hogy aztán suttyómba keresztül csúsztassák a hihetet­lenül veszedelmesebb, károsabb uj javaslatot. A MUNKÁLTATÓK ÁLMA Az arizóniai hontyák javasla­ta a munkáltatók álmainak meg­valósítását célozza. Ezzel a ja­vaslattal, ha törvény lesz belőle, bármelyik uniont szét lehet rom­bolni. A javaslat ugyanis ki­­monodja, hogy mihelyt a Mc- Carran törvény értelmében fel­állított “Subversive Activities Control Board” (SACB) ki­mondja, hogy az a szervezet, “amely olyan egyén vezetése, irányítása vagy befolyása alatt áll, aki tagja valamilyen kom­munista szervezetnek vagy segí­ti a világ kommunista mozgal­mát sztrájkok élesztésével, munka lelassítással vagv más ipari zavarokkal”, elveszti azt a jogot, hogy a munkáltatóval mint egyezkedő-ügynök (barga­ining agent) szerepeljen. Más­szóval nem köthet szerződést a munkaalkalmakra vonatkozó­lag. Amint látjuk a javaslat szö­vege olyan általánosságban be­szél, hogy azt ki lehet terjeszte­ni bármelyik szervezett munkás­ra, aki a sztrájkot csak említeni meri. Mármost gondoljuk meg, hogy mit tud csinálni ilyen tör­vény alapján egy munkásgyülö­­lő tisztviselő. Márpedig a mostani adminisztrációnak kivé­teles gondja van arra, hogy a S. A. Control Board tagjai csupa ilyen emberekből kerüljenek ki. REAKCIÓS TISZTVISELŐK Nem véletlenségből nevezte ki Eisenhower a SACB elnökévé Harry Cain volt szenátort, aki annyira reakciós, hogy Washing­ton államban kibuktatták s aki­ről a Labor Daily újság azt Ír­ja, hogy még az Egyesült Nem­zetek keretén belül működő In­ternational Labor Organization szervezetre is azt mondotta, hogy ellenzi, mert az is “erősen szocialista intézmény”. Ilyen em­ber határozza meg, hogy a uni­on tisztviselő, vagy “befolyásos tagja” kommunista érzelmü-e? A CIO News szerint “Cain kép­telen külömbséget látni a kom­munista és a cserkészleány kö­zött. Ezen törvény alapján Cain eljárást indíthat a legártatla­nabb cserkészleány ellen is, ki­pellengérezheti, mint kommu­nistát.” A Goldwater-Rhodes javaslat alapján, ha törvénnyé válik, minden szervezett munkást vád alá lehet fogni, hiszen minden union tagra rá lehet mondani, hogy sztrájkot éleszt, mihelyt a bérmozgfalmakat tárgyaló gyű­lésen arra szavaz, hogy a köve­telést sztrájkkal akarja támo­gatni. Mint Herman Goering mondotta a nürembergi tárgya­láson: “Elfogtuk és őrizetbe tartottunk egyeseket még akkor ha nem követtek el semmi állam­ellenes cselekményt, de feltéte­leztük róluk, hogy esetleg elkö­vethetnek..’ Ezen javaslat alapján is a munkásmozgalom minden aktív tagját meg lehet fosztani a munkájától és meg lehet nehezí­teni a megélhetését. Most még azt sem teheti mint hajdan, amikor a munkáltatók fekete listájára került, hogy más név alatt keresett munkát, mert most mindenki azonosságát mu­tatja a Social Security kártyá­jának száma. Egyébiránt is azon erők, ame­lyek ezen javaslat mögöt sora­koznak fel, nem a kommuniz­mus, hanem a UNIONIZMUS le­törésére törekszenek. Céljukat nagyon tisztán kifejezte a ja­vaslat mellett beszélő Graham A. Barden (D.) north-carolinai képviselő: “Most a kommunisták által dominált unionoktól akarjuk megtisztítani az országot, azu­tán pedig azoktól, amelyek mű­ködése hasonlít ezekéhez, de nem lehet rájuk bizonyítani, hogy kommunisták. A fő az, hogy mi­lyen taktikát folytatnak. Azt hiszem, elég világosan fejeztem ki magamat?” Határozottan elég világosan beszélt a képviselő ur, remélhe­tőleg minden szervezett munkás megérti addig, amig késő nem lesz. (Monthly Review) Hős? gyáva? vagy őrült? LONDON — A Reuters hír­szolgáltató vállalat szerint a 26 éves Patrick Lydon esete igen fogas kérdés elé állította az an­gol közvéleményt. Az angol új­ságolvasók ugyanis most ázon vitatkoznak, hogy a Koreából hazahozott volt hadifoglyokra melyik jelző illik legjobban: nemzeti hős-e, avagy megvetni való gyáva? És ha egyik sem, akkor talán a gyenfreelméjüek közé kell sorozni. Egyébiránt ítélje meg maga az olvasó. A koreai háború kitörése után az akkor 23 éves Patrick Lyn­­dont hazafias érzelmei arra kényszeritették, hogy ÖNKÉ­NYESEN jelentkezett katonai szolgálatra és kérte, hogy a frontra küldjék, amit a kikép­zés után teljesítettek is. A lö­vészárokban azonban, — sajnos — Patrickot elhagyta a hősies­sége s a kínaiak első támadása alatt iebujt a lövészárok feneké­re és mint a gyerek, sírni és nyávogni kezdett. Ezzel a gyá­va magatartásával lehetővé tet­te, hogy a kínaiak úgy őt, mint a társait foglyul ejtették. Most, hogy a foglyokat haza­hozták, Patrickot a hősöknek kijáró ünneplés helyett katonai rendőrség várta és hadbíróság elé állították. Patricknak medá­liát kellene adni, — írja a Daily Mirror egyik levelezője, — mert rendkívül nagy bátorság kell ahoz, hogy valaki ily nyíltan be­ismerje gyávaságát. A fronton száz és száz katona érez hasonló módon, de gvávák arra, hogy mutatni mernék, ahelyett gépie­sen engedelmeskednek a tisztek parancsainak. A józanabbak, — már mint azok, akik magukat józanabb­nak tartják. — azt mondják, hogy Patrick a 10-12 éves gyer­mek mentalitásával rendelkezik, vagyis gyöngeelméjü. Ezt bizo­nyítja az, hogy önkéntesen je­lentkezett a háborús szolgálat­ra, noha arra semmi rátermett­sége sem volt. Szóval, a nagy kérdés az, hogy vájjon ez a Patrick hős, gyáva, avagy csak őrült-e? A világegyetem nagysága Immár öt éve, hogy a Palo­­már (Cal.) Observatorium 200 incses távcsövét használatba vették. A csillagvizsgálók által kiadott jelentések szerint a vi­lág legnagyobb távcsöve telje­sen kielégíti a hazzáfüzött remé­nyeket és a világegyetem oly nagy részébe enged bepillantást, aminőről eddig még ámodni se mertek a csillagászok. A palo­­mári távcső újabb lökést adott a kozmogénia tudománynak, mely a világegyetem keletkezésével és nagyságával foglalkozik. Ma már még mesének is nagyon gyerekesen hangzik az a bibliai rege, hogy az isten hat nap alatt teremtette a világot és abból is csak egy napra volt szüksége, hogy megteremtse a földet, a napot és a holdat, de még ma­radt annyi ideje, hogy az eget is telerakta csillagokkal. Másfélezer éven át hittek, vagy KELLETT HINNI a Pto­­lemi rendszerben; amely szerint a világegyetem központját a föld képezi s körülötte mozognak a nap, a hold és az összes csil­lagok. A földet egy nagy tál vízben valami nagy hal tartja egyensúlyban: ezt a medencét egy elefánt tartja s az egy nagy teknősbéka hátán helyezkedett el. Hogy a teknőst mi tartja, azt az elefánt nagy hasától már nem látták azok, akik ezt a nagysze­rű elméletet kitalálták. És még­is hinni kellett ebben a gyere­kes mesében, mert aki tagadni merte, az életét tette kockára s bizony sok kiváló ember fize­tett életével azért, hogy ezt a mesét a maga értékére szállít­hatták le. A palomári tudósok szerint a világegyetemet már csak azért sem lehetett hat nap alatt te­remteni, mert az a teremtés még ma sem ért véget; folyik már billió és billió év óta és igy fog tartani az idők végtelenségéig. A 200 incses távcsővel pon­tosan megállapították, hogv a mi nanrendszeriínk csak pjoinv részecskéié a Teint név alatt ismert csillagra inak. de ezer meg ezer ilven csiJIagrait fedez­tek fel ezzel a távcsővel, ami mutatja, hogy az eevre javuló távcsövekkel nagyobb és na­gyobb világegyetemet látunk. . A világegyetem keletkezésé­ről és a kozmogénia legújabb haladásáról valóban érdekfeszi­­tő cikket találnak olvasóink a Bérmunkás most készülő naptá­rában. amelyhez az itt elmon­dottak csak bevezetésül szolgál­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents