Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-07 / 1805. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. november 7. Veszélyben az amerikai unionok A NATIONAL LABOR RELATION BOARD ALKALMAZZA A MÉG EL NEM FOGADOTT MIKA SELTENES TÖRVÉNYT. — MINDEN SZAKSZERVEZETET MEGSEMMISÍTHETNEK. A National Labor Relation Board (NLRB) multheti azon döntése, hogy nem engedélyezi az egyezkedés jogát azon unionoknak, amelyek valamely tisztviselője ellen azt a vádat emelik, hogy kommunista, vagy szimpatizál a kommunistákkal, rámutat arra a nagy veszélyre, amely az amerikai munkások, szervezkedési jogát fenyegeti. Az amerikai munkások tengernyi vér és energia áldozattal kivívott szervezkedési szabadsága soha sem volt még olyan nagy veszélyben, mint most dacára annak, hogy a nagy szakszervezetek vezetői nem látják, vagy nem akarják meglátni csak azért, mert jelenleg még csak azon kisebb szervezetek ellen irányul, amelyeket nagyobb konkurens szervezeteknek tekintenek. Ajánlatos lenne, ha ezen szakszervezeti vezérek tanulmányoznák azt a teljesen egyforma két törvényjavaslatot, amelyek egyikét szenátor Barry Goldwater (R. Ariz.) terjesztett be és Senate Bill 1254 szám alatt említik, a másikat pedig az ugyancsak Arizona államba való John Rhodes képviselő nyújtotta be és House Resolution No. 3393 szám alatt tartják készenlétben a munkaügyi bizottságnál. Ha ez a törvényjavaslat keresztülmegy, az az amerikai fasizmus teljes győzelmét fogja mutatna, mert megsemmisítik vele az amerikai munkásmozgalmat anélkül, hogy bajlódnának olyan “munka-front” felállításával, mint a németek csinálták. A JAVASLAT SZERZŐI Ez a két törvényjavaslat teljesen azonos szövegű, ami nem lehet a véletlen müve, valamint az sem “véletlen”, hogy az ipari munkásság életére ily rendkívül nagy befolyást gyakorló törvényjavaslatot a csaknem semmi iparral sem biró Arizona állam szenátora és képviselője szerkesztették, tehát olvan emberek, akiknek semmiféle gyakorlatuk sincs az iparokban. ^ A vizsgálatok azt mutatják, hogy hasonló törvényjavaslatokról tárgyaltak már az Országos Kereskedelmi Kamara, a National Association of Manufacturers (NAM) és az American Mining Congress (Bányabárók egyesülete) gyűlésein is, igy nem nehéz megállapítani, hogy “S. 1254” és “HR 3393” ezen munkáltató egyesületek ügyvédeinek agyszülöttei. Beavatottak szerint a szülői tisztséghez jogot formálhatnak még a General Electric és a Westinghouse kompániák ügyészei is. Éhez a javaslathoz képest a Taft-Hartley törvény a munkásság védelmét szolgálja és mégis a közfigyelmet ez a törvény foglalja le, hogy aztán suttyómba keresztül csúsztassák a hihetetlenül veszedelmesebb, károsabb uj javaslatot. A MUNKÁLTATÓK ÁLMA Az arizóniai hontyák javaslata a munkáltatók álmainak megvalósítását célozza. Ezzel a javaslattal, ha törvény lesz belőle, bármelyik uniont szét lehet rombolni. A javaslat ugyanis kimonodja, hogy mihelyt a Mc- Carran törvény értelmében felállított “Subversive Activities Control Board” (SACB) kimondja, hogy az a szervezet, “amely olyan egyén vezetése, irányítása vagy befolyása alatt áll, aki tagja valamilyen kommunista szervezetnek vagy segíti a világ kommunista mozgalmát sztrájkok élesztésével, munka lelassítással vagv más ipari zavarokkal”, elveszti azt a jogot, hogy a munkáltatóval mint egyezkedő-ügynök (bargaining agent) szerepeljen. Másszóval nem köthet szerződést a munkaalkalmakra vonatkozólag. Amint látjuk a javaslat szövege olyan általánosságban beszél, hogy azt ki lehet terjeszteni bármelyik szervezett munkásra, aki a sztrájkot csak említeni meri. Mármost gondoljuk meg, hogy mit tud csinálni ilyen törvény alapján egy munkásgyülölő tisztviselő. Márpedig a mostani adminisztrációnak kivételes gondja van arra, hogy a S. A. Control Board tagjai csupa ilyen emberekből kerüljenek ki. REAKCIÓS TISZTVISELŐK Nem véletlenségből nevezte ki Eisenhower a SACB elnökévé Harry Cain volt szenátort, aki annyira reakciós, hogy Washington államban kibuktatták s akiről a Labor Daily újság azt Írja, hogy még az Egyesült Nemzetek keretén belül működő International Labor Organization szervezetre is azt mondotta, hogy ellenzi, mert az is “erősen szocialista intézmény”. Ilyen ember határozza meg, hogy a union tisztviselő, vagy “befolyásos tagja” kommunista érzelmü-e? A CIO News szerint “Cain képtelen külömbséget látni a kommunista és a cserkészleány között. Ezen törvény alapján Cain eljárást indíthat a legártatlanabb cserkészleány ellen is, kipellengérezheti, mint kommunistát.” A Goldwater-Rhodes javaslat alapján, ha törvénnyé válik, minden szervezett munkást vád alá lehet fogni, hiszen minden union tagra rá lehet mondani, hogy sztrájkot éleszt, mihelyt a bérmozgfalmakat tárgyaló gyűlésen arra szavaz, hogy a követelést sztrájkkal akarja támogatni. Mint Herman Goering mondotta a nürembergi tárgyaláson: “Elfogtuk és őrizetbe tartottunk egyeseket még akkor ha nem követtek el semmi államellenes cselekményt, de feltételeztük róluk, hogy esetleg elkövethetnek..’ Ezen javaslat alapján is a munkásmozgalom minden aktív tagját meg lehet fosztani a munkájától és meg lehet nehezíteni a megélhetését. Most még azt sem teheti mint hajdan, amikor a munkáltatók fekete listájára került, hogy más név alatt keresett munkát, mert most mindenki azonosságát mutatja a Social Security kártyájának száma. Egyébiránt is azon erők, amelyek ezen javaslat mögöt sorakoznak fel, nem a kommunizmus, hanem a UNIONIZMUS letörésére törekszenek. Céljukat nagyon tisztán kifejezte a javaslat mellett beszélő Graham A. Barden (D.) north-carolinai képviselő: “Most a kommunisták által dominált unionoktól akarjuk megtisztítani az országot, azután pedig azoktól, amelyek működése hasonlít ezekéhez, de nem lehet rájuk bizonyítani, hogy kommunisták. A fő az, hogy milyen taktikát folytatnak. Azt hiszem, elég világosan fejeztem ki magamat?” Határozottan elég világosan beszélt a képviselő ur, remélhetőleg minden szervezett munkás megérti addig, amig késő nem lesz. (Monthly Review) Hős? gyáva? vagy őrült? LONDON — A Reuters hírszolgáltató vállalat szerint a 26 éves Patrick Lydon esete igen fogas kérdés elé állította az angol közvéleményt. Az angol újságolvasók ugyanis most ázon vitatkoznak, hogy a Koreából hazahozott volt hadifoglyokra melyik jelző illik legjobban: nemzeti hős-e, avagy megvetni való gyáva? És ha egyik sem, akkor talán a gyenfreelméjüek közé kell sorozni. Egyébiránt ítélje meg maga az olvasó. A koreai háború kitörése után az akkor 23 éves Patrick Lyndont hazafias érzelmei arra kényszeritették, hogy ÖNKÉNYESEN jelentkezett katonai szolgálatra és kérte, hogy a frontra küldjék, amit a kiképzés után teljesítettek is. A lövészárokban azonban, — sajnos — Patrickot elhagyta a hősiessége s a kínaiak első támadása alatt iebujt a lövészárok fenekére és mint a gyerek, sírni és nyávogni kezdett. Ezzel a gyáva magatartásával lehetővé tette, hogy a kínaiak úgy őt, mint a társait foglyul ejtették. Most, hogy a foglyokat hazahozták, Patrickot a hősöknek kijáró ünneplés helyett katonai rendőrség várta és hadbíróság elé állították. Patricknak medáliát kellene adni, — írja a Daily Mirror egyik levelezője, — mert rendkívül nagy bátorság kell ahoz, hogy valaki ily nyíltan beismerje gyávaságát. A fronton száz és száz katona érez hasonló módon, de gvávák arra, hogy mutatni mernék, ahelyett gépiesen engedelmeskednek a tisztek parancsainak. A józanabbak, — már mint azok, akik magukat józanabbnak tartják. — azt mondják, hogy Patrick a 10-12 éves gyermek mentalitásával rendelkezik, vagyis gyöngeelméjü. Ezt bizonyítja az, hogy önkéntesen jelentkezett a háborús szolgálatra, noha arra semmi rátermettsége sem volt. Szóval, a nagy kérdés az, hogy vájjon ez a Patrick hős, gyáva, avagy csak őrült-e? A világegyetem nagysága Immár öt éve, hogy a Palomár (Cal.) Observatorium 200 incses távcsövét használatba vették. A csillagvizsgálók által kiadott jelentések szerint a világ legnagyobb távcsöve teljesen kielégíti a hazzáfüzött reményeket és a világegyetem oly nagy részébe enged bepillantást, aminőről eddig még ámodni se mertek a csillagászok. A palomári távcső újabb lökést adott a kozmogénia tudománynak, mely a világegyetem keletkezésével és nagyságával foglalkozik. Ma már még mesének is nagyon gyerekesen hangzik az a bibliai rege, hogy az isten hat nap alatt teremtette a világot és abból is csak egy napra volt szüksége, hogy megteremtse a földet, a napot és a holdat, de még maradt annyi ideje, hogy az eget is telerakta csillagokkal. Másfélezer éven át hittek, vagy KELLETT HINNI a Ptolemi rendszerben; amely szerint a világegyetem központját a föld képezi s körülötte mozognak a nap, a hold és az összes csillagok. A földet egy nagy tál vízben valami nagy hal tartja egyensúlyban: ezt a medencét egy elefánt tartja s az egy nagy teknősbéka hátán helyezkedett el. Hogy a teknőst mi tartja, azt az elefánt nagy hasától már nem látták azok, akik ezt a nagyszerű elméletet kitalálták. És mégis hinni kellett ebben a gyerekes mesében, mert aki tagadni merte, az életét tette kockára s bizony sok kiváló ember fizetett életével azért, hogy ezt a mesét a maga értékére szállíthatták le. A palomári tudósok szerint a világegyetemet már csak azért sem lehetett hat nap alatt teremteni, mert az a teremtés még ma sem ért véget; folyik már billió és billió év óta és igy fog tartani az idők végtelenségéig. A 200 incses távcsővel pontosan megállapították, hogv a mi nanrendszeriínk csak pjoinv részecskéié a Teint név alatt ismert csillagra inak. de ezer meg ezer ilven csiJIagrait fedeztek fel ezzel a távcsővel, ami mutatja, hogy az eevre javuló távcsövekkel nagyobb és nagyobb világegyetemet látunk. . A világegyetem keletkezéséről és a kozmogénia legújabb haladásáról valóban érdekfeszitő cikket találnak olvasóink a Bérmunkás most készülő naptárában. amelyhez az itt elmondottak csak bevezetésül szolgálnak.
