Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-07 / 1805. szám
1953. november 7. BÉRMUNKÁS 7 oldal A GYANTA Uj gépek és uj mezőgazdasági növények tucatjai után uj termékkel gazdagodott népgazdaságunk, nevezetesen a gyantával. Erdeinkben évente már 45- 50 vagont termelünk belőle. Nagy hányadát fedezi kiterebélyesedő vegyiparunk szükségletének. A sérült, vagy megsebzett fából kicsurgó sűrű, mézszerü folyadék a fenyőbalzsam (terpentin) . Ebből elpárolog vagy bepárolható a terpentinolaj és viszszamarad a szilárd fenyőgyanta (kolofonium). Mit kaphatunk a fenyőbalzsamból? Terpentin-olajat, papírgyártáshoz szükséges gyantát, kolofoniumot s ezekből lakkféleségeket, nyomdai firniszt, gyógyászatban kelletős kámfort, celluloidot, linóleumot, pecsétviaszt, impregnáló- és szigetelő-anyagokat, bőrápoló kenőcsöt, mechanikai zsírokat. Nyersgyanta behozatal u n k 1938-ban összesen mintegy 200 vagon volt. Gyantaszükségletünk ma még nagyobb. Kétmillió holdnyi erdőnknek csak 5.7 százaléka fenyves. De fenyveseink csak részint alkalmasak úgynevezett gyanta-csapolásra, nevezetesen az erdei fenyők és a fekete-fenyők. A CSAPOLÓ CSERÉPTŐL A GYÁRAKIG A gyanta útja hosszú. Erdészek és szakmunkások együtt járják az erdőt. Közösen választják ki a gyantázásra szánható fákat. Nem akármelyik fát használhatják fel. A gyantatermeléstől ugyanis meglehetősen csappan a fák éltető nedve, gyöngül a magvak csirázóképessége. A megcsapolt fák tobozából satnya csemeték származnak. A legszebb, biológiailag legerősebb fákat meghagyják magtermelésre. A többit is csak vágásra érett korukban, kidöntésünk előtti 2-3 évben csapolják. Mihelyt elérkezik a gyantaképződés legkevezőbb időszaka —a tavasz meleg, párás napjaitól ősz elejéig — a kijelölt fák rőt törzsén már “halk, mézizü gyantacsepp csorog” —> miként magyar átültetésben tolmácsolt egy francia verssort néha Tóth Árpád nagy költőnk. A korhadó erdei alom levendulád, ámbrás földszagát finom fanyar illattal fűszerezi a fatörzsek sok ezer gyaluvágásból gyüjtőcserepekbe csepegő gyanta. Az erdő varázslatos hangulatában tárgyilagos, szakszerű szavakkal hagyarázza a gyantázás technikáját Küs András. Az Erdőközpont gyantacs a p ol ó szakmunkás tanfolyamát 1949- ben végezte. — A gyantázásnak is megvan a maga tudománya! — magyarázza Küs András. — Lehántjuk a kérget s a szijácsos rétegen át megsebezzük a fa testét, közel a földhöz. Bécsigyalut használunk hozzá, de nem eresztjük mélyebbre 5—6 milliméternél. Amit mond, máris illusztrálja, azaz bemutatja egy fa kéregtelenitett “tükrén”. Alighogy félig meghúzzák az első vágatot, a gyalu nyomán kicsurran az első néhány csepp. Megindul a hig gyanta, a balzsam. Hanem a folyás egyszer csak megáll: a balzsamtól bevarasodik a seb. “Emulziós-réteg” keletkezik rajta. így védekezik a fa. Nekünk azonban kell a gyanta, hát újabb és újabb sebeket ejtünk. Hovatovább minden újabb seb bedugul, igy megy ez őszig. Valamennyi gyantázási módszernek az a lényege, hogy a kifolyó balzsam egy vezető csatornán keresztül egy ponton gyűljön össze. Oda helyezünk egy cserepet. Azután a cserépből a hordóba kerül a gyanta. Majd a termelő helyről elszállítják a lepároló gyárakba. Persze, ahol termelnek, fontos a munka termelékenysége, a gyantahozam. A hozam nagysága sok körülménytől függ. A fa életkora, állapota, a termőhelyi viszonyok mind-mind befolyásolják a termelést. Sok múlik a munkások szakértelmén is. Király Gáspár, a gyantatermelést kézbentartó Erdőkémiai vállalat szakértője, nagyon is jellemző adatokat sorol föl. — A kezdő munkások 1947- ben átlagosan 68 dekagramm balzsamot csapoltak egy-egy fa törzséből, — emlékezik Király. — Jórészt tapasztalatcseréknek, a gyakorlottságnak és a szakmai képzésnek eredményeként a következő évben már csaknem megkétszereződött a törzsenként átlag; 1.18 kilóra növekedett 1952-ben a rendkívüli aszály ellenére 1.20 kiló volt az országos törzsenkénti csapolási átlag. Gyantatermelésünket fokozza a fejlettebb módszerek alkalmazása is. Sok módszerrel kísérleteztünk. A többi között az osztrák Mazek-Fialla-féle módszerre lis. E módszer lényege, hogy ingerlő anyagot — 25 százalékos higitott sósavat — csepegtetünk a vágatokba. Az osztrák eljárás azonban nem vált be. Kezdetben ugyan növekedett a balzsamszivárgás, de később aztán csökkent. Tehát csak a termelési költséget növelte. Ezért abbahagytuk. Jelenleg a “lengyel csapolást” alkalmazzák. Ezt találta a kutatóintézet is, a gyakorlat is legeredményesebbnek. Csak annyiban különbözik a régi eljárástól hogy a törzs átmérőjétől függően három vagy akár öt csupor kerül a fenyő törzsére. A Lengyelországban kifejlődött gyantázás annyira bevált hazánkban, hogy a 1953. évi termelésünk előirányzatát törzsenként már 1,40 kilóban irányozhattuk elő. Ez már igen tekintélyes hozam. Nagyobb, mint Ausztria, Amerika, Görögország átlaga. Holott ez országok különb, nagyobb fenyőerdőkkel rendelkeznek. Azonban még ennél is tovább mehetünk, hiszen még 1952-ben is volt olyan területünk, ahol 1.5 kilót gyűjtöttek be törzsenként. Zalában, a szentpéterfai erdőgazdaságban pedig törzsenként már 2.66 kilót is termeltek. A gyantatermelés technológiájánál nem kevésbbé érdekes kérdés az a bonyolult élettani és vegyi folyamat, mely a gyantaszivárgást megelőzi. Ha a fenyőfát megsértjük, a sebhelyeken balzsam folyik ki. A fa élettani szükségből a sebzés helyét gyógyítani, eltömni igyekszik, hogy a nyílt seben keresztül ne érje fertőzés. Ezért választja ki ezt a fertőzést elhárító anyagot, a balzsamot. A szabad levegőre jutó balzsam megszilárdul, mert elpárolog belőle a terpentin-olaj s kiválik a kolofonium, vagyis a szilárd gyanta. A gyantaszivárgás megindulása a valóságban nem üyen egyszerű. A gyantajáratok összegyülemlett balzsamja a levelek úgynevezett asszimilációs, vagyis áthasonult termékeiből keletkezik. Ezek az úgynevezett aszszimiliták a gyanta járatokat körülvevő sejtekben halmozódnak fel. Csak akkdr alakulnak balzsammá, ha túljutnak a gyantajárat falán. Már az iménti utalásokból is megértjük: nagyobb gyantamennyiséget csakis olyan fából csapolhatunk, amelynek nagy a koronája és sok élénk zöldszinü tülevele van. A millió és millió tülevél az asszimiláták gyára. A sebzési inger hatására a gyantaj áratokon megindul a balzsamfolyam a sebzési hely felé, még a távoli részekből is. Gyantatermeléssel hazánkban a felszabadulás előtt nemigen foglalkoztak. A régi erdők régi gazdái jórészt csak külterjes erdőművelést folytattak. A gyárak régi gazdái pedig nem bajlódtak a gyantatermelés hazai megszervezésével. A gyantát száz és száz uj termék követi. Aminthogy a felszabadulás óta száz és száz uj termékkel gyarapodott iparunk és növénytermelésünk. Torna Ádám (Élet és Tudomány folyiratból) Washington — Ugylátszik, hogy a National Labor Relation Board az Eisenhower adminisztráció nyomására meg akarja semmisíteni mindazon unionokat, amelyeket pár évvel ezelőtt kizártak a CIO-ból, mert nem álltak be a Truman kortes bandájába. A vád természetesen ellenük nem az, hogy nem üvöltenek együtt a többi túlzó hazafiakkal, hanem az, hogy kommunista vezetés alatt Állnak. Az NLRB úgy döntött, hogy minden olyan uniontól megvonja azt a jogot, hogy mint szerződést kötő fél (bargaining agent) szerepeljen, ha vád alá helyezték valamelyik tisztviselőjét, hogy hamisan nyilatkozott, midőn aláírta azt a nyilatkozatot, hogy nem kommunista. NLRB elnök, Guy Farmer, azt mondotta, hogy ezentúl sokkal szigorúbban fogják végrehajtani a Taft-Hartley törvényeket, amelyek megkívánják, hogy a union tisztviselői aláírják a kommunista-ellenes nyilatkozatot. A Justice Department 500 ilyen nyilatkozatot vizsgált át és számos aláírót vád alá helyezett. Vád alá kerültek Ben Gold, a Für és Leatherworkers Union elnöke és a szervezet más tiz tisztviselője; Hugh Bryson, a Marine Cooks and Stewards Union elnöke; Charles M. Hupman, a United Electrical Workers 801- es lokáljának az elnöke, valamint a 768-as lokál elnöke is. Vádat emeltek továbbá a Mine, Mill and Smelter Workers Union és a Packinghouse Workers Union egyes tisztviselői ellen is. — A nyilvánvaló cél, hogy ezen szervezetek tagjait megfosszák a munkaalkalomtól, ami a szervezet szétzüllését eredményezné. New York — David J. McDonald, a CIO-hoz tartozó Steelworkers Union elnöke válaszolva az AFL-hez tartozó Teamsters Union elnökének, Dave Becknek azon ajánlatára, hogy a Taft-Hartley törvényt csak egy Labor Partyval lehetne visszavonatni, azt mondotta, hogy amig ő elnöke lesz az acélmunkások szervezetének, addig ez a szervezet ellenezni fog mindenféle munkáspártot, mert ő ellenez mindenféle “izmust”; szocializmust, marxizmust, kommunizmust. — Ugylátszik, hogy csak egy izmust kedvel — a kapitalizmust. Washington — A White Houseból kiszivárgó hírek szerint az Eisenhower adminisztráció ajánlani fogja a kongresszusnak, hogy a 75 centes minimális órabért egy dollárra emeljék. Ezt a javaslatot már a helyét otthagyó Durkin volt munkaügyi miniszter ajánlotta, de most úgy fogják beadni, mintha Mitchell uj munkügyi miniszter jött volna erre a “nagyszerű” gondolatra. London — A Pluckers’ Union (csirkéket pucoló munkások) sztrájkba szollitotta tagjait, miután több csirke marketon pucoló gépeket állítottak be. A munkások azt követelik, hogy a 84 gép kezelésére a szervezet tagjait kell betanítani. Washington — A vasúti munkások 15 szervezete körülbelül 1 millió vasúti alkalmazott között szavazást tart arra, hogy december elsején sztrájkba mennek, ha addig meg nem kötik az uj szerződést, több fizetett vakációt, fizetett ünnepnapokat, egészségügyi biztosítást és más jóléti intézkedést követelnek. Indianapolis — Az amerikai “konzervatív“ munkásvezérek tipikus képviselője, William L. Hutcheson, az AFL-hez tartozó Carpenters Union elnöke elhalt 79 éves korában. Hutcheson 36 éven át volt az ácsok szervezetének az elnöke és annyira sajátjának tekintette a uniont, hogy amikor kiöregedett
