Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-11 / 1789. szám
í oldal BÉRMUNKÁS 1953. julius 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Egy évre .........................$3.00 Félévre ............................. 1.50 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés Kanadába egész évre Subscription Rates: One Year .........................$3-00 Six Months ..................... 1.50 Single Copy __________ 5c Bundle Orders ------------ 3c ............................ $3.50 De az ilyen fenyegető beszédre az ellenségnek kipecézett ország nem válaszolhat mással, mint fokozott fegyverkezéssel. Erre a Deanek megint rámutatnak: Ugy-e mondtuk, hogy az ellenség mily erősen fegyverkezik? Jó lesz, tehát, ha nekünk még több pénzt adtok a fegyverkezésre, mert másképpen nagy veszély elé kerül az ország. És igy megy ez a fegyverkezés addig, amig egyszer csakugyan történik olyasmi, ami egyik részről megindítja a támadást és akkor aztán az emberi civilizáció nagy dicsőségére néhány nap alatt kiölnek vagy százmillió embert. A kérdés: Kibir-e ilyen öldöklést ez a civilizáció? Mert ha nem, az már igazán “It would be a great pity!” “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Atom-titkok Az Atom Energia Bizottság uj elnököt kapott és a szokással ellentétben, nem az uj, hanem a tisztségétől megváló Gordon Dean, volt elnök, tett szenzációs nyilatkozatot. Dean búcsúbeszédében két figyelemreméltó kijelentést is talált a sajtó, amelyek analizálásával hasábokat töltöttek meg. Dean egyik kijelentése szerint az Egyesült Államok pontos tudomással bir arról, hogy az oroszoknak mennyi atombombájuk van s általában az orosz tudósok mennyire vitték ebben a titokzatos tudományban. Ebből a beszédből azt is ki lehetett venni, hogy Amerikának kémei ott vannak az orosz atom-laboratóriumokban. “Persze, többet nem mondhatok”, — jelentette ki Dean, — “mert nem adhatunk tippet az oroszoknak arra, hogy az információknál^ ezt a forrását elvágják előlünk”. Mindazok, akiknek valami mondanivalójuk akadt a Rosenberg házaspár kivégzéséhez, szinte szajkó módra ismételték Eisenhower azon mondását, hogy az a házaspár “a gyilkosságnál is szörnyűbb bűnt követett el” azzal, hogy az atomtitkokat segítették kiszolgáltatni Oroszországnak. Ugyan Mr. Dean és társai gondolnak-e arra, hogy ha valóban vannak olyan orosz kémek, mint akikre célzott, akkor azok is a “gyükosságnál szörnyűbb bűnt követnek el”? Hiszen rájuk még azt sem lehet elmondani, hogy az atomtitkok kiszolgáltatásával szövetséges országot akarnak segíteni. Vagy itt is fenáll az a dolog, amit a “más szemében a szálkát sem látja” közmondás fejez ki? Dean meg a többi amerikai hazafi úgy képzelik, hogy a kéjmkedés csak akkor nagy bűn, ha amerikai titkokat szolgáltatnak ki más országoknak, fordított esetben azonban erénynek számit, amiért még jól meg is fizetnek. SAJNÁLATOS DOLOG LENNE Gordon Dean másik kijelentése szerint az Egyesült Államok kormányának nyíltan ki kellene jönni azzal, hogy atombombáival milyen iszonyatosan nagy pusztító erő birtokában van. “Mert ha azt az oroszok megtudnák, akkor nem gondolnának az Egyesült Államok megtámadására”, — mondotta Dean, majd hozzátette* — és ha mégis megtennék, akkor az igazán nagyon sajnálatos dolog lenne”. (It would be a great pity.) Hogy miért lenne olyan nagyon sajnálatos? Nos, Mr. Dean arra. is nyújtott némi bepillantást. Mint modotta, Amerikának tudomása van az oroszok atombomba készletéről. Ezen adatok alapján a Bell Telephone Laboratories tudósai M. J. Kelly elnök vezetése alatt számításokat végeztek, hogy az oroszok támadása esetén milyen eredményt érnének el az Egyesült Államokban? A Kelly riport természetesen titkos katonai okmány, de annyi nyilvánosságra került, hogy az oroszok MOSTANÁBAN atomtámadást intéznének Amerika ellen, akkor a jelenlegi védelmi eszközök dacára is áttörne annyi bombázó gép az atomrakománnyal, hogy körülbelül 13 millió embert ölnének meg. Éhez persze arányos lenne az elpusztított vagyon is, amiről a Kelly riport vagy nem adott számot, vagy nem hozták nyilvánosságra. Szóval az oroszok képesek volnának 13 millió amerikai embert elpusztítani atomtámadásukkal. De nem kell megijedni, jelenti ki Mr. Dean, hiszen ez semmi se, mert ha mi visszaütünk, akkor annak TÖBBSZÖRÖSÉT TUDJUK KIÖLNI. Dean ugyan nem mondotta meg, hogy mit ért “töbszöröse” alatt, de miután jelezte, hogy közel egész Oroszország elpusztítását érhetnénk el ,igy legalább is a 13 millió öt vagy hatszorosát kell érteni, tehát konzervatív számítás szerint úgy száz millió embert. “Éppen azért”, — mondotta Mr. Dean, — “meg kellene mondani az oroszoknak, hogy hány városukat tudunk elpusztítani, ha egyszer megindítjuk az atomháborút!” És ez még csak a kezdet,” — folytatta tovább — “mert olyan rohamosan fejlesszük a lüdrogén bombát is, hogy a jelenlegi ütőerőnket hamarosan újból meg fogjuk sokszorozni.” Az ilyen beszéd azonos a militaristák régi kardcsörtető beszédével; fenyegetés* az ellenségül kiválasztott ország felé, hogy itthon annál többre tartsák őket és nagyobb jövedelmet csikarjanak ki az adófizetőkből. Elmaradt találkozó Egyes amerikai kommentátorok állítása szerint a Winston Churchill betegsége mintha csak megrendelésre készült volna, olyan “idejében” jött, mert igy el lehetett halasztani az államfőknek julius 8-ára tervezett bermudai három-hatalma találkozóját. Mert mindenki tudja, hogy ennek a találkozónak igazi célja a Szovjetunión ellen irányult s valószínűleg lehetetlenné tette volna a szépen indult békés hangulat további fejlesztését. Jólismert politikai analisták nyíltan hangoztatják, hogy kiszakadt annak a külpolitikai iránynak az alapja, amit az Egyesült Államok a háború befejezte óta folytatott. Mert ezt a politikát a háborúból profitot nyerők unszolására a Truman adminisztráció azon feltevésre alapította, hogy a Szovjetunión meg akarja támadni a környező országokat és azután Amerikát is. Ezért kellett felfegyverezni a félvilágot és ezért kellett Szovjetellenes szövetségbe hozni vagy 43 országot és végre az Egyesült Nemzetekből is csak egy szovjetellenes organizációt csináltak. Az események bebizonyították, hogy a Szovjetunión nem készült és nem készül ma sem támadásra. De abban az esetben miért kellett elkölteni fegyverekre azt a megszámlálhatatlan sok büliót? És miért kellett amerikai pénzzel és fegyverekkel hatalmon tartani olyan kormányokat, amelyeknek egyetlen érdemük csak az, hojry szovjetellenesek, de máskülönben a saját népeik elnyomói is és így otthon nagyon népszerűtlenek; amely kormányokat saját népeik űznék el szinte napok alatt, ha az amerikai hatalom nem állna mögöttük? Byen kormányok a kisebb Görög- és Törökországok mellett a nagy Franciaország és Olaszország kormányai is. Mindkét országban az Amerika által támogatott kormányok csak a legnagyobb erőfeszítés közepette tarthatják magukat hatalmon. Szintén igy áll a dolog Nyugat-Németországban is, ahol az Adenauer kormány képtelen arra, hogy a szovjetellenes fegyverkezést keresztülvigye. Az amerikai támogatásban a világ népe most, hogy már nem hisz a szovjet támadásban, csak azt látja, hogy amerikai csapatok helyezkedtek el a világ minden stratégiai pontján, készen állva arra, hogy elpusztítsák az Amerikának nem engedelmeskedő országot és népét. Ezért a külföldi országok népei a 43 országban elhelyezett amerikai hadseregben védelmet nyújtó erő helyett egyre inkább az idegen hatalom megszálló hadseregét látják, amitől szeretnének megszabadulni. Az államfőknek Bermudában tervezett tanácskozása a már teljes bukás előtt álló amerikai külpolitika uj életre keltését célozta. Ha csak a külügyminiszterek találkoznak, az koránt sem bir olyan nagy horderővel s következménnyekkel. Azért örülnek a külföldi országok, sőt még a józanabb amerikai politikusok is, hogy a tervezett államfők tanácskozása elmaradt és igy az Eisenhower adminisztráció alkalmat nyer uj külügyi stratégia kitalálálására. Harmadik párt Az Egyesült Államok politikai életében valóságos íratlan törvénnyé lett, hogy a kétpárti rendszer megtörésére alakított harmadik párt elbukik. Legalább is eddig még mindig igy történt, a harmadik párt alakítások egyetlen választási hadjárat után kudarccal végződtek. Megbukott a harmadik párt mozgalom még olyan emberek vezetése alatt is, mint Theodore Roosevelt, vagy az idősebb Robert M. LaFollette voltak, nem is számítva Henry Wallace s más kevésbé ismert egyéneket. És most mégis újból próbálkoznak a harmadik párt megalakításával s a hívei állítólag nagyon bíznak a sikerben. Az optimizmus oka az, hogy ez az uj párt, amelyre még csak titokban ugyan, de annál erélyesebben folynak az előkészületek, jelentékenyen külömbözik minden eddigi úgynevezett harmadik párttól. A harmadik pártokat eddig ugyanis azért alakították, mert a liberális polgári elemek nem találták meg helyüket a két nagy párt egyikében sem, azokat túlságosan reakciósnak találták. Ezen elemek a magántulajdonon alapuló termelő rendszer hívei, tehát szó sem lehetett arról, hogy a szocialista, még kevésbé, hogy a kommunista párthoz csatlakozzanak s igy követték ezt vagy azt a polgári liberális vagy progresszív politikust, akinek vezérlete alatt egyesültek és létrehozták az uj pártot, amely azonban az országos választásoknál annyira jelentéktelennek bizonyult, hogy hamarosan fel is oszlott. Most azonban nem a liberálisok, nem a progresszív elemek tömörülnek a szabadság valamely uj bajnokának a vezetése alatt, hanem éppen ellenkezőleg, az ország legreakciósabb elemei talál-I
