Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-11 / 1789. szám
1953. julius 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI BERLIN NEM ESETT EL A múlt héten már foglalkoztam e rovat keretében a keletnémetországi zavargások kai, amely Berlinen kívül még egy pár nagy ipari városra is kiterjedt. Az akkori megállapításom az volt, hogy az amerikai sajtó óriási módon felfújta a dolgot, amelyet ma már ez a propaganda aparátus sem lát olyan nagynak, mint amilyennek látni szeretné. Természetesen nem kis jelentőségű dolog ami ott történt, mert az a tény, hogy számos nagy üzemben sikerült a termelést egy pár napra megállítani, • azt mutatja, hogy a német ipari dolgozókba még nagyon sok régi szoc. dem. gondolkodás van, hogy a nácizmus nyomai sem, tűntek el, ha az ott élő és az odaküldött agent provokatőröknek sikerült egy ideiglenes zavart előidézni. A tények teljes egészében fedik a múlt heti rovat megállapításait, hogy a zavarra a nyugati hatalmaknak és a Nyugat-Németországrész urainak volt szüksége, akik ezzel a felkeléssel akarták megakadályozni azt, hogy a két országrész egyesítésének a szovjet elgondolása elterjedjen a nyugat-német országrész tömegei között. Kétségtelen a Kersten féle 100 millió dollárokat jól használták fel az agent provokátorok tömeges felbérlésére és miután a szovjet majdnem teljesen megszüntette a két országrész közötti utazási korlátokat, akadály nélkül küldhették át az agent provokátorok és szabotőrök százait. Hogy ezek jól voltak kiképezve, azt mutatja az is, hogy a legfontosabb ipari és bánya üzemekbe történtek rombolások és gyújtogatások. Ma már az amerikai lapok is megállapítják, hogy a karhatalmat, beleértve az orosz katonaságot, nem csak kövekkel, de lövésekkel is támadták, azonban azok csak a tömeg feje fölött lövettek, riasztás képen. Hiszen ellenkező esetben nem 20-25 halott és vagy száz sebesült lett volna, hanem a hullák és sebesültek ezrei borították volna az utcákat. Azonban foglalkozni kell azzal a ténnyel is, hogy a felbérelt bandának sikerült az utcára vinni a tömegeket, amely nem csak a munkásosztály között meghúzódó jobboldali szoc. demek és nácik ügyessége, de a kelet német kormánynak súlyos hibái is előidézték. Igaz, hogy ezeket a hibákat I már 10 nappal a lázongás előtt korrigálták, de kétségtelen, hogy a hibák miatti elkeseredés is hozzájárult nem kis mértékben ahoz, hogy a dolgozók egy részét sikerült az ügynököknek felvonultatni. Ilyen hiba volt az ez évre elkészített termelési tervezett túlzottsága, amelyet úgy akartak elérni, hogy a munka normákat felemelték, amelynek a túlzottsága erős elkeseredést váltott ki a dolgozókból, amelyet azután a kormány a felkelés előtt 10 nappal vissza is vont. Egy másik ok az volt, hogy a múlt évi rossz termés miatt a felhalmozott készletek nem voltak elegek az uj termésig és ezen úgy akar a kormány segíteni, hogy az élelmiszer adagokat levágatta ahelyett, hogy behozatallal próbálta volna azt pótolni. Egy héttel a felkelés előtt ezt az intézkedést is megváltoztatták és visszavonta a kormány a korlátozásokat. Úgy hogy a nyugati hatalmak elkésve provokálták ki a zavargást, de minden esetre figyelmeztetés ez a Népi Demokráciák intézőinek, hogy bármily fontos is az iparnak a kifejlesztése, azt nem szabad túlzásba vinni, túlméretezni és ha ez már megtörtént, azt a dolgozók tulhajszolásával keresztülvinni, mint ahogy a Német Demokratikus kormány is beismerte ezt a tévedését. Bármily sajnálatos is az, hogy ezt a zavargást sikerült kirobbantani, nem szabad túlbecsülni, de minden bizonnyal nagyobb óvatosságra, éberségre fogja sarkalni a szocializmus útjára lépett országokat és nem adnak módot az agent provokatőröknek, hogy ilyen könnyűszerrel szolgálják meg a Kersten féle milliókból kapott fizetésüket. Sajnos ezek mint már mondottuk a hideg háború egyik játszmája volt, amelynek a célja a békés megegyezések gátlása volt, amely meglehetősen sikeres is volt. Vissza kell gondolnunk az elnökválasztást megelőző kortes hadjáratra, amikor Eisenhower egyik kortes beszédében, hogy a bevándorolt tömegeket megnyerje maga részére, beígérte, hogy “fontos teendőnek tekinti, hogy a Népi Demokráciák népét “felszabadítsa”. Az ellenfele rögtön rámutatott arra, hogy ez csak háborúval történhetne meg, azért Stevenson meg kérdezte, hogy ezzel a harmadik világháborút akarja kirobbantani a republikánus elnökjelölt, ki a koreai háború befejezését Ígérte az amerikai népnek. Eisenhowerék jól tudták az amerikai nép növekvő béke akaratát úgy igyetkeztek a háború vádja alól kibújni, hogy a “felszabadítást” úgy értik, hogy a Népi Demokráciákban lázadásokat szítanak és azt ők elősegítik és támogatják. így magyarázta azt Dulles a mai külügyi államtitkár is több alkalommal és miután erre megfelelő összeg áll a rendelkezésre, köztudott dolog az, hogy sok ezer ember lett erre az elmenekültek közül alkalmazva és kiképezve. A Szovjet, Lengyel és Csehországok, amelyek tagjai a Nemzetek Szövetségének, ott tiltakoztak az ellen, hogy Amerika igy beleavatkozzon a belügyeikbe. Amerikához irt jegyzékbe tiltakoztak az ellen a többi országok is. | Az imperialista erők, kik rettegve gondolnak arra, hogy a világ közvéleménye kikényszeríti a megegyezést, amely végetvetne ennek a háborús prosperitásnak és a velejáró hatalmas profitnak is. GAZDASÁGI VÁLSÁG A tőkés országok összeroppanását, egész Európában sietette ez az őrült fegyverkezés, amelyet még a folyton csökkenő amerikai segély sem tud meggátolni. Ezért ezek az országok, amelyekben a háborús gazdálkodás dacára is a munkanélküliség állandóan növekszik, melynek az orvosságát abban látják a tőkés országok közgazdászai, ha a haszontalan háborús produkció helyett rátérnek a békés termelésre. Gépeket, jármüveket, közszükségleti árukat termelnek és eladhatják azon a piacon, amely képes azt megvásárolni. Ők Szovjet Oroszországgal, Kínával, a Népi Demokráciákkal akarnak cserekereskemet folytatni, amelyet ma eltilt az amerikai kormányzat. Ezt a tilalmat ma már mind kevésbé tartják be és a kereskedelem a kelet és nyugat között erősen élénkül. Gyárosok, kereskedők csoportjai sietnek ezekbe az országokba, gazdasági szerződések kötésére és nagyon rövid idő kérdése az, hogy a nyugaterópai és a japán ipar teljesen figyelmen kivül fogja hagyni az amerikai tilalmat. Ez nem csak azért idegesíti az amerikai tőkéseket, mert ez a katonai szövetség felbomlását és az ebbe befektetett sok billió dollár elvesztését jelentené, de félnek attól is, hogy ezeknek az amerikai tilalom ellen lázadó országoknak a tőkései elveszik előlük a piacot, amely azután az amerikai ipart vinné a gazdasági válságba. Ez a háborús készülődéstől való szabadulni igyekvése az az európai országoknak oly erős, 5 hogy él kellett halasztani különböző ürügyekkel a bermudai találkozót, mert ott nem megegyezés lett volna a tőkés hatalmak között, hanem' szakadás. Mert Anglia a szovjettel való megegyezést szorgalmazza és Franciaország nem csak támogatja ezt, hanem látva Indokínában a vereségét, minden amerikai tiltakozás dacára, kénytelen lesz ! Most Vasárnap ! NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÉS OLVASÓK FIGYELEM! Azt hiszem, hogy a Bérmunkás olvasói valamennyien láthatták azt, hogy New York-ban az első kirándulást junius 21- ikén tartottuk, amelyen azt tapasztaltuk, hogy a Bérmunkás olvasói közül sokan hiányoztak. Reméljük azt, hogy a második kiránduláson többen fognak megjelenni, amely a szokott helyen, julius 12-ikén lesz. Ha esős volna az idő, akkor a rákövetkező vasárnap, julius 19-én lesz megtartva. Itt írjuk össze a kerületi pikniken való résztvevőket, hogy mindenkinek kényelmes utazása legyen, valamint, hogy a bridgeportiak tudják, hogy mennyire készítsék az ételeket. Útirány: A Lexington Ave. White Plains subway a 180-ik utcáig és ott átszállni a Dyre Ave. magas vasútra a végállomásig. Onnét pár perc séta az erdőbe. megegyezni és befejezni a 8-ik éves háborúját, amelyet az egész francia közvélemény utál és gyűlöl. Ezért ujonganak az amerikai lapok, hogy a bermudai találkozót sikerült elhalasztani. További lázadásokat Ígérnek be, amelyel a szövetségeseiknek igyekeznek bebizonyítani, hogy a Szovjet és társországai milyen gyengék, nem szükséges engedményeket tenni, mert azokat hideg háborúval is le lehet győzni. Ez a legkönnyelmübb, legcinikusabb játék a tömegek életével. Mert jól tudják, ha fel is képesek lázitani a múlt rendszer haszonélvezőit, a félrevezetett, öntudatlan dolgozók egy részét, a nagy tömege a dolgozóknak kitart az uj rendszer mellett és igy egy ilyen “lázadás” mint a berlini, csak arra jó, hogy megtorlást eredményezzen, amely után krokodil könnyeket hullajtanak a “szegény áldozatokért” amelyeket ők ugrattak be egy kilátástalan kalandba. Ezek a trükkök elodázhatják a megegyezés lehetőségét, de végül is kifogják azt kényszeríteni a tömegek, amelyek békét óhajtanak, a tőkés országok gazdasági válsága, amelyet az őrült fegyverkezés idéz elő. Ezen a válságon csak a Szovjettel. Kínával és a Népi Demokráciákkal való kereskedés enyhíthet és ezt előbb vagy utóbb a nyugati kormányok, minden amerikai tilalom ellenére is megfogják valósítani. SEGÍTENEK RAJTUK Sokszor mosolyogni kell azokon a polgári újságírókon, akik olyan túlzott odaadással igyekeznek a mai rendszerhez idomulni, elfelejteni a múltjukat, amelyet a koncért való tülekedésben az ellenfelek ismételten felmelegitenek, nem is beszélve a politikusok marakodásáról, amelyek veszett kutya módjára ták meg vezérüket a demagóg Joe McCarthy szenátorban, akinek vezetése alatt kedvező alkalom esetén győzelmet remélnek. Külömbözik ez a harmadik párt mozgalom az előzőktől abban is, hogy szinte határtalan financiális támogatásra számíthat. Az Amerikát csaknem uraló olajbárók pénztárcái nyitva állnak az uj mozgalom részére. Nagy financiális támogatás, a túlzóan reakciós program és a jelenlegi hisztérikus idők bátorítják fel ezen szélsőséges elemeket annyira, hogy sikerrel néznek a harmadik párt alakítása felé. '
