Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-07-11 / 1789. szám

1953. julius 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI BERLIN NEM ESETT EL A múlt héten már foglalkoz­tam e rovat keretében a kelet­németországi zavargások kai, amely Berlinen kívül még egy pár nagy ipari városra is kiter­jedt. Az akkori megállapításom az volt, hogy az amerikai sajtó óriási módon felfújta a dolgot, amelyet ma már ez a propagan­da aparátus sem lát olyan nagy­nak, mint amilyennek látni sze­retné. Természetesen nem kis jelen­tőségű dolog ami ott történt, mert az a tény, hogy számos nagy üzemben sikerült a terme­lést egy pár napra megállítani, • azt mutatja, hogy a német ipari dolgozókba még nagyon sok régi szoc. dem. gondolkodás van, hogy a nácizmus nyomai sem, tűntek el, ha az ott élő és az odaküldött agent provokatőrök­­nek sikerült egy ideiglenes za­vart előidézni. A tények teljes egészében fe­dik a múlt heti rovat megállapí­tásait, hogy a zavarra a nyuga­ti hatalmaknak és a Nyugat-Né­­metországrész urainak volt szüksége, akik ezzel a felkelés­sel akarták megakadályozni azt, hogy a két országrész egyesíté­sének a szovjet elgondolása el­terjedjen a nyugat-német or­szágrész tömegei között. Két­ségtelen a Kersten féle 100 mil­lió dollárokat jól használták fel az agent provokátorok tömeges felbérlésére és miután a szovjet majdnem teljesen megszüntette a két országrész közötti utazá­si korlátokat, akadály nélkül küldhették át az agent provoká­torok és szabotőrök százait. Hogy ezek jól voltak kiképezve, azt mutatja az is, hogy a legfon­tosabb ipari és bánya üzemek­be történtek rombolások és gyújtogatások. Ma már az amerikai lapok is megállapítják, hogy a karhatal­mat, beleértve az orosz katona­ságot, nem csak kövekkel, de lö­vésekkel is támadták, azonban azok csak a tömeg feje fölött lövettek, riasztás képen. Hiszen ellenkező esetben nem 20-25 ha­lott és vagy száz sebesült lett volna, hanem a hullák és sebe­sültek ezrei borították volna az utcákat. Azonban foglalkozni kell az­zal a ténnyel is, hogy a felbérelt bandának sikerült az utcára vin­ni a tömegeket, amely nem csak a munkásosztály között meghú­zódó jobboldali szoc. demek és nácik ügyessége, de a kelet né­met kormánynak súlyos hibái is előidézték. Igaz, hogy ezeket a hibákat I már 10 nappal a lázongás előtt korrigálták, de kétségtelen, hogy a hibák miatti elkeseredés is hozzájárult nem kis mértékben ahoz, hogy a dolgozók egy ré­szét sikerült az ügynököknek felvonultatni. Ilyen hiba volt az ez évre el­készített termelési tervezett túl­zottsága, amelyet úgy akartak elérni, hogy a munka normákat felemelték, amelynek a túlzott­sága erős elkeseredést váltott ki a dolgozókból, amelyet azután a kormány a felkelés előtt 10 nappal vissza is vont. Egy másik ok az volt, hogy a múlt évi rossz termés miatt a felhalmozott készletek nem vol­tak elegek az uj termésig és ezen úgy akar a kormány segíte­ni, hogy az élelmiszer adagokat levágatta ahelyett, hogy beho­zatallal próbálta volna azt pó­tolni. Egy héttel a felkelés előtt ezt az intézkedést is megváltoztat­ták és visszavonta a kormány a korlátozásokat. Úgy hogy a nyugati hatalmak elkésve provokálták ki a zavar­gást, de minden esetre figyel­meztetés ez a Népi Demokráci­ák intézőinek, hogy bármily fon­tos is az iparnak a kifejlesztése, azt nem szabad túlzásba vinni, túlméretezni és ha ez már meg­történt, azt a dolgozók tulhaj­­szolásával keresztülvinni, mint ahogy a Német Demokratikus kormány is beismerte ezt a té­vedését. Bármily sajnálatos is az, hogy ezt a zavargást sikerült kirob­bantani, nem szabad túlbecsülni, de minden bizonnyal nagyobb óvatosságra, éberségre fogja sarkalni a szocializmus útjára lépett országokat és nem adnak módot az agent provokatőrök­­nek, hogy ilyen könnyűszerrel szolgálják meg a Kersten féle milliókból kapott fizetésüket. Sajnos ezek mint már mon­dottuk a hideg háború egyik játszmája volt, amelynek a cél­ja a békés megegyezések gátlá­sa volt, amely meglehetősen si­keres is volt. Vissza kell gondolnunk az el­nökválasztást megelőző kortes hadjáratra, amikor Eisenhower egyik kortes beszédében, hogy a bevándorolt tömegeket meg­nyerje maga részére, beígérte, hogy “fontos teendőnek tekinti, hogy a Népi Demokráciák népét “felszabadítsa”. Az ellenfele rög­tön rámutatott arra, hogy ez csak háborúval történhetne meg, azért Stevenson meg kérdezte, hogy ezzel a harmadik világhá­borút akarja kirobbantani a re­publikánus elnökjelölt, ki a ko­reai háború befejezését Ígérte az amerikai népnek. Eisenhowerék jól tudták az amerikai nép növekvő béke aka­ratát úgy igyetkeztek a háború vádja alól kibújni, hogy a “fel­szabadítást” úgy értik, hogy a Népi Demokráciákban lázadáso­kat szítanak és azt ők elősegí­tik és támogatják. így magya­rázta azt Dulles a mai külügyi államtitkár is több alkalommal és miután erre megfelelő összeg áll a rendelkezésre, köztudott dolog az, hogy sok ezer ember lett erre az elmenekültek közül alkalmazva és kiképezve. A Szovjet, Lengyel és Csehor­­szágok, amelyek tagjai a Nem­zetek Szövetségének, ott tilta­koztak az ellen, hogy Amerika igy beleavatkozzon a belügyeik­­be. Amerikához irt jegyzékbe tiltakoztak az ellen a többi or­szágok is. | Az imperialista erők, kik ret­tegve gondolnak arra, hogy a világ közvéleménye kikényszerí­ti a megegyezést, amely véget­­vetne ennek a háborús prosperi­tásnak és a velejáró hatalmas profitnak is. GAZDASÁGI VÁLSÁG A tőkés országok összeroppa­nását, egész Európában sietette ez az őrült fegyverkezés, ame­lyet még a folyton csökkenő amerikai segély sem tud meggá­tolni. Ezért ezek az országok, amelyekben a háborús gazdál­kodás dacára is a munkanélkü­liség állandóan növekszik, mely­nek az orvosságát abban látják a tőkés országok közgazdászai, ha a haszontalan háborús pro­dukció helyett rátérnek a békés termelésre. Gépeket, jármüve­ket, közszükségleti árukat ter­melnek és eladhatják azon a piacon, amely képes azt megvá­sárolni. Ők Szovjet Oroszország­gal, Kínával, a Népi Demokrá­ciákkal akarnak cserekereske­­met folytatni, amelyet ma eltilt az amerikai kormányzat. Ezt a tilalmat ma már mind kevésbé tartják be és a keres­kedelem a kelet és nyugat kö­zött erősen élénkül. Gyárosok, kereskedők csoportjai sietnek ezekbe az országokba, gazdasági szerződések kötésére és nagyon rövid idő kérdése az, hogy a nyugaterópai és a japán ipar teljesen figyelmen kivül fogja hagyni az amerikai tilalmat. Ez nem csak azért idegesíti az ame­rikai tőkéseket, mert ez a kato­nai szövetség felbomlását és az ebbe befektetett sok billió dol­lár elvesztését jelentené, de fél­nek attól is, hogy ezeknek az amerikai tilalom ellen lázadó or­szágoknak a tőkései elveszik elő­lük a piacot, amely azután az amerikai ipart vinné a gazdasá­gi válságba. Ez a háborús készülődéstől való szabadulni igyekvése az az európai országoknak oly erős, 5 hogy él kellett halasztani külön­böző ürügyekkel a bermudai ta­lálkozót, mert ott nem megegye­zés lett volna a tőkés hatalmak között, hanem' szakadás. Mert Anglia a szovjettel való meg­egyezést szorgalmazza és Fran­ciaország nem csak támogatja ezt, hanem látva Indokínában a vereségét, minden amerikai til­takozás dacára, kénytelen lesz ! Most Vasárnap ! NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÉS OLVASÓK FIGYELEM! Azt hiszem, hogy a Bérmun­kás olvasói valamennyien lát­hatták azt, hogy New York-ban az első kirándulást junius 21- ikén tartottuk, amelyen azt ta­pasztaltuk, hogy a Bérmunkás olvasói közül sokan hiányoztak. Reméljük azt, hogy a máso­dik kiránduláson többen fognak megjelenni, amely a szokott he­lyen, julius 12-ikén lesz. Ha esős volna az idő, akkor a rákö­vetkező vasárnap, julius 19-én lesz megtartva. Itt írjuk össze a kerületi pik­niken való résztvevőket, hogy mindenkinek kényelmes utazása legyen, valamint, hogy a bridge­­portiak tudják, hogy mennyire készítsék az ételeket. Útirány: A Lexington Ave. White Plains subway a 180-ik utcáig és ott átszállni a Dyre Ave. magas vasútra a végállo­másig. Onnét pár perc séta az erdőbe. megegyezni és befejezni a 8-ik éves háborúját, amelyet az egész francia közvélemény utál és gyűlöl. Ezért ujonganak az amerikai lapok, hogy a bermudai találko­zót sikerült elhalasztani. Továb­bi lázadásokat Ígérnek be, ame­­lyel a szövetségeseiknek igye­keznek bebizonyítani, hogy a Szovjet és társországai milyen gyengék, nem szükséges enged­ményeket tenni, mert azokat hideg háborúval is le lehet győz­ni. Ez a legkönnyelmübb, legci­­nikusabb játék a tömegek életé­vel. Mert jól tudják, ha fel is képesek lázitani a múlt rendszer haszonélvezőit, a félrevezetett, öntudatlan dolgozók egy részét, a nagy tömege a dolgozóknak ki­tart az uj rendszer mellett és igy egy ilyen “lázadás” mint a ber­lini, csak arra jó, hogy meg­torlást eredményezzen, amely után krokodil könnyeket hullaj­­tanak a “szegény áldozatokért” amelyeket ők ugrattak be egy kilátástalan kalandba. Ezek a trükkök elodázhatják a megegyezés lehetőségét, de vé­gül is kifogják azt kényszeríteni a tömegek, amelyek békét óhaj­tanak, a tőkés országok gazda­sági válsága, amelyet az őrült fegyverkezés idéz elő. Ezen a válságon csak a Szovjettel. Kí­nával és a Népi Demokráciákkal való kereskedés enyhíthet és ezt előbb vagy utóbb a nyugati kor­mányok, minden amerikai tila­lom ellenére is megfogják való­sítani. SEGÍTENEK RAJTUK Sokszor mosolyogni kell azo­kon a polgári újságírókon, akik olyan túlzott odaadással igye­keznek a mai rendszerhez ido­mulni, elfelejteni a múltjukat, amelyet a koncért való tüleke­désben az ellenfelek ismételten felmelegitenek, nem is beszélve a politikusok marakodásáról, amelyek veszett kutya módjára ták meg vezérüket a demagóg Joe McCarthy szenátorban, akinek vezetése alatt kedvező alkalom esetén győzelmet remélnek. Külömbözik ez a harmadik párt mozgalom az előzőktől abban is, hogy szinte határtalan financiális támogatásra számíthat. Az Amerikát csaknem uraló olajbárók pénztárcái nyitva állnak az uj mozgalom részére. Nagy financiális támogatás, a túlzóan reak­ciós program és a jelenlegi hisztérikus idők bátorítják fel ezen szélsőséges elemeket annyira, hogy sikerrel néznek a harmadik párt alakítása felé. '

Next

/
Thumbnails
Contents