Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-11 / 1789. szám
1953. julius 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal Folytatják a könyvégetést _________!___ A STATE DEPARTMEN ELRENDELTE, HOGY 40 ÍRÓNAK A MUNKÁIT KELL ELTÁVOLÍTANI AZ INFORMÁCIÓS KÖNYTÁRAKBÓL. — McCARTHY AZ ÍRÓK ZAKLATÁSÁRA, ÜLDÖZTETÉSÉRE KÉSZÜL. NEW YORK — Dacára az elnök és Dulles külügyminiszter “kimagyarázgatásainak” a könyvégetés tovább folyik. Lehet ugyan, hogy most már a State Department hivatalnokai nem teszik ki magukat nevetség tárgyának azzal, hogy az általuk kifogásolt könyveket TÉNYLEGESEN ELÉGETIK, hanem csak eltávolítják a külföldi fővárosokban fentartott könyvtárakból. A State Department eddigi " beismerése szerint február 19- ike óta, amikor az első “könyvégető” rendeletet kiadták. 20 információs könyvtárból 40 Írónak a müveit, — összesen több száz kötet könyvet távolítottak el. A könyv eltávolítás valójában azonos a “könyvégetés” eszméjével, mert azt jelenti, hogy a közönséget el akarják tiltani, hogy olyan irók munkáit olvassák, akik nem dicsérői a jelen túlzó reakciós felfogásnak. Röviden ezt a “non-conformist” szóval jelölik. A “non-conformist” még nem jelenti azt, hogy az illető kritizálja a jelenlegi rendszert, vagy elitéli a túlzóan soviniszta politikai irányzatot, hanem csak azt, hogy nem leifélnek természetesen nincs ellenvetése az e pontokban kifejtett javaslatok ellen. Mindezek a javaslatok azonban túlságosan általános jellegűek s e körülmény folytán egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy előbbre vigyék a fegyverkezés csökkentésének halaszthatatlan ügyét. Eisenhower szerint úgy fest a dolog, mintha az Egyesült Államok kormánya mindig a fegyverkezés csökkentését kivánta volna, a Szovjetunió pedig az ellenkező álláspontot foglalta volna el és szinte megakadályozta volna ezt. Ez kísérletnek látszik arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget az angol-amerikai tömbhöz tartozó országokban az utóbbi években folytatott fegyverkezési hajszáért. Az ilyen próbálkozások azonban minden alapot nélkülöznek és csupán azt a törekvést juttatják kifejezésre, hogy bűnbakot keressenek. Valóban, vájjon a Szovjetunióban dicsőitették-e a koreai háborút és a fegyverkezési hajszát, mint előnyös “üzletet”, mint a legjobb eszközt az üzleti tevékenység és a lakosság teljes foglalkoztatottságának biztosítására? Vájjon a Szovjetunióban tapasztalható-e az úgynevezett “félelem a békétől” és esnek a részvények árfolyamai a tőzsdén azokra a hírekre, hogy enyhül a nemzetközi feszültség? Mindez nem a Szovjetunióban történik, hanem az Amerikai Egyesült Államokban. Mi köze ehhez a Szovjetuniónak, amelynek nincs szüksége fegyverkezési hajszára, amely mindig a tartós és szilárd béke mellett volt és van és nem fél a békétől? Természetesen, Eisenhowernek igaza van abban, hogy a hitleri Németország fölött aratott győzelem után a Szovjetunió és az Egyesült Államok utjai elváltak. Azonban Eisenhower április 16-iki beszédében ezt a tényt nem világította meg helyesen, sőt azt lehet mondani, hogy ezt a tényt Eisenhower ferde megvilágításba helyezte. Ha a tények szilárd talajára állunk, akkor ebben a kérdésben teljesen megszűnik mindennemű tisztázatlanság. Valóban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az angol-amerikai tömbhöz tartozó országok, amelyek a legutóbbi világháború alatt a Szovjetunió szövetségesei voltak, rögtön s háború befejezése után megváltoztatták politikájuk irányát. Sok tekintetben visszatértek arra a régi, háború előtti útra, amikor a Szovjetunióval való viszonyukat semmiképpen sem lehetett barátinak nevezni és amikor politikájuk irányvonala rendszerint ennek ellenkezője volt. Mi nem szándékozunk vitába szállni az elník ama eléggé furcsák állításával, hogy a szovjet politikában véget ért egy bizonyos korszak. Ellenben nem fogadhatjuk csodálkozás nélkül azt a következtetését, hogy a szovjet kormánynak fel kell adnia külpolitikája folytonosságát, amely politikának a helyességét a nemzetközi fejlődés egész menete bebizonyította. Ha egy korszak kezdetét, vagy befejezését azzal hozzuk összefüggésbe, hogy uj személyiségek jelennek meg valamely állam élén, akkor nagyobb joggal beszélhetnénk arról, hogy az Egyesült Államok politikájában zárult le egy korszak az Eisenhower-kormány uralomrajutásával. Ámde maga az Egyesült Államok uj elnöke, hogy-hogynem minden fenntartás nélkül védelmébe veszi elődének egész politikáját, amelyet annakidején különösen a választási kampány idején, nem minden alap nélkül sok tekintetben bírált. Az elnök beszédében kijelentette, hogy kész “üdvözölni a békés szándékok mindennemű igazi bizonyítékát”. Egyúttal feltette a kérdést: mit hajlandó tenni a Szovjetunió? Ismeretes, hogy a Szovjetunió mindig késznek mutatkozott arra, hogy barátságos módon megvitassák és megoldják az égető nemzetközi kérdéseket, azzal a feltétellel, hogy az e kérdések megoldására irányuló javaslatok — bárkitől induljanak is ki — valamennyire is elfogadhatók legyenek és ne ellenkezzenek a szovjet nép életbevágó érdekeivel és a többi békeszerető nép érdekeivel. Az Egyesült Államok elnöke, hogy-hogynem, beszédében lehetségesnek tartotta, hogy a békére vonatkozó javaslatait egész sor előzetes feltételhez fűzze a Szovjetunióval szemben, noha a beszédében emelt követeléseket nem támasztják alá az Egyesült Államok részéről errevonatkozólag vállalat kötelezettségek. A kérdés ilyen feltevése már jogos visszautasítást váltott ki a legkülönbözőbb nemzetközi körökben. Lehetetlen, hogy a kérdés ilyen feltevése ne keltsen csodálkozást azokban, akik realisztikusan tudják értékelni az égető nemzetközi problémák lényegét ésj a nemzetközi helyzetet meghatározó valóságos erőviszonyokat és tényezőket. A “Times” cimü angol lap jogosan jegyezte meg, hogy ’’egyetlen ország —akár a Szovjetunióról, akár az Egyesült Államokról, akár Angliáról van szó — sem volna hajlandó egy békekezdeményezést ellentmondást nem tűrő feltételek mellett megvitat-Mint ismeretes, a szovjet vezetők a nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló felhívásukat nem kötik össze semmiféle előzetes követeléssel az Egyesült Államok vagy más országok címére, akár az angolamerikai tömbhöz tartoznak, akár nem. Azt jelenti-e ez, hogy a Szovjetuniónak nincsenek semmiféle igényei? Természetesen nem. Ennek ellenére a szovjet vezetők üdvözölni fogják az Egyesült Államok vagy más állam kormányának bármely lépését, ha ez a vitás kérdések barátságos rendezésére irányul. Ez bizonyítja, hogy a szovjet fél kész a megfelelő problémák komoly tárgyilagos megvitatására, akár közvetlen tárgyalások utján, akár —szükséges esetekben — az ENSZ keretei között is. Az elnök beszédében szólt arról, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldásában “az Egyesült Államok kész vállalni igazságos részét”. Ezt a kijelentést Eisenhower április 16-iki beszédében semmi sem támasztotta alá, holott szükség van e kijelentés alátámasztására. Ami a Szovjetuniót illeti, nincsen semmiféle alap kételkedni abban, hogy kész megfelelő részt vállalni a vitás nemzetközi kérdések megoldásában. Ezt a Szovjetunió komoly nemzetközi ügyekkel kapcsolatban nem egyszer bebizonyította. Ilyen a nemzetközi helyzet napjainkban. A Szovjetunió politikája nem ellenkezhet a többi békeszerető állam érdekeivel. Ez a politika megfelel minden olyan állam törekvéseinek, amely kész hozzájárulni a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez, függetlenül attól, hogy társadalmi rendszere ilyen vagy olyan. A Szovjetunió e politikája egyúttal kifejezésre juttatja népünknek az általános béke megszilárdítására irányuló legmélyebb törekvéseit. A több oldalról megvilágított Eisenhower április 16-iki beszéde teljes alkalmat nyújt a világhelyzet felismerésére. Köhler. A CLEVELAND EAST SÍDÉI MUNKÁS OTTHON most vasárnap, julius 12-én tartja szokásos nyári kirándulását a Mantua, O. GALL FARMON. Kitűnő ételek és hűsítőkkel várja a rendezőség Cleveland és környéke magyar dolgozóit. Belépődíj nincs. ÚTIRÁNY: A 422-es Roadon a 44-es Roadig, ott balra a Stafford Roadig, itt jobbra táblák mutatják a Gáli Farmot. kesedik érte, nem dicséri azt, — szóval nem úszik az árral. A Tokyo-ban felállított információs könyvtárból 11 könyvet távolítottak el, amelyeket ládába leszögezve tartanak a további utasításig. Sydney (Ausztrália) városban azonban az ily könyveket TÉNYLEGESEN ELÉGETTÉK. Egyes könyvtárakból eltávolítottak oly könyveket is, amelyeknek szerzője, vagy a tartalma ellen nem volt kifogás, de a szöveget kisérő rajzokat olyan művész rajzolta, akit valahogy összeköttetésbe hoztak valamely úgynevezett “szubverziv” organizációval. Joe McCarthy, a demagóg szenátor már bejelentette, hogy maga elé fogja idézni a könyvégetéssel felszínre került Írókat és rajzoló művészeket. Ez nyilvánvaló zaklatás lenne, mert hiszen a könyveiket a megkérdezésük nélkül vásárolta össze a State Department, mint ahogyan a könyveket általában az irók megkérdezése nélkül veszik azok akiknek a könyvekre szükségük van. Washington — A CIO-hoz tartozó yáuto Workers Union és a több mint félmillió tagot számláló AFL-hez tartozó International Association of Machinists (IÁM) egyezségre léptek, hogy egyöntetű követelést terjesztenek be a munkáltatókhoz és tartózkodni fognak attól, hogy egymás műhelyeit megkaparitsák. Ez a két nagy szervezet eddig mint “vetélykedők” működtek. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK julius 4-ig: J. Salay, Allan Park............... 1 Fraytak-Gross, Trenton ....... 1 J. Horváth, Chicago ........... 1 J. Vizi, Akron........................ 3 Geo. Kish, Cleveland ______ 1 M. Tóth, Gulfport ................. 2 J. K. Tóth, Hamilton............. 1 J. Kish, New Brunswick ....... 1 G. Deme, Akron __________ 1 B. Farkas, Cleveland ..._____ 1 J. Cincár, Cleveland ................ 1 B. Gellen, Highland Park __ 1 G. Bakos, Los Angeles .......... 3 J. Bischof, Cleveland............. 1 A. Halasi, So. Bend............... 2 A. Hadnagy, Linden............... 1 St. Stranz, So. Bend ............. 1 A. Kucher, Valencia ........... 3 Julia Bécsi, Phila .................... 4 Irén Kunst, Cleveland........... 1 J. Feczkó, New York............. 1 J. Hirochock, Mauch Chunk .. 1 L. Horváth, Phila ............. 1 Eleanor Kohn, Dunedin ____ 1 C. K. Dutzman, Windber J._ 1 Mrs. M. Gasztonyi, Cleveland 1
