Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-02-28 / 1770. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. február 28. Az angol kormány tiltakozik a koreai háború kiterjesztése ellen. tiltakozik a kínai vizek blokádja ellen, kijelenti, hogy a hadihajói kisérik a blokádon áthatoló kereskedelmi hajóit. Az angol polgári lapok nyíltan megvádolják az uj elnököt, hogv miután nem tudja a koreai kérdést megoldani, olyan lépésekre készül, amelyek a harmadik világháborút robbanthatják ki. Az amerikai propaganda szervek persze tüzetokádnak Anglia és Franciaország ellen. Hálátlansággal vádoljak okét, fenyegetőznek és fájlalják a sok billió dollárt, melyet elköltötték, hogy egy szovjet ellenes hadsereget hozzanak össze. Ténv. hogy ez a “befektetés” nem volt sikeres, de ha végleg megbukik a háborús hisztéria, ha a halalkereskedők elvesztik a nagy háborús hasznukat, Amerika népe ezzel békét fog nyerni, haladást és megmenti fiainak életét és ezért nem sok az a befektetett, de nem gyümölcsöző 30 bubo dollár. KI AKAR HÁBORÚT? Európa nem akar háborút, ezt írják és mondják az onnan visszatérő polgári újságírók is. Ott csak a hatalmukat vesztett urak, politikusok, gyárosok és földbirtokosok kívánják, követelik, hogy a hatalmukat amerikai fiuk vérén át visszakaphassák. Amerika népe sem akar háborút, csak annyi a külömbség a két földrész népe között, hogv amíg Amerika népének a többsége közömbös, addig Európa és Ázsiai nénei, amelyek ismételten saját bőrükön érezték a háború borzalmait, elkeseredetten harcolnak a háború ellen. Itt csak a halálkereskedők, a nagv hadianyag szállítók és az uiságok. politikusuk lakik a háborús tőke pavrollján vannak) uszítanak a háborúra. No meg az ide importált fasiszták evilkos. csürhe hada. az. akikhez csatlakoztak fel Schulz elvtársék is. P'zonv csodálatos Amerika nénének ez a passzív háború^ ellenessége, amely nem kis részben annak tudható be. ho^v ez a földrész elkerülte ez’'deig, ho^v harctérré változzon. De ma már nem kérdéses, hogv ilven szerencsés lesz-e a jövőben is. A hivatalos civil védelmi ^hivatal most adta ki a jelentései arról a vizsgálatról, amelyet hosszú ideig végzett. A jelentése szerint a Szovjettel való háború esetén, a Szovjet abban a helyzetbe van, hogy 400 repülőgépet küldhet Amerika fölé, atombombával megpakolva. * A jelentés szerint, ha a_ támadás nappal történik, amikor a népesség együtt van a gyárakban, irodákban, üzletekben, minden ledobott atombomba 110 ezer ember veszteséget okozhat. Szerintük a 400 reoülogeobo csak háromnegyed része jut el a célpontra, azaz csak három száz. Nem kell nagy számtani tudás ahoz, hogy megállapítsuk, hogy ez 33 millió veszteségetjelenthetne. Harminchárom millió ember. Amerika nénessegenek egy-ötöd részét pusztítaná el az atombomba, illetve ennek csak fele halna meg, a másik fele felDebrecen évtizedek távlatából NAGY SIKERE VOLT AZ I.W.W. KONFERENCIÁNAK Évszázadokkal ezelőtt, az egyeduralmat gyakorló római katholikus egyház, brutális szigorral lépett fel a kebeléből kivált uj vallás alapítókkal, Luther és Kálvinnal, valamint annak követőivel. Gályarabság, az emberi önérzett irgalmatlan meggyalázása volt osztályrészük. Luther-Kálvin föllépése első idejében, a megoldatlan társadalmi problémák közepette úgy nézett ki a jobb életre vágyók előtt, hogy a föllépés nem csak Róma kegyetlen uralma ellen szól, de társadalmi jobblétre is irányul. Közben kitűnt, hogy némi vallási cafrang, Mária szüzessége, vagy a menybemenetele mikéntje, stb. volt az irányadó gondolat. Ilyen, vallásüldözöttek, reformerek lepték el Amerikát a fölfedezése idejében. Elérni bizonyos gazdasági “jólétet” lettek irgalmatlan, embertársaik kizsákmányolói. Ez a kép bontakozik ki Debrecen, a református Rómában. Ez az erkölcsi törvénye, egyéb vallásalakulatnak is. Debrecenben, kálomista, vagv pápista volt a vallás megjelölése. tehát maradjunk ennél. A pápisták mint “bevándoroltak” voltak tudomásul véve, mint én jómagam is. A felekezetek kölcsönösen lenézték egymást. A dolgozók a vallás kérdést nem feszegették, elég volt a saját bajuk, a pápisták a Szent Anna utcából elég jól megértették egymást a kálomistákkal a Péterfia Kollégium környékéről lévén ők is, kegyetlenszivü zsarnokok. A külömbség, bár formaság az, hogy a kálomistáknál csodatevő szentekkel nem találkoztunk, tán kölcsönösen nem szerették egymást, de annál inkább a Délibábbal és a csodakenyérrel. Délibáb a képzeletben megvolt, ugyan igy a kenyér is, a szegényeknél. Sehol az óhazában az “uripandurok” idejében, nem volt a nyomor olyan szemérmetlenül kiállítva az utcára gúnynak, mint Debrecenben. Embervásár, már a megjelelöse is lealázó. A városban kisebb helyen, a város szélén a “csicsogónak” gúnyolt téren ezrek várakoztak munkára, különösen a nyári időben. Idejöttek leginkább a kevélykedő zsirosparasztok és ’’egyéb uraságok” jó erős és olcsó munkást fogadni. Úgy a kocsiról, ostorheggyel csapott az alkalmasnak látott ajánlkozóra, mondván, na gyere te csavargó, majd meglátom mennyi fizetést gyógyulna. A veszteség kiszámíthatatlan lenne ha a repülők baktérium bombákat is szórnának le. Természetesen a 300 bomba egyszermint pár száz város rombadöltét is jelentené. Ez a kép elegendő kellene legyen arra, hogy minden gondolkodni tudó becsületes ember, aki szereti ezt az országot, aki szereti az emberiséget, felébredjen a nagy közömbösségből és aktivan lépjen fel a háborús usztiók ellen. Harminchárom millió amerikai élet megmentéséért kell harcolnunk a békéért, a háborús uszítok ellen. érdemelsz. Hasonló jeleneteket itt Amerikában is láttam a gazdasági összeomláskor. Csapó utca köti össze a Fő utcát, érintve az embervásárt a Lovassági laktanyánál. így alkalmam volt naponként látni a megalázott, dolgozni akaró embereket. Naponként, néha több esetben is vitt el utam az ‘‘embervásár” mellett. Mint a tenger mormolása úgy nyüzsgött a munkátváró emberek sokasága. Benső barátságot kötöttem sorstársaimmal. Minden időben volt pár jó szavunk egymáshoz. Sok lealázó jelenetnek voltam szemtanúja. Egy alkalommal, három lovas kocsin, hangosan kiabálva, beszaladt egy jólhizott zsíros paraszt. Ennek láttán a várakozó munkások olyan félkört formálva hátra húzódtak. Megjött a vén zsivány, jegyezték meg. A kocsihoz, senki közel nem ment. Erre a^ zsíros paraszt bosszúsan kiabálta: na kódusok, mi lesz! nem akartok dolgozni! De senki nem mozdult. Többszöri kiabálás, sértegetés után a tömegből kivált egy idősebb munkás, odmenve a kocsihoz mondja a zsírosnak: Én elmegyek dolgozni, de csak abban az esetben ha kifizeti a visszatartott béremet, ad egy fejelés csizmát, amit a múltkor letagadott. Erre a zsíros szörnyen düdbe jött, annál is inkább, mert általános nevertés tört ki. A zsíros ezután szitkozódva nyúlt az ostorához és gyalázkodó szavakkal csapkodta a mereven álló munkást. Látva^ a gyalázatot, nem álhattam szótlanul, igen “udvariatlanul” rákiáltottam a zsírosra, hogy hagyja abba a becstelen cselekedetét! így ő: Káplár “ecsém” fogja a száját, mert a nyakaközé cserditek az ostorommal. Erre kirántottam az oldalamon lógó otromba kardot, gondolván, végezzünk vele már egyszer valami “produktiv” munkát, a zsi- i ros szájából kiütöttem az ezer i darabra törött makrapipát. Erre a lovak közé csapott és elro bogott a kis embervásár irányá ba. El lehet képzelni milyen örömet váltott ki a sokat meggyalázott emberekben ez a jelenet. Siralmas védtelenségben él tek a dolgoskezü emberek. Semmi kollektív bértörvény nem védte őket. A kevélykedő kálomista papák a kollégium környékéről, de még az ivó-evő szakszervezetek sem adtak sem minemü támogatást. Bár a későbbi időkben ezen sorok írója a vasutas mozgalmon át, szorgalmazta. Mezőfiék próbálkoztak földmunkás szervezéssel, de kanaáni” szokás szerint csendőrszurony beavatkozással záródott. A óhazai úri piócák uralma alatt erősen kihangsúlyozták értékmérőül egy helység összetételénél a katonaság mennyiségét. Ebben a kérdésben Debrecen vezetett. Található volt itt minden fegyvernem. Kultúráiét, népegészség, gazdasági jólét ismeretlen fogalom volt. Az iparnál és minden egyéb megnyilvánulásnál a céhrendszer nyomai látszottak. A hírhedt Bihar Szállóban zajos éjjelek, tiszti tivornyák mulatták el Február 14-15-én tartotta az IWW North Western Conferenrenciáját, mely kitünően sikerült. Sok év óta nem volt ilyen eredményes összejövetele, amely tele volt lelkesedéssel.. Terveket fektettek le Short Log County megszervezésére és a lelkesedést fokozta a sok levél és távirat, amely arra buzdította a konferenciát, hogy komoly munkába kezdjen. Delegátusok jelentek meg mindenhonnan a North West-ről. A. J. Farly, P.O. Box 365 Seattle, Wash, a csoport titkára akinél minden segíteni akaró munkástárs jelentkezzen. Sok eshetőség van arra, hogy az IWW megerősödjön ebben a körzetben. Card X308947 apáink adófilléreit a semmitevők. Talán mondani is fölösleges, hogy a katonaság jelenléte milyen erkölcsromboló a közéletre. Bordélyházak, a szabad prostitúció terjeszkedett. Debrecent igen népes zsellérfaluk határolják. A nyári munka végeztével a fiatal lányok ezrei özönlöttek Debrecenbe. Lakás, koldusbérért örömmel álltak munkába, vagy a nemi élet szegénylegényei juttatták legtöbbjét züllésbe. A katonaság mulatóhelyei a “Nagyerdőben” melegágya volt a prostitúciónak. Végnélkül lehetne folytatni azt a gyalázatos állapotot. Ezt akarja most visszaállítani a hitvány élősdiek sisere hada. Ha engedik, megérdemlik sorsukat. Ne higyjük, semmi elfogultság nem vezet bennünket a “kálomistákkal” szemben. A “reformáció” kora fölmérhetetlen lelkierőt bizonyít, szembeszállni a pápaság véreskezü hatalmával. Rákóczi, Esze Tamás körül a Hajdúság református kaszásai sorakoztak, ontották vérüket a zsarnokok ellen. 1848- ban szállásadói voltak a forradalmi kormánynak. A náci hordák kiüzse után ismét kulcsszerep jutott a “kálomistáknak”. Minden rendü-rangu zsarnok eltávolítása után,, ez a rendkívül dolgos, értelmes nép, tényleg lehozza a földre a sokat beígért menyországot. Vass Károly KÉT ORSZÁGOT SZOLGÁL DUBLIN — Az Írországban időző Paul Blanchard, amerikai iró, azt mondotta, hogy az amerikai kormánynál feljelentette Gerald P. O’Hara érseket, aki dacára annak, hogy amerikai polgár, jelenleg Vatikán állam követe Írországban, Blanchard kijelentette, hogy neki semmi kifogása sincs O’Hara érsek személyisége ellen, de az amerikai törvények értelmében egyetlen amerikai állampolgár sem képviselhet más államot külföldi kormányoknál. Ezért, ha O’Hara érsek a Vatikán államnak esküdött hűséget, akkor mondjon le amerikai polgárságáról, vagy pedig az amerikai kormány intézkedjen éppenugy, mint intézkedne, ha nem katolikus főpapról és nem a Vatikán államról lenne szó.
