Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-02-28 / 1770. szám

1953. február 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI ROSENBERGÉK Az elnök elutasította a Ro­senberg házaspár kegyelmi kér­vényét. A halálos Ítéletet hozó biró Március 9-ikére tűzte ki a házaspár kivégzését. A fellebb­­viteli bíróság viszont megtiltot­ta,. hogy a kivégzést március 30- ika előtt végrehajtsák, ezzel megadva a lehetőséget, hogy a pör újra felvételét kérhesse a védelem, amelyet már két Ízben elutasított a £>iróság. Kitűnt, hogy a római pápa is kegyelmet kért a maga módján, de ezt eltitkolták úgy Truman, mint Eisenhower elnökök előtt. Ez történt az elmúlt hét fo­lyamán, amelyhez még hozzá lehet tenni, hogy egy 700 főnyi piketelő tömeg ment Washing­tonba, hogy a Fehér Házat pi­­keteljék, kegyelmet kérve Ro­­senbergék számára. Hogy az egész világon hatalmas megmoz­dulást váltott ki az, hogy az el­nök elutasította a Rosenberg házaspár kegyelmi kérvényét. Ahogy Drew Pearson is írja, a mostani európai útjáról, hogy mindenfelé látta a hatalmas fel­iratokat, amelyeken “Állítsátok meg az amerikai bucher kezét”, szöveg állt. Mintha csak a Mooney-Bil­­lings, a Sacco-Vanzetti ügy is­métlődne meg. Azokban az ügyekben is minden gondolkod­ni tudó ember tisztán látta, hogy koholt vádak alapján, a vádlottak személyében a mun­kásmozgalmat akarják kivégez­ni. Amerika és Európa tudósai, irói, papjai, a szervezett munká­sok milliói kérték, követelték a kegyelmet az ártatlanul elítél­teknek. Ez a megmozdulás bár évekig izgalomba tartotta az emberiséget, megmentette a vil­lanyszéktől Moneyt és Billingset, majd hosszú évekig tartó bör­tön után kerültek csak szabad­lábra, de Sacco-Vanzetti, az éle­tével fizetett a jingó amerika­nizmusért. De ez a szörnyű gyilkosság nem állította meg sem a világ, sem az amerikai munkásmozgal­mat. Saccoók, Moneyok márti­­romsága csak növelte a töme­gek felébredését. Ma egy kétgyermekes házas­pár áll a világ népeinek az ér­deklődésében. Ezeknek az éle­tét akarják megmenteni, mert rajtuk keresztül a békemozgal­mat akarja a halálkereskedők csoportja megölni. A világ népe elkeseredetten nézi az amerikai reakció uj szörny-itéletét, az Amerika elle­nesség veszedelmes méretekben növekedik. Csak Amerikában változott a helyzet, ma itt nincs nagv tömeg megmozdulás, a li­berálisok, tudósok, Írók, művé­szek, a szervezett munkások hallgatnak, rákényszeríti őket a háborús hisztéria, amely ma már minden vélemény nyilvání­tást lehengerelt, csak egy ma­roknyi radikális munkás, egy pár kiváló tudós, iró mer kiállni az ártatlan házaspár védelmére. Hisz mindenki látja itt is, hogy semmi tárgyi bizonyíték nincs, csak egy szerencsétlen alak akarta megmenteni a bő­rét egy olyan vád alól, amelyet el nem követett és a tudása folytán el sem követhetett és hogy maga megmeneküljön az ígért villanyszéktől, a felesége pedig a súlyos börtöntől, vallot­ta, hogy a nővére és a sógora volt a közvetítő az atom titok ellopásában és továbbításában. Ezzel szemben áll a vádlottak tagadása, a “tanú” megúszta börtönbüntetéssel, a felesége el­len elejtették a vádat, de a nő­vére, a sógora már egy éve van a siralomházban. Hogy sikerül-e megmenteni a Rosenberg házaspárt, előttem, őszintén mondva kétséges, a most uralkodó reakció “meg akarja mutatni az erejét” és el­­vakultságában figyelmen kívül hagyja a világ közvéleményét és kész arra, hogy halálbaküldjön két ártatlan embert, mert azt hiszi, hogy velük megölte a vi­lág béke akaratát, holott ha megtörténik a katasztrófa, ak­kor Rosenbergék hullája zászló lesz a világ békeszerető embe­rei harcában és kivégzőit “odar szögezik a világ szégyenoszlo­pához”. ÉRIK A VETÉS Nem, a világért sem akarnám megvádolni Schulz elvtársat, hogy az ő három hónapos agi­­tációjának az eredménye az a bomba, amely a Szovjetek izra­eli követségén robbant fel. Nem, hiszen én nagyon jól tudom, hogy Schulz elvtárs nem olyan nagy fiú, : csak egy ici-picike kis kerék abban a nagy gépe­zetben, amely azt a csúnya, minden alap nélküli vádasko­dást, hónapokon keresztül foly­tatta a Szovjet és a Népi De­mokráciák ellen. Mi történt ezekben az orszá­gokban, hogy telebömbölték a világot, hogy ezekben antisze­mitizmus van, hogy üldözik a zsidókat és az ott élő 3 millió zsidó élete veszélyben van. Prá­gába egy összeesküvést fedez­tek fel, vezető emberek kerül­tek a bíróság elé kémkedéssel, hazaárulással vádolva. A vád­lottak többsége zsidó volt, a hatjuk, hogy a népi köztársaságok állítólagos antiszemitizmusát a “vasfüggöny” innenső oldalán gyártják propaganda célra. Edward M. Warburg, az amerikai gazdag zsidóság egyik ve­zére, azt mondja, hogy tekintettel a szovjet antiszemitizmusra, most legalább 144,500,000 dollárt fognak összeszedni, jóval töb­bet, mint a múlt évben, amikor nem volt ilyen kedvező propagan­da anyaguk. És ne felejtsük azt sem, hogy a gazdag zsidók éppen olyan természetes ellenségei a kollektív termelő rendszernek, mint bár­mely más vallásu gazdagok. ' közvetítő Izrael követsége és a cionista szervezet. A Szovjetekben letartóztat­tak egy féltucat orvost, akik­nek a többsége szintén zsidó vallásu volt és az összekötő ugyan az volt, mint Prágában. Ez a két tény áll fenn, csak őrült, vagy gonosztevő, vagy fizetett bérenc ordít ezért anti­szemitizmust. A Szovjet Izraelt a függetlenségi harcába nagyon segítette, ugyan úgy Csehszlo­vákia. A függetlenségük kikiál­tása után rögtön elismerték, mint önálló országot. A legba­rátibb viszony volt Izrael és a Szovjet block országok között. Köztük és a nyugati hatalmak közötti hideg háborúban Izrael szigorú semlegességet tartott fenn egészen a múlt év elejéig, amikor Izrael kormánya felad­ta a semlegességet és teljes erő­vel felsorakozott a nyugati ha­talmakhoz. Ennek a pálfordulásnak ára volt. Először nagy amerikai köl­csönt kaptak, amelynek a felté­tele volt a semlegesség feladá­sa. Másodszor az amerikai nagy zsidók erős nyomást gyakorol­tak Izrael kormányára a sem­legesség feladásától tették füg­gővé, hogy továbbra is lesz-e gyűjtés Amerikában Izrael ré­szére. Harmadszor a semleges­ség feladásától tették függővé, hogy Izrael kormánya által ki­­bocsájtott bondokat árulhassák Amerikában. Természetes, hogy viszont a semlegesség feladása megron­totta Izrael és a Szovjet block közötti jó viszonyt, amely a magyar, lengyel, román, cseh­szlovák schulzok Izraelbe való invitálása és magának Izrael kormányának a folytonos alap nélküli támadása a Szovjet block ellen, kiváltotta a fanati­kus zsidók tüntetéseit a Szovjet ellen, amely végül bombázássá fajult és természetes, hogy a Szovjet nem hajlandó ezt tűrni, főleg nem akar hivatalos kém­szervezetnek mentességet adni a garázdálkodáshoz és ezért megszakította az összeköttetést Izrael kormányával. Most már a Schulz elvtársék korlát nélkül folytathatják an­nak a követelését, hogy a Szov­jet block országaiban élő zsidó­kat Izraelbe telepítsék át. Ter­mészetes, hogy ezután Izraelbe útlevelet senki sem kaphat, sze­rencséjére az izraeli kormány­nak, mert rögtöni csődöt és ka­tasztrófát jelentene, ha a Szov­jet block országaiban élő zsidó­kat be kellene fogadniok. Hiszen az elűzött és elmenekült 800 ezer arab lakost sem tudják visszahelyezni, mert nincs ho­vá letelepíteni azokat.- Lakásai­kat az őslakóknak, a bevándor­lóknak adták át, még igy is tíz­ezrek élnek szörnyűséges lakás­­viszonyok között, sátrakban ba­­rakokban. Ez a fajta politika, jelenthet jövedelmet a kis propagandis­táknak, ideiglenesen Izrael kor­mánya is pénzhez juthat, de az árát a sokat szenvedett izraeli zsidóság fogja megfizetni. AHOL VAN ANTI­SZEMITIZMUS Ha Schulz elvtársék ténylege­sen az antiszemitizmus ellen akarnának harcolni, úgy nem kell nagyon messzire menni. Ott New Yorkban nagyon sok alka­lom volna a harcra, a zsidó vé­delemre, ott tényleg ütik a zsi­dókat, a zsidó gyerekek nem mernek már iskolába menni, ott vannak a Klanisták, az ezüst ingesek és ki tudja hány ha­sonló szervezett. A munkaadók, kik nem alkalmaznak zsidókat, szállodák, nyaralók, kik nem fo­gadnak be zsidókat, végül, de nem utolsó sorban a Rosenberg házaspár, kikre a villanyszék vár, a börtönre ítélt baloldali munkásvezérek, kiknek egy jó része szintén zsidó, a kormány és a UN hivatalokból elbosáj­­tott zsidók, a mozi és televízió­ból elbocsojátott, letiltott zsi­dó irók és művészek és még ol­dalakon keresztül lehetne felso­rakoztatni az itt megnyilvánuló, tényleges antiszemitizmust, zsi­dóüldözést, de ez ellen nincs, nem is lehet szavuk ezeknek az “elvtársaknak”, mert erre nin­­csennek felbérelve, mint ahogy nem lehet nekik tiltakozni az el­len, hogy Amerika, a náci, ho­rogkeresztes nyilas banditák szemétlerakodó helye lett. Nem lehet tiltakozni az ellen sem, hogy Nyugat-Németországban, Ausztriában hitleristák kerül­tek a kormányhivatalok többsé­gébe. Nem lehet mert a Hitler, Horthy, Szálasi legények ma szövetségesei, fegyvertársai az “elvtársak” gazdáinak. Egy liberális házaspár meg­fog halni a villanyszékben, mert zsidók, egy hazug, tarthatatlan vád alapján, két kis zsidó árva lesz, de ez ellen ezeknek a Sharf Móricoknak nincs szavuk, vagy ha van, akkor az uszítok közé állnak és a halál előtt álló két­gyermekes anyát “buta tehén­nek” titulálják. Mindenért számot kell adni és meg vagyok győződve, hogy, el­jön az idő, amikor a zsidó dol­gozók számon fogják kérni a judáskodást az “elvtársaktól”, kik “elvi” alapon fajzsidóskod­­va árulták el a haladást, az em­beriességet, a saját fajtájukat “harminc ezüst pénzért”, ha csak még előbb a saját bőrükön nem tapasztalják azt, hogy itt egy élő, nagyon aktív antisze­mitizmus van. EURÓPA ELLENJÄLL Izrael mellé csak olyan orszá­gokat tudtak felsorakoztatni, ahol a nép teljes elnyomatásba van és nincs módja arra, hogy tiltakozzon a háború előkészítői ellen. Görög, török, jugoszláv kormányok szoros szövetségesei a harmadik világháborút kirob­bantani akaró nagytőkés imperi­alistáknak, de több nyugati or­szágok kormányai visszariadtak az uj elnök lépéseitől, hiába uta­zott a külügyi államtitkár Euró­pába,hiába adott át a nyugati hatalmak kormányainak 75 na­pos ultimátumot, az egységes hadsereg megteremtésére, a kor­mányok ígérhetnek mindent, de a kormányok soha se mennek a harctérre, akiket oda kellene küldeni az imperialisták vágó­­hidjára, azok tiltakoznak, nem csinálnak titkot abból, hogy el­len fognak állni és még kemé­nyebb harcot fognak vívni a bé­kéért. Nem akarnak háborút, nem hisznek a Szovjet háborús szándékaiba és még a háború­nál is jobban rettegnek attól, hogy “felszabadítsák” őket. Ko­rea jó példa arra, hogy mit je­lent a felszabadítás.

Next

/
Thumbnails
Contents