Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-02-28 / 1770. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1953. február 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Egy évre .........................$3.00 Félévre .............................. 1.50 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés Kanadába egész évre Subscription Rates: One Year ..........................$3 00 Six Months ...................... 1.50 Single Copy ........... 5c Bundle Orders ________ 3c .....................................:......... $3.50 “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak á Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Plutokrata felfogás Amerika külügyminisztere, John Foster Dulles, európai körútjáról hazatérve rádió beszédben számolt be útja eredményéről. Mint maga is beismerte, ez az ut nem volt olyan eredményes, mint előre számította, noha segítőül magával vitte Harold E. Stassen, Foreign Aid Directort is. Mint ismeretes, az amerikai külpolitikát már régóta uraló és ténylegesen irányitó iparbárók és bankárok, akiknek Dulles az elismert képviselőjük, évekkel ezelőtt elhatározták, Jiogy Európa nyugati országait az Egyesült Államokkal együtt egy nagy katonai szövetségbe hozzák a Szovjet Union ellen. Katonai szövetséghez természetesen katonaságra, hadseregekre van szükség, amivel a két világháborút végigszenvedett országok nem rendelkeztek. Dullesék tehát keresztülvitték az amerikai kongresszusban, hogy segítse a szóbanforgó országokat fegyverekkel, valamint financiálisán is, hogy kiépítsék haderejüket. A fegyverkezés gyorsítására a megalakított North Atlantic Treaty Organization (NATO) szövetséghez kirendelték Eisenhower generálist főparancsnoknak, aki több mint egy évet töltött ebben a tisztségben és noha akkor a kereskedelmi sajtó végtelen dicsérettel halmozta el, később mégis kiderült, hogy a NATO hadseregből nem sok valósult meg. Ennek egyik oka az, hogy az európai nép nem hitte el, hogy az oroszok támadásra készülnek ellenük; a másik meg az, hogy oly évszázados ellentéteket, mint például a franciák és a németek között fenáll, nem lehet csak úgy parancsszóra, máról-holnapra megszüntetni és barátságos szövetséggé változtatni. Dullesék a NATO haderejébe be akarják venni Németországot is. A franciák azonban méltán félnek a németek újbóli felfegyverzésétől, hiszen a német haderő 1870 óta háromszor gázolt végig Franciaországon. De azonkívül azt is jól tudják, hogy Nyugatnémetországban a nácik száma még mindig igen nagy és csak alkalmat várnak arra, hogy a vezetést újból kezükbe ragadják. A nácizmus lényege persze az ultra német sovinizmus, aminek célja a környező országok népeinek leigázása. De Franciaországon kívül Anglia, Belgium és Németalföld sem építették ki haderejüket úgy, mint Dullesék tervezték. Ezer* országok sem hiszik, hogy a Szovjet Union felől veszély fenyegeti őket és azért gazdasági erejüket a háború által lerombolt országuk kiépítésére akarják felhasználni. Angliában az életstandard annyira leesett, hogy az Ínséget látó nép felháboritása nélkül ott már többet nem költhetnek fegyverkezésre. A háborús feszültségből hihetetlen nagy vagyont harácsoló amerikai iparbárók és bankárok azonban nem akarják, hogy ez a feszültség valamit is lohadjon. Azért, — mint Dulles a beszédében nyíltan bevallotta, — megfenyegették az érdekelt európai országok kormányait, hogy ha nem teljesitik a fegyverkezésben számukra kiszabott szerepet, akkor meg fogják vonni tőlük a további amerikai segélyt. Dulles annyira ment, hogy ebben az esetben még a diplomácia tradicionális kétértelmű beszédmódját is mellőzte; nyütan hangoztatta a fenyegetést. Sőt mi több, ultimátumot adott a NATO országainak, amikor azt mondotta, hogy április 23-ig HATÁROZOTT választ követel tőlük. És azt is mondotta, hogy útjában úgy találta, hogy az európaiak attól tartanak, hogy a mai “kritikus” időkben Amerika nem lesz képes megfelelő “vezért” nyújtani. Figyelmeztette az ellenkező európaiakat Arra, hogy Amerika milyen óriási vagyonra és hatalomra tett szert. Ez a vagyon, ez a hatalom mutatja, hogy itt vannak a megfelelő emberek a világ vezetésére, és ezek között természetesen első helyen áll Eisenhower elnök, “akinek tisztánlátásától és igazságérzetétől függ a világ békéje”. Az elnök után következnek természetesen a tanácsadói, mint például maga Dulles is. Ezeknek az igazságérzetétől, tisztánlátásától függ a világ békéje. Mi azonban tudjuk a múltból, hogy az ilyen tisztánlátást és igazságérzetet miként homályositja el a nagy profit, amit a háború nyújt egyeseknek. Dulles azonban azt tartja, hogy akinek az isten vagyont és hatalmat adott, tisztánlátást és igazságérzetet is ad hozzá és ezen felfogás alapján parancsolni akar a vüágnak. Csúnya propaganda Jelen sorok írásának idején Ethel és Julius Rosenberg Sing- Sing börtönének siralomházában várják az utolsó szót, amely Kaufman biró ítéletének megfelelőleg március 9-én a villanyos székbe szóllitja őket, vagy pedig kegyelmet hoz számukra, amelyre Eisenhower elnök február 11-iki visszautasító határozata folytán már nem sok reményük lehet. Az elnök visszautasító döntését követő napon az újságok nagy szenzációként jelentették, hogy a római pápa még decemberben kegyelmet kért az elitéit házaspár részére. A szenzációt még inkább fokozta az, hogy arról Washingtonban mit sem tudtak. ügy Truman, mint Eisenhower kijelentették, hogy soha sem hallottak a pápai kegyelmi kérésről, de ugyanezt mondották a Department of Justice, valamint a külügyi hivatalokban is. Erre aztán a pápa most már hivatalosan is, megismételte a kérését azzal a különös megindokolással, hogy a “baloldali sajtó gúnyolja azért, mert semmit sem tett a Rosenberg házaspár megmentésére”. Nyilvánvaló, hogy a katolikus egyház vezetőinek mitsem számit ennek az emberpárnak az élete, de rájöttek, hogy ezt az esetet kitünően fel tudnák használni propaganda célra. Ezt azonban olyan ügyetlenül csinálták, hogy a csalást csak a vakbuzgó katolikusok nem látják. Valószínű, hogy a pápa, aki a jelzett időben igen beteg volt, nem is gondolt Rosenbergékre, mert ha valóban irt volna kegyelmet kérő levelet Washingtonba, azt bizonyára tudomásul vették volna. A római pápa leveleit nem szokták hanyagul félredobni, — legalább is nem Washingtonban és nem mostanában. De azonkívül a pápa nem is irkái ilyen leveleket, hanem a kívánságát washingtoni képviselője, Amleto Cicognani érsek, pápai nunció által terjeszti be az érdekelt hivatalokhoz, mint tette azt a második esetben. Nyilvánvaló tehát, hogy a pápa kérelmét csak utólag találták ki, mert rájöttek, hogy milyen kitűnő propaganda anyag lenne azt hirdetni, hogy a katolikus egyház kegyesszivü feje még a ZSIDÓ bűnösökről sem feledkezett meg. Durva csalás volt ez, amelynek durvaságát még az is emeli, hogy csúnya játékot űznek egy emberpár életéből, akiknek bűnössége nagyon is kétséges. Nagyon tisztán látható, miként okoskodtál ki a Vatikánban, hogy mily nagy szimpátiát keltenek a katolikus egyház iránt az egész világon, mikor hírül adják, hogy még a zsidó és kommunista bűnözőkért is síkra száll a pápa, holott a legnagyobb zsidó egyházak fejei mélyen hallgattak. Hogy ez az utólagosan nyilvánosságra hozott kegyelemkérés csak propaganda volt, mutatja Cicognani érsek nyilatkozata is. A pápa washingtoni képviselője ugyanis arról panaszkodott, hogy a pápa kérelme nem veszett volna el, ha az 'Egyesült Államoknak a Vatikánban lenne képviselője (Vagyis ha az Egyesült Államok a Vatikán államot hivatalosan elismerné), mert akkor a pápa a kérelmét ta vatikáni amerikai nagykövet utján küldte volna el. Lehet, hogy akadnak olyanok, akiket félrevezet a pápának ezen állítólagos kegyelem kérése, de akik vallásos elfogr/ság nélkül figyelik az eseményeket jól látják, hogy a katolikus egyház vezetői, akiknek legnagyobb szerepük van az “istentelenek’ ellen indított s sok-sok százezer életet kiirtó háború felidézésében, nem sokat törődnek két olyan ember életének megmentésével, akik az általuk gyűlölt “istentelenek” csoportjához tartoznak. Éppen azért a Vatikán ily feüfipése a Rosenberg házaspár ügyével kapcsolatban még a propagandák között is a legcsunyábbak közé tartozik. Antiszemitizmus vádak A Reuters hírszolgáltató vállalat szerint a Keletnémetországban megjelenő “Junge Welt” cimü újság egyik cikke azt Írja, hogy a népi köztársaságokban élő 3 millió zsidót nem fogja sem félrevezetni, sem megijeszteni a nyugati sajtó azon propaganda vádja, hogy a népi köztársaságokban antiszemitizmus kapott lábra. Antiszemitizmust és minden más fajgyületet, — Írja az újság, — tiltanak ezen országok alkotmányai. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyes zsidók, ha szabotálnak vagy kémkednek, mentesek a büntetéstől. Kifejti aztán az újság, hogy a nyugati sajtó azért terjeszti az antiszemitizmus hírét, mert az amerikaiak által uralt zionista mozgalom égisze alatt működtek a kémeik. Ezen kémeknek a felfedezése és leleplezésének eltusolására találták fel a kommunista, antiszemitizmus hazuságot. Egyébiránt a Szovjet Unióban állítólag “fellépett” antiszemitizmussal nehéz lenne összeegyeztetni azt a nagyszabású temetést, amit február 13-án rendeztek a zsidó fajhoz tartozó Lev. Zakharovih Mekhlis generálisnak, aki 64 éves korában, hosszas betegség után meghalt. Az Associated Press riportja szerint a nagy katonai pompával rendezett temetésre nem csak nagy néptömegek vonultak ki, hanem ott voltak a szovjet kormány legmagasabb rangú tisztviselői is. Az elhunyt hamvait a Kremlin falában Kalinin és Zhadov hamvai mellett helyezték el. A zsidó Mekhlisnek adott ily végső tisztelet adás erős cáfolata az antiszemitizmusnak. És ha ehez hozzáadjuk még, hogy az Egyesült Államokban a gazdag zsidókból álló United Jewish Appeal, amely Izrael és mindenféle más zsidó célra adományokat gyűjt, szinte kárörvendve hirdeti, hogy a népi köztársaságokban milyen nagy antiszemitizmus lépett fel azért mindenkinek kétszeresen kell adni, akkor lát-