Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-02-28 / 1770. szám

1953. február 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal tálv elleni gyűlölet kifej ezésé­­értEurópába vagy Ázsiába ván­dorolnunk, itt az Egyesült Ál­lamok hadseregeiben is meg van az elégedetlenség. (A Bérmun­kás egyik elmúlt számában be­számoltunk arról, hogy milyen gyöngyélet a katonaélet a saját hadseregünkben.) A hadügymi­nisztérium kimutatása szerint az elmúlt két és fél évben, vagy­is a koreai “rendőrakció” kitö­rése óta, több mint 46 ezer ame­rikai katona hagyta faképnél a hadsereget. Ezekből 35 ezret el­fogtak és vissza szállították őket, a többit azonban még nem sikerült megtalálniok. Ennek a megszüntetésére vagy csillapí­tására a hadügyminisztérium úgy határozott, hogy a szökevé­nyeket előállításuk után tekin­tet nélkül arra, hogy ki-e van­nak képezve vagy sem, a tüzvo­­nalba szállítják. Alig néhány hó­napja annak, hogy az ország külömböző részeiben a repülő osztagok tisztjei megtagadták a repülőgépek kezelését. Ettől az időtől kezdve, alaposan leesett a repülőosztagok soraiba való beállás, legkiváltképpen a hadi­­tengerészet mellé beosztott re­pülőosztagok létszáma szenve­det legjobban. Admiral Price kijelentése szerint az előirány­zott létszám hetven százalékát sem képesek előállítani dacára annak, hogy megfeszített erővel dolgoznak annak elérésén. Azok, akik beállnak korántsem érnek fel a második világháború repü­lőinek lelkesedésével, áldozat­­készségével. A repülő osztagok törzstisztjei azzal magyarázzák ennek a hiánynak a lényegét, hogy a repülőosztagokba beállt egyéneknek egyetemet végzet­teknek kell lenni, másodszor a repülők osztályába négy' évre kell beállniok, mig a hadsereg­nél csak két évet szolgálnak. Harmadszor, ma az egyeteme­ket végzett fiatalok könnyűszer­rel jól fizetett állásokba helyez­kednek el s nem lelkesednek ha­vi 190.00 dolláros fizetésért a repülő osztagokba vonulni. Egy pilótának a teljes kiképzése és felszerelése 64,150 dollárba ke­rül. A haditengerészet részére évente 2.300 kadétra van szük­ség. ebből jóval több mint egv negvedrésze nem képes eredmé­­nvesen vizsgázni. A mi törzs­tisztjeink azzal vigasztalják ma­gukat, hogv a polgári, illetve az Egvesült Államok repülő társa­ságainál 120 ezer folvamodvánv feküdt, ma jóval kevesebb mint 23 ezer. Ha a hadsereg többi ágában is. mint a haditengerészet repü­lőinél, az önkéntes jelentkezők­re volnának utalva, akkor már régen megszűnt volna a koreai háború és az amerikai hadsere­gekben a mai négy millió he­lyett még négyszázezer ember sem volna. Mindezekhez hozzájárul az a baklövés is, amelyet a koreai egvesült seregek hadvezetősége a közelmúltban elkövetett. Hete­kig, hónapokig készültek, hogy áttöriék a kinai hadsereg tűz­vonalát és kiadták a parancsot, hogv minden egyes katonának legalább egv kinai vagv koreai katonát kell foglyul ejteni. Az ellenkezője történt, ugyannyira, hogv Anglia parlament jében, sőt Amerika kongresszusában is, szóvátették és megrótták a had­// Farming the Farmers" (Vi.) A fenti idéz* t azt jelen­ti, hogy vannak akii a kisgaz­dákon gazdálkodnak mint a tet­­vek, bolhák, piócák. Régebben ezeket itt Amerikábm “Gentle­men Farmer”-oknak szokták ne­vezni, de ez az elnev ezés úgy le­kopott róluk, mint rothadt desz­káról a festek. Ugyanis ezen úri farmerok, másol :kal dolgoz­tattak, pénzt kölcsönöztek, ösz­­vásárolták a terményeket, ab­ból jobban megg izdagodtak, mint bármelyik farmer, aki vé­res verejétkkel, hosszú órákon keresztül dolgozta a földet. Most már sokkal helyesebben a fenti néven, sok k sgazda még sokkal rosszabb nejeken is ne­vezi őket, melyekei nem lehet leírni, a papír nem bírja ki pi­rulás nélkül, pedig akkor meg az FBI és McCarthyval gyűlne meg a bajuk. így csak ezt a köznyelven forgó elnevezést használjuk mi is. Walter Reuther, Drew Pear­son, no meg sokan mások is Ír­tak, sírtak ezen k írdés felett. Ugyanis a választásokon, min­den politikus, legyei az democ­­rata vagy republikánus, eget­­földet és ahoz müt'ágyát Ígér­gettek a farmeroknik, csak rá­juk szavazzanak. Most meg nagy bajok vannak, a farme­roknak még keveset bet fizetnek mint a múlt években, de az árak meg nem esnek. Ig> a farmerok is sírnak, meg a felfogadott vénasszonyok is. Például, a farmer minden dol­lárból, melyet mi fis etünk a me­zőgazdasági terményekért, még 1945-46-ban 54 centet kapott, most már csak 45-öt, a többit a közvetítők, spekul insok teszik zsebre. Van egy öss seállitott lis­ta, melyet “Farm Food Basket­­nek” neveznek, külimböző élel­miszereknek a memyisége. Ez­ért 1951-ben nekünk fizetni kel­lett 722 dollárt, melyből a ter­melő farmer kapott 360 dollárt, akik a farmerokon élősködtek, azok meg 362 dollái t. A múlt évben, as az 1952-ben, ugyan ezen basket nekünk 739 doilárba került, melyből a far­mer kapott 340 dollárt, a para­ziták pedig 399 dcllárt. Ez az arány még nagyobb mértéket öltött ez év első két hónapjá­ban. Most beismerik, hogy az uj mezőgazdasági államtitkár azon farmerokhoz tartozik, akik a farmerokat szívják, “farming the farmers”. így a:: árszabályo­| zást sietett megsemmisíteni, hogy a spekulánsok, akiket ő képvisel, még könnyebben tud­janak spekulálni, kevesebbért megvenni a termelőktől a ter­­melvényeket és drágábban elad­ni a fogyasztóknak. Ez már oly veszedelmessé fajult, hogy Pe­arson, Bensonnak, a miniszter urnák a menesztését jósolja be. A másik nagyon is elpirult írások azok, melyekben beisme­rik, hogy az amerikai élelmisze­reknek a kivitele drasztikusan csökkent. Ezen években még jobban fog csökkenni, mivel már nem osztogathatják azokat in­gyen és az amerikai adófizetők­kel megfizettetik azt. Már az európai népek nem annyira éhe­sek, hogy a kannázott hússal minden amerikai sértegetést is lenyeljenek. Meg, hogy a coca­­colat nagy mértékben fogyasz­­szák, amely elvette az éhség ér­zését. A farmerokon élősködő para­ziták meghíznak, a farmerok el­­soványodnak, de hát ez az úgy­nevezett “Szabad üzleti vállal­kozás”. DÉLKOREA KRÍZISE SEOUL — Miután a ‘‘won”, — délkoreai pénz, — már csak­nem teljesen értéktelenné lett Syngman Rhee kormánya min­den előzetes bejelentés nélkül gyors rendelettel “hwan” nevű uj pénzt vezetett be. Az uj pénzt azonban sem a kereskedők, sem a parasztság nem fogadta el, miért is bezárták az összes üz­leteket, a piacról eltűntek az élelmiszerek és minden más áru, mire az egész országban óriási pánik keletkezett. A krízis meg­oldására a kormány a lapok, a rádió és utcai szónokok utján is­merteti az uj pénzre vonatkozó rendeletet. CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE magyar ajkú progresszív munkások, akik a leghivatot­­tabbak megemlékezni a SZA­BADSÁGHARC márciusi ese­ményeiről Cleveland east és west sideon a MÁRCIUSI FORRADALMAK TANULSÁGAI ismertetésével, úgyszintén az egyre fejlődő magyar film­ipar legújabb egy és fél órás termékével: A Felszabadult Föld bemutatásával ünnepé­lyeket rendeznek. Az East Sideon: március 14-én, szombaton este 8 órai kezdettel a Munkás Otthon nagytermében, 11123 Bucke­ye Rd. A West Sideon: március 15- én, vasárnap délután 3 órai kezdettel a Munkás Dalárda nagytermében, 4309 Lorain Ave. A szónokok között lesz Sze­­benyei József New Yorkból. A west sideon fellép a Mun­kás Dalárda is. Mindkét ünnepélyhez belé­pődíj nincs. Cleveland magyarságát ez­úton is meghívja a Rendezőség. Washington — Az uj Federal Security Administrator, Mrs. Oveta Clup Hobby, rádió beszé­dében azt mondotta, hogy “az amerikai népnek nem kell tar­tani attól, hogy az Eisenhower adminisztráció ideje alatt az egészségügyi szolgálatot társa­­dalmositani fogják”. Mrs. Hob­by igen nagy csapásnak tarta­ná, ha a szegény nép ingyenes orvosi szolgálatot kapna és mint mondotta, Eisenhowernek szin­tén az a felfogása ebben a kér­désben. Mrs. Hobby hajlandó megmenteni Amerika népét et­től a rettenetes csapástól. vezetőséget azért a fiaskóért, amit szenvedtek. Ennek az országnak minden ipari gépezete és a íadászati tu­dás minden csínja-bin ja képte­len letörni több miit két és fél évi töbszöri csúfos vereség után a koreai és kinai hadseregek el­szántságát, áldozatkészségét. A koreai és a kinai h: .dseregekben felvonuló katonák, inkább elvé­reznek, inkább életüket áldoz­zák egy szebb, egy jobb társa­dalom eljövetelének oltárán, minthogy feladják a harcot. Ez egy fényes bizonyítéka annak a fiaskónak, amelyet a szövetsé­ges nemzetek a közelmúltban el­szenvedtek. Köhler FODOR JÁNOSNÉ Miként Cleveland, Akron és környéke Bérmunkás olvasóit, aként szerte Magyar-Ameriká­­ban, mély részvétet keltett a tá­borunk egyik legaktívabb tag­jának Fodor Jánosné, született Fazekas Teréznek, hirtelen el­hunyta. A Cuyahoga Fallson lakó Fo­dor családot mély gyászba dön­tötte a jó feleség, szerető édes­anya és nagyanya korai elhuny­ta. Fodor munkástársnő 58 éves korában, 35 éves házasság után hunyt el. Harmincnyolc éves amerikai tartózkodása alatt, hűséges tag­ja volt a munkásosztálynak, ko­ra ifjúságában felismerte azt, hogy hiába jött el a Veszprém megyei Devecserből, mert ha itt egy kissé nagyobb darab ke­nyérhez és egy kissé több sza­badsághoz is jutott mint a feu­dális Magyarországon, azért itt is elnyomott és kizsákmányolt bérmunkás volt. Ez a felismerés hozta'a tábo­runkba és tette lelkes, odaadó támogatójává, agitátorává a Bérmunkásnak, amelynek min­den akciójából lelkesen kivette a részét. Élettársával Fodor Jánossal 4 szép gyermeket nevelt fel, kikbe belenevelte a maga meg­győződését. Temetése február 21-én ment végbe, a munkástársai nagy részvételével, a temetkezési in­tézetben, de a krematóriumba már nem kisérhettük ki, mert a család minden tagja komolyan beteg volt. Temetése napjára volt kitűzve fiának Jánosnak az esküvője, amely helyett az örömanyát temettük el. A családtól és a munkástár­saktól angolul Kollár József, magyarul Kovach Ernő munkás­társak búcsúztatták el. Szeretett élettársán kívül gyászolják: fia János, leányai Irén Fodor, Pearl, Mrs. Robert Johnston, Ella Mae, Mrs. Phillip Diegereme, unokái Bobbie, John és Vickie. Két nővére és két fi­vére az óhazában. A Bérmunkás Lapbizottsága ezúton is részvétét küldi a gyá­szoló családnak.

Next

/
Thumbnails
Contents