Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-02-21 / 1769. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. február 21. GYERGYÓI PÁRBESZÉD Bartók Béla, az Amerikában elhunyt kiváló magyar zeneszerző és népdalgyüjtő 1905 augusztus havában az erdélyi Kilyenfalván járt, hogy kottára rakja azon vidék régi magyar népdalait. Az egyik parasztháznál tett látogatásáról az alábbi humoros levélben számolt be Geyer Stefi, (később Schulthes svájci zeneszerző felesége) kiváló magyar hegedűművésznek. — Szerk. zudnak és amilyen “igazak” a számok, éppen olyan az egész leleplezés és mindaz, ami Magyarországról ott megjelenik. Nem áltatom magamat azzal, hogy a szerkesztő elvtárs elpirul erre a nagyon buta hazugság tömegre, ők már régen elszoktak a pirulástól és vak gyűlöletükben minden eszközt jónak találnak és alkalmaznak a Magyar Népköztársaság ellen, csak legfeljebb azon csodálkozunk egész enyhén, hogy az “intelligens” olvasótábor elkérődzik az ilyen újdonságokon, magukat bolonditsák, amikor ezt a maszlagot elfogadják és ezekkel vigasztalják magukat. HADIJELENTÉSEK Általában nem nagyon megbízhatók a legfőbb parancsnokságok hadijelentései. Sem lángésznek, sem katonai szakértőnek nem kell lennünk, hogy megállapítsuk, hogy azok legkevésbé sem fedik a hadi helyzetet. De amit ezen a téren a UN hadvezetősége — amely alatt természetesen az amerikai vezetőséget kell érteni — a koreai “rendőri akció”-ban elkövet, az ha nem volna olyan tragikus, inkább humoros Írásoknak kellene tekinteni, mint komoly hadi jelentésnek. A hadvezetőségünk nagyon lebecsüli az amerikai olvasó közönséget, ha azt igényli, hogy a jelentéseit el is higyjék. Ha a hadi jelentések számadatait öszszeadnánk, úgy ma már nem csak a koreai, de kínai nép is kikellett volna, hogy pusztuljon. Persze nagyon naiv embernek kellene lenni annak, aki elhiszi, hogy a tízezer láb magasból bombázó repülő pontosan megtudja olvasni, hogy a bombája hány ellenséget ölt meg és hányat sebesitett meg. Azt sem vesszük komolyan, hogy az amerikai repülők mindig győztesen kerülnek ki a légi harcokból. Átlag naponta 6-8 repülőgépet lőnnek le és ugyan annyit rongálnak meg és csak elvétve jelentenek amerikai veszteséget is. Éppen ezért meglepetés számba ment az a Tokióból kiadott jelentés, amely összegezi a koreai légi harcok eredményeit. A Clevelandi Plain Dealer február 2-iki számának a 13-ik oldalán olvashatjuk, hogy a koreai harcok 30 hónapjában a Navy s a Marine Corps összesen 1033 az az ezer harminchárom génét vesztett, az az ennyit lőttek le a légi harcokban és a légvédelmi ágyuk, hogy mennyit rongáltak meg, arról nem szól a tengerészeti főhadiszállás. Az összes repülőgép veszteség, beleértve a hadsereg repülő osztagait is 1773. Viszont a mindig rövidebbet huzó vörösök az amerikai hivatalos jelentés szerint, összesen 792 repülőgépet vesztettek, tehát jóval kevesebbet mint felét az amerikai veszteségnek. Ide kell még számítani az angol, ausztráliai és a délkoreai osztagok veszteségeit, amelyről nem szól számszerűen a jelentés, úgy, hogy nem messze járunk az igazságtól, ha a szövetségesek veszteségeit, a repülőgépeket illetőleg, háromszorosára tesszük annak, ami a ’’vörösök” vesztesége. Az Utas (belép): Isten áldja meg! Parasztasszony: Jézus tartsa meg! U.: Itthon van-e az ura ? P. Nincs honn, elmene regvei szekervel a mezőre szénát behordani. U.: Hát hogy mint vannak? P.: Hát mü csak megvolnánk valahogyan; bajaink is vadnak, munka es vagyon elég. U.: No no; valahogyan csak megbirkóznak vele. P.: Hát az ur mit kéván? (kis lányához) Hojsza csak egy széket az urnák! —. Itt a szék, üljönsza le. (leányához) Erejeszetek be a malacokat! U.: Hát lássa csak, olyat jöttem magától kérni, amit még nem hiszem, hogy kértek volna. P.: ?? U.: Azt mondta itt a szomszédasszony, hogy maga tudna aféle régi-régi világi nótákat, amit fiatal korában még az öregektől tanult. P.: Én?! régi nótákat? Ugyan ne bolondozjon velem az ur. Hihi-hi-hi! U.: De nézze csak, ez nem bolondság! Egészen komolyan beszélek! Csakis azért jöttem le messziről, nagyon messziről, Budapestről, hogy megkeressem ezeket a régi-régi nótákat, amelyeket csakis itt tudnak! P.: Hát aztán mit csinálnak ezekkel az énekekkel, kiszerkesztik ? U.: Dehogy! Arra való ez a munka, hogy ezeket az énekeket megőrizzük, hogy föl legyenek írva. Mert ha nem Írjuk föl később nem fogják tudni, hogy mit is daloltak itt ebben az időben. Mert lássa a fiatalok már egészen más nótákat tudnak, nekik nem is kell a régi, nem is tanulják meg, pedig azok sokkal szebbek, mint a mostaniak. No ugy-e?! Hát ötven év múlva már hírüket sem fogja senki tudni, ha most fel nem írjuk. P.: Ugy-e (Szünet) Bruhahaha-hi-hi-hi! Nem én, még se hiszem ! U.: (kétségbeesve) De nézze csak néni ezt a kis könyvet, ezt mind itt írtam le. (Fütyül egy nótát). Ezt Gegő Andrásné énekelte, (másikat fütyül) ezt meg Kosza Bálintné. No ugy-e maga is ismeri ezeket? P.: Aj! Elmúlt már az én időm. Nem arra való ilyen vén asszony, hogy ilyen világi énekekvel foglalkozjon, én már csak a szenténekeket tudom. U.: Dehogy! maga nem is olyan vén asszony. S a többiek, Csata Istvánné meg Hunyadi Ignácné mind azt mondták, hogy maga nagyon sokat tud. P.: Auj, nem olyan már az én hangom, hogy — U.: (közbevág) Nem kell ide olyan erős hang; ha csak egészen gyöngén fújja, úgy is jó lesz. P.: Fiatal legényekhez leányokhoz kell menni, azok tudnak ám sokat. U.: Dehogy! azok csak uj nótát tudnak, de nekem arra nincsen szükségem, mert az már mind megvan. Vannak itt olyan régi keserves énekek, mint ez (fütyül egy nótát). — Ugye ismeri? Mi ennek a verse? P.: Hallottam valamikor az éneket, de nem tanultam meg. U.: Hát nem tudna-e talán más ilyen éneket? P.: Vaj egyet vaj kettőt tudnék; de ilyen hama nem jut az embernek az eszébe. Épen ha kell, nem tudok egyet se. Haj, régen sokat tudtam! És a sok munka, — a suj egye meg! — elveszi a kedvünket az énekléstől. Mikor még lány voltam — U.: Igen-igen, gondolkozzék csak vissza, hátha eszébe jut valami a régiekből! P.: (fiához) Jersze, vidd ezt az Ábrán Istvánnéhoz, odaát van kalakába’ György Félicéknitt. (Gondolkozik hosszasan) Eszembe jutott egy. U.: (felcsillanó reménységgel) No halljuk, halljuk! P.: Hát aztán hogv es mondjam, csak úgy szóul? U.: Dehogy, hangal, ahogy énekelni szokták. P.: (belefog énekelni) Ezt a kerek-er-dőt járom-én . . . Aj, ez nagyon régi ének! U.: Tudom, tudom, ez nagyon szép. De nem tud-e még régebbit? No csak gondolkozzék. P.: Még régebbit? (gondolkozik) — (Hirtelen a leányaihoz) Kutya tererifeettét! mért eresztettétek ki a libákat. Regvei, mikor bezártam az ajtót mondám, hogy nem erejszétek ki, csak délebédre. (Gondolkozik) — (Kinos'szünet) — No eszembejutott még egy. Ú.: ? P.: (Énekli) Rózsabokorban jöttem a . . . U.: (Közbevág) Jaj, ez nem jó. Ez nem is régi és uras nóta. P.: Ez bizony nem uras nóta, úgy fujtuk itt a falun. (Gyerekeihez) No gondolkozzatok, tűk és, talán tűk es tudtok valamit! U.: Az nem kell, amit a gyerekek tudnak. Az mind uj nóta. Csak olyan réges-régi! P.: Háthová es való az ur? U.: Már mondtam, Pestről. P.: Isten segélje meg! Hát házas ember-e? U.: Nem én? U.: Nem én? P.: Akkor még urfi. U.: Az. De gondolkozzék csak még egy kicsit. Nem ismeri-e a “Nagy hegyi »tolvaj”, “Kádár Kata” nótáját, vagy “Hová mész te 3 árva?” P.: (lesújtó határozottsággal) Nem!!! U.: Sohse hallotta ? P.: (Ugyanúgy) Nem!! De mondok egyet az urfinak. U.: Halljuk! P.:Mária Magdolna éneke — U.: Hisz az nem kell, az szent ének! (Magában csöndesen átkozza a világ valamennyi szentének jét.) P.: Hát ez megvan-e? (énekel) Képed-del alszom el, képeddel ébre ... U.: (tompán) Megvan! (Fogcsikorgatva a lehető legnagyobb nyájassággal) De valami olyan igazi falusi nótát, amit még Magyarországon nem ismernek. P.: Hát ez jó lesz, ez nagyon régi. (énekel) Kerek ez a zsemle .. . U.: Ezt Magyarországon is tudják, már megvan. P.: De amit most mondok, azt még nem irá le az urfi: (énekel) Ezt a ke-rek er . . . U.: Hiszen ezzel kezdte! Ez nem kell. (Végső lemondással visszadugja zsebébe könyvecskéjét s tollát.) P.: Szent éneket sokat tudnék. Mária Magdolna éneke . . . U.: (megvetéssel hallgat) P.: Ennél szebbet sehutt se hall az urfi U.: Nem tud-e valakit, aki ilyen régi énekeket tud. A nagyanyja honn van-e? P.: Elment takarni, — radinába’, kalákába’ hallana az urfi eleget. Ott úgy énekelünk!! U.: Jó, de nekem most kellene a nóta. Ki tud olyan énekest? P.: Sándor Gyurkáné ehejt lakik küjjel az uccán, a sarkon, az annyit tud, östig se győzné mind elmondani. U.: Honn lesz-e? P.: Honn instálom, az osztonátába’ dolgozik. A nainya meg csöll, ez es sok régiséget tud. U.: Hát akkor hozzámegyek. P.: Menjen csak az urfi hozzá, sokat tud, ha egy-két deci pálinkát megiszik. U.: Merre is menjek? P.: Nem, eherre, tovébb az ut. Ahajt rövidebb az ut. U.: Köszönöm, köszönöm, Isten áldja meg! P.: A mindenható segélje meg! U.: (Megtörve távozik). Bartók Béla leveleiből. Pontiac, Mich. — A General Motors Corporation magasabb tisztségi állásba helyezte a 39 éves Thomas E. Wilsont, aki fia Charles E. Wilson honvédelmi miniszternek. A fiatal Wilson a General Motors truck department jének lett a vezetője. — Természetesen ez nem fogja befolyásolni papa Wilsont abban, hogy hány truckot és milyen árért rendeljen a fiától. A hazafiságért (és nem fizetésért) szolgáló Wilson nem enged teret a szentimentalizmusnak. New York — A Metropolitan Life Insurance Co. adatai szerint az amerikai munkások (wage earners) élet-várhatósága 68 és fél év, a munkáltatóké valamivel magasabb. Tunis — A hosszú szárazság következtében Tunisia lakóinak egy-ötöde nagy éhínség előtt áll. Az amúgy is nagyon szegény nomád, pásztor népek közül 700,000 maradt élelmiszer nélkül. Hamburg — A Hamburg Kerületi Bíróság a Socialist Reich Party (SRP) nevű neo-náci párt hat tagját börtön büntetésre Ítélt. 9 neo-náci pártot törvénytelennek minősítették már régebben.
