Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-02-21 / 1769. szám
1953. február 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal Karácsonyi orgiák Irta: JOSEPH McCABE (A Londonban élő, jelenleg 85 vagy 86 éves Joseph McCabe az angol nyelvű raconálista és ateista irodalom egyik legkiválóbb képviselője. Miután 16 éves korától 38 éves koráig katolikus pap volt a vallások alapos ismerője s igy Írásai mindig figyelemre méltók. — Szerk.) LONDON — Midőn e sorokat A “ irom, füleim még mindig zugnak a karácsonyi ünnepségek zsibajától. Még az én “öreg” vérem is felmelegedett egy kicsit látván, hogy a nép mennyire tud mulatni dacára a folyamatban lévő kisebb háborúknak és dacára annak, hogy borzalmas nagy háború fenyegeti az emberiséget. Igaz, nem tudtam úgy örülni, mint mások; azt tanulni kell és én nem tanulhattam meg fiatal korban, mert 15 éves koromtól 38 éves koromig kolostor lakója voltam, tehát nem volt ifjúságom, annak idején el voltam temetve élve. Persze ott is ünnepeltük a “Megváltót”, ittunk és ettünk a tiszteletére, de minden más mulatság tiltva volt és egy pakli kártyára már mint a Sátán gaz ajánlatára tekintettünk. De azért nekem nincs kifogásom az örömrivalgás ellen, mert Herbert Spencer filozófussal én is azt akarom, hogy az élet arra való, hogy élvezzük. Élvezzük intellektuálisan, művésziesen és érzékiesen. Hiszen azért dolgozunk, hogy aztán játszhassunk. És egyszer, majdha az ember már beleun abba a butaságba, hogy termelő erejének nagyobb részét a háború előkészítésére pazarolja, az örömünnepek száma szaporodni fog és a tudomány által életrehivott javak örömtanyává változtatják a földet. AZ ŐSMESE És mégis a karácsonyi ünneplést orgiának nevezem. Miért? Azért mert az egyházaknak még mindig olyan nagy hatalmuk van, hogy millió és millió tudatlan embernek bebeszélik, — a tanultabbakat pedig megfélemlítéssel ráveszik, — hogy annak a napnak az örömét az ősember agyában keletkezett, kolosszálisán naiv, gyerekes babonában való hit szolgáltatja. Ezen sorokat a világ egyik “legistelenebb” városában, Londonban irom, ahol tiz ember közül legfeljebb csak egy jár néha templomba. De most (karácsonykor) a rádió művésznők dalai helyett himnuszokat nyújt, a komédiásoknak is hallgatni kell és helyettük a karácsonyi meséket halljuk. És ezen gyerekes mesékben, — a napilapok vezércikkei szerint, — mindenki hisz, kivéve azokat a “borzasztó Russianokat”, (ahol szintén mehetnek templomba az emberek), ahol megtiltják ezen naiv mesékben való hitet. A képes újságok tele vannak azon képekkel, amiket a Reneszánsz korban (15. század) élő festők festettek Jézus születéséről és amikben a jámbor hívők ma szentül hisznek. A levegő tele volt a püspökök, kardinálisok és a pápa béke szózatával, holott tudjuk, hogy most nekik volt a legnagyobb részük a második világháború életre keltésében és most fáradoznak a harmadik világháború létrehozatalán is. A katolikus sajtó önti a mérget a más vallásuak ellen, majd óbégat a szegények szenvedései miatt, noha közismert, hogy a katolikus országokban legszembetűnőbb a vagyon-egyenlőtlenség; katolikus országokban találjuk meg a legpazarlóbb gazdagság mellett a legnagyobb nyomort és a legnagyobb arányi bűnözést is. TEKINTSÜNK A MÚLTBA Tegyük fel, hogy a televízión nem csak térbeli, hanem időbeli távolságra is tudunk látni. így csavarjuk úgy, amig elénk jön az 1800 évvel ezelőtti Róma város, vagyis amint a “szent város” kinézett mondjuk a mai időszámítás 150-ik égében. (Persze akkor még nem ezt az időszámítást használták, erről mitsem tudtak. A római nép akkor a római időszámítás 903-ik évét élte.) Nézzük csak, mit mutat ez a televízió. Rómában akkor még nagyon kevés keresztény élt, azok is csak ‘‘idegenek” voltak és a római nép nagyon keveset tudott róluk. Abban az időben a római nép sokféle vallást követett s minden vallásnak más és más istenei voltak. Ilyen isten volt például Szaturnusz, a termékenység istene, akinek tiszteletére a hívei hétnapos ünnepet rendeztek, ami december 17 és 24- ike közé esett. Ez ünnepség idején a Forum (a központi nagy tér) megtelt sátrakkal, amelyekben árulták az ajándékokat, amiket a barátok és ismerősök egymásnak adtak. De árulták a vastag viasz gyártyákat is, amelyek világosságot adtak az éjszakán át. A gyerekek részére ott voltak az agyagból készült bábuk és más játékszerek. Valamikor, réges-régen, Szaturnusznak gyermek áldozatot adtak, de később a papok rájöttek, hogy a szülők ajándékokkal megválthatják gyermekeiket. A római nép természetesen “kiöltözött” erre az ünnepre, aztán tréfa és vigság közepette özönlöttek a szűk, utcák on át ki a Fórumra. Akkor még nem igen lakott senki egy mérföldnél távolabbra a Fórumtól. Azon a héten munkaszünet volt, a nyilvános helyeken nem lehetett hazárdjátékokat folytatni és még a rabok is szabadságot kap-tak a hét legalább egy napjára. A vidékről is beözönlött a nép a városba és ilyen ünnepi hangulatban várták december 25-ét, amikor (a hitük szerint) a létért harcoló Nap végre legyőzte ellenfelét és megkezdte visszatérő győztes útját. A MITHRA VALLÁS A rómaiak és a görögök nem mentek templomba a Nap győzelmének, vagy újjászületésének az ünneplésére, bizony azok nem tűrték volna el, hogy valamely pap összeszidja és a pokollal fenyegesse őket. A keleti népek, — perzsák, egyiptomiak, assziriaiak, stb. azonban földalatti nagy templomokat építettek. A perzsa Mithra vallásnak Rómában is sok hívője akadt. Ezeknek volt egy nagy földalatti templomuk körülbelül ott, ahol ma a Vatikán áll. ( A keresztényeknek egész 222-ig nem volt templomuk Rómában). Mithra szintén Nap-isten volt és a hívei azt tartottá^, hogy minden évben újjászületik. A születés ideje a december 24 és 25-ike közötti éjféli órára esett, ami ezen vallás híveinek a legnagyobb ünnepévé tette ezt a két napot. A földalatti templom teljesen elsötétült, de amikor Mithra újjászületett, felgyújtották a gyertyákat és kezdetét vette a nagy ujongás, hogy a Nap nem veszett el, hanem ettől az órától kezdve jön vissza, hogy újból segítse életet adó melegével a híveit. De a Mithra vallás nem Perzsiában, hanem Egyiptomban keletkezett sokkal előbb. Ott azonban nem Mithra, hanem Horus volt a neve, aki Isis nevű szűz anyától született. Ott is évről-évre megünnepelték ezt a születést méghozzá úgy, hogy a templomokba egy csecsemőt mutattak be a hívőknek, aki a bölcsőben, vagy jászolban feküdt. DEKORÁLT MESÉK Nyilvánvaló, hogy a keresztények a Horus-Isis és a Mithra mesékből vették át a Jézus születésének a meséjét és az agész mai karácsonyi szertartást. Epiphanius, akit a kereszténység apjának neveznek, elmondotta, hogy a görögöknek Alexandria városban is volt egy templomuk, amit a Szüz-anyS (koreion) templomának neveztek és abban is december 24-25 éjjelén ünnepelték azt, hogv a Szüzanya megszülte a Hallhatatlant. (Erről Macrobius római iró is említést tesz.) De a mi képzeletbeli televíziónk, ha elfordítjuk, azt is mutatja, hogy ezt az évfordulót ünnepelték messze északon a skandináv és a jégföldi népek is. Tőlük ered a “yule” szó, ami örvendezést jelent. Nagy tüzeket raktak, részben a gonosz szellem elűzésére, részben melegedésre és úgy ünnepelték a győzelmes Napot. A németek már énekelték is a “Heilige Nacht” éneket, ami sokkal szebb volt, mint amikor Bing Crosby orrhangján halljuk a “Holly Night” utánzatát. Az északi nének már Krisztus születése előtt ezer évvel is énekelték a “hoggenoth” (holy night) éneket s most úgy ezt, mint az ősnépek hitregéit csak újra dekorálva kapjuk karácsonykor, de úgy tesznek, mintha az valóban á kereszténv korszakkal kezdődött volna. És ezt a nagymérvű csalást aztán határtalan nagy ivással, evéssel, zenével, stb. ünnepük, amiket tehát méltán nevezhetünk orgiáknak. (The Progressive World) JUTALOM A MEGTÉRTNEK GRAND COTEAU, LA. — A kommunista párt volt tagja, Elizabeth Bentley, akiből besúgó lett és az Alger Hiss elleni pör egyik koronatanúja volt, most “megtért”. Az Associated Press hire szerint “otthagyta a kommunizmust és katholikus lett”. Vájjon ezen “megtérés”, vagy pedig csak az FBI-nak adott besugás jutalma gyanánt Miss Bentleyt, az egykori “szőke szépséget” az itteni Sacred Heart College tanárnőjévé nevezték ki. A besúgó állítólag elég nyelvismerettel bir valamely idegen nyelv tanítására. HALÁLOS BŰN PUSAN, KOREA — (Associated Press jelentése) Koje szigeten az Egyesült Nemzetek katonái sortüzet adtak le a kommunista dalokat éneklő koreai és kínai hadifoglyokra, akik közül ötöt megöltek, 34-et pedig megsebesítettek. Fred A. Taylor (amerikai) ezredes, aki a fogolytábor parancsnoka, azt mondotta, hogy a foglyoknak “már írásban is megtiltották a kommunista dalok éneklését”. AZ UJ OLASZ KÖVET WASHINGTON — Számos protestáns pap erélyesen tiltakozik a dúsgazdag s egyben vakbuzgó katholikus Mrs. Clare Boothe Luce római nagykövetté való kinevezése ellen. Ezen protestáns papok azt állítják, hogy Mrs. Luce nem annyira olasz nagykövet, mint inkább a Vatikán bizalmas képviselője lesz. Amikor Truman követet akart küldeni a pápai udvarhoz és már ki is nevezte Mark Clark generálist, olyan országos felzúdulást keltett, hogy végre visszavonta a kinevezést. A protestánsok azt állítják, hogy Eisenhower a Mrs. Luce kinevezésével két legyet üt egy csapásra; olasz nagykövetet is nyer, meg olyat is, aki benfentes lesz a Vatikánban. CSAK UDVARIASAN LONDON — A minisztériumokban dolgozó köztisztviselők béremelést kérve, amerikai mintára táblákat hordozó őrszemeket járattak alá és fel a Downing Streeten. A táblák ilyen feliratot mutattak: “Uraim, az önök alázatos szolgái nem kapnak elegendő fizetést”. “Kérjük őfensége lordjait, hogy a közszolgáinak a fizetését emeljék fel”. Állítólag még az ily tüntetéshez is óriási bátorság kellett. SOKAT LÖVÖLDÖZNEK SEOUL, KOREA — A már 31 hónap óta tartó koreai “rendőr akcióban” az Egyesült Nemzetek részéről több lövést adtak le, mint az egész második világháborúban, — mondotta egy amerikai felszerelési (ordnance) tiszt. ’’Soha még egyetlen hadseregre sem lőttek anynyit, mint a koreai vörösökre”, ' — mondotta ez a tiszt.
