Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-02-07 / 1767. szám
1 2 oldal BÉRMUNKÁS 1953. február 7. OSZTÁLYELLENTÉT A világ leghatalmasabb cirkuszának egyik legfontosabb jelenete a harmadik felvonásban elevenedett meg. Az első felvonás julius havában Chicagóban zajlott le, amelynek jelenetei a felületesen gondolkodót bámulatba ejtette, ahol a Wall Street ügynökei egy született mészárost jelöltek az elnöki szék elnyerésére. A második felvonás még komikusabb volt. Julius végétől november elejéig tartott és ezen idő alatt nem csak a republikánusok és a demokrata bohócok, hanem az úgynevezett munkás pártok bohócai is járták az ország egyik-másik részét és versenyezni kívántak a Wall Street bohócaival. Valamennyien fütfát Ígértek a hallgatóságuknak, hogy elnyerjék azok szavazatát. De Amerika népének a legjobb bohóckodást a republikánusok jelöltje és jelöltjei alakították és ennélfogva azok győzedelmeskedtek. A harmadik felvonás január 20-án zajlott le, Washington D. C.-ben, ahol az ország ügyeinek intézői kellene, hogy a nép érdekeit képviseljék. Ez a felvonás volt a legkomikusabb és a legdrámaibb. A zsíros fazéktól 20 esztendeig távol levő republikánusok az ország fővárosának utcáin tul-licitálták Barnum-Bailey összes bohócait. Elszomorító, drámai jelenetek játszódtak le a demokraták környezetében. Kegyvesztettek lettek, mert a Wall Street érdekeltség nagyobb része úgy gondolta, hogy az amerikai népnek változatosság kell, hogy az továbbra is az orruknál fogva vezethető legyen. Jól számítottak, Eisenhower ígért eget-földet. ígérte, hogy az első dolga lesz megszüntetni a koreai vérontást. Elrepül a koreai harctérre, hogy ígéretének látszólagosan eleget tegyen. Visszajött és az első dolga volt, hogy Amerika második számú mészáros legényével tárgyaljon. Ennek a kikopott vén hadúrnak véleményét mindenki tudja, nyilvánította azt amikor Truman elnök a hadvezetőség ajánlatára elmozdította állásától. MacArthur egy harmadik világháború veszélyeztetésének árán, minden körülmények között, meg akarta támadni a semleges Kínát. Ennek a vén rókának ma is ez a véleménye és Eisenhower, aki a Wall Street jóvoltából az Egyesült Államok elnöke lett, ahelyett, hogy a békét szorgalmazná, MacArthurokkal és hasonszőrű háborús uszitókkal tárgyal. Több mint két és fél esztendeje, hogy távol keleten, Korea földjét embervérrel öntözik. A kizsákmányoló osztály tizenhat államának fiai állanak szemben a koreai és a kínai önkéntes hadseregekkel. Amikor elindították ezt a minden izében barbár embermészárlást, ugyan ott állottak ahol ma, két és fél esztendő múltával. Wall Street is s ennélfogva Eisenhower is, meg van elégedve. Húsz esztendővel ezelőtt, amikor az Egyesült Államok leghatalmasabb mérnöke Herbert Hoover tehetetlenségre volt kárhoztatva, a Wall Street kegyelméből a demokraták vonultak be az ország fővárosának hivatalaiba. Húsz évvel ezelőtt Washington egy közönséges kis amerikai város ábrázatát alkotta. Lakosságának száma alig haladta meg a hátszázezret. Ma több mint másfél millió és rohamosan nő. Mikor a demokraták, a “szegény emberek” pártjának képviselői szintén az elmúlt elnök beiktatásához hasonló bohóckodással elfoglalták Washingtont, az ország minden részében borzalmas pangás, éhség, nyomor szedte áldozatait. Nem volt munka, minek következtében tiz és húsz millóknak megszűnt a vásárló képességük. Ennélfogva a marhahús legfinomabb szeleteit 25 centjével árusították fontját. Akkor is csak azok élvezhették, akiknek volt 25 centjük. A tojás 20 és 25 cent volt tucatja, a vaj 23 cent fontja, a legfinomabb férfi ruha 25 vagy 30 dollár volt. A mink szőrmekabátokat, amiért a demokraták uralma alatt 9- 10 ezer dollárokat adtak, akkor 250 dollárt kinálgatták. Az ország minden részében, igy Washingtonban is bőven voltak kiadó lakások, eladó házak. Öthat szobás lakásért 20-25 dollárt kértek, sőt egy-két l*ónapot el is engedtek, ha egy éves szerződést kötött a bérlő. Ma ugyan ezen lakások 60-70 dollárba kerülnek s a háztulajdonosok sírnak, hogy vesztességre adják ki a lakóiknak. Ma a mészáros a marhaszeletéxt 1.40 centet kérés szintén sir, hogy vesztességre dolgozik, de igy van ez majdnem minden üzletben, hogy hol és ki keresi a nagy profitot, azt az olvasókra bízom. Húsz évvel ezelőtt, amikor a republikánusok a Wall Street kegyét vesztették, a demokrata politikusok szintén válasz ut előtt állottak. A nagy világ depresszió következtében ebben a tej jel-mézzel folyó Kánaánban, több mint 15 millió munkás rettenetes nyomorban járta a munkanélküliek kálváriáját. A demokraták első cselekedete volt a kiürült bankok bezárása, újjászervezése. Most a népek milliói, már azok, akik emlékeznek az elmúlt depresszióra, újból depressziót jósolnak. Nagy gondot okozott akkor is s ma is a kommunizmus terjeszkedése a világ minden részében és ennek tetejébe a Wall Street urai sanda szemmel nézték Németországban a nácizmus terjeszkedését. Korea közelében Kínában polgárháború égette fel az ország túlnyomó részét. Annál is inkább érthetetlen ez a dolog Amerika polgárai előtt ma, mert szavazó polgárainak egyharmada abban az időben tudatlan tacskó volt, a másik harmada meg megsem született. Ennélfogva a Wall Street urai kényük-kedvük szerint változtathatják szolgalelkü, politikusaikat, mint a paraszt a kapcáját. Húsz évvel ezelőtt a mi politikusaink a demokraták, azzal járták az ország minden részét, hogy ha őket válasszák meg az ország ügyeinek intézésére, azonnal lefogják szállítani az ország háztartási költségeit 200 millió dollárral. 1933-ban az ország háztartása költsége alig AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munka»osztály és a munkáltató osztály kozott s^nuiu közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés miaiunto a uoigozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírjak, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek keli lolynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földel, a termelő eszközöket es megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb Kezekbe ni összpoptosulása a szakszervezeteket (trade unions) keptelenne teszik arra, bogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmei. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportjai az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezaltai elősegítik, hogy bériiare esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatokkal közös érdekeik vaunak. E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy iia kell, valamennyi iparban — dolgozo tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás -van annak valamelyik osztályában. igy aá egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: "Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért" ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: "LE A BÉRRENDSZERKEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezeté* édltitik a *égl tónavlalom keretein he'ill haladta meg a 8 billió dollárt Ma, amikor a háztartási költség közel jár a 100 billió dollárhoz, akkor Eisenhower ugyan .azzal a parasztfogással él és ő 40 billióval kívánja leszállítani azl. Amikor a demokraták elfoglalták az ország fővárosát, a rákövetkező napon az ország nagyobb városaiban a munkanélküliek tízezrei vonultak fel a városházára és a polgármesterektől követelték a munkanélküliek fokozatos segélyzését. Húsz évvel ezelőtt, mikor 5 centért lehetett venni egy font kenyeret a mai 18 cent helyet, amikor a szénnek tonnája 7-8 dollár volt, éheztünk, fagyoskodtunk, mert nem volt 5 centünk kenyérre, nem volt 7 dollárunk szénre. A használt automobilok ezrei állottak eladásra, 2-3 éves kocsikat 75-100 dollárért lehetett vásárolni. Egy gallon legfinomabb festéket 1.50 centért kinálgattak és annak tetejébe ingyen adtak ecsetet hozzá. A búzának, kukoricának bushelljét 50 entért kinálgatták. A szakképzett munkások, már akik elég szerencsések voltak és munkához jutottak, 45 cent órabért kaptak. A mi drágalátós honatyáink, amikor elfoglalták Washingthont, első teendőjük volt, hogy megmutassák az ország népének, hogy ők is nélkülöznek, a 10.000 dolláros évi fizetéseiket 8.500 dollárra redukálták. Az elnök 75.000 dollárt kapott. Nem csak a munkásosztály nagy része, de mindazok akik 5.000 dolláron alul kerestek, nem fizettek adót. Ma 800 dolláron felül fizet adót ugyanazon munkás. 1933-ban'kezdődött Washington városnak átformálása. A szövetségi kormány hatalmas épületei sorakoznak fel a Pennsylvania és Constitution Avenuekon, az országház és a Fehér Ház között. Az országházat hatalmasan megnagyobbították, a Fehér Házat pedig teljesen átépítették öt és fél millió dollár költséggel. Csoda-e ha a demokraták elkeseredése leirhatatlan. Amikor Roosevelt vette át az ország ügyeinek intézését, a republikánus kormány 70.000 szövetségi alkalmazottat hagyott hátra. A demokraták kortes beszédeikben folyton azt hangoztatták, hogy “Washingtonba le kell szállítani a szövetségi kormány alkalmazottainak számát”. Húsz év után, amikor kivonultak, 250 ezer szövetségi alkalmazottat hagytak hátra. A Republikánusok 120 szövetségi épületet hagytak hátra, a demokraták bőkezűbbek voltak, most január 20-án 236 szövetségi uj épülettel ajándékozták meg a republikánusokat. A republikánusok után bevonuló demokrata bohócokat a nép túlnyomó része csak a rádión keresztül vette tudomásul. Ma, húsz évvel később, televízión keresztül látja és hallja a bohócok ujongását. Az 1933-ban bevonuló demokraták kortes fogásaikban használták a prohibició eltörtélését. Jelszavuk volt a “light beer before dark”. Úgy is volt. Az uj kongresszus első teendői között volt a prohibició eltörlése. Még az év januárjában az angol kémikusok felfedezték az atom szétválasztását. Németország elkezdte a zsidók irtását. Az angol egyetemi ifjúság nyilatkozatot irt alá, kiáltványokat bocsájtottak ki, hogy “semmilyen körülmények között nem fognak fegyvert a király és a hazáért”. A lefegyverzési konferencia Genoában zátonyra jutott, amelynek következtében a League of Nations felbomlott, amelyet nagyon elősegített Japán Kínába yaló bevonulása. Húsz évvel ezelőtt, a demokrata párt vonult be Washingtonba, hogy azt a szemetet, melyet a republikánusok huzamos' uralkodásuk idején felhalmoztak, kitakarítsák. Húsz éves uralkodásuk alatt a panamákba fulladtak bele. Most aztán újabb párt neve alatt, újabb panamázók foglalják el az ország ügyeinek intézését. Nem mulaszthatom itt el, hogy a mi “munkás” politikusainknak fel ne hívjam a figyelmét, hogy az 1953-ik évben összeülő republikánus kormányt hogyan és miképpen szervezte meg a Wall Street érdekeltség. Még mielőtt Amerika népének még csak halvány fogalma % I