Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-02-07 / 1767. szám
« 1953. február 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal A trösztök kormánya (Vi.) Még soha a történelemben, még Hoover ideiében sem volt ilyen nyiltan átvéve a kormány a világtrösztök által, mint a mostani. Persze még*a trösztök sem voltak ennyire összeszőve, egy-két banknak az uralma alatt, mint mostan. Valamint még soha sem voltak ezen trösztök olyan nagy veszedelemben, mint napjainkban, így szinte természetes, hogv a legnagyobb és legmegbízhatóbb embereiket teszik a kormányba. Ámbár vannak lelki szegények, akik a nagy propagandának elhiszik, hogy ezen trösztök fejei maid a népet, melynek a 86 százaléka munkás, fogják szolgálni. De az IWW tanítása, valamint minden józan ész, logika szerint, ez lehetetlen, mert az érdekeink homlok egyenest ellenkezők. Ami jó volna a népnek. béke. állandó munka, nagyobb jóléti intézkedések, mint öregségi nyugdíj 60 évtől kezdve. ingyenes orvosi, kórházi kezelés, amint már a legtöbb európai országban meg is van, itt mostan még kevesebb lehetőség van annak megszerzésére, mivel a trösztök érdekei nem azok. Ezen trösztök, a világpiac, más országokban található természeti kincsek olcsó megszerzése. a háborús profit folvtatása, hatalmuk mindnagyobb területekre való kiterjesztése, sőt Dulles szerint, még a szocialista útra tért országok visszaszerzése is programjukban van. EZ A VIRÁGCSOKOR — MINSZTERI TANÁCS Charles E. Wilson, a General Motors feje, és a nagytőke kifejezett képviselője, aki még tetejébe magával vitt két hasonló vezetőt a General Motorstól és Chryslertől. Mostan a régi törvények szerint megigértették Wilsonnal, hogy két és fél milliót érő G.M. részvényeit eladja, de úgy hírlik, hogy Du Pont vagy U.S. is lett volna, hogy ki lesz az Egyesült Államok elkövetkező elnöke, a Wall Street urai a kuliszák mögött kijelölték Amerika következő elnökét. De nem csak az elnököt jelölték ki, hanem szétosztották az ország ügyeinek vezetését a hatalmas iparvállalatok igazgatói között. Ezeket az intézményeket nem bízzák politikusokra, akik csak csaholni tudnak, hanem szakképzett tehetségeket jelöltek ki, azok mozgásban tartására és fejlesztésére. Ezideig évszázadokon keresztül politikusok intézték a kizsákmányoló osztály érdekeit, azokon keresztül zsákmányoltak ki bennünket, most már a fejlett iparok intézésére nem alkalmasak a politikusok, ennélfogva a Wall Street saját embereit ülteti a kormány minden fontos hivatalába, hogv érdekeiket, gazdasági erejüket, saját szakértőikkel védelmezzék meg. Ezeket a szakembereket liem a nép választotta, ezeket a tőkések ültették a nép nyakára. Köhler. Steel, vagy más tröszt részvényeit fogja összevásárolni rajta. De mind ezekhez Wilson még kap 650,000 dollárt a G.M.-től a következő évben, mint bonuszt, valamint évi 40,000 dollár penziót. És vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy Wilson áldozatot hozott, hogy vállalta a miniszterséget. George M. Humphrey, aki pénzügyminiszter lesz, éppen olyan gazdag, ipari érdekeltségek feje, elnöke, tulajdonosa, mint Andrew Mellon volt a Hoover adminisztráció idejében. A Hanna vasérc és széntrösztnek, valamint a Weir acéltársulatnak és még sok más banknak és ipartelepnek a vezetője. Ez a Humphrey segített megmenteni a német acélkartelokat és nyélbeütni az egész világra kiterjedő, amerikai irányítás alatt működő, Schuman által indítványozott acél kartelt. Melyben a Krunpék és a többi német acélbárók is teljes joggal felveendők volnának. Robert E. Stevens, a hadsereg főtitkára, a General Electric, General Foods, Mutual Life, N. Y. Telephone, Owens Corning, Fiber Glass, Pan-American, mely viszont Morgan-Mellon-Rockefeller bankcsoport közös háztartása. H. E. Talbott, a légierők főtitkára. New yorki bankár, a Chrysler Corporation alelnöke, ahol a Morgan-Rockefeller érdekek vannak összeházasítva. Valamint harminc New Deal és union ellenes társulatnak a tagja, vezetője. * Robert B. Anderson, tengerészeti ügyosztály főtitkára. A texasi olaj társulatok képviselője, a Rockefeller általu ralt Petroleum Institutenek direktora és egy másik “Tea Pot Dóm” olaj lopásnak a megszervezője lehet. Joseph Dodge, detroiti bankár, aki a gyárosok bankjának elnöke, még most is tanács — Board of Director — elnöke. Valamint a náci kartelokkal való szövetségnek legnagyobb harcosa. Mint Gen. Clay németországi tanácsadója, nagy sikerrel készítette elő az amerikai tőkéseknek, a német iparok átvételét, társulását, dominálását. W. R. Burgess, Marion Folsom. Burgess a Wall Street-i National City Bank végrehajtó tanácsának tagja, mely viszont a Morgan-Rockefeller közös üzlete. Folsom meg az Eastman- Kodak-tól, szintén a Morgan bankház által uralt trösztől van odatéve. Ezek ketten fogják Humphreynak az ellenőrzését végrehajtani, hogy minden úgy menjen a kincstárnál, ahogy a Morgan, Rockefeller, Mellon, Loeb, Kuhn, bankházak akarják John Foster Dulles, nem csak a Wall Streetnek, hanem azon amerikai bankházaknak, iparfejedelmeknek is a szócsöve, akik még a háború előtt is szoros üzleti kapcsolatban álltak a nácikkal. Aldrich, aki az amerikai trösztöket fogja képviselni Angliában, egyik legfontosabb diplomáciai őrségen. A Rockefellernek sógora és a Chase National Banknak a volt főnöke és most a helyébe tették John J. McCloy generálist, aki ezen bankérdekeltségeknek olyan hűen megszolgálta a főnöki állást, Németországban való kartel mentési működésével. Ez a John J. McCloy, még 1941 előtt Rockefelleréknek az ügyvédje volt, a német trösztökkel való összemüködésében volt kiválóság, azért kapta Németország feletti kommisszári állást, diktálhatott, ahogy neki diktáltak a Rockefellerek, Morganok innen. Mostan élvezheti hü szolgálataiért a jutalmat. Ezektől hiába várhatnák, hogy a nép —- munkásság — érdekeit fogják szolgálni a kormányban. De már az európai nép tisztán látja az amerikai demokrácia,- trösztök kormányának összetételét. Azokat nem tudják úgy bolonditani, mint az amerikai népet. Hortobágy-Délibáb Rendkívül jó hatást váltoti ki a Bérmunkás azon köziemé nye, amelyben az óhazai Debre cen fölépítésével foglalkozik Ezen sorok Írójában is régi em lékeket vetett felszínre. A kato na időm kis részét és mint e Vasutas Szervezet megbízottja több esetben megfordultam s “hirös városban”. Már a mundérba bújtatásom idején vitteir magammal azt a “kincset” amelyet egyszerű nyelven osztálytudatnak neveznek és igy tár tovább láttam az orromnál. Az úri társadalom egyik rafinált célja, a dolgozókat nem csak a fizikai igábafogás, de a hamis illúziókba rángatás is. Mária megjelenése a kutban, Orleánsi szűz, Fatima, stb. A magyar ámitók szélhámoskodtak a Debrecen-Hortobágy délibábjával, már világviszonylatban is. A természet adta tüneményt nem lehet célunk vitatni, bár sok volt benne a költői fantázia, de másként fénylik a dolog, ha az ember zsebében napégette a darab kenyér. Debrecen, a kálvinista Róma, Hortobágyról nem volna lehetséges egy rövidke irás keretében világos képet kapni, hogy megismernénk az igazi fotográfiáját. Légyen a kizsákmányoló vallásilag “kálomista, vagy pápista”, abban tán szokási a kiílömbség. Szóljunk pár szót Hortobágyról. Ezredemhez leginkább Hajdú megyéből soroztak. így alkalmam volt hallani, megismerni azt a kifogyhatatlan keservet, ami a Hortobágyi csikósok lelkét szomorította. Délibábról alig tudtak valamit. De a számadó gazdák gorombaságáról és a jószágtulajdonosok ostoráról, ha a ló vagy tehén a kopár legelőn rossz állapotban volt. A sokat hallott birkapaprikás ünnepi étel volt. Ha meg mégis adódott, fel* kellett falni, mert a forró naptól megromlott. Avas szalonnával zsírozott lebbencs leves, száraz kenyér és szidás, ilyen erőfölkészültséggel húzták a vödrös kutból a rengeteg vizet a szomjas jószágnak. A földbe ásott kunyhókban, egymás hátán, szorulva, a tisztaság lehetősége kizárva, az itató vályúba mosakodni. Minderről személyesen volt alkalmam meggyőződni, amikor pár esetben, a volt csikós katonatársaimmal kimentünk szétnézni. Délibábot nem láttam, de láttam végtelennek tűnő távolságot, sarjára égett legelőit és éhesen ordító jószágot. Azonkívül hallottam ordináré káromkodó zsíros parasztokat, kik a bojtárokat okolták, amiért a jószág sovány volt. A talaj egyenes fekvése lehetővé tette az iszapositást, vagy egyébként megvédeni a kiszáradástól, de ez pénzbe került, erre pedig a “kálomista Róma” nem volt hajlandó áldozni. Szeretettel gondolok vissza a sok keserűséggel telitett lelkű bajtársaimra. A velem egysorsu emberek, a hosszú katona élet alatt, minden lelki megnyilvánulás a Délibábbal cifrázott Hortobágy ellen szólt. Keserűség töltötte el énjüket a visszamelékezésnél. Az úri naplopók, amikor sikerült némely külföldit beugratni, rendeztek hortobágyi vadászati cirkuszt. Sallangos bohócnak öltöztették a bojtárokat, űzték őket cirkuszi fölvonulásra, bagót fizettek a pásztorok elbeszélése szerint. Látjuk, hogy a Népi Demokráciának fontos agrár programja van Hortobágyra. Rizsét, talán gyapotot kultiválnak az óriási, alkalmas földterületen. Pásztorok és zsellérek reménynyel néznek a jelenbe, jövőbe. Megszűnt a lelkeket sorvasztó bizonytalanság. Tündöklik a Délibáb! Az ámitók lapjai keseregnek a Hortobágyra rendelt naplopók sorsán. Ugyan miért nem merítenek a társadalom levitézlett férgei “illúziót” a “játszi” Délibábtól, mint ahogy tőlünk dolgozóktól elvárták? Mindenki a maga becstelen becsületes érdeke szerint látja a játszi “Délibábot”. A lelketlen zsíros paraszt, úri csőcselék, elképzelésében földig görnyedt, bagóért robotoló páriák keringenek. Csikósok s dolgozókban, ma még csak dereng az osztálytudat, becsületes életre vágynak, olyan társadalomban, ahol a dolgozó embert megbecsülik a végzett munkája ellenében. Nekem, a Hortobágy végtelennek tűnő horizontján, fölmérhetetlen mennyi ujjongó, a szabadság örömétől megittasodott embereket mutatott a játszi Délibáb. Legközelebbi cikkemben Debrecenről irok. Vass Károly Santa Paula, Cal. — A hithü és nagyon buzgó római katolikus Durkin munkaügyi miniszter nővére, Catherine Durkin, aki már 20 éve apáca az “Our Lady of Victory” kolostorban, azt mondotta, hogy a fivére nagyon sokat imádkozik. Most is bizonyára az isten meghallgatta az imádságát és azért lett munkaügyi miniszter. — És még vannak, akik azt mondják, hogy a szakszervezeti tevékenysége miatt kapta a tisztséget, de Catherine csak jobban tudja!
