Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-31 / 1766. szám
1953. január 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI áldozatok Az amerikai mesterségesen szított háborús hisztériának, már ezideig is számtalan áldozata van. Ez a hisztéria, amelynek fő-megnyilvánulási helye az úgynevezett Amerika ellenes tevékenységet kivizsgáló bizottság, amelybe összpontosulnak a két törvényhozó testület legreakciósabb elemei. Ezek szolgálatukba fogadták az ország minden aljasságra kapható spiclijeit, pénzért mindenre kapható patkányokat, kik mindenkire rásütik a “vörös”, a “kommunista”, vagy “orosz kém” bélyeget, akiket a reakció áldozatul kiszemelt. Ezeknek a fizetett kreatúráknak a vallomása embereket kerget halálba, nagy csomó embert juttattak börtönbe, százak veszítették el munkájukat. Mindezek olyan emberek, akik mérhetetlenül magasabban állnak minden tekintetben nem csak mint a fizetett hamis tanuk, hanem a fölbérlőik, az egész “Amerika Ellenes” bizottság. Igen ők az Amerika ellenesek, nem azok a haladó szellemű tudósok, irók, művészek, munkásvezérek, kik áldozatai lettek ennek a szabadjára engedett boszorkány üldözőknek. Ezen szégyenletes hajszának, most készülnek feltenni a koronát, amikor a kémkedésért halálraítélt Rosenberg házaspár kivégzésére készülnek. Ez a pör, amely méltóan sorakozik fel a Haymarketi, a Sacco-Vanzetti s más hasonló justice mordhoz, amely mint a fentiek, az egész világ felháborodását váltották ki azzal a külömbséggel, hogy a mai hisztérikus helyzetben, csak egy maroknyi amerikainak van bátorsága ahoz, hogy megálljt kiáltson a törvényes gyilkosságoknak, amelyet ma már csak ^z elnök kegyelme állíthat meg, miután a legfelsőbb bíróság ismételten elutasította a védelem ama kérését, hogy vizsgálja felül az Ítéletet. Hogy az elnök miként dönt, azt nem tudjuk, csak reméljük, hogy a kivégzéssel nem fogja még magasabbra szítani azt a gyűlöletet, amely ma az egész világon tapasztalható a mai hivatalos Amerika ellen és amely lassan kiterjed a tehetetlen, nemtörődő amerikai népre is, mert szótlanul tűri, hogy Amerikát a reakció fellegvárává tegyék. KIK ROSENBERGÉK? Julius Rosenberg egy szerény, kisfizetésű mérnök, ki feleségével, két kis gyermekével New Yorkban élt. Nem volt nagy szerepe a közéletben, nem tagja semmiféle pártnak, igy a kommunista pártnak sem. Az egész közszereplésük abban nyilvánult meg, hogy gyűlölik a fasizmust, a háborút és ezért ez a házaspár a békemozgalomba kapcsolódott be, de ott sem vittek vezető szerepet és csak a véletlen összejátszása juttatta őket ebbe a tragikus helyzetbe, amely esetleg az életüket veszi el és két kis gyermeket tesz árvává. Két évvel ezelőtt az FBI letartóztatta Mrs. Rosenberg Greenglass nevű fivérét és feleségét azzal a váddal, hogy Los Alamosban levő atomkisérleti laboratróriumban, atomtitkokat szerzett és azt átadta egy ismeretlen embernek. Greenglassék tagadták a vádat és sem az állása Los Alamosban, sem a képessége, nem volt alkalmas arra, hogy atom titkokat szerezzen meg, hogy ebbe az ügybe Rosenbergék bekerültek, azt Greenglassék ügyvédjének, John D. Roggenek tudják be. Ez a Rogge évekkel ezelőtt résztvett a békemozgalomban, hogy azután az “Amerika, Ellenes” bizottság előtt tett vallomásában a békemozgalom tagjait szovjet ügynököknek nevezte, vallomása alapján több vádelemlés is történt. Mikor Rogge átvette Greenglass védelmét, pár nap után vallomást tettek, amelyben elismerték a kémkedést, amelyre tanú nem volt és azt vallották, hogy Julius Rosenberg, a sógora és felesége vették rá a kémkedésre. A vallomás után Mrs. Greenglasst szabadon bocsájtották„mig férje aránylag alacsony börtönbüntetést kapott. A másik tanú egy Elitcher nevű mérnök volt, aki polgárosodási ügyben volt zár alatt. Az ő ügyvédje is Rogge volt, ki ugyan semmit sem tudott az atom kémkedésről, de előtte dicsérte a Szovjet nagy katonai és gazdasági erejét, a többi tanú a szokott gárdából, agent provokátorokból került ki, kik csak a szokott kommunista ellenes szólamokat szojkózták, de Rosenbergéket nem ismerték. A bizonyítékok között szerepeltek a lakásunkon talált antifasiszta röpiratok, egy gyűjtő persely, amelyben a fasizmus elől menekültek részére gyűjtöttek. Lényegileg csak Greenglass vallomása volt, amely a vádat alátámasztotta, amellyel szembe volt Rosenbergék abszolút tagadása. Ilyen vád és bizonyíték alapján, halálos ítéletet hozni — ami még eddig soha sem fordult elő Amerika történetében — csak ilyen mesterségesen felszított hisztériás időben lehet. De senki sem hitte, hogy ezt az ítéletet a legfelsőbb bíróság meg ne semmisítse, hogy ez nem történt meg az mutatja az egész amerikai közélet fasizálódását. MIÉRT? Joggal kérdezhetjük, hogy Imiért volt erre a pörre szükség, mikor a vádlott nem egy neves ember, még a Szovjetet se lehetett belekeverni. Nem ok nélkül rendezték meg ezt a port. Erre szükség volt, mint annak idején Sacco-Vanzetti pörrel a fejlődő munkásmozgalmat akarták megfélemlíteni. Ugyan úgy Rosenbergékkel a béke mozgalmat, amely nem csak az egész világon, de Amerikában is erősödik, akarják megállítani. Mindenkit, de főleg a zsidó értelmiséget, amelyhez Rosenbergék is tartoznak, akarják elnémítani, elhallgattatni az elriasztó példával. A zsidó ügyész, aki halálos Ítéletet kért, a zsidó biró, aki ezt kimondotta, megdöbbentő példája, hogy az utóbbi cél mennyire sikerrel járt. A gyáva, megijesztett Greenglass, aki a nővérét és sógorát, hogy a saját bőrét mentse, a villanyszékbe akarja juttatni. Akármilyen szégyenletes szerep is, de a terror, amelyet vele szemben alkalmaztak, ha elfogadhatóvá nem is, de érthetővé teszi. De a leggyalázatosabb szerep a “liberális’’ John D. Rogge szerepe, aki ezt az egész ügyet kidolgozta. De ez a hajsza, ez a szörnyű ítélet a kispolgári Rosenbergből harcos, öntudatos embert nevelt, aki tisztán látja a hátterét az egész ügynek, amit tanúsítanak a siralomházból irt leveleik, amelyek mutatják, hogy a két éves hajsza, az elméleti béke hívéből .harcos, áldozatra kész hősöket nevelt. A levelekből kettőt közlünk. Az egyiket Mrs. Rosenberg irta a gyermekeinek, a másikat Rosenberg az ügyvédjüknek Mr. Blochnak irt, aki kitartással, harcol, hogy ártatlanul halálra ítélt védenceit megmentse a villanyszéktől, hogy azután lehetővé váljon az igazság kiderítése és a vádlottak rehabilitálása. íme a két levél: “Kedves, drága gyermekeim! Bocsássatok meg, amiért nem írtam mindjárt, de a szivem fellázad arra a gondolatra, hogy fájdalmat okozzak nektek. Be kellett azonban látnom, hogy hallgatásom azokról az eseményekről, amelyekről már úgyis tudtok, csak növelné nyugtalanságotokat. Ezt beláttam annál is inkább, mert az irántatok jósziwel viseltető emberek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy gyöngeségükkel, megtérítésükkel enyhítsék a csapást. Ezenkívül most, hogy az első megrázkódtatás elmúlt és viszszanyertem nyugalmamat, még inkább beszélni akartam veletek, hogy megnyugtassalak benneteket mindkettőnk miatt. Apátok szerdán bejöhetett hozzám — olyan vidám, mosolygós, mint mindig. Nagyon örült, amikor látta, hogy én is nyugodt vagyok. Elhihetitek, hogy nem pazaroltunk el egyetlen értékes percet sem, hanem kidolgoztuk harcunk következő szakaszának tervét. Egy-két napon belül beszélhetünk az ügyvéddel terveinkről. Bizhattok benne: ő minden követ megmozgat, minden törvényes utat felhasznál, hogy igazságot szolgáltassanak nekünk. Gondolom, a fentiekből is látjátok, kemény harcot viv anyátok. Ha tudom is, hogy sirtok, mikor a levelemet olvassátok, ugyanily logika szerint valószínű, hogy a vallásról viszont a kommunisták mondják meg az igazat. Azért meggondolásra érdemesnek tartjuk azt az ajánlatot, hogy ezentúl a kommunizmust csak a papok, a vallásokat viszont csakis a kommunisták tanítsák. mégis szeretném érezni, hogy — ha csak valamennyire is — erőt merítetek bizakodásomból és ezzel vigaszt és bátorítást nyújtottam gyermekeimnek. Higyjétek el, reménykedésem nem tettetés. Hitem csodálatosan erős. Csak egy kínoz: nem találok szavakat ahhoz, hogy elmondhassam, mennyire szeretlek benneteket. Édesapa azt mondja, ő is ugyanígy van vele. Még egyszer: ne csüggedjetek. Sok még a tennivaló és véghez is visszük. Szerető anyátok. U. i.: Leveletek minden egyes sorát imádott kincsként őrzöm.” Részlet Julius Rosenbergnek az ügyvédjéhez irt leveléből: “Nem gondolhatjuk, hogy csak egy esztelen bírói gazság áldozatai vagyunk — Az ötéves elnyomásnak, az üldözések hosszú sorának, a haladó elemek elleni hajszának szükségképpen arra kellett vezetnie, hogy két ártatlan embert halálra ítéljenek. Azért vagyunk a siralomházban, hogy figyelmeztetés legyünk minden egyszerű ember számára: vannak olyan sötét hatalmak, amelyek gyilkosság árán is el akarnak hallgattatni mindenkit, aki a békéért és a demokráciáért emel szót. Látjátok azonban, hogy mi nem hallgatunk ... A rácsok mögül kérünk benneteket: akármi történik is, ne hallgassatok! Nem vagyunk sem mártírok, sem hősök és nem is akarunk azok lenni. Élni szeretnénk, újra gyermekeinkkel szeretnénk együtt lenni. Nem vagyunk hajlandók azonban ezért azt az árat fizetni, hogy megtagadjuk hitünket a béke és a demokrácia világában, amelyre gyermekeinknek és minden gyermeknek szüksége van, ha az emberiség fenn akar maradni.” Ma az egész haladó emberiség felemeli szavát a Julius Rosenberg és felesége ellen hozott szégyenletes ítélet megsemmisítéséért s az ártatlanul elitéit házaspár haladéktalan felmentéséért. “VÖRÖS” GUETEMALA Az amerikai lapok az elmúlt hétén félreverették a harangokat, hogy a vörös veszedelem már itt van, ezen a földrészen és sürgős intézkedéseket kell tenni az “Egyesült Államok érdekeinek a védelmére”. Az amerikai érdekek, értsd alatta a tőkések befektetéseit, egyes közép és délamerikai államokba vannak veszélyeztetve. Az amerikai földrészen az amerikai és angol tőkések dominálják az egész közgazdaságot, mennél nagyobb a külföldi tőke hatalma és profitja, annál nagyobb a nép elnyomatása és nyomora. Ahogy az egész világon, úgy az amerikai földrészen is, mozog a föld a gyarmatok alatt. Az itt élő félgyarmati népek is megunták a külföldi tőkések kizsákmányolását és igyekeznek azt több-kevesebb sikerrel lerázni. Legutóbb Bolivia köztársaság államosította az amerikai és angol tőkések kezében levő zink és ón bányákat, amely nemzeti vagyonnak évtizedek óta rablógazdálkodást folytattak: Mig Guetemala, a nagy ültetvénye-I
