Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-01-24 / 1765. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. január 24. mindenkor a nagytőke érdekeit védték. Még ha látszólag korlá­tozták is a tőke hatalmát. A múltban is a nagytőke képvise­lői ültek a kormányszékekben, de ma a kiélesedett osztályharc­ban, amikor a tőkés termelési rendszer élet-halál harcot viv az uralmának megtartásáért, már nem a megbízottai utján akar uralkodni, hanem közvetlen ma­ga veszi a kezébe az irányítást és igy az uj kormányzat minden egyes tagja a tőkés termelési rendszer oszlopai, beleértve a “munkásvezér” Durkint is. Raj­ta kívül mindegyik kormánytag többszörös milliomos. Szinte hihetetlen, hogy Ame­rika népe milyen közömbösen fogadta a nagytőke szemérmet­len előrenyomulását és zavarta­lan lett volna az uralmuk, ha a most megbukott ellenzék, egyes tőkés csoportok védelmébe, út­ját nem állná egyes kormányta­gok kinevezésének, mert az tör­vény ellenes. A törvény tiltja, hogy bár­mely állami hivatalt elfoglaljon olyan egyén, aki közvetve vagy közvetlen üzleti összeköttetés­ben van az állammal. Ilyen hi­vatalnokot 2000 dollárig és két évig terjedő börtönnel büntet. Charles E. Wilson, a General Motors volt elnöke és legna­gyobb részvényese, aki mint hadügyi államtitkár közvetlen üzleti összeköttetésbe van a Ge­neral Motors-al, amely a hadi­rendelések több mint 60 száza­lékát kapta meg és ebből a ren­delésekből Wilsonnak sok milli­ós profitja van. Mr. Wilson helyettese a Gene­ral Motors al-elnöke volt és szin­tén nagy részvényes, tehát olyan érdekelt fél, amelynek a kor­mányban való részvétet tiltja a törvény. , A repülésügyi államtitkár Mr. Talbott viszont a Chrysler Corp. főrészvényese, aki 20 ezer rész­vény tulajdonosa és nagy ren­delésekkel bir éppen a repülés­ügyi hivatalból. A hadsereg államtitkára J. P. Stevens viszont olyan textil vál­lalat tulajdonosa, amelynek a hadseregtől 125 millió dolláros rendelése van. A pénzügyi államtitkár G. M. Humphrey vagy 50 nagy vál­lalat igazgatója és részvényese, amelyek közül számtalan van üzleti összeköttetésben az álam­mal. Az ellenzék egyenlőre ezeket a kormánytagokat emelte ki, mint akiknek a kormánytagsá­ga törvényellenes, de viszont kétségtelen, hogy a többi urak is, akik a nagy vállalatok, ban­kok részvényesei, elnökei, igaz­gatói voltak, ha le is mondottak a tisztségekről, ha át is íratták a részvényeiket a család tagjai­ra, valójában éppen olyan tör­vényellenesen ülnek ott, mint a fentiek, mert a nagy profitot biztositó hadirendelések révén üzleti összeköttetésben vannak a kormánnyal, illetve saját ma­gukkal, mint kormány tagokkal. Ha sikerül is az ellenzékkel való megegyezés, akkor is bár­mely polgár megtámadhatja a kinevezést és igy valószínűleg egy olyan törvényt visznek ke­resztül, amely megengedi Wil­son és társainak, hogy Jtormá­­mányon maradjanak és a sok billiós hadirendeléseket a saját vállalataiknak adják ki. Nincs NATO hadsereg (Vi.) Majdnem minden kül­földi ügyekkel foglalkozó iró, kommentátor, rádió rikkancs, beleértve a havi folyóiratokat, le a legutolsó, vagy a legelső na­pilapig, azon siránkoznak, hogy nincs NATO hadsereg. A lisbo­­ni konferencián fogamzott meg, de még az anyaméhében meg­halt, vagyis nem született meg. Valószínűleg vérbajban szen­vedtek a szülei, de mivel ez lett volna a kedvenc szülöttjük, il­letve az egyetlen, igy nagyon is jajjgatnak mindannyian, akik úgy várták ezt a torzszülöttet, mint a zsidók várják a messiást, vagy a bibliai tanulók, krisztus második eljövetelét. Az “Atlantic”, a “Business Week”, vagy bármily heti, havi folyóiratot vesszük a kezünkbe azt siratják, sőt még a volt li­berális “New Republic”, a sárga szocialista “Nation” is velük sir. Azért sírnak, mert a szent há­zasságon kívül fogamzott vér­bajos fattyú született. Persze mindenkit okolnak, csak az apát nem, a felfuvalkodott amerikai tőkét, diktátort. Leginkább a franciákat okol­ják, akik legjobban akadályoz­ták. Már nagyon sokszor meg­járták a franciák, tanultak, no meg a munkások ellenállása na­gyon jól meg van szervezve. A francia tőkéseknek is meg van a saját bajuk, a vérig kizsákmá­nyolt gyarmataikon. Az uj mi­nisztériumot, kormányt, csak úgy tudták megszervezni, hogy a fél német, fél francia Shumant meneszteni kellett, aki majdnem egyedül harcolt a németekkel való szövetség mellett, persze amerika áldással a fején, dollá­rokkal a zsebében. Valamint meg kellett Ígérni az uj minisz­ternek, hogy az Atlantic Szö­vetség szerkezeti* formáját nagyban megfogják változtat­ni, mielőtt a francia kormány azt elfogadhatóvá tehetné a parlament előtt. zett egységes, semleges Német­ország hivei. Már Adenauer szin­te sirva rimánkodik Eisenhow­­ernak, hogy vasmarku amerika­it küldjön Németországba, aki ráncba tudja szedni az ellenzé­ket és megkezdhetnék a megbíz­ható náci hadsereg szervezését. Németországban a nyáron vá­lasztások lesznek, ha addig nem lesz ott ilyen vaskezü amerikai diktátor, akinek a segítségével leverhetnék, bebörtönözhetnék az ellenzéket, akkor egész biz­tosra veszik, hogy az amerikai szövetség hivei, az újabb hábo­­lehetőség előkészítőinek tábora kiesik minden felelős állásból. Nem csak a szocialisták, akik már is a többséget alkotják, ha­nem sok vallási vezér, papság és ipari mágnás is kiakarja ke­rülni azt, hogy Németországot tegyék meg a szocializmus és a kapitalizmus közötti döntő harc területévé. A németek nagyon közel van­nak a szocialista országokhoz, valamint a keleti része már a szocialista táborban van. Tud­ják még a legreakciósabb német vezérek is, hogy a keleti néme­teknek nagy részét csak úgy tudnák legyőzni, valamint az ott felépített szocializmust megsem­misíteni, hogy a vezetőséget, a szocializmus igazi híveit, a kom­munista párttagságot, nagymér­tékben kiirtanák. Erre már nem sokan hajlamosak a német ha­zafiak közül sem. HANSON W. BALDWIN Az amerikai nagy lapok, de leginkább a nagytőkés lapok ve­zére a New York Times, legna­gyobb, illetve legjobban felma­gasztalt hadiszakértője Baldwin is siránkozik ezen az anyaméh­ben meghalt fattyun. A követ­kező szavakkal vezeti be, na­gyon sok lapban közölt tudomá­nyosnak beállított leírását: “Amerika ellenes és a semleges­ség melletti mozgalom növeke­dése, valamint a sürgősségi ér­zésnek a hiánya, a lényege a je­lenlegi bajoknak az Észak At­lantic szövetség szervezetében.” Baldwin és majdnem mind az ilyen szakértők megírják azt, hogy, az európai kormányok, de leginkább a népek, megvannak győződve, hogy Oroszország nem szándékozik megtámadni őket. így minden ijesztgetés az amerikaiak által, süket fülekre talál. De egy kis, általunk is­mert, de a hivatalos körök által tagadott tényeket is megemlít Baldwin: “Ők nagyon nehezen tudják elfogadni az Egyesült Államokat azon demokrácia ve­zéreinek, melyek a kommunista zsarnokság ellen harcolnak, de McCarran törvény és Joseph McCarty vezetnek.” “A nagyszámú amerikai ka­tonaság jelenléte, a túlzsúfolt városokban, a nagy fizetés és más anyagi kedvezmények, me­lyek elérhetetlenek az átlag európai által, legnagyobb oka a súrlódásoknak.” “Egyéni rossz viselkedés az egyenruhás amerikaiak által, leginkább Németországban, leg­újabban Angliában, fel lett hasz­nálva a szenzációs elemek által az európai lapokban, mely segí­tett az Amerika ellenes hangu­latot felkelteni.” A lisboni konferencián 50 NATO divízió lett tervezve 1952 végére, ezekből 12-őt a néme­teknek kellett volna megszer­vezni, tizet a franciáknak, per­sze ezt csak azután tudták vol­na megkezdeni, miután a parla­mentekben jóváhagyták volna ezen egyezményeket. De egyet­len egy parlament, beleértve a két legfontosabbat a francia és német parlamenteket, nem is merték mostan felhozni ezen lis­boni egyezmény jóváhagyását, mert csúfos vereséggel bukna az meg. Hogy mennyi divíziója van a NATO-nak, még nem is merik megemlíteni. A NÉMETEKNÉL . Amikor a félig német Shu­man képes volt meggyőzni a landsmanjait, hogy a franciák szerelmét megtudja a részükre nyerni, Németországban is so­kan voltak, akik erősen harcol­tak a szövetség mellett, vala­mint azért, hogy a németeket újból felfegyverezzék. De ami­kor látják, hogy nem minden csók, amelyet Shuman dobott feléjük szerelmet jelent, hanem inkább a Judások csókja, mind­jobban erősödnek az ugyneve-A lapok dicshimnuszokat zen­genek ezekről az urakról, hogy lemondottak a 100.000 dolláros állásaikról, hogy csekély 15.000 doháért a haza szolgálatába áll­janak, de most már a legelbuti­­tottabb szavazó is láthatja, hogy ezek az önzetlen hazafiak igy is megtalálják a számításai­kat. Ez az egész ügy csak egy pél­dája a tőkés termelési rendszer betegségének, amely ma már el­dobja a demokratikus jelszava­kat és nyíltan ki áll a magát túlélt rendszerének és profitjá­nak minden eszközzel való meg­védésére. Az olajbárók hatalma TRUMANÉK ABBAHAGYTÁK AZ OLAJTÁRSULATOK EL­LENI PORT. — AZ OLAJBÁRÓK NEM FÉLNEK AZ UJ AD­MINISZTRÁCIÓTÓL. — VALÓSZÍNŰLEG ELEJTIK AZ ÖSZ­­SZES TRÖSZTELLENES PÖRÖKET. WASHINGTON — Dacára azon nagyon is terhelő adatok­nak, amelyeket az igazságügyi hivatal összegyűjtött arravonat­­kozólag, hogy öt amerikai társaság (Standard Oil of New Jersey, Standard Oil of California, The Texas Co., Socony-Vacuum Oil és a Gulf Oil Co.) monopolizálták az Egyesült Államok olajter­melését, sőt egy angol és egy holland társulattal kartelt alkotva szinte az egész világ olajterme­lését uralják, a Truman admi­nisztráció hirtelen beszüntette a további bűnügyi eljárást és az uj adminisztrációra hagyta, hogy a port újból felvegyék-e vagy sem. Trumanék azért hagyták ab­ba ezt a trösztellenes port, mert az uj adminisztrációban nagyon sok olyan egyén foglal el igen prominens helyet, akik ezen pörben anyagilag is érdekelve vannak. így valószínű, hogy ezek a pörök a feledés homályá­ba fognak merülni. Truman rendelete után az olajtársaságok ügyvédei azon­nal kérelmezték a szövetségi bí­róságot, hogy a port azonnal szüntessék be. James R. Kirk­land szövetségi biró azonban megtagadta a kérés teljesítését és elrendelte, hogy a vád alá fo­gott társulatok könyveiket mu­tassák be a bíróságnál január 28-ig. Az olajtársulatok köny­veik bemutatását megtagadták azon indokolással, hogy azok nyilvánosságra hozása “veszé­lyeztetné az ország biztonsá­gát”. A Federal Trade Commission elnöke, Stephen J. Spingarn azt mondja, hogy az olaj társulatok ellen elrendelt grand-jury vizs­gálatok elejtése direkt eredmé­nye a vádolt társulatok újság propagandájának, amely megi­jesztette a távozó adminisztrá­­ií’oiytatas a 8~ik oldalon i

Next

/
Thumbnails
Contents