Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-24 / 1765. szám
1 1953. január 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal A ROBOT-EMBER — TÖRTÉNELMI REGÉNY HÁROM KÖTETBEN — IRTA: GERÉB JÓZSEF HARMADIK KÖTET Történelmi regényünk első kötete arról szólt, hogy milyen összeesküvéssel hallgatják el itt a vallások eredetére vonatkozó információkat. A második kötetet viszont azzal töltöttük meg, hogy mivel tömik meg az emberek agyát, nehogy az agysejtek üresen maradjanak és oda olyan eszmék kerüljenek, amelyek gondolkozóba ejtenék az illetőket. A sajtó, a rádió, a TV szolgáltatják azt a “szellemi tápanyagot”, amelynek igen jelentékeny részét a vallásos babonából merítik. Ebben a kötetben azt akarom szóvátenni, hogy miképpen hamisítják a legegyszerűbb napi híreket is úgy, hogy beleilleszhessék a kolosszális nagy félrevezetésbe. Ennek a kötetnek tehát a “nagy hamisítás”, vagy ha jobban tetszik, a ‘‘nagy csürés-csavarás” címet adhatjuk. Ezt is a karácsony napjával kell kezdenem (nem a csüréscsavarást, hanem ezt a harmadik kötetet), mert Karácsony napján kezembevéve a napilapokat az első nagybetűs cim, amin megakadt a szemem azt kiabálta, hogy a római pápa már megint a békéért imádkozott. Ebben ugyan nem lett volna semmi különös, mert a keresztények, — de különösen a katolikusok — Jézust a béke istenének, a karácsonyt meg a béke ünnepének tartják. De mindjárt a pápáról szóló cikk mellett ott volt az a két hir is, amelynek, egyike elmondta, hogy a pápa amerikai legfőbb képviselője Francis Spellman kardinális, new yorki érsek, Koreában tartott istentiszteletet a katonáknak és osztogatta az áldását; a másik cikk szerint pedig az uj amerikai kardinális, a los angelesi érsek, Francis A. McIntyre, pásztorlevelében arra kérte a híveit, hogy imádkozzanak a vasfüggöny mögött élő népek felszabadításáért. ISTEN NEVÉBEN Püff neki! A legfőbb “bősz” azt mondja, hogy ők békét akarnak s ugyanekkor két főhajcsárja közül az egyik a BÉKE NEVÉBEN megáldja a frontra menő katonákat. Ne ámítsuk magunkat, mondjuk ki nyíltan, hogy az ilyen áldás azt jelenti: fiaim menjetek csak gyilkolni, mert az isten akarja azt s megsegít benneteket, én, az isten fő-főpásztora mondom ezt nektek. A másik főpásztor pedig követte a már sablonossá lett háború uszítást: fel kell szabadítani a kollektiv termelő országok népeit, vagyis háborút kell ellenük indítani, hogy az elkergetett elnyomóikat újra a nyakukba ültessük. És mindezt a mindenki által óhajtott szent béke nevében tették. „Ugylátszik, mintha ez a két főpap a pápával ellentétes módon viselkedett volna, pedig nem, mert a szent atya nagyon kihangsúlyozta, hogy a szegényekről gondoskodni kell, de nem AZ ÁLLAM TÚLSÁGOS SZERVEZÉSÉVEL (amivel a népi köztársaságokra célzott), hanem úgy, hogy a gazdagok pénzeiket a közjó javát szolgáló vállalatokba fektessék, mert a túlzott állami szervezetben az emberek elveszítik egyéniségüket gépemberekké lesznek. íme a világ legnagyobb magán üzlet vállalatának (a római katolikus egyháznak) a feje inti az embereket attól, hogy a termelésre szervezkedjenek s az emberek egyéniségét félti az, aki a kiátkozás terhe alatt tiltja meg alattvalóinak a logikus gondolkozást és követeli a teljesen hihetetlen csodákban való hitet. — Micsoda képmutatás! Micsoda ravasz, kenetteljes fondorkodás! Nyilvánvaló, hogy a pápa és két amerikai hadnagya egyformán csak saját egyházuk hirdetésére és háborús propagandrára használták ki a karácsonyi ünnepeket és tették ezt oly szemforgatással, mintha a békét akarták volna szolgálni. Azt nevezem én “csürés-csavacsavarásnak”, amikor úgy beszélnek a békéről, hogy azzal háborúra uszítanak. A BÉCSI CSEMPÉSZEK Lehet-e ennél még vaskosabb csürés-csavarás? Aki azt hiszi, hogy nem, az nagyon téved. Mikor tovább lapozgattam a karácsonyi lapokban, rátaláltam azon tudósításokra is, amelyeket állítólag a vasfüggöny mögötti országokból “csempésztek” ki s arról számoltak be, hogyan folytak le a karácsonyesti ünnepségek azon országokban. Jujj, ebben találtam aztán még csak igazán széditően megtévesztő', “elcsavaró” magyarázatokat, noha csak egyszerű hírek gyanánt hozták. A “kicsempészett” hírek gyűjtő állomása Bécs, ugylátszik, ma ott állították fel azt a gyárat, amely a népi köztársaságok bemoskolására szánt híreket gyártja s onnan röpítik szét a szélrózsa minden irányába. Innen jött az a hir is, hogy a Szovjet Unionban meg a “csatlós” államaiban az istentelen, gonosz kommunisták kegyetlenül legyilkolták, kivégezték a drága Santa Clauset. Ezt az állítólagos “gyilkosságot” az alábbi tényekkel támasztották alá: Csehszlovákiában a fiatalságot meg akarják ismertetni az északi népek ősregéivel, amelyek szerint ilyenkor, karácsony táján nem Santa Clause, hanem “Fagy Atyuska” (Dado Moros) jön le messze északról és hoz ajándékokat a jó kisfiúknak és kislányoknak. Hát nem borzasztó, — kiáltanak fel a bécsi csürcsavaró gyárban, — elrabolják a gyerekektől a Santa Clauset és helyette Dado Morost adják nekik! — Vagyis a csehszlovákok bűne az, hogy megtanítják a gyerekeket a karácsonyi ünnep ősrégi meséjére, — persze megmondják nekik, hogy ez csak ősrégi mese, — és hogy karácsonykor valójában azt ünnepük, hogy a nappalok most már nem fogynak tovább, hanem ellenkezőleg, növekedni fognak. MAGYARORSZÁGON IS A másik nagy bűn amit “odaát” elkövettek az, hogy ezt az ünnepet a békés kooperálás demonstrálására is felhasználták. Prága és egyéb nagy városok áruházaiban összehordtak mindenféle szép és jó dolgot az öszszes népi köztársaságokból. Külön felemlítik, hogy a prágai üzletekben például magyar kozmetikai szereket is lehetett kapni. Micsoda szörnyű bűn! De hát még Magyarországon? Jaj, jaj, jaj! Ott követtek ám el szörnyűségeket. Nem elég ,hogy ott is mindenféle ajándékokat kaptak a gyermekek, akiknek azonban ott is megmondották, hogy a napforduló ünnepet, “Fagy atyuska” ünnepét tartják, de jaj, — alig merem kiírni, — a MAGYAR KOMMUNISTA VEZÉREK EZEN ÜNNEPS É G E K K EL KAPCSOLATBAN MINDENÜTT A BÉKÉRŐL BESZÉLTEK. — Micsoda rettenetes bűn! És ha még ez sem elég, azt is megírták, hogy kormányrendelet szerint december 26-ika, Szent István napja már nem ünnep, HOLOTT SZENT ISTVÁN NAPJA NEMZETI ÜNNEPE VOLT A MAGYAROKNAK. A kis hamisítók nem tudták, hogy nem ez az István napja, hanem augusztus 20-ika az a bizonyos katolikus ünnep amit ráerőszakoltak az országra s amit nemzeti ünnepnek neveztek. Szóval az amerikai sajtó (beleértve annak minden ágát) úgy adta be az amerikai népnek a béke jelszavával álcázott háborús uszítást, mint a legkegyesebb, istennek tetsző szent tevékenységet; ellenben a hazugság és a babona kiküszöbölését, a békéért folyó mozgalmat, meg a béke óhajtását is mint valami megbocsájthatatlan ocsmá n y nagy bűnt sorolták fel. Úgy vélem, hogy erről megint lehetne egy hatalmas kötetet írni. Én persze nem irom meg s nem várom, hogy az olvasók is megírják, de minden esetre gondolkozhatnak rajta egy kötetre valót. Ezzel elérkeztem a harmadik kötet végére is és tulajdonképpen be kellene fejeznem a három kötetre tervezett történelmi nagy regényt, de még mindig maradt valami mondanivalóm és szives engedelmükkel azt még megírom egy “pótkötetben” a jövő szám részére. Tokyo — A koreai fronton újabb sajnálatos tévedés történt; amerikai “Panther” navy bombázók amerikai tüzéreket bombáztak. A jelentés szerint 15 amerikai katonát megöltek és többet megsebesítettek. A koreai fronton már többször is történt hasonló tévedés. MUNKÁS LEVELEK ___•_______________________________________________ MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Levelemben találnak egy hat dolláros postai money ordert előfizetésem megújítására a többit a naptárért küldöm, amit megkaptam és köszönöm. John Schmutzer, Toledo A Bérmunkás naptárát megkaptam és itten küldöm az árát. Géza Molnár, Kemano A naptárt megkaptam, úgyszintén rendesen kapom a lapot is, amelyet hosszú esztendők alatt néhai férjemmel oly szeretettel olvastunk. Továbbra is megakarom tartani és itt küldöm az előfizetés meghosszabbítását, úgyszintén a naptár árát. Engedjék meg, hogy most mondjak hálás köszönetét Kovách Ernő munkástársnak szívessége és fáradtságáért, hogy eljött és oly megható, fájdalmunkat enyhítő búcsúztató beszéde elmondására. Köszönetét mondok mindazon Munkástárs és Munkástársnőnek, akik hozzájárulnak a lap és naptár megjelentetéséhez. Özv. Turucz Pálné Newark, O. A naptárt megkaptam, melyet köszönettel vettem, de szűkös anyagi helyzetem miatt, most csak egy dollárt küldhették érte. Eleanor Kohn, Dunedin A Naptárt megkaptam. Nagyon megvagyok vele elégedve. Küldök érte két dollárt. John Schinagel, Berwyn » Dear Fellow Workers: My Father (Steve Bukovsky), is sending you three dollars for the calendar. He enjoyed it very much. Irene Bukovsky, Cicero Étesitem, hogy a naptárt kézhez vettem, küldöm érte a dollárt. A naptár dicséri önmagát és Geréb munkástársat. Köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak megjelentetéséhez. Gyula Szalai, So. Bend. Csatolva küldök két dollárt a naptár és a lap fentartására. A naptár tartalmas, nívós és sokoldalú, tanulságos. A szerkesztő munkástárs dicséretet érdemel érte. Alex Godó, New York i
