Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-01-24 / 1765. szám

1 1953. január 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal A ROBOT-EMBER — TÖRTÉNELMI REGÉNY HÁROM KÖTETBEN — IRTA: GERÉB JÓZSEF HARMADIK KÖTET Történelmi regényünk első kötete arról szólt, hogy milyen összeesküvéssel hallgatják el itt a vallások eredetére vonat­kozó információkat. A második kötetet viszont azzal töltöttük meg, hogy mivel tömik meg az emberek agyát, nehogy az agy­sejtek üresen maradjanak és oda olyan eszmék kerüljenek, amelyek gondolkozóba ejtenék az illetőket. A sajtó, a rádió, a TV szolgáltatják azt a “szelle­mi tápanyagot”, amelynek igen jelentékeny részét a vallásos babonából merítik. Ebben a kötetben azt akarom szóvátenni, hogy miképpen ha­misítják a legegyszerűbb na­pi híreket is úgy, hogy beleil­­leszhessék a kolosszális nagy félrevezetésbe. Ennek a kötet­nek tehát a “nagy hamisítás”, vagy ha jobban tetszik, a ‘‘nagy csürés-csavarás” címet adhat­juk. Ezt is a karácsony napjával kell kezdenem (nem a csürés­­csavarást, hanem ezt a harma­dik kötetet), mert Karácsony napján kezembevéve a napilapo­kat az első nagybetűs cim, amin megakadt a szemem azt kia­bálta, hogy a római pápa már megint a békéért imádkozott. Ebben ugyan nem lett volna semmi különös, mert a keresz­tények, — de különösen a kato­likusok — Jézust a béke istené­nek, a karácsonyt meg a béke ünnepének tartják. De mindjárt a pápáról szóló cikk mellett ott volt az a két hir is, amelynek, egyike elmondta, hogy a pápa amerikai legfőbb képviselője Francis Spellman kardinális, new yorki érsek, Koreában tar­tott istentiszteletet a katonák­nak és osztogatta az áldását; a másik cikk szerint pedig az uj amerikai kardinális, a los ange­lesi érsek, Francis A. McIntyre, pásztorlevelében arra kérte a híveit, hogy imádkozzanak a vasfüggöny mögött élő népek felszabadításáért. ISTEN NEVÉBEN Püff neki! A legfőbb “bősz” azt mondja, hogy ők békét akarnak s ugyanekkor két fő­hajcsárja közül az egyik a BÉ­KE NEVÉBEN megáldja a frontra menő katonákat. Ne ámítsuk magunkat, mondjuk ki nyíltan, hogy az ilyen áldás azt jelenti: fiaim menjetek csak gyilkolni, mert az isten akarja azt s megsegít benneteket, én, az isten fő-főpásztora mondom ezt nektek. A másik főpásztor pedig követte a már sablonossá lett háború uszítást: fel kell szabadítani a kollektiv termelő országok népeit, vagyis háborút kell ellenük indítani, hogy az el­kergetett elnyomóikat újra a nyakukba ültessük. És mindezt a mindenki által óhajtott szent béke nevében tették. „Ugylátszik, mintha ez a két főpap a pápával ellentétes mó­don viselkedett volna, pedig nem, mert a szent atya nagyon kihangsúlyozta, hogy a szegé­nyekről gondoskodni kell, de nem AZ ÁLLAM TÚLSÁGOS SZERVEZÉSÉVEL (amivel a népi köztársaságokra célzott), hanem úgy, hogy a gazdagok pénzeiket a közjó javát szolgáló vállalatokba fektessék, mert a túlzott állami szervezetben az emberek elveszítik egyéniségü­ket gépemberekké lesznek. íme a világ legnagyobb ma­gán üzlet vállalatának (a római katolikus egyháznak) a feje in­ti az embereket attól, hogy a termelésre szervezkedjenek s az emberek egyéniségét félti az, aki a kiátkozás terhe alatt tiltja meg alattvalóinak a logikus gondolkozást és követeli a tel­jesen hihetetlen csodákban való hitet. — Micsoda képmutatás! Micsoda ravasz, kenetteljes fon­­dorkodás! Nyilvánvaló, hogy a pápa és két amerikai hadnagya egyformán csak saját egyházuk hirdetésére és háborús propa­­gandrára használták ki a kará­csonyi ünnepeket és tették ezt oly szemforgatással, mintha a békét akarták volna szolgálni. Azt nevezem én “csürés-csava­­csavarásnak”, amikor úgy be­szélnek a békéről, hogy azzal háborúra uszítanak. A BÉCSI CSEMPÉSZEK Lehet-e ennél még vaskosabb csürés-csavarás? Aki azt hiszi, hogy nem, az nagyon téved. Mi­kor tovább lapozgattam a kará­csonyi lapokban, rátaláltam azon tudósításokra is, amelye­ket állítólag a vasfüggöny mö­götti országokból “csempész­tek” ki s arról számoltak be, hogyan folytak le a karácsony­esti ünnepségek azon országok­ban. Jujj, ebben találtam aztán még csak igazán széditően meg­tévesztő', “elcsavaró” magyará­zatokat, noha csak egyszerű hí­rek gyanánt hozták. A “kicsempészett” hírek gyűjtő állomása Bécs, ugylát­­szik, ma ott állították fel azt a gyárat, amely a népi köztársa­ságok bemoskolására szánt hí­reket gyártja s onnan röpítik szét a szélrózsa minden irányá­ba. Innen jött az a hir is, hogy a Szovjet Unionban meg a “csatlós” államaiban az istente­len, gonosz kommunisták ke­gyetlenül legyilkolták, kivégez­ték a drága Santa Clauset. Ezt az állítólagos “gyilkosságot” az alábbi tényekkel támasztották alá: Csehszlovákiában a fiatalsá­got meg akarják ismertetni az északi népek ősregéivel, ame­lyek szerint ilyenkor, karácsony táján nem Santa Clause, hanem “Fagy Atyuska” (Dado Moros) jön le messze északról és hoz ajándékokat a jó kisfiúknak és kislányoknak. Hát nem borzasz­tó, — kiáltanak fel a bécsi csür­­csavaró gyárban, — elrabolják a gyerekektől a Santa Clauset és helyette Dado Morost adják nekik! — Vagyis a csehszlová­kok bűne az, hogy megtanítják a gyerekeket a karácsonyi ün­nep ősrégi meséjére, — persze megmondják nekik, hogy ez csak ősrégi mese, — és hogy karácsonykor valójában azt ün­nepük, hogy a nappalok most már nem fogynak tovább, ha­nem ellenkezőleg, növekedni fognak. MAGYARORSZÁGON IS A másik nagy bűn amit “oda­át” elkövettek az, hogy ezt az ünnepet a békés kooperálás de­monstrálására is felhasználták. Prága és egyéb nagy városok áruházaiban összehordtak min­denféle szép és jó dolgot az ösz­­szes népi köztársaságokból. Kü­lön felemlítik, hogy a prágai üz­letekben például magyar kozme­tikai szereket is lehetett kapni. Micsoda szörnyű bűn! De hát még Magyarországon? Jaj, jaj, jaj! Ott követtek ám el szörnyűségeket. Nem elég ,hogy ott is mindenféle ajándékokat kaptak a gyermekek, akiknek azonban ott is megmondották, hogy a napforduló ünnepet, “Fagy atyuska” ünnepét tart­ják, de jaj, — alig merem kiír­ni, — a MAGYAR KOMMUNIS­TA VEZÉREK EZEN ÜNNEP­­S É G E K K EL KAPCSOLAT­BAN MINDENÜTT A BÉKÉ­RŐL BESZÉLTEK. — Micsoda rettenetes bűn! És ha még ez sem elég, azt is megírták, hogy kormányrende­let szerint december 26-ika, Szent István napja már nem ünnep, HOLOTT SZENT IST­VÁN NAPJA NEMZETI ÜN­NEPE VOLT A MAGYAROK­NAK. A kis hamisítók nem tud­ták, hogy nem ez az István nap­ja, hanem augusztus 20-ika az a bizonyos katolikus ünnep amit ráerőszakoltak az ország­ra s amit nemzeti ünnepnek ne­veztek. Szóval az amerikai sajtó (be­leértve annak minden ágát) úgy adta be az amerikai népnek a béke jelszavával álcázott hábo­rús uszítást, mint a legkegye­sebb, istennek tetsző szent te­vékenységet; ellenben a hazug­ság és a babona kiküszöbölését, a békéért folyó mozgalmat, meg a béke óhajtását is mint valami megbocsájthatatlan ocsmá n y nagy bűnt sorolták fel. Úgy vélem, hogy erről megint lehetne egy hatalmas kötetet ír­ni. Én persze nem irom meg s nem várom, hogy az olvasók is megírják, de minden esetre gon­dolkozhatnak rajta egy kötetre valót. Ezzel elérkeztem a harmadik kötet végére is és tulajdonkép­pen be kellene fejeznem a há­rom kötetre tervezett történel­mi nagy regényt, de még mindig maradt valami mondanivalóm és szives engedelmükkel azt még megírom egy “pótkötet­ben” a jövő szám részére. Tokyo — A koreai fronton újabb sajnálatos tévedés tör­tént; amerikai “Panther” navy bombázók amerikai tüzéreket bombáztak. A jelentés szerint 15 amerikai katonát megöltek és többet megsebesítettek. A koreai fronton már többször is történt hasonló tévedés. MUNKÁS LEVELEK ___•_______________________________________________ MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Levelemben találnak egy hat dolláros postai money ordert előfizetésem megújítására a töb­bit a naptárért küldöm, amit megkaptam és köszönöm. John Schmutzer, Toledo A Bérmunkás naptárát meg­kaptam és itten küldöm az árát. Géza Molnár, Kemano A naptárt megkaptam, úgy­szintén rendesen kapom a lapot is, amelyet hosszú esztendők alatt néhai férjemmel oly szere­tettel olvastunk. Továbbra is megakarom tartani és itt kül­döm az előfizetés meghosszab­bítását, úgyszintén a naptár árát. Engedjék meg, hogy most mondjak hálás köszönetét Ko­­vách Ernő munkástársnak szí­vessége és fáradtságáért, hogy eljött és oly megható, fájdal­munkat enyhítő búcsúztató be­széde elmondására. Köszönetét mondok mindazon Munkástárs és Munkástársnő­nek, akik hozzájárulnak a lap és naptár megjelentetéséhez. Özv. Turucz Pálné Newark, O. A naptárt megkaptam, me­lyet köszönettel vettem, de szű­kös anyagi helyzetem miatt, most csak egy dollárt küldhet­ték érte. Eleanor Kohn, Dunedin A Naptárt megkaptam. Na­gyon megvagyok vele elégedve. Küldök érte két dollárt. John Schinagel, Berwyn » Dear Fellow Workers: My Father (Steve Bukovsky), is sending you three dollars for the calendar. He enjoyed it very much. Irene Bukovsky, Cicero Étesitem, hogy a naptárt kéz­hez vettem, küldöm érte a dol­lárt. A naptár dicséri önmagát és Geréb munkástársat. Köszö­net mindazoknak, akik hozzájá­rultak megjelentetéséhez. Gyula Szalai, So. Bend. Csatolva küldök két dollárt a naptár és a lap fentartására. A naptár tartalmas, nívós és sok­oldalú, tanulságos. A szerkesztő munkástárs dicséretet érdemel érte. Alex Godó, New York i

Next

/
Thumbnails
Contents