Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-01-24 / 1765. szám

1953. január 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI “RÜHES SANTA KUTYA” Már irtunk egy párszor arról, hogy milyen könnyen lehet utol­érni azt a hazug bandát, amely itt Amerikába a magyar sajtó dzsungelben garázdá 1 k o d i k. Hogy valószínűséget adjanak a hazugságaiknak, legtöbbször a hazai lapokból idéznek dátum nélkül, hogy nehezebb legyen a fülöncsipés. De időközönként el­­galoppirozzák magukat s ilyen­kor bizonyítani lehet, hogy nem csak aljas, de legtöbbször na­gyon bután is hazugok. Egyik díszpéldány a “liberá­lis” bridgeporti szemét, amely­nek a szerkesztője Lázár névre fülel, a társa a Népszava hír­hedt Székely Izsója, kinek óriá­si gyakorlata van, nem csak a hazugságokban, de a zsarolá­sokban is. Ez a sötét társaság elölj ár az “eredeti” hazugság gyártásban, ők nem veszik át úgy uk-muk­­fuk az előre gyártott hazugsá­gokat, ők saját maguk állitják elő a rágalmaikat, amelyeket azután a többi szemét is átvesz, sőt legtöbbször az “Amerika Hangja” és a “Free Europa” rádió is átveszi és napokon ke­resztül bömböli Magyarország felé, hogy ott még értékteleneb­bé, nevetségesebbé tegye ezeket a propaganda szerveket, ame­lyek sok százmillió dollárjába kerülnek az amerikai adófize­tőknek. Legutóbb a következő hir je­lent meg a bridgeporti szemetes ládában: APJA ÉS FIA BUDAPESTEN akasztófán végezték. A fiú, Dögéi Imre, 1949-52-ben a Kom­munista Szövetkezetek Orszá­gos Szövetségének főtitkára és a budapesti vörös parlament el­nöke volt. 1952 augusztus 11-én letartóztatták és Karácsony napján akasztófára húzták, a Gyüjtőfogház udvarán, 41 éves korában. Az aja, Dögéi Imre, az 1919-es kommunizmusban “Le­­nin-fiu” volt Számuelli bandájá­ban. 17 ártatlan földüvest kö­tött fel személyesen. 1919-ben a Markó-utcai fogház udvarán tette a hóhér a hurkot a nyaká­ba, ugyancsak 41 éves korában. Nem vesszük rossznéven, hogy ez a tollbetyár belerúg idő­sebb Dögéi Imrébe, ebbe a tisz­ta, öntudatos forradalmárba, ki a magyar dolgozók megbe­csült, tisztelt mártírja, ki fél­holtra verve is bátran állt Hor­thy vérbirái előtt „és az akasz­tófa alatt is bátran, öntudato­san viselkedett, úgy, hogy a for­radalmárok akasztásában gyö­nyörködő tiszti bandának és ré­szeg úri szajháknak a pofájuk­ra fagyott a röhögés. Dögéi Imre oly magasan áll az önzetlenség, becsületesség, áldozatkészség terén ezek felett a szerencsétlen lázárok felett, hogy a gyűlöletes vádjaikat nem tudják fölköpni tiszta emlékére és az visszahullik rá­juk. Az alma nem esik messze a fájától. Az ifjú Dögéi Imre is bátor, harcos forradalmár és természetesen buta a hazugság, mert a sánta kutyát ime már utói is értük. Előttem fekszik a budapesti Szabad Nép cimü lap december 17-iki száma. A második olda­lán hozza a magyar országgyű­lés tárgyalását. Olt Károly pénzügyminiszter, a költségve­tést előterjeszti, amely felett meginduló vita első szónoka, amint azt az ötödik hasábon ol­vashatjuk, Dögéi Imre, ki aug. 11-ike óta letartóztatásban van a szegénylegények szerint. Tegyük fel, hogy azok a vö­rösök elvitték Dögéit az ország­gyűlésre és ott kényszeritették, hogy a Magyar Dolgozók Párt­ja nevében nagy beszédet mond­jon és annak megbízásából és nevében elfogadja a költségve­tést. Aki ilyen szemtelenül hazu­dik, mint a bridgeporti tollbe­tyár, az még ezt is hozzá hazud­­hatja, de milyen módon tudja megmagyarázni azt, hogy a de­cember 25-én, pont karácsony napján felakasztott Dögéi Imre, miként jelenhetett meg a Ro­mán Népköztársaság budapesti követének 1953 január 4-én tar­tott fogadó estélyén, 10 nappal a felakasztása után. Természetesen eszünk ágá­ban sincs azt várni a bridgepor­ti kis piszkostól, hogy beismer­je, hogy pimaszul hazudott. Éhez magasabb erkölcsi képes­ség kellene mint amilyennel ezek a polgári firkászok rendel­keznek. Mi teljesítsük a köteles­ségünket és megérdemelt fur­­kósbottal verjük el a lábait, a hazugságon fogott rühes, sánta kutyáknak. UJ ANTISZEMITIZMUS A zsidó és nem zsidó lapok, köztük azok is, amelyek még a közel múltba nagyon szoros kapcsolatot tartottak fen a ná­­ci-nyilas-fasiszta uralmak kai, ma napról-napra arra hívják fel a olvasók figyelmét, hogy egy uj antiszemita hullám van kialakulóban, amely kiirtással fenyegeti a zsidóknak azt a ré­szét, amelyet még a hitleri ura­lom meghagyott. Tény az, hogy egy ilyen anti­szemita hullám létezik, hogy Nyugat-Németországban az ál­lami tisztviselők túlnyomó része a régi nácikból kerül ki, hogy Angliába háború idején betiltott fasiszta párt, ma ismét aktiv és terjeszti az antiszemitizmust, hogy itt Amerikában ezrével je­lennek meg röpiratok, füzetek, amelyek a zsidók ellen uszita­akkor annyi bibliát küldhetnek a Szovjet Unionba és a többi népi köztársaságokba, hogy ott mindenki jámbor, vallásos ember lesz. Aki ilyen okos, az csak megérdemli a doktori címet! nak, amiket nagyon gazdag tő­kések pénzelnek. Hogy külön­böző városokban vannak zsidó­verések, zsinagóga robbantások, hogy minden városban vannak lakónegyedek, ahová zsidót nem engednek be lakni. Hogy van­nak szállodák, üdülőhelyek, ahol zsidónak nem adnak ki­szolgálást. Éppen ilyen tény az is, hogy a most életbelépett McCarran törvény is erősen bűzlik a zsidó ellenségtől, hogy a Rosenber­­gék ügye is egy megnyilvánulá­sa az amerikai antiszemitizmus­nak, hogy leghirhedtebb zsidó gyilkosok, a felelőségre vonás elől Amerikába nyertek mene­déket. így lehetne még oldalakon keresztül folytatni, de felesle­ges, mert a nagy siránkozásnak nem ezek a tényleges antiszemi­ta megnyilvánulások az okai, hanem a nemléfező, nem létez­hető Szovjet és Népi Demokra­tikus antiszemitizmus. A múltban a reakció azt hangsúlyozta ki, hogy a kom­munizmus egy a zsidók által irányított mozgalom, amely a zsidó világuralmi törekvést szolgálja. Ma viszont antiszemi­tizmussal vádolják ugyan azt. Nagy hiba volna azt meg nem látni, hogy ez a lárma, a hideg háború egy megnyilvánulása, amelynek acélja a zsidók és az antiszemitizmus ellenségeinek a bevonása a Szovjet elleni hideg háborúba. A CSEH ESET közelmúltban egy pör folyt le a Cseh Népköztársaságban, egy tucatnyi magas pozíciókat' betöltő kommunisták ellen, aki­ket árulással, szabotálással vá­doltak, akiknek többsége zsidó vallásban született. A vádlotta­kat elitélték, az Ítéletet végre is hajtották. Miután mint mondot­tuk, a vádlottak többsége zsidó volt és erre felzudult az egész reakció, hogy a vád kitalált és csak ürügy arra, hogy a Szovje­tekben és a Népi Demokráciák­ban antiszemita alkciót lehes­sen keresztülvinni. Ez az állítás gyerekes és ko­molytalan, de viszont tény az, hogy a vádlottak a kapitalista imperializmus szolgálatába áll­tak és pedig nem újsütetű ez az összeköttetés, hanem még abból az időből datálódik, amikor a vádlottak Hitler elől emigráltak, a kapitalista országokba, főleg Angliába, ahol beszervezték őket az angol kémszolgálatba. Ez annál is könnyebbv olt, mert akkor a kapitalizmus legelvete­mültebb formája a nácizmus el­leni szolgálatról volt szó. Ezek­nek a volt angol kémeknek a tragédiája az volt, hogy mint általában a kémek, nem tudtak többé kimenekülni a szolgálat­ból, mert azzal terrorizálták őket, hogy akkor leleplezik a múltjukat. Az angol-francia kémszolgá­lat a háború után a volt kémei­ket átadták a mindent átfogó amerikai kémszolgálatnak, és azután pénzel, leleplezéssel való fenyegetéssel kényszeri tette őket a további szolgálatra. Leleplezésük nem volt könnyű dolog, hiszen régi forradalmi múlt állt mögöttük, igy hosszú évekig tevékenykedhettek, mig az amerikai Field testvérek el­fogatásával lelepleződött az egész kémszervezet és csak a véletlen az, hogy ezeknek jóré­sze zsidó volt. És hogy az Izra­el követsége is bele volt kever­ve, annak nem az az oka, hogy az zsidó ország, hanem mert Iz­rael ma szőröstől-bőröstől az amerikai imperializmus szolgá­latába áll. Ezt a mesterséges tá­kolmányt, csak amerikai köl­csönnel lehet fentartani és an­nak idején, amikor a kölcsönt Amerika folyósította Izrael kor­mányának fel kellett adnia a semlegességet, teljesen alá kel­lett vetnie magát az amerikai kormánynak. Csak igy lehet itt Izrael bondjait árulni és az ame­rikai zsidóság között évről-évre müliókat gyűjteni Izrael kor­mánya részére. Kézenfekvő, hogy miután a nyugati szövetségesek követsé­gei az előző kém pörök folytán erős megfigyelés alatt állottak, Izrael követsége nagyon alkal­mas volt arra, hogy a közvetítő szerepet eljátsza. A Szovjet és a cseh kormány joggal neheztel Izrael kormá­nyának viselkedése miatt, jog­gal, mert mikor az újonnan ala­kult zsidó országot megtámad­ták az Anglia által felfegyver­­zett arab országok, amikor Amerika megtiltotta Izrael ré­szére való fegyverszállítást, ak­kor a Szovjet, de főleg Csehszlo­vákia tette lehetővé azt, hogy Izrael megvédje a határát. De ez nem antiszemitizmus, éppen ilyen lenne a helyzet, ha nem Iz­rael, hanem Svájc vagy Svédor­szág mutatkozna hálátlannak és kétszínűnek. Ahogy Mindszenti, vagy a Gross port igyekezett annak idején a hideg háborús propa­ganda, egyház, a kereszténység elleni akciónak bélyegezni éppen úgy, mint mast Clements-ék kémkedését, szabotálását zsidó ellenes akciónak nevezik ki. Amilyen hazuság volt az egyik, olyan igaz a másik. Se csuha, még ha bíboros is, nem ad men­levelet államellenes cselekedet­re, mint az, hogy valaki vélet­lenül zsidó vallásu. Úgy az egyik, mint a másik esetben a kémkedő, hazaáruló, szabotáló egyént Ítélték el, nem a papot, vagy a zsidót. Mind a két esetben csak az jelentett súlyosbító körülményt, hogy el­követőik magas hivatalt töltöt­tek be. Mi természetesen a legéleseb­ben elitéljük az antiszemitiz­must éppen úgy, mint a fajgyű­löletet, de még jól emlékszünk, és a Bérmunkás olvasói is em­lékezhetnek, hogy egyes ultra forradalmárok, mennyire elitél­tek bennünket, mert mi megbé­lyegeztük az európai zsidó ir­tást és ezt az IWW-val ellenté­tes, nem forradalmi cselekedet­nek bélyegezték. AZ UJ KORMÁNY BAJAI Mire e sorok napvilágot lát­nak, az uj elnök és kormánya elfoglalta a helyét, de ha vala­mi megegyezés nem jön létre, úgy az uj elnök kénytelen lesz vagy elejteni a kormányának egyes tagjait, vagy egy uj tör­vényt hozni, amely lehetővé te­szi azt, hogy ezek a fő-fő tőké­sek kormányon maradhassanak. Mint minden tőkés termelési rendszer alapján álló ország­ban, úgy itt is a kormányok

Next

/
Thumbnails
Contents