Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-01-10 / 1763. szám

1953. január 10. BÉRMUNKÁS 3 oldal bői és “fair deal” szocialisták­ból állott, erre a célra megsza­vazott hat és fél billió dollárt. Amikor a kongresszus előtt fe­küdt egy indítvány, hogy egy billió dollárt vágjanak le Eisen­hower két ízben hatalmas tilta­kozását fejezte ki és nyert is. Stassen, Wilson, Eisenhower hozzájárulásával kifogják irta­ni a világ haladó szellemű mun­kásosztályát. Nem is gondolnak arra, hogy ők már régen a fele­dés homályába mennek, amikor­ra az uj társadalmi rend újabb és újabb megújhodásban törtet magának utat, a teljes felsza­badulás felé. Sinclair Weeks, Eisenhower határtalan támagatásával érde­melte ki, hogy az Egyesült Álla­mok kereskedelmi minisztere lett. Az elődei is politikusok vol­tak. Az apja Coolidge kabinett­jében a Secretary of War tiszt­séget töltött be. Több mint bi­zonyos, hogy Mr. Weeks, mint nagykapitalista és bankár, meg fog felelni a Wall street szem­pontjából, mint kereskedelmi miniszter. Ezek volnának a Wall Street kizsákmányolóiuak a minisztérium képviselői. Eisenhower, mint jól kitanult mészáros mester, mellékesen jó politikus is, ha ő nem hát kör­nyezete. Alaposan pofonvágta a “szegényemberek pártj á n a k” kormányát, amikor kabinetjé­be vette Martin Durkint, aki az AFL kebelébe tartozó plumbe­­rok unionjának elnöke, mint­­munkaügyi államtitkárt. Durkin valószínűleg kiérdemelte gazdá­inak kegyét. Durkin nem országszerte is­mert munkásvezére és úgy az AFL, mint a CIO • hozsannát zengedeznek, nem csak Durkin­­nak, hanem Eisenhowernek is. Nem is gondolnak arra, hogy hátra van a fekete leves. Nem is veszik tudomásul, hogy Dur­kin egyedül áll a Wall street fis­kálisaiból összeállított kabinet­ben. Ha Durkin nem úgy fog táncolni, amint Eisenhower ka­binetje fütyül, nagyon hamar kifelé fog állni a rudja. De da­cára annak, hogy Durkin előt­tem teljesen uj, egyszerűen an­nál az oknál fogva, hogy nem sok vizet zavart a múltban, még­is megkockáztatom azt az állí­tást, hogy egy lépéssel sem esik messzebb akármelyik másik szakszervezeti vezérnél. Egyik szakszervezet úgy mint a má­sik, még Gompers idejében le­szögezték magukat a Wall Stre­et érdekeinek védelmére. Na­gyon kár volt, hpgy ezt már ré­gen nem vették észre a ‘New Deal” vagy a “Fair Deal” kor­mán vának intézői. Durkin, a munkásvezér együtt fog tárgyalni, határozni Wilson, Stassen, Eisenhower háborús uszitókkal és Durkin munkás­vezérnek fog kijutni az az áldá­sos szerep, hogv amikor az alap­vető iparok kizsákmányolt mun­kásai bérharcban lesznek, a Taft-Hartley törvény narancsát alkalmazza saját szakszerveze­tének munkásai ellen. Durkin­­nak ezt kell tennie, ha akarja, ha nem. Mert kabinetjének va­lamennyi tagia a reakcióból ke­rült ki. Durkin megtanulhatta volna azt a jó magvar közmon­dás. ^ogy “Aki a moslékba ke­veredik, azt felfalják a diaznók.” Köhler. Jön a vén róka CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE (Vi.) A tőkés rendszer alap­ján maradt országoknak, leg­nagyobb politikusa, Vinston Churchill. Tehát a két hónappal meggyorsított látogatását na­gyon is nagy szenzációnak állít­ják be a lapok. Találgatják, hogy miért siet az öreg, holott csak márciusban számított ide­jönni, amikor már az uj admi­nisztráció belemelegszik a bár­sonyszékekbe. Legközelebbi találgatás az, hogy siet Eisenhowerral meg­beszélni az ázsiai ügyeket, a há­borút, mielőtt azt a rebesgetett tervezet szerint, kinem terjesz­tik egész Ázsiára. Mert az angol tőkések fő védőszentje, az öreg róka, agyonijedt akkor is, ami­kor McArthur beakart tömi a hátsó kapun Kínába. Most meg­bízható jelentések, sugdosások alapján azt hiresztelik, hogy is­mét MacArthur és pökhendi po­litikája került hatalomra. Az elnök beiktatása után, ismét őt teszik meg az ázsiai harcok fő­­parancsnokává. Meglehet, hogy ezen hirt, sok­kal biztosabban tudja Churchill mint mi, az ijesztette meg any­­nyira, hogy meggyorsította a lá­togatást, mielőtt az amerikai háborús uszítok rábírják Eisen­­howert, hogy bombázzák, tá­madják meg Kínát is. A márciusi látogatásnak nem volt ilyen sürgős napirendje, akkor csak pénzt akart kérni az öreg, no meg szabad piacot az angol áruk részére. Mert ha nem engedik nekik a szocialista országoknak eladni, akkor Ame­rikának kell átvenni azokat, hogy az angol munkásokat tud­ják dolgoztatni. Ugyan akkor az öreg jól megtudja magyaráz­ni, az amerikai tőkés fejedel­meknek, hogy ha Anglia mun­káságát nem tudják dolgoztat­ni, legalább az élethez szükséges adagokkal, egy tojás egy hétre, negyed font hús, stb. ellátni, ak­kor azok is forradalomba lép­nek, elzavarják az angol tőkése­ket, urakat, az öreg rókával együtt. . i Igaz, hogy ugyan ezen hely­zet áll fen Franciaországban is, de hát ott nincsen ilyen minden hájjal megkent róka uralmon és amint a helyzet mutatja, nem is igen lesz jóidéig. De hát lehet, hogy az agyon sanyargatott francia népnek a sors kedvez, igy ad nekik BOLDOG ÚJÉ­VET. Mivel nem tudnak jó kor­mányt kapni, igy nincs nekik semmilyen. A második nagyon sürgős és fontos ügy, mely meggyorsítot­ta Churchill látogatását, Sztá­linnak a New York Times-ban leadott válasza, amelyben ismét felvetette a kérdést, hogy az uj elnökkel tárgyalják meg a hideg háború esetleges bevégzését. Valamint ha a fő amerikai em­ber, akiről sokkal többet tételez­nek fel az oroszok mint Tru­­manról, leülne velük tárgyalni, akkor esetleg a koreai háborút, talán még Németország-egyesí­tését is megtudnák oldani. Az angolok már régebben sze­rették volna ezen őrült hideg háborús helyzetet megoldani, de az amerikaiak kerültek minden lehetőséget arra, hogy még a nagyvezérek, államok fejei le is üljenek azt tárgyalni. Már há­rom éve, sőt még az 1948-as vá­lasztások alatt is, Trumannak sok millió szavazatot adott az az Ígéret, hogy majd leül Sztá­linnál tárgyalni, amint mostan Eisenhowemak is sok millió sza­vazatot adott az az ígéret, hogy békét teremtenek Koreában és hazahozzák az amerikai fiukat. Pedig egyiknek sem volt esze­­ágában beváltani ígéretét. Ezt az alkalmat nem akarja az öreg róka elmulasztani. Na meg nem akar kimaradni a nagyhatalmak közül, az nagyon sértené büszkeségét, Anglia te­kintélyét. Az egész világ, még a konzer­vatív angol pártnak sok vezére, befolyásos tagjai, de leginkább egyházi vezetők, mindenfelé kö­vetelik, hogy végre üljenek le a négy nagyhatalom fejei, intéz­zék el a viszálykodást, békés megegyezés alapján. Ezen általános követeléshez nyitotta meg az ajtót Sztálin, amikor kijelentette, hogy sze­retné ha tárgyalhatnának az uj elnökkel, persze abból Anglia sőt még a kormánynélküli Fran­ciaország sem akar kimaradni. De még sokkal jobb eshetőség van békés megegyezésre, ha ezen két agyon háborúzott or­szág képviselői is ott lesznek, a pökhendi amerikai iparfejedel­mek, generálisok hátamögött és esetleg hidegvizes zuhanyt ad­nak nekik, ha nagyon felmele­gednének. A forró háborút akar­ják kirobbantani. Az öreg rókának terveit ne­héz kiszámítani, de rosszabb már nem lehet, mint Dulles és MacArthur tervei. Bérmunkás olvasók 1953 január 25-én, vasárnap délu­tán 2 órai kezdettel a Munkás Dalárda első emeleti termé­ben, 4309 Lorain Ave. ° TÁRSAS DÉLUTÁNT tartanak a lap támogatására. Kitűnő uzsonna. Hozzájárulás 75c. Önt és barátait meghívja a Rendezőség. PENYÁCSKA JÁNOST december 13-án, hosszú beteg­ség után váltotta meg a minden élőlényt megsemmisítő halál. Újból kidőlt egy viharálló fa, a szebb világért küzdők sorából. Lelki világát, megingathatatlan gyűlöletét a kizskmányolókkal szemben, halála pillanatáig megőrizte. Lelke mélyén élt az enyészhetetlen keserűség az el­nyomók ellen, amelyet a zsellér nincstelenségben, tanonc évek­ben és a ferencjóskás katona­élet beléplántált. A magyar úri zsarnokságot Amerikával cserélte fel. Itt is végigélte mindazt a mostohasá­­got, ami egy kétkezi munkás­nak kijár. Enyhítette életét, betegsége alatt az az emberileg dicséretes és gondos ápolás, amelyet élet­társától kapott, kinek karjai kö­zött váltotta meg a halál. Gyászolja szeretett felesége és fia, nős fia és családja, jóba­rátok és sokan egyhitü munkás­társai. Mellékelve három dollár, ko­szorú megváltásra. New Brunswick, 1952 decem­ber hó. Vs. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI A naptárt megkaptam, ame­lyet köszönettel nyugtázok, mert ezúttal is NAGYON JŐ. Egyben csatolva küldöm a dol­lárt. A. Mandlin, Akron Mellékelve az előfizetésem és a naptár ára. A naptár mindig tanulságos. Bárcsak tiz inch vastag volna, mert nekem sok időm van az olvasásra. László Horváth, Philadelphia Mellékelve két dollár a lap fentartására. Adam Hadnagy, Elizabeth Tudatom a szerkesztőséggel, hogy a naptárt megkaptam és itt küldöm a dollárt érte. Szeret­nék többel is hozzájárulni, mert nagyon sok tanulságos irás van benne, de szűkös a penzióm, amely az egyedüli jövedelmi for­rásom. St. Fraytak, Portage Az 1953. évre szóló naptárt megkaptam. Nagyon szeretem, mert tanulmányos és munkás nevelő. Itt mellékelek érte egyenlőre két dollárt. Üdvözlöm az írógárdát. S. Szedlák, Hollywood A naptárt, vagyis az évi könyvet megkaptam és rögtön átlapozva megállapítottam azt, hogy az évi könyvek között a LEGJOBB, amik eddig megje­lentek. Mellékelve az ára. Kálmán Tengolich Cleveland A naptárt megkaptam. Igen sok jó dolog van benne. Itt kül­dök két dollárt érte. St. Heveri, Bridgeport

Next

/
Thumbnails
Contents