Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-01-10 / 1763. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1953. január 10.

OSZTÁLYELLENTÉT

AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET

ELV1NYILATKOZATA

A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^nniii közösség mii esen. Nem leket béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói kozott s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyán állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra:' “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer Nézetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Az Egyesült Államok következő elnöke még mielőtt elfoglalná a trónusát, összeállította és világgá kürtölte, hogy kik lesznek a szárnysegédei, .akik vele egyetemben kormányozni fogják, nem csak ennek az országnak a népét, hanem a kapitalista világ minden országának.

Ebben a kormányban helyetfoglal John: F. Dulles. Egy minden hájjal megkent fiskális, aki a Sullivan és Cromwell ügyvédekkel egyetemben a Wall Streeten van irodájuk és a Wall Street urainak nemzetközi tanácsadója. Hatvannégy éves és mint a kizsákmányoló osztály nemzetközi szakértője, foglal helyet Eisenhower kabinetjében. Ez az úriember már évek óta feni a fogát, hogy megfogja tisztítani a State Departmentet a kommunistáktól. Ezt az úriembert még 1944-ben amikor Dewey szaladt Roosevelt és később Truman jelöltekkel szemben, már kijelölték a State Department titkári állására. Elérte célját és most aztán söpörni fog. Nagyon kiváncsiak vagyunk rá, hogy hány kommunistát fog kisöpörni annál is inkább, mert már ezt az intézményt évek óta söprik és még ezideig egyetlen egy kommunista párttagot sem tudtak felmutatni. Igen kisöpörtek sok progresszive elemet, mint Lovett egyetemi tanárt s másokat, akikre progresszív gondolkodás miatt rásütötték a kommunista jelzőt az olyan felelőség nélküli egyének, mint Wisconsin állam szenátora McCarthy. Ezt a minden besületes progresszive elemeket rágalmazó szenátort, még a republikánus párt jobbizlésü szenátorai is elitélték Eisenhowerrel egyetemben, de amikor Wisconsin állam népe nagy többséggel jelölte őt, Eisenhowerrel egyetemben kalapot emeltek a rágalmazó senkiházi előtt. Most aztán majd újból fogja mérges fulánkjait öltögetni a State Department haladó szellemű alkalmazottaira és helyüket majd republikánus panamázókkal töltik be, John Dulles jóváhagyásával.

A másik tagja, aki az Egyesült Államok kormányának védelmét fogja intézni, be sem kellene mutatni, csak annyit kellene mondani, hogy a General Motors társaság elnöke volt, ahol évente jóval több mint félmillió dollárt vágott zsebre fizetésképpen és másik félmilliót mint osztalékot és most megszállta őt a szentlélek vagy a százpercentes hazafiság és 22.500 dollárért fogja szolgálni Amerika védelmi ügyosztályát.

Ez az úriember éveken keresztül hangoztatta, hogy Amerika munkásainak munkaidejét 40 óráról 48 órára kell felemelni és csak aztán fizetni a túlórázásért járó külömbözetet. Folyton hangoztatta, hogy Amerika munkásosztályának áldozni kell a haza oltárán és ezt csak azzal tehetik meg, ha hoszszabb időt dolgoznak, vagyis heti 48 órát.

Ez az úriember a világ leghatalmasabb társaságának, a General Motorsnak volt a feje. Ez a társaság nem csak itt Amerikában, hanem a világ minden kapitalista országában több mint félmülió munkást zsákmányol ki. Az elmúlt évben ezek a bérrabszolgák hét és fél billió dollár értékű vagyont termeltek, dacára a magas adóztatásnak, amelyet a háborús hisztéria megkövetel. A társaság tiszta haszna 506 millió dollár volt, de ez csak azért volt ilyen kevés, mert 1951-ben a háborús termelés beruházását eszközölték és aztán a tulmagas profit adót is húztak a társaságra. 1950-ben, amikor még több mint hat hónapon keresztül békés termelésben voltak, a tiszta haszon 834 millió volt. Egy társaság, amely ily hatalmas haszonra dolgozik, hallatlan kizsákmányolásban kell, hogy tartsa a munkásait. 1949-ben a G. M. munkásai 13 napot sztrájkoltak és ennek lett az a gyalázatos gúzsbakötés az eredménye, melyet annak idején Reuther (aki a CIO központi elnöke volt) világgá kürtőit nagy eredménynek fújta fel, hogy megállapodtak a G.M. társasággal és szerződést kötöttek öt esztendőre, amely idő alatt minden évben a munkások 4 cent órabér javitást kapnak, tehát öt év alatt 20 centet és azonkívül drágasági pótlékot. Ez a pótlék szégyenletes része az egyezménynek, mert az elmúlt három esztendő egyikében sem kaptak a munkások többet, mint egy és fél cent drágasági pótlékot. Mr. Wilson jó érvágást csinált a G.M. munkásain, Reutherék tudatlansága, vagy rosszakarata folytán. A G. M. társaság a második világháború alatt 12 billió dollár értékű árut szállított az Egyesült Államok hadseregének.

Mr. Wilson egy igazi százpercentes hazafi a több mint félmillió dolláros fizetését felcserélte a 22.500 dolláros fizetéssel. Ez több mint 96 százalékos bérlevágást jelent. Jó példával jár elő, megmutatja Amerika bérrabszolgáinak, hogy neki még akkor is lesz mit aprítani a tejbe és mint védelemügyi miniszter, igyekezni fog régi vágyát, a munkásosztály határtalan kizsákmányolását nyélbeütni. Ezt nagyon könnyen meg is teheti, mert sajnos nincsen Amerikában egy osztálytudatos gazdasági szervezet, amely a körmére koppantana.

Az Egyesült Államok pénzügyi államtitkára Taft, ohioi szenátor egyik kebelbarátja lett. Ez az úriember Humphrey névre hallgat és az egyike a Taft és Eisenhower kibékülés egyezményének. Humphrey szintén fiskális volt, amig az “isten” fel nem vitte a dolgát és a clevelandi M. A. Hanna társaság feje lett. Ez a társaság az Egyesült Államok nagy tavain szállítja a vas és külömböző más érceket a finomítókba. Nincsen birtokomban, hogy ez a társaság milyen haszonra dolgozott, amig Mr. Humphrey volt az igazgatója, de feltételezem, hogy nagy pénzeket, illetve üzletet kellett neki lebonyolítani, hogy kiérdemelte azt, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztere lehetett. Mr. Humphrey a fenti társaságon kivül több más társaságnak is volt a feje és ennélfogva 1947-ben, amikor a szénbányászok csaknem három hónapon át sztrájkoltak ennek az úriembernek a jóvoltából, mig végre a bányászok szolidaritása megtörte makacsságát és beleegyezett a 1.20 centes napi béremelésbe. Ez az alak is éppen úgy, mint Charles Wilson, Amerika bérrabszolgáiból a profit szent nevében, az utolsó csep zsirt is képes kisajtolni.

Thomas E. Deweynek egy másik barátját Mr. Brownellt tették meg az Egyesült Államok egyik legnagyobb intézményének fejévé, igazságügyminiszterré. Ez az úriember is az előbbiek mesterségével kacérkodik és szintén fiskális volt s az American Hotel és Restaurant mágnások ügyeit védelmezte és mert jól végezte dolgát, hát igazságügyminisztert csináltak belőle, de ezt az állást inkább Dewey 1948-iki elnökjelöléskor, mint a republikánus párt akkori országos elnöke érdemelte ki. No aztán meg a Wall streetnek is van egy kis köze hozzá, mert a szerencse úgy kedvezett neki, hogy ügyvédi gyakorlatait a Wall street mágnásainak védelmére használta fel. Most aztán mint igazságügyi miniszter fogja még szélesebb rétegekben azt kiterjeszteni. Már eleve tudomásul vehetjük, hogy milyen ajánlattal lesz a demokrata kormányzat által pörbefogott nagy olaj, élelmiszer és egyéb monopóliumok elleni per kimenetelében. Igaz, hogy ezek a pörök már a demokrata kormány kezébe elszenderültek.

Ennek az úriembernek kellene Eisenhower mészáros legény folyton folyvást program beszédeiben hangoztatott “Clean-up the mess in Washington” (kipucolni a zagyvalékot Washingtonból) elvégezni, de kérdés, hogy nem-e fog úgy járni, mint az elmúlt esztendőben Truman által kinevezett igazságügyi miniszter, akire rásütötték republikánus kollegái, hogy gazságokat követett el, visszaélt az állam által eladásra szánt tengerjáró hajók licitálásánál. Ki tudja. A jövő titka.

Oregon állam kormányzója McKay, Eisenhower politikai támogatóját kinevezték a ‘‘new deal” és a “fair deal” ideje alatt épített állami villanyfejlesztők és a hatalmas vizgátak, öntözők stb. üzemek felügyelőjévé. Ez egy uj intézmény lesz a kormányban, amelynek hivatása lesz ezek a kormány kezelésében levő vállalatokat, magánvállalatok kezére játszani. Ennek az úri csemetének nagy gyakorlata van ebben, ö járta ki a demokrata kormánynál, hogy a Willamette Valley project, amelyet a szövetségi kormány épített és ezek az építkezések sok millió dollárjába került az államnak és potomáron magán vállalatok tulajdonába került. De még sok ilyen vállalat van, melyeket a “New Deal” és a “Fair Deal” kormány építtetett, sok billió dollár befektetésekkel és ezt most Mr. McKay fogja szépen átruházni magánkapitalisták kezére és igy megfogják szüntetni a “Fair Deal” szocializmusát.

Stassen, Minnesota állam volt kormányzója, a republikánus párt országos kenvencióján államának küldöttei által jelöltette magát az Egyesült Államok elnöki székének elfoglalására. Az első szavazás után némi tárgyalások előzték meg, hogy Eisenhower javára lemondott és eme lemondásnak az eredménye, hogy őkelme a Mutual Security Administration titkára lett. Ez az adminisztráció, amely két kézzel szórja az adófizető polgárok, illetve az amerikai bérrabszolgák verejtékes munkájának, gyümölcsét, a kapitalista államok hadseregének felépítésére és mint ilyen Charles Wilsonnal fog együttműködni. A kapitalista államok felfegyverzésére és a világ kommunista mozgalmának kiirtására. Az elmúlt kongresszus, amelynek többsége demokraták-