Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-09-27 / 1748. szám
1952. szeptember 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyar dögkeselyűk MAGYAR HÁBORÚS USZÍTOK VEZETŐ SZEREPE A REPUBLIKÁNUS KÜLPOLITIKAI PROGRAM MEGSZABÁSÁNÁL. — EISENHOWER A CSALÓ POLITIKUSOK KEZÉBE KERÜLT. NEW YORK — A választási kampány előre haladásával egyre jobban kitűnik, hogy a republikánus párt jelöltje, Dwight D. Eisenhower teljes mértékben Amerika legreakciósabb elemeinek a befolyása alá került. Szenátor Tafttal való megegyezése után, most már nem csak a társadalmi biztosítást ellenzi, hanem a köz- egészségügy társadalmositását is, vagyis azt, hogy a szegények hány rongyos százezrekről vagy néhány milliókról van szó. A hadsereg muníció gyártásánál, az adók behajtásánál és a kormány minden más ügyeinek intézésénél száz és száz milliók, billiók tűntek el “mint a kámfor”. Truman adminisztrációjának második terminusában a pana- mázások a kormány minden zugát magába foglalta. Kezdve a Reconstruction Finance Corpo- rációnál, ahol befolyásos emberek 5 és 10 százalékra nagy összegeket adtak olyan egyének részére, akiknek még vánkos sem volt a fejük alatt. Hadirendeléseket osztogattak olyanoknak, akiknek még szatócs műhelyeik sem volt. Az adóbehajtó hivatalokban országszerte büz- lött a korrupció. Mink bundákat, hűtőszekrényeket, előkelő nyaralókban, mulatókban pazarul mulattatták a kormányhivatalnokokat, egy-egy zsiros munka kijárásáért. Olyan egyének kerültek be a külömböző hivatalokba, mint például az árakat szabályozó hivatalba, kik egyik hétről a másikra 5-10 centtel emelték az életszükségletek árait és még ma is tetemesen emelik azokat. A munkások fizetését szabályozó bizottságba olyan egyéneket ültettek, akik megrögzött ellenségei a munkásosztálynak. A munkások fizetését még ma is szabályozzák és még ma sem kaphat a munkás az életszükségleteinek árához viszonyitva, bér- javitást. Annyira szégyenletesen kezelték és kezelik még ma is a munkások bérjavitásának ügyét, hogy még a mi szakszervezeti basáink is meghasonlottak eme hivatal intézőivel. A munkásnak a magasabb munkabére “inflációt” okoz, a kizsákmányoló osztály évről-évre emelkedő hatalmas profitját “deflációnak” kezelik el. A lakásügyeket kezelő hivatalaink oly törvényeket csinálnak, hogy ha valakinek lakásra van szüksége, mert valamilyen oknál fogva a háztulajdonos felmondott, akkor az asztal alatt kell adni néhányszáz dollárt, hogy valamelyes odúba beköltözhessen. Az elmúlt két év alatt háromszor adtak bér javítást a ház- tulajdonosoknak. Ez a mi eszevesztett kormányunk fejében nem okoz “inflációt”. Az adózást úgy kezelik, hogy azt isten igazában csak a bérrabszolgák keresetéből vonják le, még mielőtt magkapja azt. A kizsákmányoló osztály, gyárainak újjászervezésére, megna- gyobbitására 5 évi időtartamra mentesitik őket az adófizetéstől. Ha valamilyen gangszternek sikerül 4-5 évig elhúzni a kereseti adójának fizetését, ha tartozik egy félmillió dollárral, a kormány adóhivatala kiegyezik velük 50-60 ezer dollárban. Ez a mi kormányunk. Ez a mi demokráciánk. Ezért a rendszerért százezrek estek el az elmúlt két világmészárlásnál. Minél nagyobb a nyomor, a szenvedés, minél nagyobb a kizsákmányolás, minél korrup- tabb társadalmi rendszerünk, annál hamarább jön el az az uj társadalmi rendszer, amelynek hajnalhasadása már pirkadni kezd a népek milliói között. Köhler. részére az állam lehetővé tegye az ingyenes vagy az olcsó orvosi gondozást. A Taft-Dulles-szel kötött egyezség értelmében Eisenhower is magáévá tette a legreakciósabb republikánusok által kitalált azon külpolitikai irányt, hogy a Truman adminisztráció ■által eddig folytatott s a kommunizmusra vonatkozó “containment” helyett a “liberation” taktikát kell folytatni. A Truman-Acheson által eddig folytatott “containment” elvet a jelenlegi amerikai orosz nagykövet, George F. Kennan dolgozta ki s az értelme az, hogy a kommunizmus további terjeszkedését erélyes politikával, — amelyet erős hadsereg támogat, — meg kell akadályozni, de a már kommunista befolyás alá került országokat hagyni kell, mert azokban úgyis olyan ellentétek vannak, hogy összevesznek és maguktól szétesnek, mint ahogy Jugoszlávia már meg is mutatta. Ezzel szemben azonban Dulles vezetése alatt álló republikánusok azt hirdetik, hogy Amerikának fel kell szabadítani a már eddig kommunista befolyás alá került népeket. Ezen népek ellenzéki csoportjait bátorítani, finanszírozni és fegyverekkel kell ellátni, vagy pedig megindítani a nagy világháborút minél hamarább, amig Szovjet Oroszországnak nincs elég atombombája. Ez tehát nyílt hirdetése az újabb világháborúnak. A “FELSZABADÍTÁS” A republikánus párt vérehaj- tó bizottsága 8 oldalas füzetet küldött szét körülbelül két hónappal ezelőtt. Ebben a füzetben pontosan körülírják, h°gy mit értenek republikánus “liberation“ politika alatt. Idézik Duties és szenátor Taft szavait, nem kertelnek, nem lehet tehát semmi félreértés: ez a “liberation” taktika a legborzalmasabb uj világháború megkezdését jelenti. Megkezdését egy olyan háborúnak, amelyben Amerika csakis az atombomba fölénnyel győzhet. Ezt ők maguk is elismerik, hiszen éppen azért sürgetik a háború minél előbbi megkezdését, mert attól tartanak, hogy bizonyos idő múltán már elvesztik ezt a fölényt, amennyiben Oroszország is gyártja és halmozza az atombombákat. Az atombombával megsemmisített két japán város esete óta nem kell különös elképzelő erő arra, hogy megértsük, mit jelentene a népi köztársaságok felszabadítása atombombákkal ? Millió és millió emberélet kiirtását, virágzó városok és falvak elpusztítását. És mégis ezen vérlázitóan borzalmas “felszabadító” terv nem 'S*----------------------------------------az amerikai néptől származik, hanem inkább azon hatalmukat vesztett élősdiektől, akik a kollektiv termelő rendszerben nem találták meg helyeiket, vagy az itteni barátaiktól és osztálysor- sosaiktól, akik félnek, hogy hasonló helyzetbe kerülnek. MAGYAR “FELSZABADÍTÓK” Abban a füzetben, amit a Republikánus Párt Végrehajtó Bizottsága adott ki, felsorolják azon “kiválóságokat”, akik a Dulles “liberation” politikáját szugerálták és támogatják. Ez a névsor 73 nevet tartalmaz, a legtöbbje közismert, szemensze- dett nemzetiségi politikai féker, hírhedt fék-szervezetek nevében beszélő csalók, úgynevezett “szavazat szállítók”. A leginkább lengyel, magyar, román, cseh, szerb és bolgár neveket tartalmazó lastromban az alábbi magyar neveket látjuk, amelyeket úgy közlünk le itt, mint a füzetben vannak. Hadd lássák, az amerikai magyarok, hogy kik azok ,akik atombombákat szeretnének szóratni a romjaiból még alig felépült Magyarországra. Rév. George E. Borshy, The Hungarian Reformed Federation of America, Washington, D.C. Theodore Bush, Secretary Hungarian (Magyar) Club of Chicago, 111. Msgr. Elmer G. Eordogh, Toledo, Ohio. Joseph Fodor, Pres., Branch 59, American Hungarian Federation, Columbus, Ohio. John Gober, Sec. American Hungarian Federation of Churches and Societies, Youngstown, Ohio. Msgr. Joseph Kozi Horvath, Hungarian National Council, N. Y. Edmund J. Horvath, American Hungarian Chamber of Commerce, New York, N.Y. Louis Kardos, Secretary, Hungarian Evangelical and Reformed Church, Bridgeport, Conn. John Matanyi, President, South Side Division, American Hungarian Federation, Chicago, 111. Rev. L. C. Novak, Magyar Evangelical & Reformed Church, Elyria, Ohio. Daniel Szantay, National President, American Hungarian Federation, Chicago, 111. Rev. Edmund Vasvary, The Hungarian Reformed Federation of America, Washington, D.C. íme, ezek azon “kiválóságok” az amerikai magyarok között, akik a füzet állítása szerint támogatják a republikánusok “felszabadító” politikáját s akik dögkeselyűk módjára^ várják, hogy mikor hull már az atombomba szülőhazájukra s mikor irtják ki annak lakosságát csak azért, mert sorsuk intézését saját kezükbe vették. És mint látjuk, jórészük pap, akik tehát még az isten segítségét is kérik az általuk óhajtott tömeggyilkossághoz. Mint minden nagy üzlet, a bűn is kifizető (Vi!) A kis tolvajokat nagyon büntetik és arra szokták mondani, hogy a “bűn nem kifizető”. De ha nagyban végzik a lopást, csalást, rablást, akkor még marad a haszon a büntetések kifizetése után is. Ezt mindennapi esetek, hírek bizonyítják, de még is kevesen akarják azt meglátni, vagy besimerni, igy ismertetjük most az elég szenzációs nak bejelentett esetet. Ugyanis még a múlt évben, az amerikai kormány nagy titokban elhatározta, hogy összevásárolja Egyiptom összes gyapot termését, hogy a szocialista tervgazdaságra tért országoktól elvehesse. Ezt egy néhány ben- fentes, százpercentes amerikai, közöttük D. Walker is megtudta és megtáviratozta Loufty Mansournak Egyiptomba, aki rögtön lefoglalta az összes meg- kaparitható gyapotot és három héten belül 2 millió dollár hasznot csináltak. Hogy Mr. Walker, az amerikai társ, aki egyszermint itt benfentes kormányhivatalban is fizetést húzott, mennyit kapott ezen 2 millió dollárból, azt nem is kutatják, de valószínű, nem kevesebbet, mint 100.000 dollárt. Ezt már egy éve feszegetik. Drew Pearson irt róla, sőt már mi is megemlítettük. De még csak most merték Mr. Walkert elfogni és a beígért legmagasabb büntetés, ha el is ítélik, nem lesz több, mint 10.000 dollár pénzbírság, vagy 5 évi börtön, esetleg mindkettő. Az egyiptomi Mansourt is ide karaták hozni, de az fügét hány nekik. Ö üzletember, aki a két millió dollárból esetleg az egyiptomi hatóságoknak is tud egy pár ezret adni, még mindég elég marad neki. Amint Mr. Walker is kifizetheti a tízezer dollár bírságot és neki is marad elég, vagy ha börtönbe teszik is öt évre, az idő alatt valami jó üzleti befektetésben megduplázhatja a 100.000 dollárt. Tehát, 100.000 dollárból tízezret levonva, még mindig kilencven ezer dollár marad, — hát nem jó üzlet a nagy csalás ?
