Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-09-27 / 1748. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1952. szeptember 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ................_.......$3.00 One Year ...........................$3-00 Félévre ................................ 1.50 Six Months ................... 1.50 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés Kanadába egész évre ............................................. $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «<©*»42 A háborus-béke Kétségtelen, hogy az összemebriség szempontjából nézve a jelen legégetőbb kérdése a nagy háborús feszültség megszüntetése s az általános béke megteremtése, mert csakis békés viszonyok teszik lehetővé, az élethez szükséges javak bőséges termelését, a kulturális színvonal emelését, — szóval a szebb, kényelmesebb s boldogabb életet. És az is tény, hogy a háborús feszültség enyhítésének első lépése lenne a koreai háború beszüntetése. Azért minden tisztességes ember örömmel fogadta azt a Londonból érkező hirt, hogy az Egyesült Nemzetek tanácsában a mexikói delegáció felszínre vetett egy olyan ajánlatot, amely esetleg sikerre vezetheti az immár több mint egy év óta sikertelenül húzódó koreai fegyverszüneti tárgyalásokat. Sőt mi több, a mexikói ajánlatot felkarolta az angol kormány és éppen azért került nyilvánosságra. Mexiko indítványa abból áll, hogy az Egyesült Nemzetek engedjék haza azon kínai és északkoreai foglyokat, akik haza akarnak menni, a többieket pedig helyezzék el ideiglenesen valamelyik U.N. országban a végleges békekötésig és akkor azok a már nyugodtabb viszonyok között szabadon választhatnak, hogy haza akarnak-e menni, vagy sem. Noha nem sokat tartalmaz ez az ajánlat, legfeljebb a sikernek csak egy halvány sugarát, mégis némi haladást jelentene a fegyverszüneti tárgyalásoknál. És ime, alig került nyilvánosságra a dolog, az amerikai sajtó és egyes intézmények szinte egyöntetűen állást foglaltak ellene, igyekeznek lekicsinyíteni és általában lehetetlenné tenni, hogy a fegyverszünet létrejöjjön. így tettek minden eddigi olyan tervvel, ami az általános békét közelebb hozta volna. így tehát nyilvánvaló, hogy az amerikai sajtó és a mögötte álló érdekeltség nem akarja a békét. Ennek egyszerű magyarázata azj hogy az amerikai iparokat ma a háborús feszültség, — illetőleg a háborús iparok tartják mozgásban. Azért az amerikai ipari és kereskedelmi körökben nagy tanácskozások folynak, hogy miként lehetne a jelenlegi háborús termelést állandósítani? A honvédelmi minisztériuní jelentése szerint 1953 közepe táján a fegyverkezés eléri a csúcspontot s attól kezdve hanyatlani fog. Ezt mindenáron meg akarják akadályozni. Ennek a törekvésnek a visszatükröződése a sajtó ellenszenve minden békeajánlattal szemben. Az amerikai sajtó évtizedes gondos munkával építette fel a “vörös mumust”, amit most olyan módon használnak, mint tették évszázadokkal ezelőtt a vallásos népek ijesztgetésére az “ördög” fogalmát. Elhitették akkor a vallásos szellemben nevelt népekkel, hogy minden rossz az ördögtől származik, vagy pedig mindaz, amit az ördög akar, csak rossz lehet. Ha az egyháznak, vagy az uralmon levőknek nem tetszett valami eszme, valami mozgalom, arra egyszerűen rámondották, hogy az ördög müve, ami tehát rossz s amit minden jámbor hívőnek ellenezni kell. Egészen igy csinálnak ma is. Bármilyen békeajánlat jöjjön is, arra azonnal rámondják, hogy “vörös trükk”, “vörös csapda”, amitől őrzikedni kell. Ez a vörös mumus mutogatás most is erősen kidomborodik. Eddig az amerikai sajtó szerint a Szovjet Union javát szolgálta úgy a “hideg háború”, mint a koreai lövöldöző háború is, mert az Egyesült Államokat óriási költségekbe keverte és igy a vörösök csak azt várják, hogy az a rettenetes költekezés, ami az egész világ felfegyverzésével jár, egyszer csak csődbe viszi az Egyesült Államokat. Most, amikor már nem tagadhatjuk, hogy a népi köztársaságok részéről komolyan törekednek a béke megteremtésére, fordítottak egyet a propagandájukon. Most már a háború helyett a békét nevezik vörös trükknek, mert a béke itt az ipari pangáshoz vezetne. Szóval, amig eddig a háborús állapot volt a vörösök kívánsága, remélve, hogy az csődbe viszi Amerikát, most gyors fordulattal a békét akarják, mert az meg ipari pangáshoz vezet. Szóval, szegény Egyesült Államoknak mindegyik egyformán rossz. Ebből következik, hogy a béke is, meg a háború is egyformán az ördög, illetőleg a vörösök munkája, amit tehát ellenezni kell. Dehát akkor milyen viszonyok kedveznek az amerikai “private enterprise” rendszernek? Kétségtelen, csak az, amelyben háború sincs, de béke sincs. Vagy ha jobban tetszik az, amikor béke is van egy kevés, meg háború is van valamennyi. Azért az amerikai tőkés érdekeltség amig csak teheti fenn fogja tartani a háborús-békét, vagy ha jobban hangzik, a békés- háborús állapotot. A sajtó pedig üvölteni fog a vörösök ördögi békés akciói ellen. Gyermekmunka Az Associated Press hírszolgáltató vállalat Olaszországban időző riporterei képekkel illusztrált híreket küldtek az amerikai lapoknak arról, hogy Olaszország egyes részein miként “árulják” a szegény szülők 10-14 éves fiúgyermekeiket valóságos rabszolga munkára. A hir szerint Olaszországban még mindig szokásban van, hogy földmivelő munkára a gazdagabb parasztok szeptember és október hónapokban fogadják fel a cselédséget, béreseket, stb. De ugyanakkor felfogadnak egy évi munkára gyerekeket is, akiket a szüleik egy kevés gabonáért és 8-10 dollárnyi összegért “adnak el” a jobbmódu gazdáknak. Látjuk az egyik ilyen képen, hogy a gazdák miként válogatják ki az erősebb gyermekeket és miként alkudoznak a szülőkkel a gyermekért fizetendő gabona és pénz összege felett. A riporter megjegyzi, hogy a gyermekekkel természetesen csak könnyebb munkákat végeztetnek, mint például AZ ISTÁLLÓ TISZTÍTÁS vagy az állatok őrzése a mezőn. Jól ismerjük mi azt a könnyű munkát, amit Európában akár az inasokkal, akár pedig a kis-cseléddel végeztettek s valószínű, hogy Olaszországban még ma is végeztetnek. Legalább is erről tesz tanúságot az AP-nek ez a hire, amit számos amerikai újság mint “különlegességet” közölt, elárulva tudatlanságukat azzal, hogy az istálló tisztítást könnyű munkának mondják. Ezt a hirt és a kéjeket látva önkénytelenül is az a kérdés jut eszünkbe, hogy a római pápa, akinek Olaszországban olyan nagy hatalma és befolyása van, miért nem foglal állást a középkorra emlékeztető gyermekmunka ellen? Avagy Jézus tanításaival ösz- szeegyeztethető a gyermekek ily kizsákmányolása? Vagy talán a gazdag plébániák és még gazdagabb püspökségek szintén alkalmazzák ezt a gyermekmunkát és igy gazdasági hasznuk van belőle, ennélfogva helybenhagyják, sőt szentesítik? Ezt a kérdést azonban intézzék el maguk a katolikusok, akik a keresztény erkölcsöket összeegyeztetik a gyermekmunkával. Ahelyett kérdezhetjük, hogy miért kell a gyermekeket még mindig igy kizsarolni Olaszországban, ahol a háború befejezte óta a Marshall terv alapján óriási összegeket kaptak az Egyesült Államoktól. Ezzel szemben a népi köztársaságok nem kaptak amerikai segítséget, mégis nem csak a lerombolt országukat építették fel, hanem a gyermekvédelmet olyan' magas fokra emelték, hogy messze túlszárnyalják még Amerikát is. Ezt még az ellenségeik is elismerik. Ha ebben a tekintetben hallottunk is valami kifogást, az éppen az volt, hogy a Szovjet Unionban meg a népi köztársaságokban túlságos sokat költenek a gyermekek nevelésére, a gyermekek védelmére; sokszor rövidséget látnak a szülők, de a gyermekeknek mindent megadnak. A válasz persze erre az, hogy ott a jövőt építik s annak alapját a testben és lélekben egészséges uj nemzedék képezi. Nyilvánvaló tehát, hogy a népi köztársaságok meg a Marshall terv országok gazdasági rendszere a gyermekekre másféle elbánást és másféle jövőt szab ki. A két termelési rendszer összehasonlításánál ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Guerilla harcok Koreában Az amerikai sajtó informálása után úgy tudtuk, hogy a délkoreai nép rendkívüli odaadással és hősiesen harcol a “vörösök” ellen, akiket a koreai nép leigáziónak tartanak és nemcsak Dél- koreát, de Északkoreát is me» akarják tisztítani tőlük. Szóval égnek a vágytól, hogy Syngman Rhee uralmát az egész koreai félszigetre kiterjesszék. Ezért nagyon különösen hangzik az a hir, amit a napokban hoztak a koreai harctérről. Ezen hir szerint a délkoreai rendőrség letartóztatott 34 személyt, — közöttük 15 nőt, — akik segítséget nyújtottak a Délkoreában harcoló guerilla seregeknek. Másszóval az a délkorai nép, amely annyira gyűlöli a vörösöket, guerilla harcot folytat Syngman Rhee uralma ellen s igy egyben a Rheet segítő amerikai csapatok ellen is. Ezen hir szerint a guerillákat segítő csoport vezére bizonyos Dr. Hong Chung Cha, orvosnő, akit valószínűleg ki fognak végezni. Az elfogott 17 férfit azzal vádolják, hogy fegyvereket csempésztek a guerilláknak, a nőket pedig élelemszerzés és információk adásával vádolják. A katonai cenzúrán keresztülengedett hir nem nyújt bővebb felvilágosítást, ami természetes is, hiszen az ilyesmi a militarista biztonság körébe tartozik. Azonban tudjuk, hogy guerilla harcot huzamosabb ideig csak a guerilla harcterület LAKOSAINAK A TÁMOGATÁSÁVAL LEHET FOLYTATNI. Ahol a lakosság szimpátiája e guerilla harcosok ellen fordul, ott nagyon hamar összeszedik őket, mert elárulják a búvóhelyüket. A guerilla harcosok legtöbb esetben otthon élnek, rendesen végzik napi munkájukat és csak a megbeszélt támadásokra gyűlnek össze, amelynek elvégzése után elvegyülnek a környező nép lakói között. Az a tény, hogy Délkoreában még mindig harcolnak guerilla
