Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-09-27 / 1748. szám

2 olda!

BÉRMUNKÁS

1952. szeptember 27.

OSZTÁLYELLENTÉT

Minél jobban közeledünk az elnökválasztás napjához, annál vehemensebben támadnak egymásnak a magántulajdon rendszerét fentartani kívánó demokraták és republikánusok. Eme támadások fő kolomposai az egyik s a másik párt elnök jelöltjei. Ezeknek a kijelentéseit, ajánlatait, tagadásait majmolj ák úgy az egyik, mint a másik párt kisebb és nagyobb kaliberű kortesei.

Úgy az egyik, mint a másik elnökjelölt mindenkor alkalmazkodik hallgatóságának kilétéhez. Ha a Chamber of Commerce (kutyaszövetség) előtt beszélnek, akkor azok érdekeit védelmezik, akkor azoknak Ígérik, hogy még a mainál is kedvezőbb bevételi adótörvényt léptetnek számukra életbe. Ha a kispolgárok előtt (kakarucs üzletemberek) szónokolnak, akkor azok érdekeit védelmezik. ígérik nekik, hogy olyan truszt ellenes törvényeket hoznak, amelyek a középosztály érdekeit védelmezik. Ha a földbirtokosok előtt beszélnek, akkor eget-földet Ígérnek nekik, hogy termékeiknek az árát a kormány eddiginél is magasabb szubvensióval fogják fentartarni. ígérik nekik, hogy a földművesek részére szükséges anyagokat, gépeket, vetőmagot, takarmányt, amelyet az uzsorások összeharácsoltak, jutányosabb árban szerezhetik azt be, mert ők gondoskodnak a földművesek érdekeinek védelmezésé- ről. Ha a szakszervezetek tagsága előtt beszélnek, olcsóbb élelmiszereket, magasabb béreket, kisebb kereseti adót, a Taft- Hartley törvények eltörlését, stb., stb. ígérnek. A szegény prolinak már a nyelve lóg és a nyála csurog, elképzelni, hogy újból steaket fog enni, hogy beteg feleségének az orvos rendeletét, hogy könnyű ételeket egyen, talán újból képes lesz neki bárány szeleteket vásárolni. Csalódik, rutul csalódik és a következő választásoknál az ellenpártra szavaz.

Az amerikai bérrabszolgák milliói elavult szakszervezetekben tömörülnek. Az osztályharcot nem csak, hogy nem ápolják, hanem egyenesen bűncselekménynek minősitik és tagjaik sorából kizárják azokat, akik haladó szellemben gondolkodnak és gondolataikat szóban is kifejezik.

Ma a republikánusok, demokraták, a szakszervezetek, a szocialisták féltucat fajtája, egyik a másikat vádolja, hogy kommunistákat rejtegetnek soraik között és ez ma nagyobb bűn, minden panamázásnál, mindenfajta sikkasztásnál. Amikor már a mi elnökjelöltjeink s azok csatlósai kifogynak a “vörös hering” lobogtatásából, akkor előveszik, hogy a jelenlegi adminisztráció alkalmazottai között sűrűn vannak sikkasztok, pana- mázók és eget-földet ígérnek, hogy megválasztásuk esetén még a magvát is kiirtják a pana- mázok s sikkasztóknak. Úgy állítják be a saját pártjukat, hogy az Amerika 175 esztendős politikai történetében szent és sérthetetlenül állna. A sikkasztás, csalás és panamázásoktól sem az egyik, sem a másik párt nem mentes. Mindig abban a pártban voltak és vannak a sikkasztok, csalók többségben, amely párt uralmon van.

U. S. Grant tábornok 1869- ben lett az Egyesült Államok republikánus elnöke. Két Ízben választották meg, vagyis 1877- ig uralkodott. Ezen nyolc esz- í tendő alatt a dőzsölés, csalás, lopás, sikkasztás napirenden volt. Az elnök (mint minden elnök) magas hivatalokba legközelebbi rokonait, jóbarátait ültette, akik könyökig vájkáltak az adófizető polgárok pénzében. Abban az időben nem tűnhettek el sok, sok milliók mint ma, mert a kormány pénztárában Grant nyolc évi uralkodása alatt nem fordult meg annyi pénz mint ma egy hónap leforgása alatt. Grant elnöknek nem csak a kabinetje, hanem az egész kongresszus is pa- namázásokon nyugodott. Schuyler Colfax az ország másodelnöke, a Union Pacific vasúttársaságtól, hogy sikeresen közbejárt a társaság ügyében, részvényeket fogadott el a társaságtól. Szabálytalanságokat, panamá- zásokat lepleztek le az Egyesült Államok pénzügyi minisztériumában, amelynek titkára az elnök sógora volt.

Abban az időben is éppen úgy mint ma, az elnök védelmébe vette a panamázókat s megbüntetésük helyett más állásokba helyezte őket. Mindennek dacára Grantet amikor ideje lejárt, újból megválasztották. Még be sem iktatták, máris újabb pana- mázásokat lepleztek le a zsiros- fazéktól távol álló honatyák. A tengerészetügyi minisztériumot vádolták meg, hogy Csáky szalmájaként kezelik a rájuk bízott pénzeket. A pálinkafőzdék megadóztatásánál négy millió dolláros csalás nyomára jöttek és ebben a panamában az elnök személyes titkára, O. E. Babcock tábornok volt a főszereplő. A hadügyminisztérium titkárát azzal vádolták, hogy a francia-német háborúban, Franciaország részére titokban hadifelszereléseket adott el. 1877-ben Grant elnökségének utolsó évében vád alá fogták a.f Egyesült Államok igazságügyi miniszterét, a hadügyminisztert, a haditengerészet titkárát, a belügyminisztert. Még lámpával sem lehetett találni Grant elnök adminisztrációjában olyan egyént, akit valamelyes sikkasztással, csalással, meg nem lehetett volna vádolni.

Az elkövetkező három évtizedet úgy állítják be, mintha azokban az esztendőkben vagy nagyon ügyes panamázók, vagy feltétlen “becsületes politikusok” vezették az ország ügyeit.

1921 március 4-én Warren G. Harding republikánus elnököt iktatták be. Alig két és fél esztendei uralma alatt az Egyesült Államok kormánya újabb pana- mázások, sikkasztások, csalások központja volt. Az 1917-es háború rokkantjainak számára építendő kórházak körül voltak pa- namázások. Ugyan ilyen bajok voltak az első világháborúból

AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET

ELVIN YILATKOZATA •

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály álL

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérliarc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER^ KEL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer faezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

feniparadt felszerelések eladásánál, amelyből kifolyólag Chas. R. Forbes törzstiszt lemondott és később csalás vádja alapján két esztendei börtönt kapott. Jess Smith, Harry Dougherty államügyész jobkeze öngyilkos lett. Ugyancsak öngyilkossággal vetett véget életének Chas F. Cramer, aki a veteránok állami szövetségének volt törvényes tanácsadója. Harding elnök a oa- namázások kellős közepette Panama és a Hawaii szigetekre ment vakációzni és amikor az Egyesült Államokba visszatérőben volt, a hajóján gyanús körülmények között meghalt. Még el se temették, a panamák, panamája járta az országot. Kiütött a Teapot Dome százmillió dolláros csalás, az olaj panama. Albert B. Fali belügyi államtitkár 100.000 dollárt fogadott el

E. L. Dohánytól 200.000 dollárt Harry F. Sinclairtől, akikkel szerződést kötött az Egyesült Államok haditengerészetének szükséges olaj szállítására. Fali belügyi államtitkárt néhány évi börtönre Ítélték, Dohaney ép bőrrel szabadult meg. Sinclairt pedig, mert a szenátusi vizsgáló bizottsága előtt megtagadta a hozzáintézett kérdésekre a feleletet, három havi börtönre Ítélték.

Egy másik panamában Thomas W. Miller szerepelt, aki az első világháborúban lefoglalt ellenséges államok vagyonát kezelte és hat és félmillió dollár értékű német kapitalisták vagyonát 50.000 dollárnyi összeg megvesztegetésért visszaszolgáltatta előbbi tulajdonosainak. Ugyancsak 50.000 dollárt helyeztek el a német bankárok Jess Smith részére, aki mint Iskáriot Judás megbánta tettét és felakasztotta magát. Ezen 50.000 dollár Jess Smith és Harry Dougherty közös betétje volt. Do- ughertyt törvény elé állították, aki mindent az öngyilkossá vált Smithre kent és felmentették a vád alól.

Harding elnököt Calvin Coole- ge követte, az olajpanama a feledés homályában minden nagyobb zökkenő nélkül mullott ki. Őt követte Herbert Hoover

kormánya, akinek a pénztárát a depresszió teljesen kiürítette és az egész ország egy borzalmas csődbe jutott. Az elkövetkező elnökválasztásnál Roosevelt jutott négyszer egymásután az elnöki székbe. Ügyes politikai sakhu- zással kihúzatta az ország kátyúba jutott szekerét azáltal, hogy a 15-16 milliónyi nincstelen munkanélküli számára részleges munkát és alamizsnát adott. Roosevelt elnöksége alatt a Wall Street meginditatta a második világmészárlást. A világ hasznos munkáskezei, ártatlan gyermekei és a gyermekek anyáinak millióit mészárolták le. Huszon- kétmillió ember lett az áldozata ennek a borzalmas embermé- szárlásnak, amelynek vérével áztatott földjéből újból kicsirázott egy a minden idők leghatalmasabb kizsákmányoló osztálya.

Roosevelt tragikus halála után Harry S. Truman másodelnök került az elnöki székbe. Elődjének minden törekvését sutbavágva uj kormányt szervezett és a progresszív elemeket minden kormány intézményből eltávolitotta. Alig néhány hétig volt uralmon Truman elnök és a keresztényi szeretet szent nevében egy vakmerő és hallatlan elhatározásra kapatta magát, Hiroshima és Nagasaki városokra ledobatta az atombombát, amely borzalmas pusztításokat vitt végbe. Amikor ezek a borzalmas bombák a két japán várost és annak lakoságát szétmarcangolta, Truman elnök mindkét alkalommal a Fehérház kápolnájában az Istenhez fohászkodott. Valószinüleg a biblia azon részét olvasgatta, amelyben meg van Írva, hogy “szersd felebarátodat, mint önmagadat”. Vagy azt a részét rebesgette, hogy “Ne ölj”. Micsoda farizeusi képmutatás.

Valószinüleg imádsággal kívánja elintézni elnökségének második terminusában felszínre vetődött csalásokat, sikkasztásokat, panamázásokat. A Grant elnöksége alatti pálinka adócsalás, vagy Harding elnök idejében a Teapot Dome panama, elenyésző ahoz képest, ami ma történik. Ma már nem holmi né-