Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-09-13 / 1746. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1952. szeptember 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre ................................ 1.50 Six Months ....................... 1.50 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders —............. 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the , BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE <*@»42 ményt, vagy talán még többet akkor is, ha osztálytudatra neveli a bányászokat és a demokratikus vezetést honosította volna meg. Több mint félmillió osztálytudatos bányász milyen nagy erőt képviselne ma! De azonkívül hogyan képzeli el Lewis a munkásegységet? Mi egyesítheti a munkásokat, ha nem az osztályhelyzetük, az osztályérdekeltségük? Az ideig-óráig tartó egy-egy sztrájkmozgalom nem elegendő a munkások állandó egységének kiépítésére. Arra csak is a munkás osztálytudat nyújt igazi alapot. És az osztálytudat elnyomásában Lewis éppen olyan bűnös, mint a többi szakszervezeti vezér, akiket most a munkások széthúzása miatt bűnbak gyanánt említ. Munkaegység Noha az Egyesült Államok még aránylag fiatal ország, mégis vannak már mélyre bevésődött tradíciói. Ilyen tradíció például az, hogy Thanksgiving napján pulykát kell enni, St. Patrick nap- jáni zöld pálmát kell a gomblyukba tűzni, karácsonykor pedig üdvözlő kártyákat kell szétküldeni, stb. stb. Ilyen tradíció az is, hogy Labor Day napján a politikusok, a szakszervezeti vezérek ék a közvéleményt irányitó intézmények erősen kihangsúlyoznak egy igen nagy, de azért könnyűszerrel felismerhető hazugságot. Ez a hazuság a munka és a tőke érdekközössége; hirdetése annak, hogy a munkáltatók osztályának és a munkásosztálynak az érdekei azonosak. Mindenféle frázisokkal alátámasztva hirdetik ezt Labor Day napján, holott mindenki tudja, hogy a munkás mindig nagyobb és nagyobb bért akar munkájáért, a munkáltató pedig egyre nagyobb profitot szeretne zsebelni azon a munkán. Márpedig minél nagyobb a profit, annál kevesebb jut a munkásnak; vagy fordítva: minél többet kap a munkás, annál kevesebb jut profitra. A tőkés termelő rendszer ezen törvényszerűsége következtében a munkáltató és a munkás érdekei ellentétesek. Átvive ezt az összes munkásokra és az összes munkáltatókra, nyilvánvaló, hogy ezen két osztály érdekei homlokegyenest ellenkeznek s azt nem lehet megmásítani szépenhangzó frázisokkal. Az ilyen frázisok legfeljebb csak a munkások elámitására szolgálnak. Ezen oknál fogva nem szoktuk figyelemmel kisérni a Labor Day alkalmából elmondott frázisokat, amelyek célja a nagy hazugság alátámasztása. Úgyis csak azok mondanak ilyen beszédeket, akiknek érdeke az osztályellentét eltitkolása. Ezek között első helyen állnak az amerikai szakszervezeti vezérek, akik szervezeteiket a hazug elv alapján a munkáltatók érdekeinek védelmébe állítják. A szakszervezeti vezérek Labor Day beszédei közül kiemelkedett a bányász union vezérének, John L. Lewisnek a beszéde, aki nem csak kihangsúlyozta azt, hogy az amerikai munkásság a háború befejezte óta nagy krízisek elé jutott, hanem arról is beszélt, hogy a munkáltató osztály egységes támadásával szemben a munkásoknak is egységesen kellene védekezni. Lewis a Labor Day üzenetében ilyesmiket mondott: Amerika munkássága nagy veszély elé került, amely jövőjét fenyegeti. A politikusok szövetkezve az ország legreak- ciósabb elemeivel olyan intézmények behozatalát követelik, amelyek a szabad munkást rabszolgává tennék, amelyek elvennék tőlük azon leghatásosabb fegyvert, amellyel Amerika jobb sorsáért küzdhetünk. Vannak korrupt intellektuális csoportok, amelyek hajlandók eladni a nép érdekeit, hogy egyesek kezükbe kerítsék ezen nagy nemzet gazdasági jövőjét. Ez a veszély azért nagy, mert az egymásra irigy munkásvezérek szétdarabolják a munkások erejét. A mindenféle irányba törtető, — tehát semmiféle irányba haladó — amerikai munkásmozgalom nagyban segíti azokat, akik szeretnék elpusztítani a munkás intézményeket. A munkásság számára csak két ut maradt: gyáván megadja magát, vagy harcol, visszavág! De eredményesen csakis együttes erővel harcolhatunk! • # íme, ezek nem csak szépenhangzó frázisok, hanem valóban csupa tiszta igazságok. És mégis fejcsóválva kell fogadnunk, ami-' kor azokat John L. Lewistől halljuk. Mert Lewis is egyike azon munkásvezéreknek, akik a tőke és a munka érdekközösségének hamis eszméjét hirdették ahelyett, hogy a munkásokat osztály- tudatra nevelték volna. Lewis a legtipikusabb képviselője azoy szakszervezeti vezéreknek, akik teljes autokratikus módon, mint igazi diktátorok irányítják szakszervezeteiket. Lewis a tagság megkérdezése nélkül kiemelte a bányászok unionját az AFL-ből s bevitte a CIO-ba; kiemelte onnan is, megint bevitte az AFL-be, aztán megint kivitte onnan is. Ez, a már 78 éves ember, több mint három évtizeden át olyan önhatalmúlag rendelkezik ezzel a szervezettel, mintha az a saját üzlete lenne. Igaz, hogy sok előnyt vívott ki a bányászok részére, ezt senki nem tagadhatja. De az is igaz, hogy elérte volna ugyan ezt az eredOrosz imperializmus Az amerikai sajtó az oroszellenes, — vagy általánosságban mondva a kommunizmus elleni agitációjában fontos ütőkártyájának használja azt az érvelést, hogy az oroszok gazdaságüag gyarmatukká tették azon országokat, amelyeket levertek és amelyektől kártérítést követeltek. Az “orosz imperializmus” néven mutattak rá a jóvátételi fizetésekre s bölcsen elhallgatták, hogy a szó- banforgó országok hadai miijen pusztításokat végeztek Oroszországban, amelyet minden ok nélkül támadtak meg. Ez az “orosz imperializmus” most egészen más színben mutatkozik a Finnországból jövő hírek átvizsgálása után. A nagy hírszolgáltató vállalatok hírei szerint Finnország befejezte azt a reparációt, amit az orosz-finn békeszerződés kötött ki. Ezen szerződés Finnországot 300 millió dollár értékű ipari árucikk szállítására kötelezte. (Később az oroszok önkényesen leszállították 226 millióra.) Igen ám, de a finneknek i vesztett háború után nem maradtak gjáraik, hiszen azelőtt sem volt valami számbavehető iparuk. IgjT az oroszok vállalkoztak arra, hogy segítenek felépíteni a finnek gyárait, ellátják azokat gépekkel és megfelelő szakemberekkel is, akik betanítják a finneket. Ez nyolc évvel ezelőtt történt. Az oroszok is meg a finnek is betartották a szerződést; felépítették a gyárakat és ime most már elkészült az utolsó kis hajó, amit az oroszoknak szállítanak a reparáció befejezésére. Szó sincs róla, nehéz volt ennek a kis országnak kitermelni a 226 millió dollár értékű árut. Üvöltöttek is a tőkés lapok, hogy az orosz imperializmus hogjan zsákmányolja ki az áldozatait. De azon orosz segítség nélkül Finnországnak nem épült volna ki az ipara, az ország ma is ólján romokban állna, mint a háború befejeztével. És ami a legfontosabb, Finnországban is úgy küzdenének a munkanélküliséggel, mint például Olaszországban, vagy a többi Marshall államokban, ahová az “orosz imperializmus” nem tette be a lábát. Finnország befejezte a reparációt amelynek fizetésével párhuzamosan kiépült az ipara, amelyet most teljes egészében használhat. Ez az uj iparosítás tette lehetővé azt a gazdasági fejlődést s hozta létre a jólétet, amiről az olimpiai versenyekkel kapcsolatban az újságírók írtak. És ez a jólét most már még gyorsabb ütemben fog emelkeedni, mert nem szívja el a profitot az idegen tőke. A tények újból megcáfolták a tőkés sajtó egyik legkedveltebb hazugságát. Az Alkotmány nevében Az amerikai “féreg fasiszták” igen hangosak manapság. A “féreg fasiszta” elnevezést egy liberális újságíró adta azon csaló, nagyhangú politikusoknak, akik a vörösek elleni hisztériát kihasználva kiadják magukat a vörösök ellen küzdő valamilyen mozgalom vezetőinek és papir-mozgalmuk támogatására pénzügyi támogatást kérnek a vagyonukat féltő gazdagoktól. A féreg-fasiszták működését az utóbbi időben elhományosi- tották a professzionális besúgók, akiknek az amerikai kormányzatban most már hivatalos szerepük jutott. Nem csoda tehát, hogy a férgek bosszankodnak és elégedetlenek mindkét nagy párttal, amelyek kivették kezükből a vörösek elleni uszítást s igy ők háttérbe szorultak. Most, hogjT elérkezett a választások ideje, a féreg fasiszták is jelentkeznek, uj politikai pártot alakítottak. És ennek a pártnak ,— amelynek a célja nünden polgárjog eltiprása, mi más nevet adhattak volna, mint ezt: ‘‘Constitution Party”. És éppen ez a név az, ami miatt foglalkozunk velük, mert mutatja, hogy miijen gonoszul lehet valamely nevet ráimi a zászlóra akkor, midőn a cél éppen eltiprása annak, amit a név kifejez. Na- gjon gyakori dolog ez a történelemben. így például, hogy többet ne említsünk, ilyesmi a keresztények háborús uszítása is a béke szellemét képviselő Jézus nevében. így csináltak most a féreg fasiszták is, akik Philadelphiában megalakították a Constitution Partyt s elnökjelöltjüknek választották ideáljukat, MacArthur generálist, alelnöknek pedig az ugyancsak nagjon reakciós Byrd (D. Va.) szenátort, volt kül- ügyminisztert szeretnék. De most jön a java. Ez az “Alkotmány Párt” nem fogja hivatalosan bejelenteni a jelöltjeit, hanem kimondott célja az, hogy a megválasztott elektorokat rábeszéljék, hogy ne azokra szavazzanak, akik nevében megválasztották őket, hanem MacArhurra, meg Byrdre. Igen ám, de az alkotmány értelmében az elektor, akit azon utasítással választottak meg, hogy szavazzon mondjuk
