Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-09-13 / 1746. szám

1952. szeptember 13.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

ÖTÖDIK ÖT ÉVES TERV

Mint egy fényszóró úgy világit rá a két termelési rendszerre, a kapitalista és a tervgazdaság közötti külömbségre a Szovjetek ötödik 5 éves tervének a felvázolása.

A profitrendszerben a leg- anarchisztikusabb termelés folyik. Nem azt veszik figyelembe, hogy mire van szükség a termelés fejlesztésére, mire van szükség a fogyasztásnál, ott egyetlen szempont az irányadó, hogy minek a termelésében látszik nagyobb profit. így áll elő az a helyzet, hogy amig egyes árukból túltermelés mutatkozik, a másikból viszont hiány van. Ezt a műveletet a fejlett, trösztbe tömörített kapitalisták mesterségesen is előidézik az árszabályozás kedvéért, igy a trösztön kivül álló, kisebb vállalatokat árubőséggel — amely az árak esését idézi elő — kiszorítanak a termelésből, vagy rákényszerítik a tröszthöz való csatlakozásra. Másrészt, hogy az árakat magasan tartsák, áruhiányt idéznek elő, a termelés mesterséges lecsökkentésével, vagy a már megtermelt áruk megsemmisítésével.

A kapitalista termelés rendszerébe egyetlen szempont az irányadó, a profit. Ennek kedvéért figyelmen kivül hagyják az ország, a nép érdekeit. Számtalan példát lehetne felhozni arra, hogy a szent profit érdekébe a legnagyobb bűntől, gazságtól sem riadnak vissza.

A TERVGAZDÁLKODÁS

Egészen másként fest a szocialista, vagy a szocializmus útjára lépett országok termelési rendszere. A lapok pár sorban megemlékeztek a napokban arról, hogy a Szovjetek most hozták nyilvánosságra az 1951-52 évi gazdálkodás terveit, amely szerint átlagosan 65 százalékkal emelik a termelést 1955 végéig.

Ez igy leírva nagyon egyszerűnek látszik, de ha megnézzük magát a tervet, akkor látjuk, hogy milyen hatalmas munka az.

Egy ilyen terv, amely előttem fekszik, a legtökéletesebb kollektiv munka eredménye, amelyben résztvesznek az összes tudományok legkiválóbb szakemberei.

Statisztikusok, mérn ö k ö k, ipari és mezőgazdasági szakemberek, az ipar és a mezőgazdaság irányitói, a természettudomány legkiválóbb tanárai, geológusok, biológusok, kémikusok és kitudná felsorolni mindazokat, akiknek a közreműködése szükséges ahoz, hogy egy ilyen terv elkészüljön és valóra váljon.

Mert nem egy rendelet készül,

hogy az ipar és mezőgazdaság 5 év alatt 65 százalékkal emelje a termelését, hanem a szükségletnek megfelelően minden egyes termelési ágra kidolgozták a termelés fokozásának a mennyiségét,, amig egyes áruk 20 százalékkal emelkednek, addig mások 300 százalék emelkedést kell, hogy elérjenek.

íme a terv, amely szerint emelkednie kell a termelésnek

1950-es termeléshez 1955 év végéig.

A szükséges, ilyetén való megállapítása után ki van dolgozva az, hogy ezt miként kell és lehet elérni.

Fel van sorolva a gépesítés fokozásának tempója az egész vonalon, az uj gyárak, erőmüvek építése, uj munkaerők bevonása iparonként.

A mezőgazdaságban, nem csak a gépesítés fokozása, de a hektáronként, állatonként való termelés emelkedésének a módja is. Vetőmagok nemesítése, uj termékek előállítása keresztezés folytán, öntözés fokozása, több és jobb műtrágya felhasználása, stb. által. Ilyen például az ágas búza kitermelése, amelyen egy száron 2-3-4 kalász is van, amely megháromszorozza egy hektár föld hozamát. Vagy annak a búzának a kitermelése, amely egyszeri vetés után 3 éven keresztül terem, stb.

Uj állatfajták kitermelési, a legjobb egyedek szaporítása és keresztezése folytán, amelyek több tejet, zsírt, húst, gyapjút adnak, mint az elődjük. ,

Ezeknek a pontos felvázolása jelöli meg az utat és módot a termelés fokozására.

TERV BONTÁS

De ez csak a terv egésze, amely után még nagy munkafolyamat van a termelés elindításáig. A tervet fel kell bontani először minden évre meg kell állapítani a termelés emelkedését, amelyet azután negyed évekre bontanak fel. Mert a termelés ütemének a fokozási tempója megkívánja, hogy először annak az előfeltételeit teremtsék meg, vagyis először a termelőeszközök fokozása következik és csak azután hajtható végre a fogyasztási cikkek termelésének a fokozott emelkedése.

Mikor ez a felbontás megtörtént, következik annak az iparokra, azon belül az egyes üzemekre való felbontás, amelyet követ az egyes csoportokra vagy egyedekre való felbontás, úgy, hogy végül minden egyes dolgozó tisztában lesz, hogy a nagy hatalmas tervnek a ráeső része mennyi.

De tisztában lesz a dolgozó azzal is, hogy az öt év elteltével,

Eisenhowerre, köteles úgy szavazni. Ez tehát alkotmányellenesen járna el, ha Eisenhower helyett a másik generálisra szavazna.

Másszóval a féreg fasiszták “Alkotmány Pártjának” kimondott célja az, hogy alkotmányellenes cselekedetekre vegye rá az elektorokat.

Ezek legalább nem kertelnek!

mennyivel fog fokozódni az ő és családja jóléte, mennyivel több ruhát, élelmiszereket és kényelmet szolgáló dolgokat kap, mint öt év előtt.

A fogyasztási cikkek bőséges emelkedése az előfeltétele a szocializmus megvalósulásának. A most felvázolt terv, ennek az elérését szolgálja.

Ez a gigászi terv, egyben igazolja azt is, hogy a Szovjetek a békére és nem a háborúra számítanak, mert egy ország, amely háborúra készül, nem fokozhatja ilyen mértékben a fogyasztási cikkeket, a békés termelést, mert mint az amerikai példa mutatja, a nyersanyagokat háborús célokra kell felhasználni és a gyárakat, a dolgozókat és a tudósokat is ennek a célnak a szolgálatába állítani.

Kétségtelen az is, hogy a Szovjetek nem csak a saját erejükben való bizakodás miatt hisznek a béke lehetőségében, hanem a világ dolgozóinak a nagy béke akaratának a megnyilvánulását is egyik nagy erőnek tekintik arra, hogy meggátolják a nemzetközi imperializmus háborús terveit.

A NÉP NEVÉBEN

Ha telefonon meg akarod tudni, hogy hány óra, vagy milyen idő lesz, megmondják, de a végén felszólítanak, hogy “regisztrálj, hogy szavazhass”. Ezt kiáltják feléd az utcai plakátok, rádió, televízió, a lapok, a Chamber of Commerce, a uniók, mindenütt és mindenki arra biztat, hogy élj a polgári jogoddal és kötelességeddel.

Egy a viszonyokkal nem ismerős szemlélőnek úgy tűnik fel ez a nagy biztatás, mintha Amerika népe most kapta volna meg a jogot arra, hogy beleszólhasson az ország dolgaiba a szavazatával, holott jól tudjuk, hogy ezt a jogot már az alkotmány biztosította és csak kiterjesztődött az azóta a nőkre is. Hogy mégis oly nagy agitációt kell folytatni, minden egyes választások alkalmával, hogy a polgárságot szavazásra csábítsák, ennek az oka abban rejlik, hogy az amerikai nép, ha nem is eléggé öntudatos, hogy a sorsának intézését saját kezébe vegye, de minden esetre tisztán látja azt, hogy a szavazatával csak asz- szisztál valamelyik, az uralkodó osztály szolgálatában álló féker politikai csoportnak. Ez az oka annak,.“ hogy minden hü-hó, cirkuszi komédia dacára,- a lakosság, illetve a szavazatra jogosult polgárság 45-50 százaléka nem él a választási jogával. Úgy, hogy a nagy demokratikus nép uralma valójában azt jelenti, hogy a polgárok 20-25 százaléka válassza meg azt a társaságot, amely a nyakán uralkodik.

EGYENLŐ JOG

Nagy hangon hirdetik, hogy az amerikai demokráciában egyenlően egy szavazati joga van abban a kérdésben, hogy ki legyen az ország elnöke, a gyári munkásnak éppen úgy, mint Fordnak, vagy Rockefellernek. John Smithnek éppen olyan joga van az elnökségre pályázni, mint Eisenhowernak, vagy Ste- vensonnak.

Ezek a látszólagos egyenlőségek, valójában a legnagyobb hazugságok, amely már megnyilvánul az elnökjelölés alkalmával is. Megcsinálják a nagy komédiát, a jelölő konvenciót. Egyrészt az állami konvenciók, másrészt közvetlen a szavazók által választott delegátusok részvételével. Az egyiket éppen úgy mint a másikat, a politikai bószok jelölik ki, amelyeknek a megválasztása holt bizonyos, mert ott még annyian sem vesznek részt, mint a fő választáson és igy a federal, állami, megyei és városi alkalmazottak és hozzátartozóik döntik el, hogy ki legyen a jelölt és legfeljebb a két politikai pártot uraló nagytőkés csoportok között folyik a harc, hogy kinek a képviselője legyen Amerika elnöke.

Nagyon érdekes jelenség az, hogy az ország szavazó polgárainak közel fele, öntudatlanul is érzi, hogy ez csak kutya-komédia, vagy mint a magyar paraszt mondotta “úri huncutság” és egyáltalán nem kér az ebben való részvételből.

A legnagyobb hazugság azután az “egyenlő lehetőség”. A nagytőke rengeteg milliót áldoz a választásokra. Lapok, folyóiratok, rádión, televízión hivatásos szónokok kerülnek a pay- rollra, akik unos-untalan bömbölik azt, hogy micsoda két kimagasló egyéniség a két jelölt. Külön vonatok viszik őket szerte az országba, rendelkezésükre áll minden e téren. A nagytőke mindent megfizet, hogy még a legkisebb lehetősége se legyen a harmadik párt jelöltjének arra, hogy csak számottevő szavazatott kaphasson, pláne egy munkás párti jelöltnek annál inkább se, mert ha az komolyan “munkás párti” és veszélyezteti a nagytőke jelöltjének a megválasztását, úgy a legkíméletlenebb terroral törnék azt le.

Sajnos, hogy azok a tömegek, akik távol maradnak a szavazó urnától, mert érzik, hogy egy kutya az, bármelyik jelölt is lesz megválasztva, ennél tovább nem mennek, nem keresik az utat egy olyan szervezet felé, amely az amerikai viszonyoknak megfelelő eszközökkel védi a dolgozók érdekeit és nem bízza sem a demokrata, sem a republikánus pártra az érdekei védelmét, hanem a munkahelyén védi azt meg és ennél továbbmenő- en védi azt meg és ennél tovább- menően az egész profit rendszer megszüntetését tűzte ki célul, amelynek helyébe az Ipari Demokráciát kívánja helyére állítani.

Ha majd az amerikai dolgozó nem egyszerű bojkotálással fejezi ki a véleményét, hanem helyes szervezkedéssel száll szembe a tőke uralmával, akkor fog csak a helyzete megváltozni. Bizony az amerikai dolgozók tanulhatnának az európai és ázsiai dolgozóktól, akik a viszonyaiknak megfelelő eszközökkel, egyszerűen megszabadították magukat a kizsákmányolóiktól és elindultak a szocialista társadalomhoz vezető utón, az ő ütjük kemény harcok és nagy áldozatok között közelíti meg a célt, ahol a boldog, szabad élet várja őket.

Mennyivel könnyebb és simább útja volna az amerikai