Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-09-06 / 1745. szám
1952. szeptember 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal Szerkesztői jelentés az értekezlethez Tisztelt Munliástársak:— Lapunk ez évi értekezlete egybeesik a Bérmunkás megindításának negyvenedik évfordulójával. Negyven évvel ezelőtt az amerikai magyar munkásoknak az a csoportja, amelyik magáévá tette a hét évvel előzőleg alakult Industrial Workers of the World szervezet azon felismerését, hogy a pusztán csak a mindennapi előnyökért küzdő szakszervezetek már elavultakká lettek, — megindították lapunkat az osztálytudatos ipari unionizmus eszméjének ismertetésére. Már a Bérmunkás első számaiban ismertettük, hogy a szakmák szerinti szervezkedést elavulttá tette első sorban is a szerszámok, a termelő eszközök gyors fejlődése. Ez a technikai fejlődés egyre nagyobb tökélyre vitte a 20. század elején megindított tömegprodukciós módszert, amelyben a munkamegosztás következtében az ipari termelésbe egyre nagyobb és nagyobb szakmanélküli munkástömegeket vontak be, akiket a szakszervezetek mellőztek, noha számuk oly rohamosan növekedett, hogy rövidesen az amerikai ipari termelés döntő tényezőivé lettek. A szakszervezetek nem csak a tőkés termelési módszer szabad prédáivá engedték a szak- menélküli gyári munkások ezen nagy tömegeit, hanem ugyanakkor a szakmunkásokból kinevelték az amerikai munkás arisztokráciát, ápolva annak azt a hamis ideológiai felfogását, hogy a ben, vagyis 25 dollárral többet fizet ki, mint amennyi fizetést kivívott magának. Az Egyesült Államok munkaügyi minisztériumának kimutatása még ennél is súlyosabb. Kimutatja, hogy azon ipari munkás, aki 1950-ben 3,000 dollárt keresett, 1950-ben 125 dollárral, 1951-ben 150 dollárral csökkent a vásárló képessége és az életstandardja alacsonyabb mint a koreai mészárlás előtt. De ez nem csak itt, az Egyesült Államokban van igy, az infláció az egész kapitalista világ minden államát vasmarkába szorította. Ez ellen egyetlen menekvés van a világ munkásságának és ez a FORRADALMI If5ARI UNIÓKBAN való tömörülés, amely ipari uniónak kitűzött célja, a mai társadalmi rendszer megváltoztatása. Amely ipari unió kimondja, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Amely ipari unió kimondja, hogy a “Munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen és nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet össze javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll”. “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, amig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” Köhler. munkáltatók és a munkásoknak azonosak a gazdasági érdekeik. Az Industrial Workers of the World évtizedes propagandája és harcai, —amelyben a Bérmunkásnak jelentékeny szerep jutott, — felrázták az amerikai munkássáot; felismertették velük az ipari szervezkedés elkerülhetetlen voltát s kevés kivétellel ma már szerte Amerikában a gyakorlatba is átvitték a szervezkedés ipari formáját. A munkásságnak tett eme nagy szolgálattal azonban az IWW magára vonta a munkáltató osztály ádáz dühét s. olyan üldöztetésben részesült, amelyhez hasonlót nem mutat a munkásmozgalom története s amellyel az uralkodó osztálynak sikerült meggyengiteni ezt a szervezetet. A technikai fejlődés eredményezte azt is, hogy a közönség informálását szolgáló eszközök is nagy változáson mentek át és a közvélemény irányítása is nagyiparrá lett, ami szintén tömegprodukciós módon végzi a munkáját. Amig a század elején csak az újságok és a folyóiratok szolgálták a közönség informálását, ma a lapokon kívül a rádió, a televízió, a filmszínház, az iskola és a szószék mind a tulajdonosok gondolatvilágát tükrözi vissza. Mint tudjuk, az emberek eszmevilágát gazdasági érdekeik irányítják. Természetes tehát, hogy a munkáltató osztály tulajdonát képező közvélemény irányitó intézmények segítenek beidegziteni a munkásság lelkivilágába azon hamis hiedelmet, hogy a munkáltató osztállyal azonosak a gazdasági érdekeik. Ezt a hamis tant ma a közvéleményt formáló nagyipar dobbal- sippal hirdeti a nap mind a 24 óráján át, nem csoda, hogy az üldöztetések által meggyengi- tett IWW nem volt képes az amerikai munkásággal elfogadtatni azt az osztálytudatos felismerést, hogy “a munkáltató osztály és a munkás osztály között semmi közösség nincs”. Ezért igy még azon munkásszervezetek is, amelyek máskülönben átvették az IWW által hirdetett ipari szervezkedési formát, ragaszkodnak az érdekközösség hamis elvéhez és ennek következtében a tőkés termelő rendszer leghívebb fentartóivá szegődtek. A hamis érdekközösség eszméjén állva ezen amerikai nagy munkásszervezetek a mindennapi előnyök elérésére összejátszottak az úgynevezett “munkásbarát”» politikusokkal, de ugyanakkor óvták tagjaikat az osztálytudatra ébredéstől; sőt az utóbbi években annyira sü- lyedtek, hogy osztálytudatos tagjaikat üldözni kezdték és ezer számra zárták ki őket soraik közül. Az első háború befejeztével a Bérmunkás annak a véleménynek adott kifejezést, hogy az a háború az amerikai kapitalizmust megerősítette. Ma azonban nyilvánvaló, hogy a második világháború a tőkés termelő rendszert az utolsó fázisához juttatta az egész világon, tehát itt, az Egyesült Államokban is. Ennek oka leginkább az, hogy Európa legnagyobb országában a vesztett háború nyomán a munkáságnak sikerült elkergetni kizsákmányoló osztályát. Oroszországban az egészen másféle politikai, gazdasági és kulturális viszonyok közepette 1917 évben természetesen egészen más módszereket kellett használni, mint ajánlatos lett volna itt, az Egyesült Államokban. Ezt az azóta szemünk előtt lejátszódott 35 évi események bizonyítják, mert kétségtelen, hogy csakis az 1917-es orosz forradalomnak tudható be, hogy ma már a világ egyharmadán sikerült felszabadítani a termelő- eszközöket, a munkásság lerázhatta nyakáról a profitharácsoló parazita osztályt és megteremtette a lehetőségét az ipari demokrácia kiépítésének. Vannak soraink között olyanok, akik nem veszik tekintetbe az Amerika és más országok között fenálló politikai, gazdasági és kulturális nagy külömbsége- ket s ezért az ipari demokrácia kiépítésére mindenütt az IWW által hirdetett módszereket szeretnék alkalmazni, jólehet, ők tiltakoznának a legkeményebben ha itt más országok viszonyainak megfelelő munkásmozgalmi elveket és taktikát akarnának ránkerőszakolni. De azt mindannyian elismerjük, hogy a tőkés termelő rendszer legnagyobb ellensége a munkás öntudat, — az osztályhelyzet felismerése. És azt sem tagadhatjuk, hogy a munkásság osztálytudatra ébredése, — az Egyesült Államokat leszámítva, — a világ minden más részén rendkívül nagy utat tett meg. És éppen a világ munkásságának ily nagymérvű Osztálytudatra ébredése ijesztette meg Amerika tőkéseit annyira, hogy egészen hisztérikussá lettek. Hisztérikussá lettek annyira, hogy itthon egyre-másra csorbítják a szabadságjogokat, rakják börtönökbe a rendszerüket kritizáló férfiak és nők ezreit; a külföldön pedig szövetségre lépnek azon kisszámú parazita osztály- lyal, amely végtelenül enyomja, kizsákmányolja a munkástömegeket. És ironikusan, az ily országokat elnevezték “szabad országoknak”. A negyven éves Bérmunkás első számától kezdve mind mostanáig álladóan hirdette nem csak a szervezkedés ipari formáját, hanem azt is, hogy a munkáltató meg a munkásosztály között semmi közösség sincs. Ezzel természetesen a munkásosztály öntudatra ébresztését szolgálta. A Bérmunkás, és minden más igazi munkáslap, ezzel az öntudatra ébresztéssel szolgálja legjobban a munkásosztályt, mert az a megfelelő időkben eredményesen mutatkozik. Kétségtelen, hogy az uralmát most már hisztérikusan féltő tőkés osztály hajlandó még az esetleg mindent elpusztító harmadik világháborút is megkockáztatni kizsákmányoló rendszerének védelmére. Ennek az útját egyengeti a polgárjogok megnyirbálásával és a nagymérvű háborús uszítással, amelyben sápot nyújt a kitartott sajtónak, BRIDGEPORT FIGYELEM ! Most Vasárnap ! A Bérmunkás olvasói egy veterán IWW-ista munkástárs születésnapi ünnepélyével egybekapcsolt KIRÁNDULÁST rendeznek a Bérmunkás javára, szeptember 7-én, vasárnap reggel 9 órai kezdettel a Pruckner farmon, 561 Morehouse Highway. Lesz szalonnasütés, enni és innivaló, mérsékelt áron. Ebédre gulyás, melyet egy gulyás főzéshez értő professzor fog készite- ni. Útirány — A Danbury Road- on a Lawncrot temető kapujától első utón jobbra befordulni, azon menni végig, mig egy nagy fát talál az ut végén, ott megint jobbra fordulni, onnan vagy 100 lépésnyire balra a Morehouse Highwayre azon fel mig egy hosszú kőházat talál balfelől, ott plakát mutatja a befordulást a helyhez balra. Kérjük a Bérmunkás olvasóinak szives megjelenését*, vendéget mindenki hozhat magával, szívesen látjuk. A Rendezőség. közte az amerikai magyar reakció szócsöveinek is. Ezeknek ellensúlyozását szolgálják az igazi munkáslapok, köztük a Bérmunkás is, bármily nagy nehézségekkel küzdve is a jelen túlfeszített hisztérikus viszonyok közepette. Joggal mondhatjuk, hogy a Bérmunkás a négy évtizedes munkájával, — az ipari szervezkedési forma ismertetésével, a munkásság öntudatra ébresztésével, neveléssel, a háborús uszító reakciós sajtó ellensúlyozásával valóban kiérdemelte az egész munkásosztály, de különösen az amerikai magyar munkások elismerését. Geréb József ÉPITŐGÁRD A 1951-52-ik évre: Teréz Bikó, Cleveland___12.00 J. Benkő, Toledo _______ 5.00 J. Bleier, Bridgeport ___ 2.00 J. Buzay, Cleveland ............12.00 L. Decsi, Akron...................12.00 J. Farkas, Akron _____ 12.00 J. Feczkó, New York .......12.00 J. Fodor, Cuy. Falls .....1...12.00 L. Gáncs, Cleveland .........12.00 Mrs. L. Gáncs, Cleveland ..12.00 Susan Hering, Buffalo.....12.00 L. Hevesy. Cleveland......... 1.00 Mrs. A. Köhler, Chicago ....12.00 E. Kovách, Cleveland ___ 6.00 J. Kollár, Cleveland_____12.00 A. Kucher, Pittsburgh ......12.00 L. Lefkovits, Cleveland ....12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ___12.00 J. Mácsay, Detroit ............12,00 A. Molnár, Cleveland ____12.00 J. Mogor, Cleveland_____12.00 J. Munczy, Cleveland ___ 2.00 L. Paal, Ambridge _____12.00 Irma Phillips, So. Bend ... 4.00 F. Szabó, Cleveland_____ 4.00 A. Székely, Cleveland ___ 7.00 ' E. Szigety, New York __ 6.00 St. Török, Los Angeles ...12.00 Ch. Vass, New Brunswick..l0.00 St. Visi, Lincoln Park ........12.00 J. Vizi, Akron ...................12.00
