Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-08-30 / 1744. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1952. augusztus 30. BÉRMUNKÁS * (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 Orie Year ..........................$3 00 Félévre ....................... 1.50 Six Months ....................... 1.50 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders —............ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ............................................... $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «@»>42 A béke esélyei A napokban az Egyesült Nemzetek szolgálatában álló Dr. Ralph Bunche televízió intervjuban érdekes kijelentést tett. Dr. Bunche 1950-ben elnyerte a Nobel békedijat azért, mert sikeresen folytatta le az Izráel és a hét arab állam háborújának befejezéséhez vezető tárgyalásokat. Miután Bunche a negro fajhoz tartozik, Amerikában rendkívül nagy szenzációt keltett, hogy az oly magasra értékelt Nobel békedijat a szinesbőrü fajok egyik szülöttje kapta meg. Dr. Bunche már akkor is az Egyesült Nemzetek szolgálatában állott s azóta is igen fontos megbízatásokat végez, már csak azért is alápos ismerője a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyoknak. Az amerikai lapok jelentése szerint a televízió intervjuban többek között ezeket mondotta: Igazán meggyőződésemnek megfelelőleg őszintén mondhatom, hogy a béke eshetőségei ma sokkal jobbak, mint például egy, vagy két évvel ezelőtt. Még 1950-ben a néptömegek igen nagy apáthiával fogadták a béke vagy háború kérdését, de azóta egyre erősebb lesz a kollektív biztonság utáni vágy. Dr. Bunche, mint az Egyesült Nemzetek alkalmazottja, természetesen első sorban is csak ennek a szervezetnek akar propagandát csapni és úgy gondolja, hogy minél erősebb lesz az Egyesült Nemzetek, annál jobban biztosítja a békét. Ezért az Egyesült Nemzetek szervezetében beállott változásban kell keresni azon okokat, amelyek ma jobban biztosítják a békét, mint két évvel ezelőtt. Két évvel ezelőtt az 59 nemzetből álló United Nations 9 országát számították a szovjet blokkba, a többi pedig vakon követte az Egyesült Államokat. Jelenleg a szovjet blokkban még mindig csak azon államokat találjuk, de a teljes amerikai uralom alól kivonták magukat India, az arab államok és még Anglia is csak hosszas alkudozások után követi az amerikai külpolitikát, gyakran csak igen nagy módosítások után. És beállt ez a változás dacára a határtalan nagy amerikai segítségnek és dacára a North Atlantic Treaty Organization (NATO) hadsereg megszervezésének, amelyben Eisenhower generális állítólag olyan érdemeket szerzett, hogy azok elismeréséül a Republikánus Párt elnökjelöltje lett. Miután dacára ezen hadsereg felállításának az Egyesült Államok hatalma az előbb említett 50 nemzet felett emelkedés helyet esett, nyilvánvaló, hogy valami igen nagy baj lehet ezen fegyverkezés, vagy fegyveres béke fentartás elve körül. Az utóbbi hetekben Angliában kétszer is kijelentették, hogy a gyors fegyverkezést nem bírják. Angliának az élelmiszerek 60 százalékát külföldről kell importálni, amelyért tehát ipari cikkekkel kell fizetniök. De ha a gyáraikat lefoglalják saját hadseregük felfegyverzésére, akkor nem marad elegendő iparcikk exportra, nem hozhatnak elegendő élelmiszert s ott már most is olyan alacsonyak az adagok, hogy a nadrágszijat nem igen lehet tovább szorítani. Franciaország is csaknem hasonló helyzetbe került s most azt követeli, hogy az Egyesült Államok francia gyárakban csináltassa a francia haderő felfegyverzésére szolgáló felszerelést, igy az egyre fenyegetőbb munkanélküliséget enyhíteni tudnák, másrészről több dollárhoz jutnának, amivel külföldi vásárlásaikat fedezhetnék. És végre Belgiumban a munkások sztrájkoltak és a fiatalság lázongva követeli, hogy a katonáskodás idejét 24 hónapról szállítsák le 18-ra, mint más országokban van. De azonkívül számításba kell venni azt is, hogy ezen két év alatt az Egyesült Nemzetek hadai képtelenek voltak döntő győzelmet aratni Koreában, ahol a háború ugylátszik eldönthetlen marad. Csupán csak ezek lehetnek azon két évi események, amelyek megakadályozták a Dulles által képviselt azonnali nagy háború elvét s ezek lehetnek azon okok, amelyek következtében Dr. Bunche a béke esélyeit emelkedni látja. Régi mese Az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere, Charles Sawyer, nagyon megdicsérte az amerikai iparok termelőképességét. Azt mondja, hogy az amerikai zsenialitás, találékonyság, meg a már 150 évre visszanyúló gyakorlat úgy kifejlesztették az iparokat, hogy a termelésnek itt már nincs is felső határa. Hogy még sincs általános jólét, annak nem a termelőképesség hiányossága, hanem valami más oka van. Vagy mint Sawyer beszédét leadták a sajtóban. A mi nemzetünk 150 év alatt annyira kifejlesztette a ter- termelés technikáját, hogy annak már csupán az ad határokat, hogy mennyit tudunk elhasználni. Mert a baj az, hogy amikor egyre emeltük a termelést azért, hogy magasabb életszínvonalat hozzunk létre, megfeledkeztünk arról, hogy a szétosztást is hasonlóan fejlesztettük volna. Ezt a hiányt most pótolni kell. Ezért az árucikkek piacra dobását, a hirdetési módszereket fejleszteni kell. A kereskedelmi miniszter egy már régen elcsépelt, lomtárba dobott gazdasági elméletet igyekszik felújítani. Azt akarja elhitetni a közönséggel, hogy a nagy tömegek azért nem vásárolnak nagy mennyiségű árucikkeket, mert nem tudnak róluk, nem érzik hiányukat s ezért pang a kereskedelem. Ezzel szemben a tény az, hogy az amerikai vásárló közönség, — a munkások és a középosztály, — nemcsak elvásárolja minden jövedelmét, de alaposan betáblázza azt a sok részletvásárlással. Minden jóravaló, százpercente! igazi amerikai családhoz 4-5 kollektor is jár hetenként. Az egyik a biztosítást, a másik a hitfelre vett bútor részleteit, vagy az automobil, a televízió, a porszivó- gép, villany-jégszekrény és még ki nem tudja mi mindenféle más árucikk után esedékes részleteket kéri. Ezeknél tehát nem az a baj, hogy itt a “szétosztás eszközei” még nincsennek kifejlődve, de sokszor éppen az ellenkező, annyira ki vannak fejlődve, hogy túl sok vásárlásra bírják a kiskeresetű embereket, akik aztán képtelenek fizetni a részleteket. Ha Sawyer kereskedelmi miniszter ezen régi mese felélesztése helyett komolyan vizsgálná, hogy vájjon miért nem emelkedik az amerikai nép életszínvonala ugyan olyan gyors iramban, mint ahogyan emelkedett a technikai fejlődés, amivel valóban el lehet dicsekedni, akkor rájönne, hogy annak oka nem a hirdetések fogyatékossága, hanem az, hogy a termelt árukat nem használatra, hanem profitra készítik. Használatra csak annyi kerül, amit a termelő tömegek vissza tudnak vásárolni béreikkel. Igaz, készítenek ma igen sok árucikket pusztán csak használati célra is. Ezek azonban nem emelik a nép életszínvonalát, — csak akkor, ha nem használják őket. Mert ezek csak a rombolás, a gyilkolás eszközei és ha igazán használatba kerülnek, akkor nyomukon egyszerre sokat esik az életszínvonal. Az emberiség tragédiája, hogy olyan termelő rendszerünk van, amelyben a pusztítást, a gyilkolást szolgáló fegyverek gyártásán keresett bérekkel vásárolhatják vissza a munkások a békés célokat szolgáló termelvényeik legnagyobb részét is. Másszóval a mai amerikai magas életszínvonalat a háborús iparok tartják fenn. De meddig? Az életszínvonal emelésének biztositását nem lehet elérni a hirdetések emelésével, a szétosztási módszerek javításával addig, amig a termelést végző munkásoknak háborús felszerelést kell készíteni azért, hogy az élet fentartáshoz szükséges árucikkeket, amiket ugyancsak ők termelnek, visszavásárolhassák. Repülő tányérkák----------------*Az alábbikban nem akarj uk kigunyolni a “flying saucers” néven említett repülő tányérkákról szóló híreket. De hogyis tehetnénk?! Hiszen amikor egyik barátunkkal szóbahoztuk, csodálkozva mondotta: “Mi lenne különös a repülő tányérocskákban? A múltkor is csak azt mondtam a feleségemnek, hogy már megint kozmás az étel s ime, mindját láttam a repülő tányérocskákat. Szerencse, hogy idejében félre ugrottam!” Aztán itt van a Very Rev. Francis J. Connell, theológiai tanár (Catholic University, Washington, D.C.) “tudományos” cikke az egyetem “The Tiddings” nevű lapjában. A főtisztelendő egyetemi tanár ür is a repülő tányérocskákkal foglalkozik ebben a cikkben, ami olyan “érdekes”, hogy a napilapok is leközölték. A főtisztelendő urat természetesen nem a' “flying saucer” technikai tudománya érdekli, hanem az az égetően fontos kérdés, hogy ha azokban valamilyen eszes lények jöttek valamely más planétáról, akkor azok vájjon az Urnák a teremtményei-e? És ha igen, akkor a Jézus nevében keresztelték-e meg őket? De ami még ennél is fontosabb, hogyan üdvözölnek az illetők? Mert a bibliában sehol sincs szó arravonatkozólag, — írja a “hittudós” — hogy más égitesteken is lehetnek emberek, vagy az emberhez hasonló lények. És ha történetesen vannak ilyen lények mondjuk a Marson, akkor azok nem Ádám és Évától származnak, igy nem is estek bele a bűnbe, nem estek ki tehát az Ur kegyeiből, tehát nem is kell nekik bünhödniök. Milyen szerencse. De az is lehet, mondja tovább a Reverend, hogy az isten valami speciális célra teremtette ezeket a lényeket és küldi most őket ide a repülő tényérocskákban. Lehet, hogy az Isten már valami módon tudtukra adta Krisztus létezését. És végre van eshetőség arra is, hogy ezek még csak “természetes állapotban vannak”, mint a most született, de még meg nem keresztelt gyerek, akik tehát haláluk után nem üdvözülnek, nem juthatnak a mennyekbe s nem kerülhetnek szemtől-szembe az istennel. Vagy az Is lehet, hogy valami nagy bűn miatt örök időkre kiestek az isten kegyeiből s most igy járnak a világűrben, repülő tányérokon. A katolikus elvek a katolikus egyházat minden eshe-
