Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-08-30 / 1744. szám

1952. augusztus 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI EZ AZ UTOLSÓ amit az olimpiáddal kapcso­latban irok, de nem lehet szé nélkül elmenni azelőtt a beszéd előtt, amelyet Amerika legki­válóbb atlétája, a többszörös bajnok, Harrison Dillard, olim­piai star tartott. A Clevelandi Chamber of Com­merce, a városi hatóság és egyik napilap, banketet rendezett a 4 clevelandi atléta tiszteletére, kik első helyen végeztek a nagy versenyben. A négy atléta közül 2 néger, Mr. Dillard már 4 évvel ezelőtt is 2 aranyérmet hozott haza a Londonba tartott olimpiádról. Ez a múlt adta meg a jogot ar­ra, hogy az atléták nevében Mr. Dillard szólaljon fel. Beszédével nagyon röviden foglalkoztak a lapok, mert amit mondott az éppen az ellenkező­je annak, amit a lapok állandó­an írtak és Írnak. Bevezetőjében kijelentette Dillard, hogy a szov­jet atlétákkal a legszivélyesebb viszony fejlődött ki a verseny folyamán, hogy nagyon jó alka­lom volt, hogy a többi nemzetek megértsék az oroszokat. Elmondotta, hogy az oroszok egyáltalán nem zárkóztak el, ha­nem szívesen invitálták meg a campj ükbe a többi atlétákat és a legnagyobb vendégszeretettel fogadták őket. Kijelentette, hogy az oroszok nagyon korrekt viselkedése, min­den megfigyelőben azt a reményt keltette, hogy ilyen megértéssel el lehetne érni a politikai és tár­sadalmi megértést is. Nagyon dicsérte az orosz at­léták kiváló képességeit, megje­gyezve, hogy az oroszok nagyon sokat tanultak gzen az olimpiá­don és 1956-ban még veszélye­sebb versenytársai lesznek az amerikai atlétáknak. Ebből a nagyon lerövidített beszámolóból megtudjuk, hogy buta hazugság volt az, hogy az orosz és a népi demokráciák at- látáit “légmentesen“ elzárták a “szabad világ” atlétáitól. Éppen az ellenkezője, mert szívesen hív­ták nem csak az atlétákat, ha­nem az újságírókat is és az ame­rikai újságírók és megjelentek, élvezték is a vendégszeretetet, de annyi tisztesség nem volt bennük, hogy ezt meg is írták volna. Mr. Dillard és más atléták megmondták az igazat és nem volna meglepő, ha ezeket az at­létákat is rátennék a subverziv listára, mert meg merték mon­dani az igazságot. VESZTESSÉGGEL DOLGOZIK A gumiipar egyik nagy gyá­rában, a B. F. Goodrich Co.-nál a munkások már másodízben sztrájkolnak, amig a többi gyá­rakkal megegyezett az unió, ez­zel a társasággal nem jutott dű­lőre, mert a gyár “nem képes megadni a munkások túlzott kö­vetelését”. Ha az üzleti újságok tudósí­tásait olvassuk, úgy azt kellene hinnünk, hogy a gyár vesztes­séggel dolgozik és a szegény részvényesek rövidesen közse­gélyre szorulnak. De ha az újságok hátulsó ré­szén nézzük meg, a company jelentését az elmúlt félév üzle­ti eredményéről, úgy nem kell, hogy a szivünk megszakadjon a részvényesek sorsán. A jelentés szerint az elmúlt 6 hónapi tiszta nyereség 14,905,- 791 dollár volt, vagyis majdnem 15 millió. Persze az a nyütan ki­mutatott profit, mert az adón kívül már levontak gépkopásra 2 milliót, azonkívül a gyár tőké­jét is 182 millióról 197 millióra emelték, itt is gazdagabbak a részvényesek csekély 15 millió dollárral úgy, hogy a félévi ki­mutatható tiszta profit jóval felül van a 30 millió dolláron dacára, hogy a gyár az év eleji sztrájk miatt 6 hétig nem dol-‘ gozott. A gumigyári dolgozók köny- nyen kiszámíthatják, hogy a Goodrich részvényesek milyen hatalmas összeget zsebelnek el tőlük, értéktöbblet formájában, amelyhez még hozzá k&l adni az igazgatóság és a fő fő hiva­talnokok által húzott nagy fize­téseket, amelyeket munka nél­kül vágnak zsebre. A részvényesek és az igazga­tók még akkor is ilyen hatalmas összegeket profitálnak 6 hónap alatt, ha az a hat hónap sztrájk miatt csak 4 és fél hónap volt. KÉT ÉPÍTKEZÉS I Az ohioi lapok nagy tudósítá­sokban számolnak be arról, hogy megindult az ohioi nagy atomgyártó telep építkezése, amely ezerkétszáz millió dollár­ba fog kerülni, három községet sajátított ki az állam, a telep céljaira. Nyilatkozik a kormányzó, a környékbeli polgármes terek, háztulajdonosok ‘"gold rush”-al hasonlítsák össze ezt az ese­ményt, amely nagy jövedelmet jelent a környék népeinek. Bősé­ges árat kaptak a kisajátított földtulajdonosok, a környékbeli községeket megrohanták a telek spekulánsok, a föld árát sokszo­rosára hajtották fel. Az üzleti lehetőségek rózsásak és nagy és jól fizetett munkákra van kilá­tás azoknak, akiknek nincs el­adó földjük, üzletük, hisz sok ezer ember fog ott munkát kap­ni. ■ Csak nagyon kevés azoknak a száma, akik ha jó áron eladták födjeiket, messze el akarnak menni a veszedelmes gyár köze­léből. A sok nyilatkozat lényege az, hogy az emberi agy tudományát, az építkezés kiváló szakembe­reit, a technika minden vívmá­nyát, sok ezer aker jó termőföl­det, sok ezer munkást, sok ezer tonna építőanyagot, sok ezer millió dollárt, a pusztulás, a rom­bolás, a gyilkolás szolgálatába állítanak. Ezt nevezik a nyilat­kozók aranyesőnek, azok részé­re, akik bármiféleképen hasznot húznak ebből, de senki se gon­dolt azokra, a milliókra, akik ennek az “aranyesőnek” az ál­dozatai lesznek. A MÁSIK ÉPÍTKEZÉS A most érkezett magyarorszá­gi lapokban is olvasunk nyilat­kozatokat, kiváló tudósoktól, építőktől, mérnököktől, munká­soktól és egy dón vidéki kozák­tól. Amig a fentiek a halál épít­kezéséről nyilatkoztak és egy aránylag kis embercsoport nagy gazdasági lehetőségéről, amig az utóbbiak az élet, az egész népboldogságát, jólétét szolgá­ló építkezések befejezéséről és uj, hatalmas építkezések folyta­tásáról, elindulásáról nyilatkoz­nak, amelyek sok millió hektár földet tesznek termővé, amely ezideig sivatag volt. Sok ezer ki­lométer uj csatornák, sok vil­lanytelep építéséről, sok millió fa ültetéséről szólnak, amelyek végeredményben a természetet alakítják át. Forró, lakatlan si­vatagokat, hóviharokkal szán­tott területeket tesznek lakható­vá, soha el nem képzelt termő területekké. Befejeződött három évi mun­kával a 110 kilométeres Volga- Don csatorna építkezése, 13 ha­jó átemelő zsilip, 3 szivattyú te­lep, 13 duzasztó védőgát, 7 viz- fogó és lebocsájtó gát, 8 hid, rév átkelők, kikötők, gépkocsi ut, 174 kilométer uj vasút, 152 millió köbméter földet mozgat­tak meg, 3 millió köbméter vas­betont, 44 ezer tonna vasat épí­tettek be. Ezzel kapcsolatban megépült egy uj tenger, amely a két fo­lyó felesleges vizét tárolja, hatal­mas duzzasztó gátakkal, nagy erőteleppel, összekötő, hajózha- vel, amely már 1952 tavaszán tó csatornával és az öntöző mü­100.000 hektár földet tett ter­mővé, az év végéig újabb 650 ezer hektár aszályos földet tesz termővé és másik 2 millió hek­tár vizszegény területet lát el bőven vízzel. Hogy ez az öntöző mü mit je­lent, arra ad választ Klimov, doni kozák nyilatkozata: “Nehéz volt a doni kozákok élete, rit­kán arattak 30-40 púd gabonát egy hektáron, és több száz kilo­méteren kiégette a nap, csak itt- ott volt egy satnya fa. Most az öntözés első évében, a kolhozunkba 300 púd búza ter­mett egy hektáron. így van ez a már öntözött területeken s foly­nak tovább a csatornázások, hogy sok százezer hektár nap égette földet tegyenek bő termő­vé, amelyeket a szélviharoktól az elültetett fák milliói védenek meg. Ezek a fák és a bőséges viz, megváltoztatja a félsivatag vidék időjárását is. Ezt az egész hatalmas épitke* zést, 98 százalékban gépekkel végezték el, amit a tudomány és a gyakorlat szoros együttműkö­dése tett lehetővé. Az építkezésen V. A. Csuda- kov akadémikus vezetésével egy tudós brigád dolgozott, amely brigád állandóan földtani, tech­nikai kutatásokat végzett és ta­nácsokkal könnyítette meg az építkezést. A mérnökök soha nem látott gépeket építettek a földmunkák elvégzésére.. Ilyen az 1.100 tonna súlyú 53 ezer alkatrészből ké­szült “lépegető” eszkavátorok, amelyeket az uráli nehéz gép­gyár készített. Egy gép egyszer­re 2 vagon földet emel ki, 10 ezer kubikos munkáját végzi el. A föld lazító szivattyú gépek, amelyek az uj tengert ásták ki, amely hatszor akkora, mint a Balaton, egyenként 35 ezer ku­bikos munkáját végezték el. Ilyen gépek tették lehetővé, hogy amig a 82 kilométeres Pa­nama csatorna 35 évig épült, addig a 110 kilométeres Volga- Don csatorna a tengerrel, a ha­talmas öntöző csatornáival, vil­lanytelepeivel, 3 év alatt készült el. TURKMÉN FŐCSATORNA A csodálatos földásó és szivó- gépeket, a beton gyárakat, már szállítják a Volga-Don csatorná­nál sokkal nagyobb Turkmen főcsatorna építkezéséhez. Turkmenia területe körülbelül akkora, mint Franciaországé, de csak egy s egynegyed millió ember él rajta, mert a terület 80 százalékát a karakum foglal­ja el. Az éghajlat forró, a vize kevés. • A határán ott folyik el a ha­talmas Amu-Darja folyó, amely vize haszontalanul folyik el az Arat tengerbe. Ezen folyó vi­zének egy jó részét most a Kaza- Kum sivatakon keresztül építen­dő, a Volga-Don csatornánál tíz­szer hosszabb, 1100 kilométer hosszú csatornát építenek, mely a világ leghosszabb csatornája lesz és a Kaspi tengerbe ömlik. Ebből kiágazó öntöző csatornák egy és fél millió hektár sivata­gi földet tesznek gyapot termő­vé és hét millió hektárt állatte­nyésztés céljaira alkalmas ka­szálóvá. A turkmen főcsatorna is ha­józható lesz, amely 1957-re ké­szül el. öntöző müveivel és vil­lanytelepeivel együtt. Az éghaj­lat megváltoztatására, ezerkét­száz kilométer hosszú erdősávot ültetnek, főleg eperfákból, ame­lyet a selyemhernyó tenyésztés­re használnak fel. Ezen kívül még “kisebb” csa­tornák is épülnek, igy 550 kilo­méteres csatorna a Krim félszi­geten és 300 kilométeres Ukraj­nába, amelyek 6 millió hektár földet öntöznek és tesznek füg­getlenné az időjárástól, ellátják olcsó villannyal a két ország­részt. ITT-OTT • , ­A már megépült Volga-Dbn csatorna, az építés alatt levő Turkmen, Krim és Ukrajna csa­tornák, határozottan béke mü­vek, amely egy nép jövőjét, bol­dogságát vannak hivatva meg­tőségre előkészítették, — fejezi be a “tudós egyetemi tanár” *az értekezését. Bevalljuk, mi inkább csak a kozmás étel magyarázatnál ma­radunk, azt jobban kibírja a gyomrunk, mint ezt a förtelmes ba­bonát.

Next

/
Thumbnails
Contents