Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-07-19 / 1738. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. julius 19. SZÍRIA (Befejező közlemény) Nem utolsó sorban a vallási különbségeket használták fel a feudális földesurak és az idegen hódítók régen és a közelmúltban a sziriai népi erők széthúzására! ANGOL ÉS AMERIKAI BANKÁROK VADÁSZTERÜLETE v A reakció szította vallási jel- szavu tömegmészárlások szolgáltattak ürügyet a múlt század hatvanas éveiben arra, hogy a francia imperialista érdekeltségek beavatkozzanak Szíria életébe. Hét éve annak, hogy megszűnt Szíria francia mandátumterület lenni. Az Arab Unió tagjaként formálisan önálló országgá lett. Kivonult a francia katonaság. A vezető kormányzati szerveket és katonai főtisztségeket azóta erőszakkal és megvesztegető eszközökkel az angol és amerikai érdekeltségek dirigálják. A francia töke hatalma a jegybankon kívül ma már alig szorítkozik többre annál, hogy a francia hadsereg elavult fegyverzetét s elkopott felszerelését feláron a sziriai hadseregre kényszerítsék. Az angol és amerikai bankárérdekeltségek azonban annál érzékenyebben s versengve fojtogatják a sziriai népet. Az angol-amerikai konkurren- cia ütköző vonalai az Irakból és a Szaudi Arábiából Szírián keresztül vezetett két fő olajvezeték. E két fővezetéken keresztül folyik a kapitalista országok összolajtermelésének csaknem ötödé. Azonkívül magában Szíriában is lennének még olajlelőhelyek. Az iraki határ közelében az angol olajkutató társaság értékes lelőhelyre bukkant. De a fúrt forrásokat is betömték, nehogy amerikaiak kezébe jussanak. Az olaj körül és éppen itt Szíriában mérhető meg leginkább, hogy mennyire a szó legszorosabb értelmében gyilkos ellentétek dúlnak az amerikai és angol tőkés versenytársak között is. Az egymással versengő külföldi érdekeltségek tetszése szerint alakuló és bukó kormányok váltakozásai nem változtathatnak lényegesen a sziriai nép örömtelen életén. A KIZSAROLT FELLAH Miért örömtelen a sziriai nép élete ? Szíria agrárország éspedig elmaradt agrárország. Valamikor “a világ egyik éléstára” volt. A mainál tízszer több lakosságot tartott el az ókori világkereskedelem kivirágzása idején “a föld zsírja” ebben az országban. Jelenleg hárommillió embert is alig tud élelmezni gabonával s olajjal. A gabonatermelés egyik őshazája ma gabonabehozatalra szorul. Az ősi öntözőkulturák a kétezer év előtti gabonaföldek fölött ma 640 ezer beduin tengeti vándoréletét. Ötmillió hektár művelésre alkalmas földet tartanak nyilván ma az országban. De a 340 ezer sziriai parasztgazdaságra mind- • össze 500 ezer hektár föld jut. A többi a főpapok és a világi földesurak kezében van, no meg a | spekulációs külföldi érdekeltségek kezében. Nem ritkaság, hogy a fellah- nak bőtermésü évben is a termés 80 százalékát kell átadni a földesurnak árendában. Ami aztán megmarad, annak javarészét az adóvegzátorok szedik be. A paraszt az elsőrangú szükségleti cikkeket (olaj petróleum, karton vászon) is nehezen tudja megvásárolni. Komoly gazdasági beruházásra nem is gondolhat. A tönkrement parasztokból és az elbocsátott munkásokból mintegy százezernyi munkanélkülit tartanak nyilván Szíriában. Amióta az imperialista érdekeltségek a gabonatermelés rovására erőszakolják a gyapot termelést — a learatot gyapottermést természetesen, a magukszabta áron vásárolják fel —, a földes gazdák jelentős hányada is kénytelen importált búzából enni kenyerét, amit tüzes lemezen lepény alakjában sütnek ki a nyers és többnyire kovásztalan csirizszerü durva tésztagyármából. Ez a főétkük. Amilyen nyomorult az étkezésük, olyan szörnyűségesek lakásviszonyaik. A félig földbe- vájt sárkunyhókban botrányos zsúfoltságban lakik együtt egy- egy népes parasztcsalád — a háziállataival. A szűkös táplálkozás, a hitvány lakásviszonyok, az ivóviznehézségek, az orvosok ■elérhetetlensége és a babonák elterjedtsége okán könnyen szedi áldozatait mindenfajta fertőző és hiánybetegség. SORVADÓ NEMZETI IPAROK Szíria nagyvárosaiban s mindenek előtt Damaszkuszban az iparnak nagyszerű haladó hagyományai vannak. A világhírű damaszkuszi acél mutatja mind- I máig a kéziipari acélmegmunkálás legfinomabb módját. A da- masztselyemnek, a kordbársonynak és a bársonyszövésü sző- nyegkészitésnek ugyancsak Szíria fővárosa adta az első történelmi példát az iparmüvészetben és a textiliparban. Ha ez a fi- nommüves ipar a géptechnika eszközeivel és a békés világkereskedelem adottságai közepette kibontakoznék, nem csak a sziriai nép nyerne soxat vele, de az egész világ. A külföldi tőke azonban nem csak felfejlődni nem, engedi a nemzeti ipárt, de meglévő nagyszerű maradványait is igyekszik elsorvasztani. Az imperialista monopoltőke esküdt ellensége Szíria nemzeti iparának. Ezzel természetesen a nemzeti burzsoáziát is gyűlöletre hangolja önmaga ellen. A nemzeti burzsoázia ipari, kereskedelmi és hitelügyi törekvései a feudális földesurak és az imperialista ,rdekeltségek malomkövei között morzsolódik szét. Ez magyarázza, hogy a sziriai nemzeti burzsoázia sem hajlandó támogatni az imperialisták helyi bábkormányait. Nem is támaszkodhatnak ezek az árnyék-kormányok egyéb ‘‘megbízható” rétegekre, mint a gyűlölt földesurakra, a hazaáruló katonaklikkekre és a kalandorkert iskelem legfelelőtlenebb elemeire, az úgynevezett kompradokra. A függetlenségi harcnak tehát tevékeny támogatói Szíriában a nemzeti burzsoázia képviselői is. Magát a harcot azonban jóidő óta Szíriában sem a burzsoázia vezeti többé, hanem a munkásosztály szine-java. A 3 milliónyi sziriai nép legharcosabb eleme a 200 ezres munkás- osztály. Ez viszi célba egy ötezer éves kultúra emlékeit őrző ország népének forradalmi és függetlenségi megmozdulását. N. T. (‘‘Élet és Tudomány” hetilapból) FIGYELEM CHICAGO! AZ IWW TAGJAI MOST VASÁRNAP julius 20-án, a délutáni órákban, a Caldwell Woods, Spot 51 TÁRSAS ÖSSZEJÖVETELT tartanak, amelyre ezúttal is meghívják a Bérmunkás olvasóit. ÚTIRÁNY: Vegye a Milwaukee Ave. villamost a Devon Ave.-ig. Menjen a Devon Avenuen a második bejáratig, ahol táblák jelzik az 51. helyet. Esős idő esetén az összejövetel a 2422 N. Halsted Street második emeleti helyiségében lesz megtartva. Az acélsztrájk nem ismert arca (Vi.) Michigan államban vannak Amerikának a legnagyobb vasérc bányái, valamint az ezzel szomszédos Kanada, Minnesota államokban, ahonnan évente valami 115.000.000 tonna vasércet bányásznak és szállítanak el az acélkohókhoz. Mostan, hogy az acélmunkások, köztük ezen vasérc bányászok is, kint vannak sztrájkon, a legnagyobb siránkozást amiatt végzik az acéltröszt vénasszonyai, hogy még a jövő évben is nagyon megfogják sinyleni ezt az évi sztrájkot, mivel a nyárihajózható időszakban a vasérc tárolást nem tudják megcsinálni, igy a téli hónapokban, amikor a szállítást hajókkal nem tudják végezni (vonaton pedig nagyon drága volna), sok kohót le fog kelleni zárni és azok következtében acélmühelyeket is. Mindössze vagy 23.000 vasérc bányász van sztrájkon, de ezek nem úgy dologoznak mint a szénbányászok, hanem legtöbb helyen óriási steam showel-al és csak is ennyi emberrel szokták azt az évi 115.000.000 tonna vasércet kibányászni. De njgg az ilyen modern gépekhez is, ha nem sok de ember kellett és amikor azok valóságban emberek, akkor a gépek náluk nélkül,- vagy akaratuk ellenére, nem bírnak dolgozni. Tehát a tőkés rendszer sirató vénasszanyai, azon sírnak, hogy uram, hogyan tölthetjük meg a vaskohók környékét vasércei a téli hónapokra, amikor már a hajókkal nem tudnak szállítani? Ha valamilyen okból kifolyólag egy nyáron át semmi vasércet nem bírnak kapni ezen vasérc mezőkről, a nagy tavakon szállítva, akkor az acélipar 80 százaléka teljesen bedöglene. Mostan az év elején nagyon is sietős jó néhány millió tonna vasércet leszállítani a nagy tavakon. De már egy hónapja az is szünetel. Ezen katasztrófát akarják megakadályozni azáltal, hogy Észak Kanadában a Labrador vad fensikjain talált vasércet lefoglalták és közlekedési vonalakat építenek annak elszállítására. De azt vagy 200-300 milera, vonatokon kell nekik szállítani, mely vonal még nincs egészen készen. Az acélsztrájk, sokkal nagyobb hatással van az amerikai gazdasági rendszerre, mint amit beismernek. Modern népbolonditás (Folytatás az 1-sö oldalról) direktor utasításait, szájukat széles mosolyra húzzák és felolvassák az előre megirt és jóváhagyott szöveget, amely egy perccel sem tarthat tovább a kiszabott időnél, másképpen a tisztelendő ur imájával együtt eltűnik a sok millió figyelő elől. MUTOGATJÁK MAGUKAT De éppen igy a politikusok televízió intervjuja is lényegesen külömbözik a régi módi újságírói kérdezősködéstől. Régebben a merészebb újságíró odavágott ilyen kérdést: “Szenátor, hány milliót segített kiemelni a húsos- fazékból?” Most az ilyen rögtönzés ideája már lejárt. A kérdéseket és válaszokat előre elkészítik, pontosan beszabva az időre s a megintervjuolt egyén még a ruháját, vagy legalább is a nyakkendőjét megigazítva, mosolyogva áll a gép elé, ahol esetleg ilyenféle kérdéseket is kaphat: “Generális, adna-e ön 42 billiót külföldi segélyre? Mély hűtőszekrényt minden magasabbran- gu állami tisztviselőnek? Mink kabátot a titkárnőknek és legalább egy hydramatic automobilt minden szavazónak ? Hát azt hiszi-e, hogy Külső Mongólia hamarosan hátatfordit a kommunizmusnak és a demokráciát öleli keblére?” Az ily kérdésre aztán a megintervjuolt nagyság válaszolhat 4 és fél percen át, amikor természetesen semmi érdemleges dolgot sem mond, de úgy sem az volt a fontos, hanem csak az, hogy a televíziót figyelő milliók lássák a képét és nyájas mosolyát. (L.D.H.)
