Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-07-19 / 1738. szám
1952. julius 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal A pénznek nincs szaga — VAGY MIKÉNT KORRUPTÁLJA AZ AMERIKAI TŐKE AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉT — Az egyre növekvő drágaság következtében a privát egyének adományaiból fentartott főiskolák (colleges) vezetőségének legnagyobb problémája az évi költség előteremtése. “Hol találunk újabb és újabb patrónusokat?” — ez a college-president legfontosabb munkaköre. Piedmont College sem képez ez alól kivételt. Ez a vallásos háttérrel rendelkező intézet Ge- 4 orgia északi részében fekszik, igazgatója és elnöke Reverend James E. Walter, D.D. (theolo- giai doctor), akinek azonkivül, hogy uj adományozókat kell felhaj hászni, még dönteni kellett abban a kérdésben is, hogy van-e a pénznek szaga. Reverend Walter úgy találta, hogy nincs. Emiatt nagy kontraverzia támadt, mert akadtak, akik bizonyos pénzeket szagosnak találtak. A vita következtében számos tanárt elcsaptak, néhány igazgatósági tag (trustees) lemondott és a végén igazat adtak Rev. Walter direktornak: A pénznek nincs szaga! Valójában arról volt szó, hogy a college elfogadhatja-e a Texas Educational Assoiation által felajánlott havi 500 dolláros támogatást? Rev. Walter azt állítja, hogy ez az Association “minden feltétel nélkül” adja ezt az összeget. De még akkor sem szabad elfogadni, — mondották az ellenzők, — mert a Texas Educational Association valójában a hírhedt multimilliomos texasi olaj mágnás, George W. Armstrong, alapítványának a szétosztója. És azonkivül az alapítvány direktora az Atlanta városba való George Van Horn Mosley, nyugalmazott generális. HÍRHEDT reakciósok Az ellenzők állítása szerint ennek a két embernek a politikai és gazdasági felfogása, a már eddigi közszereplésük teszik azt a havi 500 dollárt szagossá. Ez az Armstrong az a texasi milliomos, aki 1949-ben 50 millió dollárt ajánlott fel a Mississippi Jefferson Military College részére azon kikötéssel, hogy abban az iskolában, tanítani fogják “az angol-saxon faj felsőbbrendűségét’’ és az alkotmány oly magyarázatát, amely a fehér faj felsőbbrendűségét fentartja. Ez az Armstrong nagyon egyéni módon magyarázza az Egyesült Államok alkotmányát. Ezt a “Zionist Wall Street” cimü brossurájában ismerteti. Követeli ebben az alkotmány 14, és 15-ik függelékének (A polgárok jogait az egyes államok nem korlátozhatják és a színes népek egyen jogosítása a fehérekkel) eltörlését. Követeli ezen kívül azt is, hogy az Egyesült Államok deportálja mindazon bevándorlókat, akik az első világháború után jöttek ide; ki akarja végeztetni az összes prominens zsidókat, mint például Bemard Baruch vagy Felix Frankfurter főbíró, stb. Mosley generálist úgy ismeri a sajtó, mint az amerikai anti- szemta mozgalom egyik legag- resszivebb vezérét. A demokráciát “perverz zsidó kormányzatnak” mondja. Erős támogatója Gerald L. K. Smith “Christian Nationalist Crusade” mozgalmának, de támogatója a szintén hírhedt antiszemita “Columbian” csoportnak is. A harmincas években dédelgetett kedvence volt az “American Bund” náci csoportnak, amely még a Martin Dies által vezetett kongresszusi bizottság megrovását is kiérdemelte. PIEDMONT COLLEGE Rév. Walter, Piedmont College elnöke azonban ezen múlt dacára is azt mondja, hogy Mosley generális “kiváló katona, aki a nyugalom arany éveit az ifjúság nevelésére szenteli”. A napokban a “Gainsville Times” Sylvan Meyer nevű szerkesztőjével felkerestük Rev. Waltert. Piedmont College számos kisebb-nagyobb épületből áll, amelyeket szétszórva találunk Demorest nevű kis faluban. Leszámítva a gym- názium, a könyvtár és a férfi lakosztály épületeit a többiek- ről senki sem hinné, hogy azok a nevelésügy szolgálatában állnak. A nők lakosztálya például egy igen régi, már szinte dülle- dező nyári szálloda, amilyeneket a múlt században építettek. Az elnök irodája is egy düle- dező iroda-épületben van. Itt fogadott bennünket. President Walter, negven év körüli, hatalmas termetű, fiatal arcú, hullámos szőke hajú ember. “Ha a Texas Educational Association- ról akarnak valamit tudni, jobb lesz, ha egyenest hozzájuk fordulnak, — kezdte mindjárt, mihelyt bemutatkoztunk. —, Mi csak Piedmont Collégéről akarunk tudni egyet-mást, — mondottuk neki. — Ebben az esetben, talán leülhetnek, — kínált székkel bennünket. — Hallottuk, hogy most tért vissza nyugati körútjáról, (Texasi itt Nyugatnak mondják), a colleged érdekében járt? — Elhihetik, hogy ha én elhagyom a campust (az intézet területét) akkor csak Piedmont érdekében teszem. Számos egyházat látogattam meg, hogy a “keresztény nevelés” egységes programját dolgozzuk ki. Mostanában nagyon kevés támogatást kapunk az egyházaktól (Piedmont egyike az úgynevezett “congregational“ főiskoláknak). Az egyházak mindössze évi 1,250 dollárt adnak. Hát mi az a mi évi 200,000 dolláros költség- vetésünkben. Ez az oka annak, hogy ilyen halomra gyűlnek a számlák. (Nagy halom számlára mutatott.) A “HIVATÁS” Kérjük, hogy mondjon magáról valamit. Megtudjuk, hogy Toledo, Ohio, városban született, vegyészetet tanult az ottani egyetemen, de már a második évben otthagyta. — Úgy éreztem, hogy valami hiv, valami magasabb élethivatásra. Otthagytam tehát az egyetemet és egy éven át mosógépet árultam. Ezen idő alatt megértettem a ‘'hívást”, elhatároztam, hogy pap leszek. Beiratkoztam az Otterbein College, majd Yale’s Barkeley theológiai szakosztályaira. — Évekkel ezelőtt kerültem összeköttetésbe Piedmonttal, — folytatta, — két előző elnök alatt az én hivatásom volt a pénz felhajtása, amit oly hatásosan csináltam, hogy 1949-re már 185,000 dollár jövedelmet biztosítottam az intézetnek. Szolgálataimért itt kaptam meg a Divinity doktorátust. Amióta elnök vagyok, Piedmont évi jövedelme újabb 60,000 dollárral szaporodott. De még mindig nem elég, mert az iskola sokba kerül. Hol lehetne másutt kapni ilyen nevelést ellátással együtt évi 600 dollárért? — kérdezte tőlünk. — Inkább erről írnának az újságok, — folytatta tovább, — s ne arról, hogy mit akar, vagy mit nem akar a Texas Educational Association. De a sajtót nem az igazán fontos dolgok, hanem csak az érdekli, hogy mit csinálnak Armstrong meg Mosley! ' —. Armstrong meg Mosley oly dolgokat csináltak és csinálnak, — vetette közbe Meyer — hogy azokat a sajtó nem hagyhatja szó nélkül. Rev. Walter mérgesen morgóit valamit: — Armstrongnak semmi beleszólása sincs abba, hogy a TEA alapitványt hogyan osszák Szét, még csak nem is tagja az igazgatóságnak. A TISZTELETRE MÉLTÓ KATONA —- Mi is úgy tudjuk, — vetettem közbe, — hogy az alapítvány szétosztását teljesen Mos- leyre bízta. — Nos, és talán ő ellene is van valami kifogásuk?' — kérdezte diadalmasan. — Erre a tiszteletreméltó katonára és üzletemberre senki sem mondhat rosszat! Pár percnyi kínos csönd következett, mert Meyer is meg én is arra a nagy botrányra gondoltunk, amit Mosley beszéde kiváltott 1950 Thanksgiving napján, amikor a diákok előtt antiszemita és antikommunista beszédet tartott, amely éllen a tanárok egyike, Hoyt E. Bowen erélyesen tiltakozott. Bowent persze elcsapták s elcsapták mindazokat, akik igazat adtak neki. Aztán megemlítettük, hogy Mosley generális 1938-ban nyíltan hirdette, hogy az európai politikai menekülteket sterilizálni kellene. Vájjon el szabad-e fogadni az ilyen embertől a financiális támogatást? — kérdeztük. Rev. Walter fontolgatta a kérdést egyideig: — Én igy értelmezem a dolgot: Nekünk semmi közünk sincs az ajándékozó egyéni felfogásához, ha adományát feltétel nélkül adja. Ha én minden ajándékozó politikai álláspontja után kutatnék, hová jutnánk? És azonkivül micsoda jogunk van nekünk ilyesmire? Hát korlátozhatjuk mi bárkinek is a szabadságát? Szóval Rev. Walter a szabadság nevében fogadja el a szabad- ságtipróktól a pénzügyi támogatást. A pénznek nincs szaga! (The Reporter) ELNÖK ASPIRÁNSOK NEW YORK — Most, hogy az újságok, a rádió és a televízió tele van a választási propagandával, az ország minden részében jelentkeznek a lokális elnökaspiránsok, akiknek mindegyike úgy hiszi, hogy sokkal jobban el tudná intézni az ország ügyeit, mint akármelyiké azoknak, akik a két nagy párt konvencióin szóba kerülnek. Tele van az ország az ilyen egyénekkel, akik mind nagyon szeretnének beülni a Whitehou- seba, hiába mondotta Truman, hogy ott sem szinültig tejfel ám az élet. És azonkivül a legtöbb ilyen aspiránsnak meg van a maga egyetlen, egészen biztos módszere az ország népének bol- dogitására. így például a hosszú hajat hordó, 60 éves Albert S. Falk, Wheaton, Minn, városból azt hirdeti, hogy ha őt választják meg elnöknek, akkor elrendeli, hogy minden ember, — férfi és nő egyaránt, — mihelyt eléri a 21 életévet, havi 100 dollár nyugdijat kapjon egész életén át. A Chicago városba való Don Dumont azt hirdeti, hogy legyen mindenki republikánus és “vessünk véget minden izmusnak, még a demokratizmusnak is. A Coyngham, Pa. városba való Reginald B. Naugle, aki egészen úgy néz ki, mint Truman, 100 százalzkos üzleti alapra fogja fektetni az Egyesült Államok kormányzatát, mihelyt megválasztják. MEGINT A HAPSBURGOK PÄRIS — A magyarok elhatározták, hogy véglegesen felszámolják a Hapbsurgokat, — mondja a Chicago Tribune párisi tudósítója, de nem nevezi meg, hogy honnan kapja ezt az értesítést. A hir szerint a magyar nép- biróság újabb hazaárulási port tervez a Hapsburgok (es segítőik) ellen, noha csak távollétükben, azért mert a külföldön ösz- szeesküvést szítanak a Magyar Népköztársaság ellen. A trónkövetelő Ottó meg az anyja Zita, állítólag Kanadában tartózkodnak, fogadják híveik hódolatát és epekedve várják, hogy mikor indít már az Egyesült Államok háborút a Szovjet Union ellen, hogy aztán ők _ is visszaülhessenek a magyar trónra, — vagy a magyar nép nyakára. VESZTESÉGÜNK Bergerné, Szikszai Róza, lapunk olvasója rövid szenvedés után, 74 éves korában meghalt. Temetése a Dávid-féle kápolnából ment végbe. Lapunk egy barátját vesztette az elhunyt értelmes munkásasszonyban.
