Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-07-19 / 1738. szám

1952. julius 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A SZENT KOCSMÁROSOK Clevelandon, de valószínűleg másutt is, a papok nagy hü-hó- val harcolnak az ellen, hogy italt mérő üzletek ne lehessenek közelebb a templomokhoz, mint 500 lábnyira. Az- utolsó időkben ezen ideájukat sikeresen vere- kedték keresztül minden fóru­mon, olyan italmérők ellen, ame­lyek akár csak egy lábbal is kö­zelebb kerültek 500 lábnál az isten kereskedők üzletéhez. Nekünk régi meggyőződé­sünk, hogy az alkohol és a pa­pi maszlag a tiszta gondolkozás legnagyobb akadályai. Bárme­lyik hatalmába keríti a dolgo­zót, az elveszett a haladás, a szabad gondolkodás tábora ré­szére. Viszont valójában a két méreg kiegészíti egymást. Egyik a másiknak az ikertestvére és csak a konkurencia az, amely a papokat az alkohol üzletek elle­ni harcra késztette. Mert amit a hívek alkoholra költenek, azt nem adhatják a papoknak. Más­részt hipokratizmus, mert csak mutatni akarják a papok, hogy ők mennyire védik az embere­ket az elzülléstől. Hogy mennyire hazug ez az 500 lábas papi harc, arra jellem­ző az alábbi kis eset. A templom és a kocsma nagy harca közepén, hozták a lapok, hogy a Cleveland Szent Jánosról elnevezett templom papja Mon- signor Francis Duda, magas szá­zalékú bor és sör kimérési enge­délyt kért és kapott. Az engedélyt a pap nem a ma­ga, hanem a temploma részére kérte és kapta meg. A helyiség, amelyben a bort és sört mérik, nincs 500 lábnyira a templom­tól, hanem magában a templom pincéjében van, amely viszont a templom alatt van, tehát a két üzletet csak pár lépcső válassza el egymástól, ami nyilván nincs 500 lábnyira egymástól, igy a törvény megsértésével kaphatta meg a Szent János kocsma az engedélyt. De nem csak itt van a tör­vénysértés a papi kocsmánál, el­követnek ők még egy csomó más törvénysértést is, amint az egyik helyi lap megírja. Szent Jánosnak nincs pálinka mérési engedélye, de azért zavartala­nul mérik a pálinkát is. Ohio ál­lam törvénye tiltja, hogy vasár­nap bármilyen szeszes italt áru­sítsanak, de a templom kocsmá­jában a legutolsó vasárnap, ami­kor a riporter jelen volt, hat bartender mérte a bort, sört és a mérgest, törvény ellenesen árusították az italt üvegszámra is. Látott a riporter ott törvény által tiltott gambling masinákat is. Nekünk nem meglepők ezek a tények, mi jól tudjuk, hogy a templomok jórésze hasonlóan cselekszik. A magyar templo­mok nagyrésze is rendelkezik italmérési engedéllyel és azt áru­sítják törvényellenesen vasár­nap is. Ez persze mind hozzátar­tozik a papi álszenteskedéshez. De csak természetes az is, hogy ä törvénysértő Monsignor Duda, a vezetője a mai Lengyel- ország elleni rágalom hadjárat­nak. TÖLGYFA LEVELEKET kapott a “Legion of Merit” ki­tüntetésére Thomas J. H. Trap- nel tábornok, mint a lapok azt jelentik. A tábornokok általában nem a saját, hanem a katonák vérének a hullajtásáért szokják a kitüntetéseket kapni, azé& van a tábornokoknak olyan sok kitüntetésük. Ez az eset azonban kivétel és ez a tábornok olyan hősiesség­ért kapta a kitüntetését, amely/ nem válik dicsőségére sem a tá­bornoknak, sem az amerikai hadseregnek, mert Trapnel tá­bornok a Koye sziget fegyver­telen hadifoglyoknak a véres le­veréséért kapta. Ugyanis a tá­bornok volt a parancsnoka an­nak a hadseregnek, amely tan­kokkal, ágyukkal, lángszórók­kal támad azokra a koreai és kínai hadifoglyokra, akik nem voltak hajlandók egy olyan nyi­latkozatot aláírni, amellyel meg­tagadták volna hazájukba való visszatérést. A hadifoglyokkal ilyetén való bánásmód az egész világon fel­háborodást váltott ki és egyet­len akadálya a koreai két éves vérözön befejezésének. A koye szigeti rendcsinálás sok-sok áldozatot követelt a fegyvertelen hadifoglyok közül, még ma is hetenként jelentenek halottakat és sebesülteket a ros­tálás ellen tiltakozó hadifoglyok­ról. Ezért a véres munkáért ki­tüntetést adni, cinikus kihívása az emberiségnek, semmibevevése nem csak a haladó világ, de a saját szövetségeseinknek is, kik nem nagyon büszkék a U.N. zászlaja alatt elkövetett hősies­ségért, amelyért a tábornok ur most megkapta a tölgyfa leve­leket. Még emlékszünk arra az időre, amikor hasonló hősiesség­ért Hitler tábornokai az ameri­kai hadbíróságtól büntetésként nem leveleket, hanem a fát kap­ták meg. AZ ELSŐ FELVONÁS VÉGE A Republikánus párt elnökje­lölő konvenciója lezajlott és Eisenhower generális lett a Re­publikánus párt jelöltje az 1952- es elnökválasztáson. A generá­lisról csak annyit tudunk, hogy izig-vérig katonai parancsnok, ki nem csak hisz abban, hogy a két társadalmi rendszer közötti ellentéteket fegyverrel kell meg­oldani, hanem, hogy az elnökje­löltség elfogadása előtt, a leg­nagyobb igyekezettel próbálta megszervezni azt a hadsereget, amely az ellentéteket megoldja. Tudjuk róla azt, hogy vissza­térte óta a legszélsőbb reakciós nagytőkések oktatják a politikai abc-re, hogy a nagytőke, külö­nösen a háborús ipar, nem ki­méit sem költséget, sem fáradt­ságot, hogy a generális kerül­jön ki győztesen a küzdelemből, amelyet a nem kevésbé reakciós Taft szenátorral vívott, amely mögött a nagytőke egy másik csoportja állt. Taftnak az az egyetlen bűne van a nagytőke szemében, hogy izolációs, az az nem akarja lekötni az országot egy európai háború esetére, de ez nem áll fen, mert a kampány beszédeiben tagadta ezt a “bű­nét”. Végeredményben az öntuda­tos dolgozókra teljesen mindegy, hogy a generális vagy a szená­tor, illetve Kefauver vagy Har- riman kerül-e ki győztesen a novemberi választásokon, mind­egyik csak folytatója lesz a há­borús hisztériának, amely ma elnyeléssel fenyegeti az egész világot. Jellemző a generális “liberal­izmusára”, hogy partneréül al- elnöknek Nixon kaliforniai sze­nátort jelöltette. Ennek a fiatal embernek csak egyetlen érdeme van a reakciós voltán kívül és ez az, hogy egyik irányitója az Amerika ellenes bizottságnak, vezetője a boszorkány üldözés­hez hasonló radikális üldözés­nek. Nixon szenátor működését a liberális gondolkodók százai, ezrei érezték meg és a jelölése előreveti az árnyékát, hogy mit várhatunk a következő admi­nisztrációtól a békét és a mun­kásmozgalmat illetőleg. Első eset, hogy televízió köz­vetítette egy elnök jelölő kon­venció lefolyását. Ha az ameri­kai nép gondolkozni tudna, ak­kor megláthatta volna, hogy az nem egy az ország érdekeit szemelőtt tartó- összejövetel volt, hanem egy komédia, cir­kusz,, amelynek a delegátusok csak statisztái voltak. A főszere­pet, ezeknek az irányítását a, nagytőkés politikai bószok vé­gezték, csak a veterán konvenci­ók vetélkedhetnek a komolyta­lan, gyerekes cécóba, amely most Chicagóban lefolyt. A régi úri magyarországi vá­lasztásokra emlékeztető etetés, itatás folyt egész -héten, mint azt egyes újságírók megírták. Ford az uj Lincoln és Mercury autók százait szállította Chica­góba és bocsájtotta a delegátu­sok használatára, már akik az ő jelöltjét, a generálist támogat­ták. Színházakba, éjjeli mulatók­ba vitték a két jelölt megbízottai a delegátusokat. Rengeteg pénzt költöttek a delegátusok megdolgozására, nyíltan, hogy mi történt “füsttel teli szobákban”, ahol a jelölést eldöntötték, arról nem szól a krónika. A komédia első felvonása le­zajlott, a függöny legördült, hogy a jövő héten a második fel­vonás, a demokrata konvenció folyon le hasonló módon. Azt követi a harmadik felvonás, ami­kor majd választhat Amerika népe a két jelölt között, amelyet a nagytőke eléje tett, tudatlan vakságában azonban nem látja meg azt, hogy az érdekeit csak saját maga és nem a nagytőke által kijelölt politikusok védhe­tik meg. Az amerikai dolgozók ezen te­hetetlen vakságának következ­ményeit esetleg az egész világ CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK a 30 milera fekvő GALL far­mon rendezik meg szokásos CSALÁDI KIRÁNDULÁSUKAT julius 20-án vasárnap. Enni­valóról és hűsítőkről gondos­kodva van. ÚTIRÁNY: A Route 422 a 44-es útig, ott balra fordulni a Stafford Rd.-ig. Itt jobbra rövid hajtás a Gall farm. Akiknek nincs autójuk, azok 10 órára legyenek a Buc­keye és 112-ik utcánál, lesz több autó, amely felveszi őket. Itt kérjük, hogy akiknek autójában van 1-2 személynek hely, jöjjenek a Buckeye és 112 St. felé. népei szenvedik meg, mert az urai, a magát túlélt kapitalista rendszer védelmére kirobbant­hatja a harmadik világháborút és akkor a békés fejlődés he­lyett a kapitalista rendszer vér­tengerbe és romokba fog elpusz­tulni és a felszabadult dolgozók évtizedekig tartó munkájába ke­rül, a romok eltakarítása. BESZÁMOLÓ Az akroni családi kirándulás, amit julius 6-án- tartottak a Bér­munkás olvasói, várakozáson fe­lül sikerült. Az időjárás is ked­vezett, v vendégekben sem volt hi­ány, mert még Californiából, Ca­nada és a környékbeli városok­ból is voltak vendégeink. Külö­nösen Cleveland tett ki magáért, amiért külön köszönet jár nekik. Mint mindig, a nők most is bmelték a piknik jövedelmét ado­mányaikkal. Süteményt adtak: Mrs. Deme, Farkas, Kern és Mrs. Makkas. A társasjáték ajándékot Mrs. Vizi, sorsjáték ajándékot Mrs. Alakszai, Mrs. Vizi. A sorsoláson, melyre a jegye­ket Mrs. Buzay árulta $20.55 jött be, mig a társasjátékon $6.25. A bevételhez Lefkovits munkástárs külön $10.00 járult, mert Mrs. Lefkovits betegsége miatt nem lehetett közöttünk. A piknik tiszta jövedelme $125.98 volt a Bérmunkás javá­ra. Úgy a megjelent vendégek­nek, mint a piknik munkásainak, köszönetét küldi a bizottság. Tudósitó A SZABAD ORSZÁG CHICAGO — “That’s a free country!”, — hangoztatja a jó hangú s énekelni is tudó Euge­ne Bailey, negró közpiskolai ta­nár, aki ajánlkozott arra, hogy énekével szórakoztatja a repub­likánus konvenció fáradt dele­gátusait. Bailey kitüntetéssel végezte el iskoláit, Iowa Egyetemen nyer­te el diplomáját s mégis most disznóöléssel foglalkozik. Miért? Azért, mert mint negró nem ka­pott állást a chicagói középisko­lákban, ellenben az egyik stock- yardon kerestek egy disznóölőt s miután Amerika szabad or­szág, Bailey most disznókat öl gyerekek tanítása helyett. — És ha az ilyen szabadság­ért még köszönetét is mond a re­publikánusoknak, akik ellenzik a FEPA törvényeket, akkor ta­lán jobb is, ha igy történt.

Next

/
Thumbnails
Contents