Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-12-27 / 1761. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. december 27. “Dalolva mentek a halálba” szág élelmezési helyzete katasztrofális”. Gerő Ernő ezeknek pont. az ellenkezőjét mondotta: “Jelentős fejlődést mutat az összes iparágak termelése (az iparágak termelési adatai a melléktelmékeket és a kiegészítő ipari termelést is magukba foglalják), így a szánbányászat 1952 első tiz hónapjában 25.3 százalékkal, az ásványolajipar 29.4 százalékkal, a vaskohászat 20.8 százalékkal, a villamosener- gia-ipar 19.7 százalékkal, a gépgyártás 37.9 százalékkal, a vegyipar 31.4 százalékkal, a textilipar 10.9 százalékkal termelt többet, mint a megelőző év azonos időszakában. 1952 első tiz hónapjában 23 százalékkal több szenet, 60 százalékkal több bauxitot, 17.6 százalékkal több nyersolajat, 9.4 százalékkal több nyersvasat, 15.4 százalékkal több hengeracélt, 15.3 százalékkal több alumíniumot, 22 százalékkal több tehergépkocsit, 19.6 százalékkal több villamosenergiát, 33.4 százalékkal több téglát, 10.9 százalékkal több cementet, 6.3 százalékkal több pamutszövetet, 17.3 százalékkal több bőrcipőt, 25.9 százalékkal több sört, 60.4 százalékkal több zsírt és zsirszalonnát, 84 százalékkal több vajat, 187 százalékkal több sajtot, 25 százalékkal több cigarettát termelt állami iparunk, mint 1951 azonos időszakában.” Jelenti Gerő, de ugyan akkor kemény kritikát mondott, egyes miniszterek, vállalatvezetők felett, amiért a fejlődés nem volt eléggé nagy, igy a széntermelés, vaskohászat és a villamos energia termelés intézői ellen, pedig a széntermelés 23, a villamos energia 19.6, a vaskohászat 10 százalékkal emelkedett, de “csak” 79-95 százalékra hajtották végre a tervet. Támadta ezeket az iparokat azért is, mert nem használják ki eléggé a gépeket, mert nem tartják be a törvényes munkaidőt, tulóráz- tatnak és vasárnap is dolgoztatnak, igy megvonják a dolgozóktól a szükséges pihenést. A másik ok a “támadásra” az volt, hogy a munkásvédelmi és jóléti intézkedéseket egyes minisztériumok és vállalat vezetők nem tartják be. Az élelmezési helyzetre vonatkozólag a következőket jelentette Gerő Ernő: “Növénytermelésünk ez évben jelentős mértékben elmarad az ötéves terv 1952. évi előirányzatához képest. Ennek fő oka az idei rendkívüli kedvezőtlen időjárás. A régi nagybirtokosnagytőkés rendszer idején hasonló kedvezőtlen időjárás százezrek számára hozott volna éhínséget, s százezreket juttatott volna koldusbotra. A mi államunk azonban nem nagytőkésnagybirtokos állam, nem a kizsákmányolok, a népelnyomók állama, hanem a munkások, a parasztok, a dolgozó nép állama. A mi népi demokratikus államunk erős állam, amely pártunk vezetésével előrelátó, átgondolt, szervezett intézkedések révén, tervszerű gazdaságpolitika utján, nem csak az éhínség rémét hárította el, hanem biztosította és biztosítja népünk zavartalan ellátását, az egész népgazdaság gyors fejlődését, a súlyos fagykárok és aszály ellenére is. De a mi országunkban egyébként sem juthat koldusbotra senki, mert mindenki kaphat munkát és munkájáért igazságos bért, mely biztosítja maga és családja megélhetését. Melyek a főbb intézkedések, amelyeket a kedvezőtlen időjárás következményeinek elhárítására népi demokratikus kormányunk — pártunk kezdeményezésére — foganatosított? Mindenekelőtt igen jelentős mértékben csökkentettük az élelmiszerkivitelt, illetve beszüntettük számos élelmiszer kivitelét. Ugyanekkor baráti országokból jelentős mennyiségű takarmánygabonát, illetve abraktakarmányt hoztunk be. A takarmánygabona és abraktakarmány behozatala azért vált szükségessé, hogy az állam birtokában lévő igen jelentős állat- állományt a kedvezőtlen takarmánytermés ellenére is, fenntartsuk és továbbfejlesszük, s hogy kevesebb takarmányt kelljen a dolgozó parasztságtól és termelőszövetkezetektől begyűjteni, mint ahogy terveztük. Ennek az intézkedésnek a révén vált lehetővé a kukorica- és burgonyabeszolgáltatás mértékének a minisztertanács által elrendelt igen jelentős csökkentése annak érdekében, hogy a dolgozó parasztság és a termelő- szövetkezetek helyzetén enyhítsünk. Ugyanez a cél vezette pártunkat és kormányunkat, amikor igen jelentős mennyiségű állatot — malacot, süldőt, marhát stb. — vásároltunk fel, a piaci árnál magasabb áron, s ilymó- don az állam a dolgozó parasztságnak és a termelőszövetkezeteknek sokmillió forint támogatást nyújtott. Ugyanekkor mintegy 300 millió forint összegű esedékes hitelt hosszabbítottunk meg, s mintegy további 21 millió forintot juttattunk a termelőszövetkezeteknek vetőmagvásárlás Céljára. A leginkább rászoruló termelőszövetkezeteknek az állam természetben több- százezer métermázsa vetőmag- kölcsönt is nyújtott. Emellett népi demokratikus kormányunk a fagykár és az aszály káros következményeinek elhárítására tervszerűen igénybeveszi azokat az élelmiszertartalékokat, amelyeket — figye- lembevéve azt a lenini-sztálini elvet, hogy tervszerű szocialista gazdálkodást nem lehet tartalékok nélkül folytatni — az előző években előrelátóan gyűjtött. Ugyanekkor kíméletlen harcot indítottunk — ez is hozzátartozott és hozzátartozik a fagy- és aszálykár következményeinek leküzdéséhez — az opportunisták ellen saját sorainkban. Ugyancsak a fagy- és aszálykár leküzdésének egyik fontos eszköze, hogy kemény megtorló intézkedéseket alkalmaztunk és fogunk alkalmazni a felvásárlók, a harácsolok, a reakciósok, a rémhirterjesztők, a feketevágók, a begyűjtési szabotálok, az üzérkedők ellen, akik az aszályt önös céljaikra, a nép érdekei ellen akarják kihasználni. A mezőgazdasági év kedvezőtlen eredményét azért is tudjuk ellensúlyozni, mert nem vagyunk egyedül, mert .a szabad országok, a kapitalizmus rend(Vi.) Akik a régi kereszténység élettörténetét olvasták, vagy filmen látták, valamint akik az IWW történetét ismerik, azok tudják, hogy milyen hősiesség, bátorság, elszántság van azon hitben, melyet dalokban tudnak kifejezni. Joe Hill, Frank Little, sok-sok IWW vértanúnak amint régebben, úgy most is a dalokban, költészetben kifejezett meggyőződés adott nekik erőt, bátorságot meghalni azért, amiben hittek. Mostan állítólagos szemtanúnak a jelentése alapján ismertetik azon 84 koreai hősnek a halálát, akiket az amerikaiak agyonlőttek, mert még felsőbb parancsra sem hagyták abba a dalolást. Meg kell jegyezni, hogy a hivatalos jelentések szerint, azért lőtték agyon ezeket, mert meg akartak szökni. De álljunk meg egy percre, ez vasárnap délután, tehát fényes nappal történt. Egy szigeten, ahonnan csak úszni lehetne, de ottan is tél van és viharok ezen időtájban. De maga a rabtelepnek a főparancsnoka, Columbus. Ohioba való George D. Miller ezredes, mint szemtanú és olyan aki kiadta a parancsot a gyilkolásra azt mondja: “Ők négysorosán összeölelkezve álltak, daloltak és hajlongtak. Az első sortüz után, a megsebesülteket a többiek tartották fenn és tovább daloltak. Akik elbuktak, a többiek felemelték a karjaiknál fogva.” Még Miller azt is mondta, hogy az egyik súlyosan sebesültet, akit a tizmérföldre levő Ko- ji szigeti kórházba szállítottak még az utón is mindég énekelt. Valamint azt is jelentették, hogy amikor a tömeggyilkolás után az amerikai őrség elakarta távolítani a halottakat meg a sebesülteket, még akkor is öszszeréből kivált független, demokratikus és szocialista nemzetek nagy és hatalmas táborához tartozunk.” Ahogy e sorok írója elolvasta és itt szószerint idézi Gerő jelentéséből, úgy elolvasta, vagy elolvashatta volna ezt a szerkesztő ur is és nem kellett volna az ellenkezőjét jelenteni, amit Gerő Magyarország fejlődéséről és helyzetéről mondott. De liberáli- séknál nem az igazság a fontos, hanem beijedve a nyilas “kartársak” denunciálásától, ilyen tudatos rágalmakkal akarják igazolni, hogy minden múlt dacára is, ők ma tökéletesen alkalmazkodnak a mai rendszerhez, nem csak együtt üvöltenek az üvöltőkkel, hanem privát szorgalomból túl is üvöltik a nyilas csahosokat. Hogy a butaság terén is felvehetik a versenyt a nyilas kollégáikkal, azt a bridgeporti liberális Lázár Miklós szerkesztő ur igazolja, az alanti zöldséggel, amelyet a jobb sorsra érdemes olvasók elé tálalt. Lázár ur minden tücsköt-bo- garat összehadar arról, hogy milyen szörnyű intézkedések történnek Budapesten. Megírja, hogy minden nagyobb házba koszé voltak ölelkezve és az őrségnek szétkellett őket szakítani egymástól. Hát kedves munkástestvéreim, akik szökni akarnak, azok nem ölelkeznek olyan szorosan össze, mert csak a bolondok gondolnának arra, hogy egy ily fegyveres, minden gyilkoló eszközzel ellátott őrségtől, elzárt szigetről tudnának szökni,azok csak dalolni, ünnepelni akartak. Amint Nérót, úgy a modern amerikai nerókat, kormányzókat, paransnokokat, feldühösíti azon bátorság, elszántság, meggyőződés, hogy minden terror, zsarnokság ellenére is, még dalolva mennek a halálba az eszme harcosai. ANGOL DICSŐSÉG LONDON — A 14 ország képviselőiből alakult North Atlantic Council a Földközi tenger védelmére kirendelt flotta parancsnokává az angol Lord Louis Mountbatten admirálist nevezte ki. Az angol sajtó, Winston Churchillt utánozva, — ezt a kinevezést igen nagy dicsőségnek tartja, mert úgy a Földközi tengeren, mint az Atlantic óceánon az amerikai hajóhad mesz- sze túlszárnyalja az angol tengeri erőt. Az angol Labor Party vezetőit nem elégíti ki ez a kinevezés, mert az Atlanti flotta feletti parancsnokságot követelték. Erre Churchill azt mondotta, hogy tekintettel Amerika és Anglia mai haderejének a viszonyára, ez a második parancsnokság is igen nagy dicsőséget hozott Angliának. — Másszóval annak az Angliának, amely nem is oly régen uralta a világ tengereit, ma meg kell elégednie a Földközi tenger őrzésével is. telező a vörös sarok létesítése és mindjárt meg is magyarázza, hogy ez a sarok házakra vonatkozik, amelyeknek egyik sarkát vörösre kell festeni és a házbizalminak a kötelessége, hogy arra ügyeljen — szigorú büntetés terhe alatt — hogy a sarok állandóan megfelelő vörös legyen. Ez az ökörfi nem tudja, hogy mit jelent a vörös sarok, azért ir le ilyen hülyeséget, mert értelmes megokolásra képtelen. Pedig ez nagyon egyszerű, a főváros kultur tanácsok “vörös sarok” létesítésére való felhívása azt jelenti, hogy nagyobb házak lakóinak a kényelmére, egy helyiséget kell berendezni, ahol újságok, folyóiratok, könyvek állnak a lakók rendelkezésére, ahol megbeszélhetik a lakók a közös ügyeiket. Ezek a lázárok, akik tisztességtelen merényletet követnek el a tiszta, ártatlan papír ellen, minden “liberalizmusuk” ellenére éppen olyan vad gyűlölködő ellenségei a dolgozóknak, mint a náci vagy nyilas banditák. A kü- lömbség legfeljebb az, hogy az utóbbiak nyíltan reakciósok, nem takarják el azt időközönként elpufogtatott liberális böffentésekkel.
