Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-12-27 / 1761. szám
1952. december 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal KARÁCSONYI LEVEL (Vi.) Jézusom! Újból itt van a születésed napja, de nem hozott semmi jót, sőt, még inkább elszaparodtak a Judások, most már nem csak mestereiket, azokat, akik többet tudnak náluk- nál, hanem saját gyermekeiket is eladják, még nem is értékes ezüst tallérokért, hanem rongyos, mindég értéktelenné váló papírdarabokért. Nem csak egy-egy hamisan vádolt gondolkozóra, agitátorra, ébresztőre, kiabálják, hogy “feszitsd meg” hanem még a megfeszítésnél is borzasztóbb kínzások, elevenen való megége- tés, megcsonkításokat, elképzel- hatetlen pusztítást, rombolást követelnek, milliókkal szemben csak azért, hogy a mai prosperitást, munkaalkalmat fentarthas- sák. Nem törődve azzal, hogy gyermekeiket, a kisdedeket, akiké lenne a mennyeknek országa, a poklok fenekére, az adósok börtöneibe, rabszolgaságba adják el. Mind csak azért, hogy nekik ma jó legyen, legyen munkájuk, betevő falatjuk. Hogy gyermekeiket lekenye- rezzék, megszéditsék, vesznek nekik puskákat, tankokat, ágyukat, repülőgépeket, megszoktatják őket azoknak a szemlélésére, használatára, hogy mire felnőnek, otthonosan érezzék magukat az igazi gyilkoló eszközök használatában. Ezt nezevték el ők békének, felebaráti szeretetnek, testvériségnek. Hogy lelkiismereteiket fel ne ébresszék, mindazokat üldözik, akik hozzád hasonlóan ébreszteni, tanítani akarják őket. Amint terád, úgy ezen uj és modernebb agitátorokra is hazugságokat fognak, azt is, amit terád fogtak, hogy meg akartad a zsarnok kormányt dönteni. Hogy te akartál a zsidók királya lenni. Amint a te tanításodtól megijedt főpapok, úgy most is a haszonrendszer élvezői, főpapjai, prókátorai megvannak ijedve, hogy uralmuknak vége, ha béke, szeretet, testvériség lesz az emberek között. Nem békét, hanem még nagyobb háborút, rombolást akarnak azok, akik a békére vágyó népeknek a szavazatáért békéről sugdosódtak. Uralomra kerültek azok, akik embertársaiknak a szemébe akarnak köpni és csak akkor kezdeni azokhoz lebeszélni. Hatalomra kerültek azon kisistenenk, akik uralják a termelési és szétosztási eszközöket és azáltal a népek élete fölötti kontrolt. Ártatlan kis Jézus, ne várj békét a testvéreid között, ezek újból az aranyborjút és annak a dollár jegyével ellátott köldökét imádják. Pénz az isten, azt szeretik, azt imádják, annak élnek, azért gyilkolnak, még a Te születésed napján is. Talán csak azért engedik megünnepelni, mert még többet kereshetnek a templomodba befura k o d o 11 pénzváltók, kereskedők, prostituáltak. Csak egyszer egy évben, akkor is farizeusi szemforgatással, képmutatással mondják, hogy “Béke veletek”. De már másnap hátgerincét törik össze azoknak, akik békét akarnak itten a földön, az élő embe: rek között, nem csak a temetőben, a másvilágon, a semmiségben. Ha Koreára, Viet Namra, Tu- nisziára, Kenyára, úgyszólván a világnak bármely sarkára tekin- tel is, látni fogod, hogy mit müveinek a Te nevedben, ügynökeidnek feltolakodott gazemberek. Tehát ne csodálkozz, hogy a nép elveszti hitét és tudni akar, imádkozás helyett cselekedni akar, amint Te is, u^v ők is kiakarják kergetni a házukból a befurakodott idegeneket, csatlósokat, az árulókkal együtt. Mert úgy még remélhetnének békét, boldogságot. De mostan, mindaz üres frázis, képmutatás, amit ezen az egy napon egymásnak kívánnak az emberek. Már nem kívánság, hanem cselekedet kell hogy BÉKÉT TEREMTHESSÜNK. Üdvözlettel elkseredett testvéred Visi István A fényesre csiszolt Prohászka A rosszminőségü fémet ha mesterien csiszoljuk, megtévesztően hasonlít a nemesveretühöz. Ezt a csiszolási “műveletet” végezte az igazsággyilkos sajtó, illetve újságírás, Prohászka Ottokár volt szkesfehérvári püspökkel szemben, valamilyen évforduló alkalmával. Akik ismerjük Prohászka érdemeit, alkalmazzuk rá azt a választó “vizet”, amely megkülönbözteti a nemes fémet az ócskaságtól. Tényleg, az első háború előtti időkben Prohászka olyan hangot ütött meg, amely bizalmat kölcsönzött a magyar nép sorsáért aggódók soraiban. Érthető, a tiszakutyák, ferenczjóskás uralma alatt, minden fehér holló hitelre talált. Társadalmi megoldásokat szorgalmazott. A fölcseperedő Huszár Károly, kontárkodott a “Keresztény Szocializmus”-sal. Ekkor lépett Prohászka a nyilvános akcióba. A törvényileg föloszlatott, osztályharcos Vasutas Mozgalmat akarták helyettesíteni a keresztény szocialistákkal. Ennek a megvalósításáért lépett akcióba Prohászka is. Az újpesti “Klariceumban” összehívott szervező gyűlésen, melyen Prohászka volt a főszónok, a vasutasság megszervezésén volt a fősuly, keresztény szocialista vonalon. Prohászka fölvázolta azt a “fölmérhetet- len eredményt”, amit az osztrák keresztény szocialisták elértek Lueger, Bécs polgármesterének vezetésével. Kihangsúlyozta azt, hogy a magyar munkásnak, a rom. kath. Magyarországban vallási vonalon kell szervezkednie, stb. Nem néztük a papi palástot, de ott helyben, melegen megmondottuk, hogy a vagyonos osztály egyaránt kizsákmányol mindenkit, legyen az bármilyen hitü, nemzetiségű. És a bécsi keresztény szocialista alakulat semmi más, mint sztrájktörő hulligán szervezet, amiből mi, nem kérünk. Pár papszakácsné- val megalakult a “Keresztény Szocialista” csoport. Prohász- kát ezen megjelenése, fölismerhető mezbe öltöztette előttünk. Ebben az időben jelent meg egy könyve, a “Modern Katolicizmus” cim alatt. Bizonyos társadalmi “reformokat” zengetett olyan fájdalomnélküli kizsákmányolást, szenteltvízzel locsolva. Jellemző a pápaságra, hogy ezt a rózsavizes reform ajánlatot sem tűrte, indexre téve visz- szavonatta. Prohászka mint engedelmes szolga, azonnal visszavonta, sőt ahogy kinézett, alig várta, hogy visszavonhassa. Ezután visszavonult székesfehérvári püspöki residenciájába és csak a háború után hallottunk róla. Prohászkában sokan olyan fiók Martinovicsot véltek. A könyv, visszavonásakor tudta, hogy napjainkban nem működik nyilvánosan a pápai vértörvényszék és igy nem hurcolják a Vérmezőre, a vérpadra (ezt a becstelen munkát elvégzik a Héjjasok) mint dicső elődeik, esetleg valamelyik kolostorba vezekelni. Nem juthat Gáliéi, vágy Bruno máglyahalálára, nyelvkitépésre. Gyáván lefeküdt a klérus magas színe előtt. Az első világháború elindulási végzetes óráiban Prohászka nem emelte szavát a keresztény szociálistáival a katasztrófa elindítása ellen. Megáldotta a gyilkolásra edzett fegyvereket. Egyedül a sokak által legyalázott szocialista munkásság állott lélekben, véres homlokkal a háború ellen, de elsodorta a háború szennyes áradata. Az első háború utáni események tették szükségessé a sze- recsen mosdatóknak, hogy Pho- hászkát fényesre csiszolják. Székesfehérvár, a valamikori koronázási város, évszázadok alatt is megtartotta a kripta jellegét. Töméntelen elmaradottság, bi- gottság toronymagaslott. Bár a pápaság ezt nem tehette indexre, Prohászka ezek ellen nem emelte szavát. Fehér megye, Székesfehérvár a latifundiumok birodalma. Zichy-Széchenyi grófok igájába fogva. Az első háború összeomlásakor, mindjárt a “Károlyi” kormány alatt, érezhető változások történtek a zsellérparasztság és az uradalmi cselédség életében. A sir szélére lökött ország létérdeke megkívánta az egyenlő teher viselést. Ebből a teherviselésből Prohászka püspök urnák is kijutott, semmi több mint ahogy egy kis részt lerekviráltak a püspöki palotából. Ez amit egy “feromer” püspök nem bir meg. Amint a román bojárok hatalomra segítették Horthyt, itt a Prohászka egyházmegyéjében tombolt a terror. A Héjas-Prónay gonosztevők bandája tömegével hurcolta halálba a dolgos embereket, kik mertek hinni egy boldogabb életben. Mindezek ellen Prohászkának nem volt szava. De az újságok utján, a Szent István terembeni zsidók és minden haladó gondolat elleni uszításai segítette életrehozni a legvéresebb terror cselekményeket. Tán egyedül ezen helyen történt az, hogy a Honvéd Kórházban elhelyezett sebesült vörös katonákat agyonverték, vagy meg- kinozták. Horthy-Héjas gyilkos bandája szabadon garázdálkodott. Rendszeresítették <a faji vizsgálatot a vasútállomáson. A leszállt utasoknak sorba kellett állni a perónon kigombolt nadrággal. Ez az “agyonfényesitett” Prohászka egyházmegyéjében történt. Végnélkül lehetne sorolni a zelkövetett gazságokat, melyekhez a “szentéletü” püspök hozzájárult az uszításaival. Zsidó herélés, emberek állati meg- kinzása, amiért emberi életre gondoltak. Grófi, papi, finánctőke förtelmes uralma űzött bennünkett világgá. Az úri kolera utánunk jött tovább rontani az agyonhányatott életünket. Pokoli tervet főz, hogy hogyan tudná újból visszajátszani becstelen uralmát. Pokoli intrika, tömegyilko- sok mind a fegyvertárukban használatra készen. A minden Prohászkák pokoli terve, megdől az uj hazát építők ércfalán. V. Károly Róma — A szenátusban a kommunisták három napi obs- trukcióját letörve megszavazták a 11,218,000 dollárt kitevő ösz- szeget a katolikus templomok építésére és javítására. Az alsó házban biztosan keresztülmegy a javaslat, mert ott nagy többsége van a Keresztény Szocialista Pártnak. A TISZTA LELKIISMERET NEW YORK — A Radio Corporation a korteskodás idején 60 darab hordozható rádiót kölcsönzött az Eisenhower külön- vonatán utazó társaságnak, amelyből csak 8 darabot kapott vissza. Ezért a társulat mana- gere, James M. Lambie levelet irt a különvonat utazóinak, hogy az eltűnt rádiókat keresve vizsgálják meg “a holmijukat és a lelkiisemeretüket”, hátha valahol nyomára akadnak a kölcsönzött rádióknak és küldjék visz- sza azokat. Mr. Lambie állítása szerint a felszólítottak megvizsgálták a “lelkiismereteiket” és nem találtak ott rádiót, azért az eltűnt 52 rádió készlet közül eddig még egyet sem küldtek visz- sza Eisenhower kortes legényei. NEM SEGÍTETT A BÖJTÖLÉS MADRAS, India — Az 51 éves Potti Sriamulu, aki a böjtölő Mohandas K. Gandhi követőjének mondotta magát, böjtöléssel akarta rákényszeríteni India kormányát, hogy Madras állam azon részéből, ahol a nép a “te- legu” nyelvet beszéli, független államot alakítson. Az 58 napos böjtölésbe Sieramulu belehalt. Noha a hosszú böjtölés eddig még nem hozta meg a kívánt eredményt, Indiában igen nagy szenzációt okozott.
